Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-07 / 14. szám

2 BALATON VIDÉK 1912. m á rc iu s 1 7. váltó hogyan válthatott volna meg minket ? De az Úr feltámadott. Ezért az a nagy öröm, mely ma végig reszket a világon, főleg azokon a kegyelmes lelkeken, kikben a hit ezt a hirt örömünneppé változtatja. Mert a Krisztus feltámadása által szerzett emberi jogok között, mint a feltámadás sirjának fénye, ragj 7og felénk az örök­élet fénye, mely húsvét hajnalának pirkadásával derült fel az emberi­ségre újból ! Örülünk a tavaszi napsugárnak, mert az élet ébredését jelenti. Krisz­tus feltámadása egy örökéletre éb­resztett bennünket, mely már ott derengett a classicus lelkében : <Non omnis moriar ;» melyet a szenvedé­sek férfia igy fejezett ki : <Tudom hogy él az én Megváltóm s föltá­maszt engem az utolsó napon.» A húsvéttól tehát joggal várnak a hivő lelkek örökéletet, mely úgy jár Krisztussal, mint napsugár a világ­gal. . A kereszténység tehát tavaszba állitja a lelkeket. Az örökélet tava­szának reményébe. És a hivő lelkek úgy úsznak e meggyőződésben, mint felhő a, napsugárban / Az örökélet e rónája alatt terem csak megnyug­vás, életerő, életkedv. Amerre elha­lad ez a hit fényt, örömet, vigasz­talást hint. Nyomában, mint az in­diai mesék szerint Budhának ido­mában, virágok fakadnak, egy örökké boldog élet virágai. Azok a lehangolt ápostolok, az a maga-magával sem biró Magdolna, azok a desperált, a világban méz­cseppeket kolduló emmatisi tanítvá­nyok, mihelyt a feltámadt Krisztus bűvkörébe jutnak, enyhülést, vigaszt, örömet lelnek. Az öröm az élet vi­rága. Nem a virágvasárnapi pálma, mely muló dicsőséget jelent, hanem a húsvéti olajfaág . , . ! A kedvetlenség az élet harva­dása, az élet betegsége. Szomorú lelkek, beteg lelkek. Miért nerc tud­nak ma az emberek igazán örülni ? Mert nincs bennük harmónia. Mert fel van dúlva szivük. Nem tudnak örülni, mert nem tudnak nagylel­kűen hinni ! Ezt a hitből fakadó örömet nem pótolják az erőltetett felszínes mulatozások, bőjtbenyújtott bálok, fényűző szórakozások, költe­kező kirándulások, mert hátterük­ben nem egy örökélet fénye, hanem az atra cura, a sötét gond leselke­dik, nem egyszer revolverdörrenés zaja hallatszik . . . ! Haj, mert rövid az élet, örök a sir ! — Igy gondolják ők, a lelki szegények. Mert igy tudnak csak hinni ! E hitükben igazuk is van. Az rz élet, melyet csak a fenékig kiüritgetett örömpoharakkal lehet igy-amugy derűre festeni, amely az­tán a sirban vész, mit sem ér ! Vé­gezni — mondja Grőthe — buta szó. Buta szóval életet megmagyarázni nem lehet ! A húsvét ünnepe nem ezt je­lenti. A húsvét ünnepe arra tanit, hogy ott a jázminos Szent Miklóson túl kezdődik az igazi, mert örökélet s hogy lesz még egyszer, szép, ra­gyogó verőfényes tavaszi ünnep a világon, amilyen ez a mostani hus­v étünk. A húsvét angyalával a feltáma­dás angyala hirdeti ennek igazsá­gát. Hangozzék hát csak az az ör­vendező alleluja a hivő lelkekben . . . S . . . Hol a pénzügyi bizottság működése ? ! (h) A fürdőbizottságnak márc. 30-án tartott üléséről röviden már beszámoltunk. Több megjegyzést is szerettünk volna fűzni beszámolónkhoz, de helyszűke miatt nem tehettük meg. Azért térünk most újból vissza arra. Az egész ülés azt a jóleső benyomást tette reánk, hogy ha a honatyák úgy vé­delmeznék az állam ügyeit, mint amilyen körültekintéssel és éberséggel láttuk védel­mezni a fürdő- és igy a város ügyeit, ak­kor nyugodt lelkiismerettel elmondhatnánk, hogy ugyanosak rendben vsin szénánk. Na­gyot hibáznánk, ha azt állítanánk, hogy a bizottságok — itt különösen a fürdőbizott­ságot értjük — tHgjai nem meggyőződésük és tudásuk legjavát viszik be a tárgyalá­sokba, de észrevételeink alapján azt is le kell szegeznünk, hogy a felszólalásokból hiányzik egy bizonyos vezérszewpont'ioz való ragaszkodás. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a bizottságoknak tagjait a baladás, a fej­lődés szelleme hatja át, csak az a baj, hogy ez a haladási szel'em, amelynek mind­untalan figyelembe kellene venni a város teherhordási képességét, mintha lépten­nyomon elfelejtené, hogy az ujitások, al­kotások kezdetén a város eddigi megter­heltségéről megfeledkezni nem szabad. Emiatt mutattunk reá mult számunk ve­zércikkjében, hogy, ha fejlődni komolyan akarunk, akkor a város képviseletének első sorban is a város anyagi jövödeluiezóségével kell számot vetni. Emiatt volna égető szük­ség arra, hogy az uj városbíró ne azokat a bizottságokat működtesse első sorban, amelyek alkotásokat tervezni és előterjesz­teni vannak hivatva, hanem a pénzügyi bizottságnak adjon alkalmat működésre, amelyet a város életében nélkülözni nem lehet. Ugy gondolkodunk ugyanis, hogy