Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1911-10-29 / 44. szám
1911. október 29. BALATON VIDÉR 3 KRÓNIKA „Sérelmek." «Nem tarthatjuk helyesnek, hogy az ujabb időben ugy a főigazgatói, mint. az állami gimnáziumi állásokra nagy számban olyan tanárok neveztetnek ki, akik elfogult felekezeti szellemükről voltak általában ismeretesek, akik túlzó klerikális irányzat érdekeinek szolgálata által szereztek érdemeket az előléptetésre.' Komoly testületnek, a dunántuli ref. egyházkerületnek közgyűlésén hangzottak el ezen szavak. Hogy kinek az ajkáról, az nagyon mellékes. Az a kérdés, igazak-e ? Mi ugy tudjuk, hogy nem. S mivel a vád csak általánosságban mozog, untig elég, ha mi is osak általánosságban tagadjuk. Aki a részleteket is akarja ismerni, nézze át a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak néhány hónappal ezelőtt kiadott hivatalos és hiteles kimutatását, mely élő cáfolata ezeknek a nevetségeseknek felfujt «céiolmeknek.» Hogy a kongregációs tanárok is előlépnek, az nagyon természetes. Talán csak nem tartunk még ott, hogy a legjobb erőket mellőzni kelljen, mert — jókatholikusok ? Ami pedig azt a «nagy számot» illeti, ha bizonyitásra kerülne a sor, alighanem ugy járnának t. atyánkfiai, mint az a bizonyos rettenthetetlen szász atyafi, akiről igy emlékszik meg néhai való nagy Pázmány Péter : t Jut eszembe egy szásznak históriája, ki mikor a hadból megjőve, kérkednék, hogy ö száz törököt vágott volna le , mondák neki : hadd alább jó szász. És ő viszontvág : ha száz nem volt is, vagyon ötven. De addig mondták neki: hadd alább jó szász, hogy csak egyre juta. Végre azt mondta, hogy az erdőn által futván, az kopját hátratartotta és azt bizonnyal tudja, hogy erősen suhogott az kópja és valami bele is ütközött, állítja (sejti), hogy tötök volt » Tartunk tőle, hogy ilyen sorsra jutnának a «sérelem»-hez c. gyártulajdonosok is. Ha sarokba szorítanák őket, végre is kisülne, hogy a nag}'számu előléptetett tanár és igazgató közt akad néhány kongregánista is ! (P. és V.) Paraszti etiquette. A magyar parasztról hiszik, hogy egyszerű. Ellenkezően. Épen igy megvan minden alkalomra a spanyolos ettiqnettje, akár egy cBikornyás barokkorbeli embernek. Onnan is örökölte. Az udvartól eltanulta a testőrködő főnemesség ; a főnemességtöl a nemesség ; a nemességtől a jobbágy. A magyar paraszt szokásos mondá*a reggel, délben, este, étkezés, ivás közben, laliodalom, kereszte ő s tor alkalmával, sz-rződés felmondáskor,, megkötéskor mind százados, barokkos, csikornyás. Bár sokszor sajnálják, de a differenciáltabb mai élet kikoptatja a parasztot ebből a királyos, tehát mesterkélt, szokásaiból. Uj idők, uj emberek! . . . És ezen nincs mit sajnálkoznunk. Emberebb emberek jönnek a napi irodalomba is. Nem Benedek, se Jókai, se Radákovics József romantikus, hazug parasztjai. Emberek. S az irók daljá, hogy költőiek legyenek. Lám, Gárdonyi bebizonyította. Móricz már tovább lát s a paraszt rejtett hibáira is rákopintott. Nem baj. Letűnt a legátnsvilág. Le a kollégiumokból kikerült, letűnő parasztvilág; szertartáskodásával is. Az irodalomban köszönjük először Gárdonyinak. . . Szigligetiek árvalányhajas romantikája, etnografikus vasárnapossága Isten veled ! Az irodalomtörténeté vagytok. Az uj népies irodalom fejezete munkás, foltos, dolgos és dolog közben évődő embereket vár. A beirójuk is megérkezik . . . De nem lakodalmas, hejehujahajos Göndör Sándorok számára. V—th. Mi vonzza kivándorlóinkat Észak-Amerikába. Irta : Dr. Hoffmann Ferenc gazd. akad. tanár. (Folytatás ) Közép- és Nyugat-Amerika o termékeny földjei évezredek óta hevertek kihasználatlanul, mert csapadék hiányában növényi élet nem volt. Egy-egy vidéken éveken keresztül nem volt eső. A régebbi térképeken e lakatlan vidékek mint sivatag «Great American Desert» szelepeinek — ma pedig már háromszoros öntözőcsatorna-voualak futnak azokon a vidékeken, amelyek nemrégen még teljesen kihaltak voltak. A kormány az óriási területeket 20— 80—120—160 holdas gazdaságokra osztotta fel s a munkáscsaládok számára homestead-ül, örökbérletül kiosztotta Több mint 60 millió hold föld van öntöző-c^atornákkal ellátva. A kormány telepitó ügynökei bejárják a keleti államok stirü népességű bánya- és ipartelepeit, hirdetve a kormány olcsó földjeit. A rohamosan fejlődő Amerikának ugy a kultnrterületre, mint a mezőgazdasági munkaerőre nagy szüksége van. Általános a panasz az amerikai közgazdászok részéről, hogy a mezőgazdaság nem tart lépést az állandóan emelkedő népszaporodással ; hogy a mezőgazdaság el van hanyagolva, kevés a földmivelő, mig a nagy városok tul vannak tömve heverő iparosokkal. Több farmert és kevesebb ipari munkást. Ez a meggyőződés átment a nép köztudatába s ily körülmények között indult meg a nyugati vidékek kulturális meghóditása. Hogy Amerikában a nemzeti munkaerő mily méitókben áramlik át a mezőgazdasági termelésbe s hogy a mezőgazdaság mily léptekkel halad előre, arról kű képet nyújt a következő kimutatás : 1890-ben volt 4.765.000 gazd. 16.082 millió dollár ért. 2.460 millió dollár jöv. 1900-ban volt 5.753 000 gazd. 20.512 millió dollár ért. 4.795 millió dollár jöv. 1910-ben volt 6,730 000 gazd. 29.730 millió dollár ért. 9 545 millió dollár jöv. Csak iiz utolsó 10 óv alatt 18%-kal emelkedett a farmok száma (circa 1 millió), a gazdaságok értéke pedig 44%-kal nagyobb, mint volt 1900-ban. Figyelemreméltó, hogy a farmok számbeli és értékbeli növekedése inl-ább a déli, délnyngati meg a tengermelléki államokban mutat nagy haladást. Ebből sejthető, hogy koránt sem szűnt meg reánk nézve a kivándorlás veszélye, mert hisz munkáskézre van szükség Amerikában, — nem az iparban, hanem a mezőgazdaságban. A látszat ugyan azt mutatja, mintha az Egyesült-Államok némely vidékei tulnépesek volnának s emiatt h bevándorlók partra szállását csökkenteni akarnák Tényleg szigorú bevándorlási szabályok állanak fenn, de ezek csak azt mutatják, hogy Amerikának csak egészséges munkabíró elemre van szüksége. Amerika idáig ipara fejlesztésére használta a bevándorlás által nyett munkaerőt, ezután majd mezőgazdasága felvirágoztatására fogja használni. (Folytatjuk.) Mindenszentekkor,;.. Irta : HEGEDŰS A. ELEK. A nap lement, — beállt az esti szürkület, Gyászba öltözött nB két kis árvát vezet . . . Megtört arca olyan halvány, hideg, fehér, Mint a fa ágain csillogó téli dér. Útját balra veszi, — oda az ösvényre, Amelyen jó férjét vitték temetőbe . . . S rágondol azon ünnepélyes napra, Amikor férjével volt a lakodalma ! Óh hatalmas Isten, miért adtad mindezt ? Hisz szivem már nem bir/a a sok kint, gyötrelmet / Alig hantoltuk el szeretett gyermekem, Férjem is itt hagyott, «bánatos a lelkem /. .» * Szoritá erősen gyermekei kezét, Imádkozik buzgón, férjéért könyörgést. Tétovázva lépdel, . • . nem is veszi észre, Sírhalmok vannak már mögötte, előtte / / Végignéz a gyertyák ezernyi csillagán, Fájdalomban tör ki, lábáról lerogyván . . . Bánatos nép gyúl ott, — a részvét mellette, Gyengéden felfogják, ... egy sirhoz vezetve. Mindenkinek szeme a nő felé fordul, . . Késő van már i . . Késő, a harang megkondul. Zúgnak a harangok és el is hallgatnak, A fenn levő népek lassan eloszlanak. .. Elment már mindenki, senki sincs már ott fenn, A bánatos özvegy imádkozik térden. Ima kél ajkáról, keserűen zokog, Lent a fagyos földben megmozdul a halott! .. . * ... A gyertyák csillaga már-már alvófélben, Ünnepélyes csend lesz fenn a temetőben. Az özvegy még térdel, imádkozik és sir, . . . Mintha megmozdulna a szivéhez nőtt sir ! . : . Zúg a szellő, sivit! Könnyeznek az árvák, Recsegnek, ropognak a szomorú fűzfák. . . . Tornyosul a felhő I. . és az ég beborul, A harang zúgása hallik a távolból!! -lt Sirolin" Roche" biztos gyógyhatást nyújt kafarrhusoknál hörghurutnál,asthmanál, influenza után. Sirolin' Roche" kezdó'dő tüdőbetegséget csirájaban elfoit. Kellemes ize és az étvá* gyra való kedvező befolyása megkönnyítik a Sirolin "Roche"-al vald hosszabb kúrákat! FTill A légzési szervek n meghűléseit legbiztosabban a Sirolin "Roche".. al kezelik. Ezért ne'lkülözhetetlen ezen elismert és bevált szer minden háztartásban. Szíveskedjék a győgytárakban határozo tta n Sirolin "Roche-1 kérni. I)í*
