Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-02-04 / 5. szám

2 BALATONVIDEK 1912. február 4. ambíciójuk van városunk vezetésére hivatott 48 polgártársunkénál. Ezeket a tulajdonságokat mi csak általánosságban emiitettük meg, mint olyanokat, amelyek nélkül egy fürdőt sem lehet fejleszteni és nagy hírnévre emelni.Mivelhogy mi fürdőnk nag3

Tobb arányú fejlesztését, a hazai és külföldi fürdők után indulva, csak a bérbeadástól — természetesen előnj-ös feltételek mellett — reméljük, ép azért nem vagj'unk a házikezelés hívei. A házikezelés ugyanis mindig nehézkes, vontatott, késedelmes,gyenge a vállalkozási szellem, már pedig ezek miatt csak nagy üggyel-bajjal mehet előre a fürdőügy. De ez mind érthető is, mert tudvalevőleg «ahány fej, annyi vélemény.* A véleménj'ek sokfélesége pedig csak bénitólag hathat a fürdőre is. Két-három vállalkozó csak könnyebben juthat egyöntetű megállapodásra, mint pl. 48 ember. S az a 2—6 együttesvállalkozó jobban utánna nézhet mindennek, amit különben saját egyéni érdekük is megkövetel, mint a 48 vezetőíérfiu közül akármelyik is, mert azok mindegyikét teljesen leköti saját hivataluk, elfoglaltságuk. Azt, amit többször hallunk az életben tréfásan megjegyezni, hogy <sok szakács elsózza a lefest* vagy «sok madáme mellett elpusztul a gyermeki, a házi kezelésre is alkalmazhatjuk elég találóan. Ezen okok miatt vagyunk a bérbeadás mellett anélkül azonban, hogy a bérbeadás szükségességének hangoztatásával a város vezetőitől egyenkint és összesen megtagadni akarnánk a rátermettséget egy fürdő fellendítése körül. Csakhogy itt az a legnagyobb baj, hogy a sokféle körülmény nem engedi érvényesülni ezt a rátermettséget. A cikkiró tévedésben van Siófokfiirdőtelep vezetését illetőleg is. Igaz, hogy a fürdőtelepet a vizjoggal együtt egy részvénytársaság vett meg örökárban a veszprémi székeskáptalantól, de nem ez a részvénytársaság vezeti azt jelenleg, hanem már jóval előbb kiadta bérbe s ezt b.zonj^ára csak azért tette, mert a bérbeadást jobbnak, előnyösebbnek találta a fürdőtelep fellendítésére a saját kezelésénél. Továbbá Balatonfüred bérbeadására vonatkozó utalásunk a cikkiró szerint azért nem állhat meg, mert «Balatonfüred kdrmányának élén jámbor öreg szerzetesek állanak, kiknek csendes, szent, visszavonult életükkel ellentétben van a földi javakkal és profán dolgokkal való foglalkozás.* Ha ezt a cikkiró komolyan állitja és fenttartja, akkor '— bocsásson meg, ha azt vagyunk kénytelenek szemébe mondani, hogy nem ismeri a szerzetesi intézmény természel ét. Azok a szerzetesrendek ugyanis általában nemcsak imára és elmélkedésre, hanem munkára is vannak egyformán alapítva. Hogy a szerzetesrendek a kontempláló élet mellett dolgoztak, fáradoztak a népeknek anyagi és szellemi kultúrája érde kében, azt minden iskolázott ember tudja. Ebben a kettős hivatásban rejlik a szerzetesi intézmény kulturmissziója és ép ezért adózik elismeréssel és hálával az «élet tanítómestere* a — történelem is a szerzetes rendeknek. A cikkiró állításának tarthatatlanságát maga Balatonfüred egész múltja igazolja, Mert amikor még a mostani balatonparti fürdőhelyek még egyátalán nem léteztek, vagy ha létezett is eg}

