Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-24 / 52. szám

1911. november 19. BALATONVIDÉK 5. nehezebb a régi gazdálkodásban megcson­tosodott férfiakat kizökkenteni megszokott, rendes kerékvágásukból, mint a fiatalabba­kat megnyerni a város fejlődésére és hala­dására. Emiatt ugy gondolkoznak, hogy mindaddig, inig lényeges személy változáso­kat nem eszközölnek, addig nem is lehet remélni, hogy a mai felfogások és gazdál­kodási viszonyok változást szenvedjenek. Azért ugy hírlik, hogy elhatározták maguk közöt t a szeméi} cserét is inegkisérleni, a mi a keddi választásból Ítélve, sikerülhet is nekik, mert szervereit táborral rendelkez­nek, hacsak a mai rendszer emberei is ak­tivitásba uem lépnek. Eddig ugyan még semmi nagyobb mozgolódás, szervezkedés sem tapasztalható az utóbbiak részéről, pe­dig már proxime ardet Ucalegon. Itt a ti­zenkettedik óra ! Ari ól sem szabad meg­feledkezni, hogy az lesz H vesztes, kit ké­születlenül talál a választás. Az az egy bi­zonyos, hogy az erőpróba heves lesz. Az eredményre mi is kíváncsink vagyunk, hogy vájjon meghalt-e, vagy él-e a — biró. Nagy deákhangverseny. A keszthelyi katholikus főgimnázium segíiö egyesülete és zenekara javára 1912. évi január hó 10-én a «Hungária»-szálló nagytermében tánccal egybekötött zártköiü HANGVERSENYT rendez. Előadásra kerül: PRECIOSA. Éne­kes szinmű 5 felvonásban. Cervantes no­vellája után irta Gönczi Ede főgimn, tanár. Zenéjét szerzé Weber K. M. Az ifj. ének­és zenekarra áttette Eckhardt Antal kar­nagy. Személyek: Don Francisco de Carcamo — Morgós Jenő VII. o. t. Don Alonzo, fia — Csepinszky Béla VIII. o t. Don Fernando de ficevedo — Fabianics Ernő VII. o. t. Donna Clara, felesége — Bozzay Irén urleány. Don Contreras Hálden Eleméi VIII o. t. Cigányvajda — Gyenes Kornél VIII. o. t. Viarda, cigány­asszony — Párkányi Ilonka urleány. Pre­ciosa, cigányleány — Bozzay Ilonka ur­leány. Korcsmáros — Kőmives Nándor VII. o. t. Juana, leánya — Győry Ilonka ur­leány. Pedro, inas Caicamónál — Kolovics Henrik VI. o. t. Inas Acevedónál — Payer Károly VI. o. t. I s II., III., IV. cigány — Sík Ferenc VIII. o. t, Kes/tlei István VI. o. t., Fodor Béla VII. o. t., Lusztig Emil VI. o. t I. rendőr — Ferenczy Pál VIII. o. t. II. rendőr — Hencz Dezső VIII. o. t. Egy vendég — Illés Gábor VIII. o. t. Egy paraszt — Halden Elemér VIII. o. t. Bör­tönőr — Simon József VIII. o. t. — Nép, vendégek, cigányok. Színhely : I. felv. Madrid ; II. felv. Madrid mellett; III—V. felv. Murcia. Idő : 17. század. Kezdele este fél 9 óiakor. Belépőjegy : I—III. sor és oldalszék 5 korona, iV—VII. sor 4 kor., a többi sor 3 korona. Állóhely 2 korona. Felülfizetéseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtat a segítő egyesület. Jegyek előre válthatók Sujánszky Jó­zsef ur kereskedésében. A meghívó másra át nem ruházható. A hangverseny oly előkelőnek és fé­nyesnek ígérkezik, hogy ez lesz nemcsak városunknak, hanem — bátran állithatjuk — az egész vármegyének is a legsikerül­tebb farsangi hangversenye. Figyelmeztetés. A. járási főszolgabíró ura községi liszt­ujítást — biró, h. biró, elöljárók, pénztár­nok és közgyám— választást 1911 december 29-ik napjának délelőtt. 