Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. február II. 6, szám. ' r Politiltíti ti eti lap. MEGJELENIK FI E T E NKINT EGYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség ciméi'P, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 lí. ­5 1­Negyedévre Egyes szám ára 2 K. » i 20 Nyilttér peiixsora 1 korona. Vaszary Kolos kettős jubileuma. (h.) A mult év október folya­mán ünnepeltük — igaz, hogy gj'enge jtollunkkal, de annál bensőségesebb ölömmel és lelkesedéssel — Magyar­ország biboros hercegprímását — Vaszary Kolos ö eminenciáját abból az alkalomból, liogy hercegprimás­ságának 20 éves évfordulóját ün­nepelte hazánk katholikusságának osztatlan öröme mellett. E jubileum ugyan már elmúlt, de emléke fen­maradt és az afölött való örömet még most is érezzük szivünkben. Hisz a nap sem viszi el melegségét tel­jes ogészében, ha mindjárt le is ál­dozott fejünk fölött. Amint akkor is készséges örömmel ragadtuk meg az alkalmat., hogy hazánk ősz egyház­fejedelmével együtt örüljünk és ad­junk hálát a Gondviselésnek, ugy most is örömben úszik szivünk-lel­künk, mikor városunk Büszkeségét mély tiszteletünkről, szeretetünkről és ragaszkodásunkról biztosithatjuk születésének 80. és püspökké szen­teltetésének 20. évfordulója alkal­mából. Milyen kevés embernek adatik meg, hogy életének 80. határkövé­ről tekinthessen vissza múltjára. E kevés halandó közé tartozik Vaszary Kolos is. 80 év egy ember életében már magában véve is szép és tisz­teletet parancsoló kor, de még szebb, meghatóbb és örvendetesebb, ha az a 80 év oly változatos, fordulatos és eseményekben oly gazdag volt, mint Vaszary Kolos 80 éve. Akkor tud­nánk csak méltóképen és megfele­lően ecsetelni e kettős jubileum szép­ségét és nagyszerűségét, ha a jubi­láns szemével és lelkével tekinthet­nénk vissza életének 80 éves és püspökké szenteltetésének 20 éves múltjába. De fáidalojn, ebben a sze­rencsében nem részesülhetünk. Igy gyengék, szárnyaszegetteli vagyunk. Örülni, vigadozni azonban tudunk. Szivünk az övé. Eddig is az övé volt, de ezentúl még inkább az övé lesz. Szeretjük Ot, mert 0 is szeret bennünket. Szive teljesen összeforrt városunkkal. Itt ringctt áldott böl­csője. Eddig is ölömmel gondolt mindig reánk, kik atyai jóságú gondoskodásának különös tárgyát képeztük. Eddig is örömben úsztak jóságos szemei, valahányszor keszt­helyiekkel Keszthelyről beszélhetett. Eddig is örömmel és szeretettel gon­dolt reánk. De különösen most gon­dol igy ide, hol boldog gyermekéveit tötte. Az örömkönycseppeinek árja indul meg szemében holnap, mikor életének 80. határmesgyéjén hálát re­beg ajka a Gondviselés kitüntető jósá­gáért. Ezekből az örömkönycseppek­ből nekünk is jut majd egy-kettő, a melyek reánk nézve az Iránta való szeretet és öröm gazdag forrásai lesznek. De nemcsak egyedü) Te adsz hálát holnap az élet Urának, hanem a sok ezer és ezer között mi keszt­helyiek is, kik Veled együtt hálát mondva a Gondviselésnek, alázatos szivvel kérni fogjuk jóságos Istenün­ket, hogy Téged még sokáig éltes­sen jó egészségben egyházunk, ha­zánk és városunk örömére és büsz­keségére ! \ BALATONVII)ÉK TAIIHAJA. Az első tiz év a Keszthelyi Ipari éa Gazdasági Hitelszövetkezetben. Az igazgatóság megbízásából összeállította : Gaai József tanár, igazgató-elnök. . . . Nem szándékunk nz események időrendi felsorolása, hanem inkább á letü­zése annak, hogy tiz év után, 1911 dec. 31 én 1789 tag által összegyűjtetett 122664 fcor. 23 f. Nem más ez, mint a fejlesztett, takarékosság gyümölcse és ezzel a nemzeti vagyon