r-kettő, de azok a legkezdetlegesebb stádiumban voltak, akkor már Balatonfüred eleven, virágzó, országoshirü fürdőhely volt. S kik tették azzá ? az «öreg, jámbor bencés szerzetesek. De szolgálhatok más példával is. Ott van a világnak egyik legelső és legnagyobb konforttal berendezett g3'ógyfüidöje — MarienbaiL Premontrei papok alapitották és fejlesztették a mai fokig. A szerzetesek «szent, visszavonult életével* tehát nem áll ellentétben a többi földijavak közt fürdővezetéssel, fejlesztéssel is foglalkozni, A bencés szerzetesek sem azért adták tehát bérbe fürdőjüket, mert annak vezetése a szerzetesi élettelinkompatibilis lenne, hanem azért, mert belátták, hogy házikezelés mellett Balatonfüred nem vehet otyan lendületet, amilyent ők maguk is szeretnének ott látni. Ezt a lendületet pedig a bérbeadásban látták — elég okosan — biztosítva s hogy nem követtek el «vagyoni öngyilkosságot*, hanem fürdőjük fejlődését segítették elő, arról a jövő fogja majd őket kétségkívül meggyőzni. Ezekben óhajtottuk megjegyzéseinket megtenni a válaszra tárgyilagosan, menten minden személ}*eskedéstől ós hogy sikerült-e a válaszra elfogadható viszontválaszt adni, an nak elbírálását t. olvasóinkra bizzuk. Arculcsapás. Megtörtént az, amiről íui katholikusok még álmodni sem mertünk volna épen Zichy alatt : Barkóczy Sándor bárót Zichy János gróf, a «klerikális»-nak (?) elhiresztelt Kultuszminiszter elejtette. Az elmozdítás lure mint villámcsapás sújtott le a magyar katliolicizmusrti, amelynek Barkóczy katli. liitének és meggyőződésének — ez voli egyedüli bűne — megalkuvást nem tűrő, bátor megvallásáért ragyogó büszkesége és dicsősége volt,. Barkóczy már régóta nagy szálka volt annak a türelmetlen kisebbségnek a szemében, mei}' h liberalizmus és a szabadgondolkozás üres jelszavaival behangozza az országot. Enfogták, hogy egyoldalú felekezeti politikát űz reszortjában; hogy a kath. érdekeket a többi vallásfelekezetek rovására istápolja De mindez csak alaptalan rágalom volt, mert Barkóczy — amint a kath. ügyekben magát kevésbbé exponáló Budapesti Hírlap is jól megjegyezte — igazolta, hogy a számok kétségbe nem vonható tanúság tétele szerint nem kedvezett a katholikus vallásnak ; igazolta, hogy a legtöbbet vitatott kinevezések nem az ő kezdésére történtek; igazolta, hogy a Mária kogregációlc ügyének előmozdításával az agresszív szándék nélkül való vallásosságnak, a belső missiónak akart szolgálni. De mindez meddő igyekezet volt, mert Zichy gyáván behódolt a páholyoknak és el-jtette Barkóczyt, azt a férfiút, aki a polgári erények legkiválóbbjai val ékesítette működését, aki mint hű, becsületesés lelkiismeretes tisztviselő sz'nte egyedül áll a magyar közéletben. Diadalt aratott tehát a Kjülolködés, a boszu, de nem az objektív igazság. Lett is erre nagy jerichói lárma, megfújták a szabadkőműves kürtöket, amelyeknek hallatára diadalmámorban úsztak a páholj'ok. Örömüket értjük, mert nem kicsinylendő győzelmet arattak atmak a Zichynek segítségével, aki még csak két évvel ezelőtt is Egerben mint képviselőjelölt a fokáptalan tisztelgése alkalmával kijelentette, hogy élete legszebb időszakának tekinti azt a kort, amelyet a kath. restauráció terén eltöltött és igéri, hogy ezentúl is, vezető állásában is ugyanezt az eszmét fogja szolgálni, bár tudja, hogy ez apostoli erőt feltételez. De hol van ez az apostoli erő Zichy felháborító eljárásában ? Ugy látszik, hogy az a nagy nyomatékkal hangoztatott apostoli erő csak közönséges kortesjogás volt kezében, hogy székesfehérvári kudarca Egerben is meg ne ismétlődjék. Porhintés volt a keresztény restauráció érdekében kifejtett munkásságára való hivatkozás nemcsak az egri, hanem az egész ország katholikus szavazóinak szemébe, hogy bátran támogathatják a munkapártot, mert az ő személyisége eléé garanciát nyn.it arra, hogy a munkapárti kormány a katholikus érdekeket kellő tiszteletben és támogatásban fogja részesíteni. íme most tisztán látunk és a valóság, az igazság fényénél becsapoti tnknak, csalódottaknak látjuk és érezzük magunkat. De bármennyite is fáj nekünk Zichy Pálfordulása a szabad tőmivest k javára és felháborító a katholicizmust mélyen sértő, tudatos, kihívó eljárása, mégis köszönettel tartozunk neki azért, hogy levette szemünkről a hályogot, s igy őt a ninga meztelenségében megismerhettük. Most már tudjuk, hogy Zichy csak mint báránybőrbe bujt fmkas szerepelt katholikus mozgalmainkban. A báránybőrt most véjjre levetette magáról és elénk állt a farkas, fogát csikorgatva reánk. Zichy tehát meghunyá-zkodó gyengeségével dicstelenül leesett a iel.risztianizá| ció egéről, amelyen pedig a keresztény | restauráció megkezdésrkor tündöklő csillagként kezdett ragyogni. A csillag fénye azonban ahelyet

1 hogy egyre erősbödött volna, mindig halványabb lett, elvesztette erejét, lehullott, és most a — porban hever. Kialudt vulkán már ő a keresztény restauráció nagy munkájának folytatáséra és befejezésére. Zichy, ki csak azért is elejtette Barkóczyt, mert 700 kath. népgyűlés foglalt egyöntetű állást mellette, teljesen elvesztette a katholikus társadalom öntudatra ébredt, százezereket számláló hatalmas táborának minden bizalmát és támogatását. Ennek a közhangulatnak méltó kifejezése az a nyílt levél, amelyet egri választóinak zömét képező keresztény szocialista kisiparosok és kisgazdák intéztek hozzá : • Mi nem hittük azt, hogy a munkapárt Nagyméltóságodat a katholiku«ok félrevezetésére használja fel, mert ha nincs Nagyméltóságod a munkapárt élén. a katholikusok bizonyára máskép viselkedtek volna a választásokon. Minket is Nagyméltóságod személye széditett meg, bevalljuk az események kényszerítő hatása alatt, hogy tévedtünk, hogy nagyot csalódtunk. De eljön az idő, mikor tévedésünket a munkapárt jól ismert terrorizmusa dacára is férfiasan jóvá fogjuk tenni.» Ő már a múlté, de sehogy sem a jövőé. Lehetetlenné tette magát felfelé és lefelé egyaránt. Gyászkerettel vonta be nevét a keresztény restauráció nagy könyvében. Zichv eljárását egyét>bként a legnagyobb politik«i botlásnak tartjuk, mert a vesztes csak ő lehet. A szabadkőművesek előtt továbbra is csak «klerikális (?)» fog maradni mig az ön'ud-tos kath. társadalom előtt megszűnt megbízható kath. vezérember szerepelni. Zichy tehát két szék között a pad alá esett, amely esés,