Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

2 BALATONVIDEK 1911. november 12. Főispáni látogatás. Vasárnap részesült városunk abban a kitüntető szerencsében, hogy sipeki Bálás Béla dr. főispánt falai közt fogadta. A város nagy előkészületeket tett a főispán fogadtatásra, csakhogy az mennél ünnepélyesebb és impozánsHbb legyen. Lobogódíszben úszott az egész város. (Egyik házon Rakovszky-zászlót lengetett a szél.) A Kossuth Lajos-utca elején ízlésesen díszítőt diadalkapu állott «Isten hozott» felírással. Általában oly szeretetteljes és meleg fogadtatásban részesítette városunk a főispánt, hogy a fogadtatás nagyszerűsége fölött való meglepetésének és elragadtatátásának nem egy izben adott kifejezést. Viszont Ő is oly lebilincselő kedvességgel és nyájassággal volt hozzánk, hogy a legkedvesebb emlékkel fogunk a főispáni fogadtatás napjára visszagondolni. A főispán fogadása a járás határán — Balatongyörökön kezdődött. Az állomáson, ahol az egész falu népe zászlókkal jelent meg, Takácb Imre főszolgabíró üdvözölte szép szavakban a járás területére érkezett főispánt. A vonyarcvashegyi és a gyenesdiási állomásokon is szintén szívélyes fogadtatásban részesült a főispán, kit nagy néptömegek élén a községek tanítói üdvözöltek. A gyenesdiási állomásról a Himnusz hangjai mellett indult el a főispánt vivő vonat. A főispán nejével egj^ütt délután 2 óra 45 perckor érkezett meg Tapolca felöl a vasúti állomásra, amelyet nagyszámú közönség lepett el. Mihelyt megpillantották a főispán daliás alakját, hatalmas éljenzés hangzott fel. A főispánt Nagy István városbíró üdvözölte néhány szívélyes szóval előkelő küldöttség élén, mig nejét a Jótékony Nőegylet és a Krajcár-Egylet küldöttségével Horváth Károlyné és floffmann Miksáné üdvözölték, miközben szép csokrokat nyújtottak át. a főispánnénak, kit láthatólag nagyon meglepett és megörvendeztetett városunk hölgyközönségének figyelme. A szívélyes fogadtatások megköszönése és a kölcsönös bemutatkozások után megkezdődött a bevonulás a fellobogózott városba. A bevonulás valóban impozáns volt. A kocsik hosszú sorozata kisérte a főispánt, ki dr. Dunst Ferenc apátplebánossalültegy kocsiban.A bosszú útvonalon, amerre csak elvonult a főispán, mindenütt lelkesen éli ették. A főispán a városházára hajtatott, amelynek környékét nagy embertömeg szállta meg. A zsúfolásig megtöltött nagyteremben Stiedei Lajos városi ügyész A BALATON-VIDÉK TÁRCÁJA. Qa özpeg^ éjszakája. . . . Jámbor asszony kullog Töretlen ut mentén, Apró fenyögallyal Háza felé menvén. . . . Nesztelenül jár-kel, Belép a szobába . . . Beteg gyermek alszik — A szegényes ágyba' I . , Kis Jézus kincseit Lassan előszedi; -Remegő kezével A fát feldisziti. Nincsen rajta sok ék, — Sok szép csecse-becse, Mégis minden rajt van: Szive szeretete II.. Meggyújtja a gyertyát, Szem imába mélyed; Megkondul a harang, Templomba elsiet I köszöntötte a város közönsége nevében az uj főispánt, mint olyan közéleti férfiút, kinek nemcsak személye, hanem programmja iránt is tisztelettel viseltetik a város. A főispán válaszában jóleső érzéssel köszönte meg Keszthely város meleg és impozáns fogadtatást s megígérte, hogy a város kulturális érdekeit mindig a legodaadóbban fogja támogatni és előmozdítani. Ezután küldöttségek tisztelgését fogadta a következő sorrendben : Róm. kath., ág. ev. és izr. hitközségek, járásbíróság, közjegyző és ügyvédek, főgimnázium, posta és vasút, adóhivatal, áll. polgári leányiskola, községi elemi iskola, ipartestület, kereskedőtestület, önk. tűzoltó egylet és a járás községei. A küldöttségek mindegyikét a legbaíátságosabban fogadta, ugy, hogy azok a legkedvesebb hatással hagyták el a fogadótermet. Este 8 órakor 120 teritéktl társasvacsora volt az Amazon nagytermében. A főispán jobbján Iíertelendy Ferenc főrendiházi tag, balján dr. Dunst Ferenc apátplébános ült. Több felköszöntő hangzott el. Az első felköszöntőt dr. Bálás Béla főispán tartotta a királyra. Utánna dr. Dunst Ferenc apátplébános a főispánra, mint politikai családfőre ; dr. Schwarcz Zsigmond ügyvéd a föispánnéra, mint a főispán életének poézisére ; dr. Neumark Béla Hertelendy Ferencre, a volt főispánra ; Hertelendy Ferenc válaszolva az elhangzott felköszöntőkre, a város lakosságára s annak boldogságára ; dr. Bersenyi Geró kir. közjegyző Takács Imre főszolgabíróra ; dr. Mojzer György kórházi főorvos, mint a Dalkör elnöke a főispánra ; Berkes Ottó főgimn. igazgató a főispán terveinek teljesedésére ; Beck