Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-11 / 6. szám
XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. február II. 6, szám. ' r Politiltíti ti eti lap. MEGJELENIK FI E T E NKINT EGYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség ciméi'P, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 lí. 5 1Negyedévre Egyes szám ára 2 K. » i 20 Nyilttér peiixsora 1 korona. Vaszary Kolos kettős jubileuma. (h.) A mult év október folyamán ünnepeltük — igaz, hogy gj'enge jtollunkkal, de annál bensőségesebb ölömmel és lelkesedéssel — Magyarország biboros hercegprímását — Vaszary Kolos ö eminenciáját abból az alkalomból, liogy hercegprimásságának 20 éves évfordulóját ünnepelte hazánk katholikusságának osztatlan öröme mellett. E jubileum ugyan már elmúlt, de emléke fenmaradt és az afölött való örömet még most is érezzük szivünkben. Hisz a nap sem viszi el melegségét teljes ogészében, ha mindjárt le is áldozott fejünk fölött. Amint akkor is készséges örömmel ragadtuk meg az alkalmat., hogy hazánk ősz egyházfejedelmével együtt örüljünk és adjunk hálát a Gondviselésnek, ugy most is örömben úszik szivünk-lelkünk, mikor városunk Büszkeségét mély tiszteletünkről, szeretetünkről és ragaszkodásunkról biztosithatjuk születésének 80. és püspökké szenteltetésének 20. évfordulója alkalmából. Milyen kevés embernek adatik meg, hogy életének 80. határkövéről tekinthessen vissza múltjára. E kevés halandó közé tartozik Vaszary Kolos is. 80 év egy ember életében már magában véve is szép és tiszteletet parancsoló kor, de még szebb, meghatóbb és örvendetesebb, ha az a 80 év oly változatos, fordulatos és eseményekben oly gazdag volt, mint Vaszary Kolos 80 éve. Akkor tudnánk csak méltóképen és megfelelően ecsetelni e kettős jubileum szépségét és nagyszerűségét, ha a jubiláns szemével és lelkével tekinthetnénk vissza életének 80 éves és püspökké szenteltetésének 20 éves múltjába. De fáidalojn, ebben a szerencsében nem részesülhetünk. Igy gyengék, szárnyaszegetteli vagyunk. Örülni, vigadozni azonban tudunk. Szivünk az övé. Eddig is az övé volt, de ezentúl még inkább az övé lesz. Szeretjük Ot, mert 0 is szeret bennünket. Szive teljesen összeforrt városunkkal. Itt ringctt áldott bölcsője. Eddig is ölömmel gondolt mindig reánk, kik atyai jóságú gondoskodásának különös tárgyát képeztük. Eddig is örömben úsztak jóságos szemei, valahányszor keszthelyiekkel Keszthelyről beszélhetett. Eddig is örömmel és szeretettel gondolt reánk. De különösen most gondol igy ide, hol boldog gyermekéveit tötte. Az örömkönycseppeinek árja indul meg szemében holnap, mikor életének 80. határmesgyéjén hálát rebeg ajka a Gondviselés kitüntető jóságáért. Ezekből az örömkönycseppekből nekünk is jut majd egy-kettő, a melyek reánk nézve az Iránta való szeretet és öröm gazdag forrásai lesznek. De nemcsak egyedü) Te adsz hálát holnap az élet Urának, hanem a sok ezer és ezer között mi keszthelyiek is, kik Veled együtt hálát mondva a Gondviselésnek, alázatos szivvel kérni fogjuk jóságos Istenünket, hogy Téged még sokáig éltessen jó egészségben egyházunk, hazánk és városunk örömére és büszkeségére ! \ BALATONVII)ÉK TAIIHAJA. Az első tiz év a Keszthelyi Ipari éa Gazdasági Hitelszövetkezetben. Az igazgatóság megbízásából összeállította : Gaai József tanár, igazgató-elnök. . . . Nem szándékunk nz események időrendi felsorolása, hanem inkább á letüzése annak, hogy tiz év után, 1911 dec. 31 én 1789 tag által összegyűjtetett 122664 fcor. 23 f. Nem más ez, mint a fejlesztett, takarékosság