9 órájára tűzte ki. Választói joggal bírnak azok, akik a községi választók névjegyzékébe fel vau­nak véve. Kiskorúakat és gondnokság alattiakat a gyám, illetőleg a gondnok, nagykorú nő­ket, les!iileteket, intézeteket, társulatokat s általában minden jogi szeméi} t meghatal­mazott képviseli a választásnál. Máskülön­ben a választói jog csak a jogosult áital és csak személyesen gyakorolható. Egy személy csak egy meghatalma­zást nyerhet. A meghatalmazás legalább egy órával a választás előtt a választási elnöknek bemutatandó ; a be nem jelentett meghatalmazás alapján szavazni nem lehet. Érvényesen szavazni csak jelöltre le­het Jelölést a birói állásra a főszolgabíró, mint a tisztújító szék elnöke, a többi állá­sokra a képviselőtestü'et eszközli. A választás felkiállás, vagy szavazás utján történik. Ha tíz választó szavazást kí­ván, az elnök azt elrendeli. A szavazás a szavazók nevének és szavazatának feljegyzésével történik. Szekeres Ödön közigazgatási v. jegyző. pezik alapját, ennek dacára heves és kinzó fájdalmakkal járnak. Min­den tapasztalt orvos tudja, hogy ily esetekben az emésztési működésben van a hiba, vagy a gyomor nem működik kielégítő módon, vagy a belek fejtenek ki renyhe működést. Ily esetekben nem rendel mást, mint fél vagy egy egész borospo­hárnyi természetes Ferencz József ke­serüvizet, melyet a betegnek napon­kint reggel éhgyomorra kell meg­inni. Ez az egyszerű, olcsó és kelle­mes kura minden ebből eredő bajt: rosszullétet, szédülést, fejfájást, bá­gyadtságot stb. rövid idő alatt tel­jesen megszűntet. Az igazi Ferencz József viznek jó az ize ós valóban jót is tesz ! Ajánlatos csakis valódi Ferencz József vizet kérni és nem budai vagy egyéb általános elnevezést használni, mely több csekély értékű viz csaló­dásig hasonló vignettákkal jön for­galomba. Kapható gyógytárakban és füszerkereskedésekben. — Hagyon sok olyan betegség van, mely nem szervi hibákból ered és mely­nek nem komolyabb elváltozások ké­HÍREK. Karácsony éj. Szent éj, melyet a Fölségesnek közeledtétöl öröm s borzalom jár át. Fény gyúlad ki benne, e tűzön gyujtjuk meg karácnonyfáink gyertyáit, ebből való az a ragyogás, melytől a gyermekek arca s a szerető lelkek szeme kicsattan. Ez a szent fény ficánkol az éjféli misére sietők lámpásaiban s ve­zeti irtásokról, majorokról az embereket Krisztus jászolyához, ez gyulád ki a kontyos kinaiak ágas­bogas házaiban, a Jancekiang parVain ép ugy, mint Birmában, vagy Európa városaiban ; különféle nyel­veken ugvanaz az öröm gyújt rá az énekre : «Krisztus Jézus született, örvendezzünk.» — Sze­ret minket. Ime szerelmesünk. Elhagyta az eget s lejött, mert szeretett; ugy leit, mint a királyleány, ki jegyese kunyhójába vonul. Mit neki palota, hogyha csak szerethet. Jézus is igy szeret s szeretete he­vével értékünknek, méltóságunknak, reményünknek öntudatára ébreszt. Szeretlek — mondja, — mint Isten nemzedékét, mint testvéreimet s örököseimet. Szeretlek ! Ébredjetek ! nemes büszkeségre, öntu­datra, önérzetre neveilek titeket.... szeretetem lángiát lehelem arcotokba. Ah, igen, ettől elbódul­Ejszakára meg ünneplő köntösbe öl­tözött : a csillagos égbe és a holdvilággal világolta be a földet. . . Mégis annyi hiúmat lepte a füvet, hogy az emberek a liliomkelyhéből ittak s harmatos fűben fürödtek. A jó Istennek kimondhatatlan jól esett az emberek bol­dogsága. Minden éjjelre megszebbült az ünneplő köntöse Csillagutat vezetett az égie : a Tejutat. Azon járt fel s alá. Őr­ködött az emberek álmain. Nappal újra a derült, arcti ég mögiil nézte, örömeiket, munkáikat. Csakhogy az emberek nem maradtak állhatatosak. Megkárosítót'ák szomszédjai­kat. Ellopta az ökrét. Elhajtotta szamarát. Lekaszálta rétjét. Betakarította eleségét. Ilyenkor egy-egy felhő keletkezett az ég­peremén. A felhő úszkált az égen. Elta­karta a Nap fénylő arcát. Árnyékot vetett az emberekre s a földre. Találkozott az emberek között egy istenszerető agg. Megteddte a gonoszokat s rámutatott a felhőre : -— Nézd kárhozott, a te bűnjeled ! A második bűnnél is keletkezett felhő. Az öreg míndaunyiszor megfedte a bűnöst. A sok vétek felhőaliikban halmozó­dott össze az égen. Csak egy kis nyílás maradt. Azon át látszott le kicsi-kicsike kékség. Mosolygott az ezüstszegélyü fel­hők között, mint fehér liliom között a ne­felejts. A jó Isten letekintett ; szomoiuan, de jó szívvel. Kiderült az arca. A próféta ott állt az emberek között ! Kő volt a lába alatt. Beszélt az embereknek, hogy térje­nek Is enhez. Tartsanak bűnbánatot. Lesz harmat ; lesz folyó. Mindent megad, amire csak szükségtek van. Az emberek leborultak a száraz, re­pedéses, cserepes földre s a porát hintet­ték fejükre s nem merték szemüket az égre irányozni. Sokan ruhájukat szaggat­ták s felkiáltottak az égre irgalomért és bocsánatért. A jó Lten megszánta őket. A meg­térésen való örömében fényes könnycsep­pet ejtett a földre. Ketté tolta a felhőket. Onnan lekin ett szét. A könnycsepp pedig terjedt. Betöl­tötte a völgyeket. A nap fényesen ragyog­tatta benne sugarait. Az egész nagy-nagy vizén mosoly, nevetés tolongott Sz nte táncolt rajta az öröm. Azóta is mindig igy van, mikor az Isten jókedvében van. S/ép időn a Balaton a jó Isten kedvének tüköré. Ugy ragyog benne a fényesegü arca csil­lagos palástja. Nézzétek csak ! Ott pislog az Oriont, ott a Göncöl. Itt az Esthajnalcsillag, a Szirius. Ott emel­kedik a hold sarlója a szélében. A vizrez­zenésen, minthogyha ezüstgyapjat szórná­nak rá. De még ezzel nem elégedett meg a jó Isten. Elküldte fiát, Jézus Krisztust. — Menj fiam, szántsd bele a Zalát. Hadd táplálja vízzel. Egész sereg angyallal nádast, szél­csendes helyeken vízi rózsát, liliomot ül­tettek. Dúsan kéknefelej'set, hogy sohse feledjék az emberek • az Isten jókedvében teremtette a Balatont ragyogóra, örömösre­Ahogy az angyalok játszadoztak a parton, sokan a völgybe szárnyaltak. Meg­érintették a sziklát, a mohásföldet s köny­nyezni kezdett a föld, meg a köszirt is. Játszva húzták előtte ujjukai s a kőszir­ten végig csordult a csermely. Ahol völ­gyek találkoztak, egymásba sarkallottak a csermelyek s patakok szaladtak le a völgybe, a völgyből a Balatonba, Igy oredt a Balaton, a jóisten könny­cseppje. * A tűz kihunyt. Parazsak hunyorgat­tak álmosan a hamu között. Pár kis ala­muszi bóllogatott is a buzgóságtól, vagy hogy álmosságtól. . . A sötétkél; füvön megindultak az ezer­szemű város felé a friss harmatban. . . A Balaton visszacsillogta a várost ; az ezer­szemüt ; meg az eget, az ékköves palástot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom