Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-10 / 10. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. március 10. 10. szám. PolitiK^i hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat oem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. -• B K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 I 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Március ídnsán(h.) Nemzeti ünnep lesz pénteken, március 15-én, Ünneppé tette ezt a napot nem a törvényhozás, hanem a magyar sziv, a mag}

rar érzés. Hosszú évszázados álmából, aléltságából eszmélt íel a magyar nép 1848 március 16-én, mikor egy szívvel és egy lélekkel követelte, hogy végre-valahára itt e honban is minden téren érvényesüljenek az egyenlőség, szabadság, testvériség magasztos. isteni elvei. Felébredt az ország, mert megunta, megutálta testestül-lelkestül a százados szolgaságot, a rabbilincsek hordását, s mint szabad nemzet akart élni, munkálkodni és fáradozni a haza javáért s boldogulásáért. Az ezeréves pilléreken nyugvó magyar államéletet akarták csak meg erősebbé és biztosabbá tenni 48-ban, mikcr az egyenlőség, szabadság, testvériség elveinek megvalósítását sürgették az ország kormányzásában. Jól tudták ugyanis, hogy a modern államberendezkedésnek, a nemzetek haladásának, boldogulásának elengedhetetlen kellékei azok a fenséges elvek, amelyek nélkül élni, fejlődni nem, csak halni lehet. Mint a levegő, olyannj'ira szükségesek azok az elvek a megélhetéshez, de magukban véve arra még nem elégségesek, még nem boldogítanak. Ezt bizonyítja a magyar nemzet mai életsorsa is. Nálunk is kikiáltották s el is fogadták azokat az elveket. De vájjon boldog-e most a magyar ? Nem érezzük-e magunkat inkább boldogtalanoknak, mikor szegény hazánk egén folyton komor fellegeket látunk lebegni, amelyekből pusztító villámok leütéssel fenyegetnek ; mikor látjuk, hogy ezer és ezer sebtől vérzik hőn szeretett hazánk;bogy középosztályunk tönkrejutott; hogy véreink ezrével veszne!" kezükbe vándorbotot s sietve menekülnek az uj hazába ; hogy velünk szemben állanak újra mindazok, akik 48 ban ellenünk támadtak ; Ausztriával a horvátok, a különböző nemzetiségek, akikhez azóta egy valamennyinél veszedelmes csapat szegődött — a nemzetközi szociáldemokrácia? Mindennek mi lehet az oka ? Talán az egyenlőség, szabadság, testvériség elveiben van sivár helyzetünknek, boldogtalanságunknak oka? Nem, hanem részben az elvek meghamisításában, részben pedig abban, hogy tékozlók, pazarlók, hűtlen sáfárjai voltunk őseink örökének. Mig szeplőtelen tiszták azok az elvek, addig béke és áldás árad ki belőlük a társadalomra; de ha meghamisítják, eredeti jellegökből kiforgatják azokat, akkor meg a békétlenség és nyomor átkos forrásai lesznek. Azokat az elveket ma már csak az ajkakon hordozzák, az életben hiába keressük, nem találjuk azokat. A törvény előtt mindnyájan egyenlők vagyunk ; de már az életben hol az egyenlőség? Nem e égbekiáltó egyenlőtlenséget látun k a társadalomban, amely a vagyon, a pénz szerint taksálja és becsüli az embereket ? Az igazi szabadság helj'ett — szabadosságot észlelünk minden téren, érzésben, felfogásban és cselekvésben egyaránt. Testvéri szeretet és összetartás helyett rút szeretetlenség, átkos gyűlölség és még átkosabb széthúzás bontja meg sorainkat elledségeink kaján örömére. Sőt már annyire sülyedtünk azokkal az elvekkel, hogy akárhányan vannak közöttünk, kik azokat a fenséges elveket mintegy monopolizálva, nagyszerűen jövödelmezö üzletet csináltak maguknak azokból. Hova fog ez vezetni ? Vagy nem voltunk-e tékozlók, pazarlók, hanyagok, mikor megfeledkeztünk arról, hogy az életre vágyó nemzetnek levegőn kivül még táplálék is kell, amit a gazdagság ad meg ? , E tekintetben sok mulasztás terheli lelkünket. Ezért vrgyunkszegények és ig}

7 gyengék is, kitől nem félnek, nem tartanak. Ennek a tudata zsibbasztólag hat lelkünkre a nagy nemzeti ünnep előtt. Nem tudunk ugy örülni, lelkesedni, mint szeretnénk. A hazafiúi lelkesedés szárnyain magasra szeretnénk repülni, de ólomsullyal nehezednek reánk népünk erkölcsi romlása, a hazaszeretet gyengülése, annak pellengére való állitása, kigúnyolása, közállapotaink züllöttsége. A lelkesedés helyett inkább vessünk véget a közjogi torzsalkodási nak, a politikai viszálykodásnak és forrjon össze mindnyájunk szive a hazáért folytatott ernyedetlen, önzetlen munkában. Ne frázisokkal, hanem tettekkel szeressük a hazát! Teremtsünk népünknek anyagi jólétet. Evégből javítsuk meg siralmas gazdasági helyzetünket! Egészséges gazdálkodás legyen minden vonalon! Ha ezt eléj^ük,—iáikor leszünk majd megelégedettek és szabadok. Különben sohasém. Erre buzdítson bennünket március idusa! Hogy célunk: hazánk boldogulása és független szabadsága mennél előbb testet öltsön, legyünk mindnyájan édes testvérek ! Tartsunk össze egész szívvel, egész lélekkel a mai nehéz időben, mikor vesztünkre törnek elleneink, mikor ezer éves alkotmányunkban gyökeredző jogainktól akarnak megfosztani bennünket. Mert ne feledjük egy pillanatra sem, hogy a haza boldogsága, közös boldogságunk; a haza nyomorúsága közös nyomorúságunk; a haza független szabadsága közös szabadságunk ; a haza leigázása nekünk is rabszolgaságunk! Ha igy értelmezzük a «Talpra magyar»-t és igy ünnepeljük március 15-ikét, akkor lesz csak igaz értéke és tartalma hazafias ünneplésünknek. különben pedig felesleges időpazarlás lesz az, amivel a haza ügye egy tapodtat sem jut előbbre. A Legényegyesület közgyűlése. Régen volt a Legényesüjetnok olyan lelkes és látogatott közgyűlésé, mint a mult vasárnap, amikor XVI évi rendes közgyűlését tarlotta Fölötte örvendetes volt az iparosmesteieknek eddig szokatlan nagy számban való megjelenése. Az iparosmesterek részéről megnyilvánult nagy érdeklődés biztositékot nyuitbat a Legényegyesület agilis vezetőségének, hogy az egye-ület biven dicső, szép multjéhoz a iövőben még fokozottabb mértékben íogja sokoldalú működésének áldásaiban részesíteni a keszthelyi iparos ifjúságot. Továbbá az a l-lkesedés, amelynek jegyében lefolyt az e»ész közgyűlés, a legszebb reményekkel kecsegtet, hogy az egyesület annak a nagy vérvrszfesnek dacára, amelyeta képviselő választási mozgalmak ból kifolyólag szenvedett a jövőben még erősebb és izmosabb lesz a keresztényügy nagyobb dicsőségére. Igaz, hogy a vérvesztés meggyengítette az egyesületet, de azokban, akik minden külső intrika dacára is hűen kitartottak a legényegyesü'eti eszme mellett, sz egyesület teljesen megbízható, egy.