gyümölcse és ezzel a nemzeti vagyon gyarapodása a legkívánatosabb formában. Mert tagjaink magyarok, földmivelők és iparosok ; s hová lett volna ez az összeg, ha nem lett volna szövetkezet, amely céljául a kistőke gyűjtését vallja — hetenként 25 krajcárjával. Itt kell megemlítenünk, hogy tagjaink legnagyobb része csuk egy vagy két üzletrész tu'ajdonosa. De nagyon kevés (1—2) azok száma, akik tiz üzletrésznek a tulajdonosai volnának. A vagyonos, ha jegyzett is 4—5 üzletrészt, kevese'te az 6 %-os osztalékot s elhúzódott. Ezt igazolja, hogy a «mi» szövetkezetünk valóságos «Népbank>. Ennek az egyszerű, kérges tenyerű munkásnépnek a dicséretére örömmel állapitjuk meg, hogy jórésze ha már befizette az egy vagy két üzletrészért a 100—200 koronát, nem habozik ujat jegyezni és a fillérek összegyűjtését folytatni. A takarékosságunk ez a formája, bár sokan vagyunk már e kötelékben, mégsem általános ós sokak előtt még ismeretlen fogalom. Hossza, bizalmatkeltő munkásságnak az eredménye lehet csak az, amikor a a földmmivelő és a kisiparos a azövetkezej tet igazán a házi pénztárának fogja tudni tekinteni, ahová hetenként vagy hónaponként a megtakaiitott garasait beviszi, Mert | eddig sajnos azt is me« lehet állapitanunk, 1 hogy inkább azért jöttek egy jórészben a szövetkezetbe, mert más intézetekhez viszonyítva olcsóbb pénzhez jutottak, mint azért, hogy megtakarított filléreiket itt elhelyezzék. Népünk nagy baja a bizalmatlanság, j sőt a rosszul alkalmazott takarékosság is. Bfja a számvetésben való járatlansága és , bizonyosfoku kényelemszeretet is, amikor ügyes-bajos dolgai intézéséről van szó. A légi közmondást: «aki a krajcárt nem becsüli, a forintot nem érdemli». még nem igen vette be. Innen van, hogy szivesebben tartogatja a kis pénzét a ládafiában vagy a lájbizsebben, mint a szövetkezetben, ahonnan pedig nem csúszna ki oly hamar és amely a betét napjá'ól a kivétel napjáig 4 1/2%-os kamatot, fizetne érte. De még furcsább az embereknek az az esze, amelyet oly nehéz átgyúrni, az t. i., hogy ha már az adósságát ki is fizette, az üzletrészeire befizetett. 100—200 koronáját ne mondja fel és vegye ki, mert máskor is «kellhet» a szövetkezet ós bátrabban fordulhat hozzá, ha befizetett üzletrésze van, mintha újból akkor jegyez, ha megint kölcsönre van szüksége. Nehéz megértetni, hogy a szőve'kezetnek is vannak költségei és ha az üzleti ész 100 koronájára osztalék ciinén évenként 5 K-t kap és ugyanezért az összegért, ha váltóra viszi el", 6 K 50 fillért fizet léhát 1 K 60 fillérrel fizet csak többet, és ez nem teszi tönkre, mert másfelé több kamatot követelnek töle s ha a tartozást apránként kifizeti, a tőke megmarad : nem érti át. Ő áldozatot nem hoz 1 Mindezeken vagy hasonlókon csodálkoznunk azonban mégsem lehet, mert a szövetkezeti felfogást sohasem homályosíthatja el az áldozatkészség ilyen hiányossága. A. kisember esyszeiü, nagyon is az anyaghoz kötött volta nem tud felemelkedni még azzal az intézménnyel szemben «em, amely kizárólzg az ő jHvát szolgálja. S vájjon nem találkozunk-e untalan magasabb műveltségű és nagyobb vagyonú egyedekkel, akik szintén nem tudják gondolat-, érző és cselekvő világukat felemelni arra a magaslatra, ahol tz ember- vagy intézménysegitésnek az egyénileg hasznosnál nemesebb felfogása kezdődik ? S mikor a közgazdasági intézmények 1867-től támadt hosszú sora mindig csak az egyoldalú és csak a hasznossági felfogásokat szolgálta — tis/telet a kivételeknek — majd ötven éven át; mikor ez idő alatt ugy képezte