Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-13 / 41. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, I9S2. október 13. 41. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évi-e Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — í. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. Politikai MEGJELENIK HETENKIN t* etil &ijp. T EGYSZER: VAS ÁRN A A tanító és tanár munkája. Minden nemzetnek kulturális emelkedése első sorban attól füg-g, milyen munkásságot tudnak kifejteni tanárai és tanítói. Végzetes tévedés tehát a tanítói munkásságot a többi állami alkalmazottak munkásságával egy kalap alá vonni. Az állami alkalmazottak, özvegyeik és árváik ellátásáról benyújtott törvényjavaslat pedig ebben a vastag tévedésben szenved. A tanár és tanító munkáját egészen más szemüvegen kell nézni, mint a többi állami alkalmazottét. Hiszen a többi állami alkalmazott beválósága, vagy alkalmatlan volta is alapjában a tanítói és tanári munka eredményétől f

üggHa teszem a középiskolai tanárokat, habár szelid nyomással is, arra kötelezik, hogy harminc éven túl is neveljenek és tanítsanak, akkor majdnem lehetetlent kívánnak s a nemzet maga alatt vágja a fát. A lelkiismeretes tanári munka ugyanis amily szép és lélekemelő, époty idegromboló és lélekölő is egyszersmind a szó szoros értelmében. A tanárnak, tanítónak minden egyes tanítvány képességeihez oda kell férkőznie, s ez a művelet rendkívüli éberséget, tapintatot kiván, melynek nyomában ott terem a szellemi és testi kifáradás, kimerülés. Nem szabad elfelejteni, hogy a tanárnak nem kifejlett eszű egyénekkel van dolga, mint a bírónak s más tisztviselőknek s a tanárnak tanító és nevelő törvénykódexében anynyi törvénynek kell lennie, ahányféle tehetségű tanítványa van. Rendkívüli sok igazság van abban a régi latin közmondásban : Quem dii odere. paedagogum fecere, vagyis akit az istenek meg akartak verni, azt tanítóvá, nevelővé tették. Akik a tanári állás látszólagos előnyeit — a 2 hónapi vakációt — oly annyira tudják irigj^elni, csak gondolják meg, minő torturán esnek keresztül ők maguk is. ha saját gyermekeiket, mert gyengék, otthon még tanitaniok kell pedig az ő ismétlő tanításukat az iskolában a tanárnak olyan vesződése előzte meg, aminőt más állásban levő ember el sem tud képzelni. Az emberiség leghíresebb orvosai állítják, hogy a negyvenedik éven túl a szellem ereje már csökkenni kez^' és az alkotó munkára egyre képtelenebbé válik. ^Nos hát az a tanár, mire egyekemi tanulmányait h e végxxs- ip* }r5mát kez^Jcfe' kaphatja, a legjoDÖ esetben is meg van huszonötéves. Most ha a tervezett nyugdíjtörvénynyel előállnak, 60 éves kora előtt a tanár csak a legritkább esetben léphet nyugalomba és idegsor vaszW^munkája után majd legtöbbször a*} örök nyugalomba, hiszen az összes állami alkalmazottak közül eddig is a tanárok halálozásának száma volt a legnagyobb. Hát mi lesz ezután? Bizonyára lámpással sem fognak találni olyan nyugalmazott tanárt, ki jól megérdemelt nyugalmi éveit teljes szellemi és testi üdeségben élvezhetné. De lesz a tervezett újításnak másik káros következménye is. Ha a tanárok szolgálati idejét 35 évitolnák ki, a diplomás és állás né küli tanárok száma úgy felszaporodnék, hogy proletárforradalomtól kellene tartani. Már pedig sem ez, sem az nem lehet érdeke egy rendezett | viszonyok közt élő államnak, hogy h BALATONVIIIÉK TAHCAJA. A Balaton költője. Garay János emlékezete. (Szül. 1812 okt. 10.) Irla dr. Lakatos Vinc«. Garay Jánost, Vörösmarty költői iskolájának ezt a tenetséges ós rokonszenves tagját, széles e hazában úgy ünneplik születésének százados évfordulóján, mint az Obsitos költőjét. És mól ián, mert ez a költemény annyira nemzeti közkinccsé vált, hogy a XIX. század irodalmát néiküle el sem tudjuk képzelni. Ez az egészséges humorú, művészi szerkezetű kisebb elbeszélő költemény, mely a magyar ki zolgált baka óriási fül leütéseit olyan szeretetreméltó hűséggel s oly ha misitatlmi népiességgel tolmácsolja, Garay nevét időtlen időkig fenn fogja tartani. Olyan művelt ember is kevés vau, ki ne lelkesedett volna valamikor az Ő Kontjának nyakas magyarságán, büszke magatartásán. Ámdn minket, a szép Balatonpart, lakóit, Garay János költészete még más szempontból is érdekel. Ugyanis Garny János volt az összes magyar költőink közül, aki a Balaton és vidéke szépségének megéneklésére legtöbb költeményt szentelt. Ezek a kis költemények, melyekben költőnk mintegy szerelmi VhHomását, intézte a Baltitonhoz és környékéhez, akkor jelentek meg, mikor Balatonfüred mint fürdő fénykorát élte ; mikor Füredet az ország legelső emberei keresték fel részint üdülés, részint gyógyulás végett. Az 1847-ben megie'ent kis füzet a «Balatoni Kagylók» ciniet viselte és 28 rövidebb költeményt tartalmazott. Hogy e dalok korukban milyen kedveltek voltak, mutatja az, hogy Han'dinann Adolf és Kertbeny közülök többet német, nyelvre is lefordították. Midőn Garay ezeket a dalokat megírta, nemcsak a Balaton tündéri szépté^e ihlette hanem épo y fokban lelkesedett hazánk közgazdasági emelkedésén is. 0 tehát nemcsak a szépnek, hanem a jónak, hasznosnak is szószólója akart lenni. A Balaton számtalan szépsége nem találja szíven annyira, hogy eszébe ne jussanak Festetics György gróf alkotásai ; hogy tekintetet ne vessen a messze jövendőbe, mikor a balatonpaiti kis falvak helyén gyárvárosok virulnak s dús műipar fejlődik ; mikor a kereskedés százkezű óriása úrrá lesz a Balaton kék vizein. A Balaton közgazdasági kikasználá sának Széchenyi után Gaiay volta leglel^ kesébb szószólója. Az álmadozó költő fél szemével a haladás útjára tekintett, s mél tán fájt neki, hogy «Egy évezreden át ugarul állott a magyarnak Tétlen pangásban a gyönyörű Balaton.» {Gróf Széchenyi és a Balaton.) Ugyanezen meggyőződés iratta vele két tengeri Halát is, melyekben a tengeri kikötő és a Fiúméba vezető vasút tervét akarta népszerűsíteni A tenger és a Balaton felkarolásától gazdasági jóllétet várt, mint e strófa mutatja : tA hajót alám tanítom, mint nyerges fakómat, Büszkén tűzöm árbocára háromszin zászlómat; Kincset viszek,kincset hozok messzenagyvilágról, Melyről csak a szél beszélhet, melyről csak madár szól.' (Tengeri dalok. II.) De lássuk most közelebbről a Balatoni Kagylók tartalmát A ciklus Vezérhang-g&l kezdődik, melyben a költő elmondja, hogyan lett a Balaton szépségének rabjává s kifejezi azt a vágyat, hogy bárcsak éneke felét is elzenghetné azoknak, amiké' a csodás vizben lelki szemei felfedeztek. Az-