minden haladásnak kiindulását csak a pénz­ügyi bizottságnak olyan természetű mun­kálata alapozhatja meg, tnely teljes világí­tásba helyezi a város vagyoni és jövödel­mezőségi állapotát. Az egyes ülésekről nyert tapasztalataink arról győznek meg bennünket, hogy ez idő szerint a képvi­selőtestület tagjai általában és egészében nincsenek tisztában a város pénzügyi vi­szonyaival. Adózó közönségünk csak egyet tapasztal, hogy a pótadó emelkedése csú­szik évről-évre nyakába, anélkül, hogy va­lami kézzelfogható alkotást látnának. Ezért fogamzott meg egyesekben az a gondolat, hogy a városi kezelés alatt levő különféle pénztárakat egyesíteni kell és nem számolni külön a fürdőpénztárral, külön a fogyasz­tási adók pénztárával, külön a pótadók pénztárával, hanem ezeket együttesen kell kezelni, hogy minden időben meg lehessen állapítani közvetlenül a jövödelmezöségi állapotot. Az első tehát az volna, hogy a pénz­ügyi bizottság mutassa ki, vájjon lehetsé­ges-e a fürdőfojlesztés az általános jövö­delmek terhére, vagy az a fejlesztés tisz­tán a pótadó emelésével vihető-e keresz­tül ? Ezt azért kell tudnunk, mert mind­addig, mig e tekintetb°n a város közön­sége tisztáu nem lát, minden néven neve­zendő beruházást kívánó fejlesztést irteg | kell akadályozni, annál is inkább, mert Kessthely nem rendezett tanácsú város, a melynek megbillent vagyoni mérlegét ál­lamsegéllyel helyre lehetne hozni. Ebből világos, hogy a különböző bi­zottságok összes ténykedéseit megakadá­lyozza vagy elősegíti a pénzügyi bizott­ság, amelynek hatáskörébe tartozik az a lényeget tevő kötelezettség, hogy a város anyagi vonatkozású ügyeinek nyereség és veszteség számláját minden időben teljes világossággal és kétséget kizáró megbízható­sággal tartsa nyilván. Ez a világosság any­nyival is inkább szükséges, mert ha ez a vagyoni tisztánlátás minden városi polgár részére biztosítva van, akkor kész ez alap a baladásra és semmi esetre sem fog szol­gálni meggyanusitásokra, mint a milyenek a közel múltban is előfordultak. Ezek miatt tartjuk szükségesnek a pénzügyi bizottság működését, amely azon­ban ez ideig csak — piheut. Levél a Szerkesztőhöz. Kaptuk az alábbi megszívlelendő so­rokat, amelyeket melegen ajánlunk a vá­rosi hatóság figyelmébe. Tekintetes Szerkesztőség ! A mult napokban künn sétáltam a parkban, s mert szere'em a virágot, ibo­lyát kerestem. Tessék csak elképzelni, mi­lyen meglepetés ért : virágot ugyan nem találtam, de találtam helyette néhány olyan szemétdombot, amelyekből Keszthely nagy­község suszter, kőműves, de különösen bá­dogos iparának nagy fejlettségére kell kö­vetkeztetnem. Valami megható és érdekes látvány, mikor a rügyező bokiok között az ember egy egy ilyen szemétlerakódó helyet felfedez. Azonnal tanulmányozni kezdettem a kérdést s tapasztalataimat a kö­vetkezőkben összegezem. A park szép-égét feltétlenül nagyon előmozdító szemétdombok főállományát l á­dog-mnradékok képezik, részint a földön elszórva, részint a bokrokon fennakadva — talán madárfészkek helyett — s ezek a bádog- és pléhdarabokeltekintve attól,hogy a park szépségét igazán nagy mértékben emelik, még a sétáló közönség testi épsé­gát is veszélyeztetik, nem is szólva arról, mikor majd nyáron mezitlábos gyerekek fognak ott futkározni az éles rozsdás pléh­darabok között egy-egy kis vérmérgezéeért. A cipészipar maradványai már ke­vésbbé veszélyesek, valamiképen nem álla­nak útjában senkinek az oda hordott pa­piros, rongy és faltörmelékek és hamu sem, mely utóbbiakat valószínűleg olyan valaki hordatta oda, aki tisztában volt a hulla­dékok talajgazdagitó hatásával. Azt hiszem, Scher'ock Holmes és Nick Carter igénybe­vétele nélkül is igen könnyű dolog volna a fennt jelzett szemét korábbi tulajdono­sait kikutatni s kioktatni őket arról, hogy park és szemétdomb között talán mégis van valami kis különbség, s ha van valaki, aki a parkot őrzi és gondozza, annak szin­tén megmondani azt, hogy az a piszok ott magától aligha fog kiabálni, hanem ha mái­nem akadályozták meg a lerakását, leg­alább illendő dolog volna onnan eltávo­lítani. Tisztelettel : N. Színház. Halász társulata és annak eljárása után csak nagyon érthető, hogy a keszt­helyi közönség a szinészvilággal szemben bizonyos tartózkodó álláspontot foglal el. S ezt főkép azért bocsátjuk előre, mert tudjuk, hogy ebből kifolyólag Könyves válogatott, derék művészgárdája a publiku­mot illetőleg határozottan nem részesült abban a fogadtatásban, amely a társulatot értékénél fogva megillette volna. Aki ezt az első magyar staggione színtársulatot nem ismerte még és a mult hét bármely darabját végigélvezte, az elmondhatja, ' hogy elsőrangú színtársulata van most

Next

/
Oldalképek
Tartalom