Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

2 BALATONVIDEK 1911. november 12. Gondolatok halottak estéjén. (h) Sivár, elszomorító az a kép, a melyet a nagy természet most tár elénk. Mintha csak halálosan megbetegedett volna. A fák egymásutáu vesztik el diszes ékességüket — lombkoronájukat. Leveleik, mint az érett gyümölcsök, lehullanak. A levélpergésben mintha nemes versenyre kelnének a fák egymással, ugy sietnek, törtetnek lombjaik lehullatásában. Csak csupasz ágak meredeznek az ég felé. A frissitő harmat helyett a hideg őszi köd, a dór csipős ereje érezteti hatását a természetnek sárguló növényzetén. A lágy, enyhe, kedves fuvalmát az öszi, kellemetlenül süvitő szél váltja föl, amely eszeveszetten játszadozik a támasz nélkül maradt, elsárgult falevelekkel. Őiúiten kergeti, felkapja, majd hirtelen lecsapja azokat, mintha halálos ellenségei lennének, a melyeken most akarja boszuját kitölteni. A nap ereje is egyre gyengébb lesz, mintha csak végelgyengülésben szenvedne. Vagy talán megbánta nyári pazarlásszámbamenő bőkezűségét s most takarékoskodni akar melegével a jövőre ? Nem tudom. Szomorú biz ez a kép, amely az elmúlás gondolatát ébreszti föl a kutató emberi elmében. S ebbe a lehangoló gyászkeretbe illeszkedik bele a halottak napja, amelyet a keresztény világ a kegyelet szent ünnepévé avatott. Halottak estéjének magábaszállásra inditó néma csendjében a megemlékezés szárnyára kap a lélek és azon vissza-vissza száll a múltba és ott kegyeletes kézzel meggyújtja az igaz tisztelet és hálás szeretet tüzét a már elköltözött, a sötét sírban porladó kedves szerettei számára. E napon megnépesül a halottak csendes, szinte elárvult birodalma, amelyben mintha uj élet kezdődnék. Tarka embertömeg hullámzik ott föl és alá a szük temetőutakon. a sirok között. Mindenegyesnek adósság nyomja lelkét, amely adósságnak terhét megjelenésével, egy egy röpke fohászával, megemlékezésével igyekszik kiki lelkéről leemelni. A temetők uj, diszes öltözetet kapnak. Újra hantolják, rendbehozzák, virágokkal, koszorúkkal föl ékesitik a sirokat, a melyeken kigyúlnak a kegyeletes megemlékezés és a hálás szeretet fáklyái. A szeretetgyujtotta tüzbon úsznak a sírkertek. Ha a sirok a feldíszítésben és a kivilágításban különböznek is egymástól, az enyhítő megemlékezés érzelmében azonban a gazdagok ós szegények sirjai mind egyek lesznek. E tekintetben nincs különbség szegéuy ós gazdag között, mert a szerető szívnek mindegy, hogy szegény-e vagy gazdag-e, szeretetének tárgya. Ott járva a kivilágított sirok között, a mulandóság bus gondolata vesz erőt leikünkön. «Hiuságok hiúsága és minden csak hiúság» itt a földön ezt a szent igazságot hirdeti némán ugyan, de annál hathatósabban a temető. Itt minden oly csendes. A béke angyala lebeg lelkével a sok titkot rejtő sirok felett. Nincsenek itt ellenségek, csak jóbarátok, kik lent a sírokban pihennek egymás mellett, anélkül, hogy egymás nyugalmát zavarnák. Itt nincs gőg, kevélység, büszkeség, rang, méltóság, szépség, vagyon. Ezek a temetőkapujánál beljebb nem hatolhatnak. A sirok lakosait nem bonthatják meg, mint az emberi társadalmat. It( mindnyájan egyformán alázatosak, szegények, vagy mondjuk gazdagok. Itt valósul meg az igazi egyenlőség oly fokban és mértékben, a melyben a gyarló emberek ezt a szép elvet sohasem tudják keresztülvinni. Itt teljes és tökéletes egyforniRság uralkodik. Lett légyen valaki itt a földön akármily mesés vagyon birtokában ; lehetett valaki szellemóriás, kinek ragyogó elméjét az egész világ csodálattal bámulja ; lehetett valaki akármily magas, diszes állásban, méltóságban ; parancsolhatott valaki az egész világnak; hajlonghattak előtte milliók ós milliók, az ép oly csendben pihen, aluszik lent a sirfeuéken, mint. a világ legutolsó koldusa, ki csak a jó szivek könyörületéből tengette életét, kinek földi életében csak a szenvedés, gond, nélkülözés, nyomor jutott ki bőven osztályrészül. Ez a sors vár mindegyikünkre. Kikerülnünk nem lehet Hát érdemes dolgozni, küzdeni, fáradozni és addig űzni, hajtani a hiu álmokat, mig végre e hosszú kergetósben teljesen kifáradva lehullunk a földi élet fájáról az anyaföldbe, ahonnan vettük eredetünket ? Igenis — érdemes, sót legszentebb kötelességünk. Amint a madárnak a levegő, a halnak a viz, ugy az embernek a munka, a küzdés az eleme ; ez maga az emberi élet. Kicsiny, de hasznos részecskéi vagyunk annak az óriási méretű gépezetnek, amelyet a Legfőbb Ur állított fel itt a földön. Amint a gépekben a legutolsó szegnek is meg van a maga értéke ós szükségessége, ugy nekünk, mindegyikünknek is megvan a gondviselésszabta rendeltetése, munkaköre, amelynek becsületes betöltését nemcsak saját egyéni érdekünk, hanem ennél