gyarapodása a legkívánatosabb for­mában. Mert tagjaink magyarok, földmive­lők és iparosok ; s hová lett volna ez az összeg, ha nem lett volna szövetkezet, amely céljául a kistőke gyűjtését vallja — hetenként 25 krajcárjával. Itt kell megemlítenünk, hogy tagja­ink legnagyobb része csuk egy vagy két üzletrész tu'ajdonosa. De nagyon kevés (1—2) azok száma, akik tiz üzletrésznek a tulajdonosai volnának. A vagyonos, ha jegyzett is 4—5 üzletrészt, kevese'te az 6 %-os osztalékot s elhúzódott. Ezt igazolja, hogy a «mi» szövetke­zetünk valóságos «Népbank>. Ennek az egyszerű, kérges tenyerű munkásnépnek a dicséretére örömmel állapitjuk meg, hogy jórésze ha már befizette az egy vagy két üzletrészért a 100—200 koronát, nem ha­bozik ujat jegyezni és a fillérek összegyűj­tését folytatni. A takarékosságunk ez a formája, bár sokan vagyunk már e kötelékben, mégsem általános ós sokak előtt még ismeretlen fo­galom. Hossza, bizalmatkeltő munkásság­nak az eredménye lehet csak az, amikor a a földmmivelő és a kisiparos a azövetkeze­j tet igazán a házi pénztárának fogja tudni tekinteni, ahová hetenként vagy hónapon­ként a megtakaiitott garasait beviszi, Mert | eddig sajnos azt is me« lehet állapitanunk, 1 hogy inkább azért jöttek egy jórészben a szövetkezetbe, mert más intézetekhez vi­szonyítva olcsóbb pénzhez jutottak, mint azért, hogy megtakarított filléreiket itt el­helyezzék. Népünk nagy baja a bizalmatlanság, j sőt a rosszul alkalmazott takarékosság is. Bfja a számvetésben való járatlansága és , bizonyosfoku kényelemszeretet is, amikor ügyes-bajos dolgai intézéséről van szó. A légi közmondást: «aki a krajcárt nem be­csüli, a forintot nem érdemli». még nem igen vette be. Innen van, hogy sziveseb­ben tartogatja a kis pénzét a ládafiában vagy a lájbizsebben, mint a szövetkezet­ben, ahonnan pedig nem csúszna ki oly hamar és amely a betét napjá'ól a kivétel napjáig 4 1/2%-os kamatot, fizetne érte. De még furcsább az embereknek az az esze, amelyet oly nehéz átgyúrni, az t. i., hogy ha már az adósságát ki is fizette, az üzletrészeire befizetett. 100—200 koro­náját ne mondja fel és vegye ki, mert máskor is «kellhet» a szövetkezet ós bát­rabban fordulhat hozzá, ha befizetett üz­letrésze van, mintha újból akkor jegyez, ha megint kölcsönre van szüksége. Nehéz megértetni, hogy a szőve'kezetnek is van­nak költségei és ha az üzleti ész 100 koro­nájára osztalék ciinén évenként 5 K-t kap és ugyanezért az összegért, ha váltóra vi­szi el", 6 K 50 fillért fizet léhát 1 K 60 fillérrel fizet csak többet, és ez nem teszi tönkre, mert másfelé több kamatot köve­telnek töle s ha a tartozást apránként ki­fizeti, a tőke megmarad : nem érti át. Ő áldozatot nem hoz 1 Mindezeken vagy hasonlókon csodál­koznunk azonban mégsem lehet, mert a szövetkezeti felfogást sohasem homályosít­hatja el az áldozatkészség ilyen hiányos­sága. A. kisember esyszeiü, nagyon is az anyaghoz kötött volta nem tud felemel­kedni még azzal az intézménnyel szemben «em, amely kizárólzg az ő jHvát szolgálja. S vájjon nem találkozunk-e untalan maga­sabb műveltségű és nagyobb vagyonú egye­dekkel, akik szintén nem tudják gondolat-, érző és cselekvő világukat felemelni arra a magaslatra, ahol tz ember- vagy intéz­ménysegitésnek az egyénileg hasznosnál nemesebb felfogása kezdődik ? S mikor a közgazdasági intézmények 1867-től támadt hosszú sora mindig csak az egyoldalú és csak a hasznossági felfogásokat szolgálta — tis/telet a kivételeknek — majd ötven éven át; mikor ez idő alatt ugy képezte

Next

/
Oldalképek
Tartalom