Sándor takarékp. igazgató dr. Dunst Ferenc apátlebánosra ; Reischl Imre a főispánra és dr. Neumark Béla Bogyay Mátéra, mint, a kerület volt orsz. képviselőjére ürítették poharukat. A vacsora alatt a Keszthelyi Iparosok Dalköre szerenádot adott, amellyel nagy örömet szereztek a főispánnak. A lelkes ós meleg fogadtatásnak méltó befejezése volt a fényesen sikerült bankett, amely az egy látogatottságot kivéve — mint mondták, — mindenben felülmulta a zalaegerszegit. Ez is csak a mi dicsőségünk és büszkeségünk. Községi ügyek. (h) F. hó 19 én, kedden volt a városi képviselőtestületi tagválasztás, amely ... A szegény kis árvák Édesen alusznak, Anyjuk hálaadó Imát mond az Urnák. Hazafelé ballag, Szobájába nyitván ; Égi fény tündöklik Az árva orcáján. ... A nagyobb fiúcska Szent imába mélyedt, Az özvegy lerogyik : . . . Meghalok teveled I Zalacsány. Hegedűs A. Elek. A jó Isten könnye. Irta : Váth. A vasútról megérkezett a sok gyerek. Elszállásolták a községi iskolában. A gyerekeket üdülni küldte a vasuthajózási társulat. Volt köztük elemista, de akadt középiskolai tanuló is. Nem ritkaság a másodszor nyaraló so. Az első vacsorát a halásztanyán ették meg. Halféleséget. alkalommal tíz rendes és négy póttagot választottak. A választás, ha nem is volt oly izgalmas, mint pl. a legutóbbi megyebizottsági tagválasztás, a szavazók élénk érdeklődése mellett folyt le. — Összesen 268-ati szavaztak le ; az I. kerületben 73-an, a II. kerületben 195 eu. Rendes tagok lettek az I. kerületben; Gaál József (60), Stieder Lajos (57), Beck Sándor (57) ; a II. kerületben : Csathó Alajos (192). dr. Büchler Sándor (189), Piisznyák István (170), Imrik János (163), Horváth Károly (163), Szerdahelyi Jenő (155). Póttagok lettek az I. kerületben : Schweiger Sándor (52) ; a II. kerületben : Kutasi Imre (157), Bokány József (153), Sándor Endre (151). Ha végignézünk a megválasztott városatyák névsorán, azt látjuk, hogy többékevésbbé azokat e képviselőtestületi tagokat választották meg, akik eddig is resztvettek a város ügyeinek intézésében. Egy uj tagot is találunk a megválasztottak kőzött — dr. Rosenberg Samu orvost, aki bizonyára ép ugy fog minden erejéből a város érdekeiért sikra szállni, mint a többi képviselőtest ületi tagok. Imrik János régi tagja az elöljáróságnak, kinek eddigi közéleti szereplése remélni engedi nekünk, hogy képviselőtestületi tagságát, is azzal az odaadással és int,enzivitással fogja a köz javára érvényesíteni, mint a milyen szolgálatok fűződnek előljárósági tisztjének betöltéséhez. Az egész választási ütközetben, ha ugyan annak nevezhetjük a keddi választást, mint tón}', oly valami jelentkezett, amit érdemes, sőt a várop mai hangulatának jellemzése végett szükséges is megjegyeznünk. 8 ez «z, hogy a város közönségének nagy részénél bizonyos újításokra való törekvés tapasztalható, amely azonban nem egyes, érdemeket szerzett, személyek elejtésében, mint inkább a város gazdasági ügj'einek intézésénél a rendszerváltozásban jegecesedik ki. Bizonyos elégedetlenség mutatkozik a mostani rendszer ellen s hogy mi annak az oka, azt legfeljebb azok tudnák megmondani, kik megszervezték az u. u. reformpártot (az uj rendszert, óhajtók ugyanis bizalmas körben igy uevezik magukat), amely céljául tüzl.e ki a mai rendszer megbuktatását, annak személyének elejtésével és igy egy uj gazdálkodási rendszer megteremtését. Hogy ez a legifjabb városi párt már eddig is micsoda jól szervezett erövt-l rendelkezik, azt megmutatta a keddi választás, amelyen tisztán ők győztek. Ok azt tartják, hogy Vacsora után egy ismerős fiu megkockáztatja : — Szákos bácsi, meséljen ! — Szakos a tanító neve, akit a község vezetőül, felügyelőül a gyerekek mellé rendelt. — Aztán mit meséljek, fiam ? — Balatoni mesét. Azok olyan szépek 1 — Mindig nem tanulhat ujat az ember. . . — Régit, kérem . . . — De mit ? — A jó Isten könnyét. * Hamvadni kezdett a tüz. Olykor csapott ki egy-egy lángocska. Durrant a fahasáb, vagy fütyölt a nedves venyige. — Előbb tegyünk a tűzre. Csak lobogó lángnál érdekes a mese. — Végig nyújtózott a füvön. — Ti is ! Igy a ! — mondta s fejét bal öklére támasztotta. Nézzétek egymás arcát ! Ugy-e milyen színes ? Na, vigyázzatok ! — Pszt! Csend ! Suttogták a gyerekek. A jó Isten megteremtette a világot. Szép volt. Gyönyörűsége tellett benne magának is. Hogy mennyire örült neki, mutatja, soha felhővel nem borította az eget. Egész nap ránevetett a derült éggel és meleg szeretetével süttette, a Nappal.