sokkal magasztosabb szempontok : a család, haza érdeke, az emberiség java ós boldogsága is szigorúan parancsolják. Ezeket a fenséges, magasztos gondolatokat ébreszti fel bennünk a halottak estéjén megnépesült, kivilágított temető. Mint minden évben, ugy az idén is vigyen ki bennünket a kegyeletes megemlékezés mindazok sírjához, kikhez a tisztelet, szeretet ós hála köteléke füz bennünket. Ezzel tartozuuk szeretteink emlékének, de meg magunknak is. Egy hasznos füzetről. Mint ismeretes, manapság már csaknem minden községben van népkönyvtár, amely vagy a kormány, vagy valamelyik kultúregyesület gondoskodásának köszönheti létezését. Ezekben a könyvtárakban sok jó könyv szórakoztatja ós oktatja a népet, de nem tévedünk, ha azt mondjak, hogy talán egy sem szolgálja annyira a nép érdekét, mint az a könyvecske, amely most hagyta el a sajtót több százezer példányban. Ezt a könyvecskét egyik leghumánusabb társadalmi intézményünk, a József Kir. Herceg Szanatórium Egyosület irattá meg és adta ki épen a nép számára. Cime : «A tüdővósz ós az elleue való védekezés ismertetése." Ennek a szörnyű betegségnek egyik legalaposabb ismerője dr. Ge<zti József, a József Szanatórium igazgató-főorvosa irta a füzetet abból a célból, hogy a nép, amelyből a legtöbb áldozatot szedi a tüdővész, megtanulja belőle, miként lehet okos szabályokkal védekezni a fertőzés ellen. Bár az egyesületnek ez a könyvecske rengeteg pénzébe kerül, mégis ingyen juttatja el a községekbe, mert maga a belügyminiszter rendeletben utasította a közigazgatási hatóságokat, hogy a füzetet elterjessze a nép között. Az az elv vezérli az egyesületet, hogy mivel annyi szanatóriumot nem létesithet s annyi tüdőbajos szegény ember van az országban, tehát a mostani és a jövendő generáció egészségét kell lehetőleg biztositarii a kórság elleu. Ezt pedig el lehet érni, ha mindenki megtartja azokat az óvrendszabályokat, amelyeket Geszti dr. füzete előír. Ep»n időszerű ez az ajándékfüzet, mert halottak napján, mint minden évben, országos gyűjtés indul meg a szegénysorsu tüdőbajosok számára a József Kir. Herceg Szanatórium Egyesület égisze alatt. Amidőn tehát az egyesület, a társadalom támogatását embermentő munkájához kéri, egyúttal maga is nagy anyagi áldozattal hasznos könyvecskével viszonozza a közönség áldozatkészségét. Szinte szükségtelen a társadalom jó szivébe ajánlani az egyesület aktióját, amidőn a halottaknak szánt koszorúból egy virágszálat, illetőleg ennek árát kéri szegénysorsu betegei számára, mert hiszen ezt megtette maga a belügyminiszter, amidőn a vármegyék alispánjához intézett minapi rendeletében a következőket mondja a «Virágszálgyüjtósrőb ós az egyesület ingyenes füzetéről: — Minthogy a társadalom minden rétegét pusztító tüdövé»z ellen az egyesület, évek óta folytatott küzdelmevel a legnemesebb célokat szolgálja, mely működésében az egyesületet az egéz társadalomnak kötelessége a lehetőség szerint támogatni, s minthogy a közigazgatási tisztviselőknek a nemes cél támogatása és a könyöradornáuy-gyüjtós irányítása terén kifejtendő önkéntes fáradozására részemről is nagy súlyt helyezek, enuélfogva feihivom a Címet, hogy hatósága területén a nevezett egyesületet a legmesszebbmenő támogatásban részesítse és a közigazgatási hivatalok vezetőit ily iránybau utasítsa. Minthogy pedig a nevezett egyesület az ország legkölömbözöbb részeiben levő fiókjainak jelentéseiből arról értesült, hogy a közönség nagyrésze éppeu semmit, vagy csak alig védekezik a tuberkulózis ellen, elhatározta a tuberkulózis elleni védekezés szükségességének országszerte a legszélesebb keretekben való propagálását ós e célból a közönség körében a tüdővész és az ellene való védekezésről szóló füzetes muukát kiváü szétosztani. Ennélfogva még arra is felhívom Címet., intézkedjék az iránt, hogy a hatósági közegek az egyesület gyüjtóiveínek körülhordozása alkalmával a tüdővósz ós az elleue való védekezést ismertető füzetet — melyet az egyesület gyüjtőiveivel egyetemben kellő mennyiségben fog megküldeni — a közönség közt osszák szét.» Az a könyvecske tehát, amelynek terjesztését maga a belügyminiszter is szükségesnek tartja, hamarosan hasznos olvasruáuya lesz a népnek, mert hiszen legfőbb kincsét, az egészségét szolgálja. Ez a kincs pedig megér mindenkinek annyit, hogy neháuy fillért áldozzon érte halottak napján az egyesületnek. A főváros központján. Villamos megálló. 10 perc a központi és nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba. Augusztus hó elsején megnyílt EDISON-SZÁLLODA Budapest, VII., Hársfa-u. 59. (Király-utca sarkon.) Tulajdonos : POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, Villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától!