Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-11 / 6. szám

2 BALATONVIDEK 1912. február 11. Egy javaslat körül. (h) Azt beszélik faluszerte, akarjuk mondani — városszerte,- liogy Ztdavárme­gye állandó választmánya a keszthelyi bi­róválasztás ügyében beadott felebbezésre vonatkozólag a holnap, f. hó 12-én tartandó közgyűlésnek a törvényre való hivatkozás­sal a biróválasztás megsemmisítését fogja javaslatba hozni. Azt t armészetesen nem lehet előre tudni, hogy a közgyűlés miké­pen fog dönteni, de azt már most biztosra vehetjük, hogy a közgyűlési terem érdekes cse'e-pat.é színhelye lesz, mert ugy az egyik, mint a másik fél fel jogja használni összes rendelkezésre álló eszközeit állás­pontja igazolására, amelyek közül — ugy hírlik — egyik-másik jó mulatságot fog szerezni a közgyűlési tagoknak. Sem ez, sem az nem érdekel bennünket ebben a dologban, hogy ki milyen eszközökkel fogja igazát megvédelmezni, hanem az, hogy mikor már az egész város nagy és ki-párti szavazói megnj'ugodtak, akkor az állandó választmány dobja az üszköt a vá­ros nyugalmába. A közgyűlésnek benyújtandó állandó választmányi határozatból azt következtet­hetjük, hogy azt otyan tagok hozták meg, akiknek a keszthelyi viszonyokról és bel­életről tiszta fogalmuk nem volt, hanem valószínűleg téves információk alapján al­kották meg véleményüket, mert azt még a Nagy-párt vezető emberei sem gendol­hatták, hogy a választási küzdelemből nem Reischl Imre fog győzödelmes9n kikerülni. S épen emiatt csodalatos, hogy az állandó választmány mégis szükségeinek véli a bíróválasztás megsemmisítését és igy a vá­rosnak mai békés nyugalmát fenekestül fel­forgatni. Erre egy ál»alán nincs szükség. Tudunk mi ol3 ran közigazgatási bírósági határozatról, amely csak azért nem semmi­sített meg egy vármegyei tisztújítást — pedig joga és oka is lett volna arra — mert nem akarta azt a vármegyét egy ujabb tisztújítás izgalmainak kitenni. Ugyan­ez az eset forog fent most nálunk is. A holnapi közgyü'és határozatát, ha ugyan nem is ismerjük, de azt nyíltan merjük hangoztatni, liogj' ilyen határoza­tot csak azok hozhatnak, akiiniek egy vá­ros békéje - - hekuba és akiknek egy vá­ros közügyeinek nyugodt vezetéke csak annyi, mint a régi jó táblabírónak más há­tára veretett 25 bot. Iíatha ez is egy vá­ros közügyeinek intézésére jótékonj'an ható törvénymagyarázat, akkor «Hála Isten» t mondhatunk, hogy meg vau már a köz­igazgatási bíróság. Bizony, bizony — meg­öregedett a vármegye. Ilyen és ehhez hasonló eljárások na­gyon alkalmasak arra, hogy még azokat is a közigazgatás államosításának híveivé te­gyék, kik eddig még a vármegyei autonó­miának leglelkesebb védelmezői voltak. Piknik. Az a minden izében végtelenül kedé­lyes, igazán bájos kis mulatság, mely a meghívottak szük, valósággal családias kö­rét r mult szerda esti nyolc órától másnap reggeli nyolc óráig szórakoztatta — nem­csak fényesen sikerült táncvigalom volt, hanem az idei és visszamenőleg akárhány esztendő farsangjának határozottan koroná­ját. képezi. O'y szívélyesen barátságos, oly melegen hangulatos, 0I3 rózsásan jókedvű volt az az »jtszaka, hogy annak felette ked­ves emlékét a jelen voltak évek és évek múlva is meg fogják őrizni. S ezt, az élve­zetes farsangi mulatságot és annak jóleső maradandó emlékét Szlaley Gézáué urasz szonynak, mint a pazar ideja megteremtő­jének ós realizálójának köszönheti az a szép, előke'ő társaság, amely, akárcsak egy nagy c«aiad, szívesen gyűlt össze, fin — - a jelekből ítélve — talán még szívesebben maradt egyfltt, csaknem a — — — kö­vet' re7Ő n*p délelőttiéig. A háziasszonyok és leányok — eg} étiként- — már a kora délutáni ólakban kezdtek meg sürgölődő forgolódó működésüket a nagy ügy fényes sikere érdekében. Már az esti órákban szor­galmasan hoztak a mindenféle jobbnál job­bal lelerakott tálak óriás mennyiségét. Nyolc óra felé a terem már eiősen elevenedni kezdett. A meghívottak tömegesen jöttek s amily jókedvűen mosolyogva lépte át midenki a küszöböt, oly kedves és .szívé­lyes fogadtatásban is részesült a lázasan tevékenykedő hölgyek részéről. De külön­ben is végtelenül bá]os volt az a kép, a mely a belépő elé tárult. A sok fehérkötős szép fiatal leányok és asszonyok ide-oda forgolodása, » natkóalakban gyönyörűen és felette gazdagon megterített asztalok g aztán mindenütt csupa jókedv, csupa lük­tető élénkség, mosolygás, rózsás vigság és c'gá»3 rzene — — — ez mind együttvéve a családiasság, a kedélyesség, a fesztelen­ség legközvetlenebb érzébév^l hatotta át az embert. Fél kileuc órakor szabadon elhelyez­kedve, vacsorához ült a fényes vendégse­reg, amelynek folyamán dr. Berzsenyi Gerö közjegyző a következő igen kedves, rimbe szedett, kis apróságot mondotta : Borús az ég alja, csupasz a fa ága Nincs biz a mezőnek szinteli vi.iágH. Nem röpdös a madár: elköltözött messze, Napsugárt keres, hogy pelyheit növessze. A szökelő patak partjain tarkálva, S esti szellő által szelíden himbálva, Nem lehet biz látni nefelejtset, málvát, Mindenik alussza hosszú, téli álmát. Fonu3'adt avar vál le a dércsípte töröl. S búgva hajtja a szól a sík dombtetőről. Nem hallik kolompja legelésző nyájnak: Télre hajlott, képe mindenütt a tájnak. Komor biz az élet e megszokott képe; Dekát ebben is vau összhang s báj végtére Ilyenkor az érzés melegebb is, több is S megnyilatkozása — ime — ünueplőbb is. Komor külszin mellett a kedv hovit, gyújt ma, Boldog együttlétnek kellemeit nyújtva. Hadd űzze a mámor a köznapi gondot! Alkot a lét úgyis még elég bolondot. Hiszen: t Gyorsan futó álként folyóvíz az élet, Alig van sodrában valami kímélet! Hullámzása — sajna — letépi partjának (Mintha soha — soha ott sem nyillanának) Lagszebb virágszálit: a kedélyt, a kedvet. Hej! padit; ezektől csak visszfényt vetíthet, Kedély s kedv az élet ékessége, bája : — Ha a szeretet hord televényt alája! Előttünk áll sorja a komor példáknak, — Hervasztó hatalmát látjuk a világnak: — Akaratunk gyenge, siker ritkán bérünk! Csoda, hogy még él is megszabdalt ke­délyünk és kezelte a tömegeket, a betevőket és h kölcsöni'rtszorulókat egyaránt, hogy csak a közgazdasági intézmények szereztek nagy vagyonokat és tartalékokat, akkor csodála­tos-e, ha ez a másik felfogás, amely a kis­ember takarékosságából akar várat emelni, oly nehezen tör keresztül a tömegnek min­dig a mások érdekében alapozott felfogá­sán ? Hát csodáljuk, hogv nincs áldozat­készség ? A szövetkezeli formában alapított, pénzintézet még ma is csak — «takarék» az emberek tömegei szemében. Ép emiatt érlelődött meg a gondolat, hogy tízéves munkánk eredményét kimu­tassuk és tagjaink, valamint az érdeklődők között terjesszük, hogy vessék le magukról a régi köntöst, az idegent, és zltözzenek a takarékosság mezébe minden szükségle­teikben, hogy a maguk erejéből és maguk­nak állítsanak f'el és gyarapitsanak oly in­tézményeket, amelyek inkább fogják vinni Magyarország népeit az önálló magyar bank felé, mint a politikai ,szólásmódok. Igaz-e tehát, hogy szövetkezetünk hasznos volt ? Ne «mi> feleljünk, akik ezt irtuk, ha­nem beszéljenek a számok. A következte­tést pedig vonják le azok, akik olvassák. A kis, a7, egyszerű ipari és gazdasági harent harcolók a tíz év alatt összegyűj­tött 122.6(14 kor. 23 fillér üzletrészeik után visszakaptak 23.349 koronát a kezeikbe 5 %-os osztalék cimén. Hol lenne ez az összeg, ha nem volna ez a szövetkezet? A nemzetgazda megnyugtatna és azt felalné, hogy a pénz közforgást végez, és más termelőágak kezében volna ez a va­gyon. Igaz ! De jobb szeretjük látni mi a szomszédaink, a velünk együtt, küzködő ismerőseink és barátaink vag3*onosodását, mint azokét, akiknek a jóból úgyis ada­tott. Es ez a VHg3?on azoké marad, akiktől származott ! E>*,t iakaritották a tagok a maguké­ból. De mit adott a szövotkezeti forma ? Tízévi emelkedése a tartozásoknak 963 401 kor. 7 f., amely ufen a tagok ki­véve azt az arányig rövid időt. amely alatt a pénz drágasága miatt a bank-ka­matláb oly magasra szökött, hogy a szö­vetkezet károsodásának a megkockáztatása. nélkül a kamatlábát fenn nem tarthattuk, átlagosan 6--6V2%-ot fizettek, mindig bé­lyeg- és, illetékmentesen, mint ahogyan az a szövetkezeti törvény szerint biztosítva van. A 6 1/2%-°u felül a tagok nem fizet­tek sem valt.o-, sem kötvénykiálKtási stb. dijat. Hogy ezzel mekkora összegeket ad­tunk vissza tagjainknak és azzal a szövet­kezés igazi szellemét mikép igyekeztünk belevinni munkakörünkbe, azt némileg megvilágítják a következők: Működésünk ideje alatt 1145 drb kö­telezvényre 1,049.785 kor. értékű kölcsönt folyósítottunk. E kölcsönök megszavazásá­nál a kölcsönkérő érdekében bírálva annak anyagi helyzetét, a visszafizetési időt ak­ként állapítottuk meg, hogy ->z adós a tör­lesztési feltételeknek könnyen eleget te­hessen. Kötelezvényköveteléseínk, elenyé­szően kevés kivétellel, 15 évi lejáratú jel­záloggal biztosított kölcsönök. Az 1145 drb ' 1.049.785 kor. kötelezvénykölcsönből 1911 december 31-eig 748 drb 617.378 kor. 07 fillér ertekben áll fenn. Tagjainkat minden esetben figyelmeztetjük tartozásaik törlesz­tésére é- felvilágosítjuk őket arról, hogy mi a takarékosságot nem ©gyedülaz üzlet­részek gyűjtésében, de főleg a kölcsönök rendszeres törlesztésébeu keressük. Tagjaink • '..-látják a kölcsönök törlesztésének hasz­nos voltát, igyekeznek tartozásaiktól,jöve­de'ini \ iszonyaikhoz képest, résztörleszté­sek által megszabadulni, és ennek fényes bizony i téka, hogy a kiadott 1145 drb 1.049 785 koronából 1911. év végéig 748 drb kötvényen 019.378 kor. 07 fillér állott fenn. Itt mutatunk rá a szövetkezeti tör­vény által nyújtott bélyeg- és illetékmen­tpsségi Ivczményre, amelynek folytán kötelezvén3'-adosainkuak, az általunk sze­dett oicsó kamatok mellett még 13.200 kő­ronát juttattunk vissza kötelezvénykeble­zési kérvénybélyeg és bejegyzési illeték cimén. De azzal, hogy a kebelezéseket és a törléseket a legméltái)3'Osabb ellenszolgál­tatásért bonyolította le dr. Hochstádter Sándor szövetkezeti ügyvéd, tehát, hogy ezzel is mekkora megtakarítást eszközöl­tünk felebarátaink részére, azt különösen hangsúlyoznunk vagy számokkal kimutat­nunk aligha szükséges Ugy is tudja min­den tagunk. Hová lettek volna oz összegek, ha nincs szövetkezet ? Felsorolhatjuk bátran, högy nemcsak a tagokat ösztökéltük a takarékosságra és

Next

/
Oldalképek
Tartalom