Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-05 / 45. szám

2 BALATONVIDEK 1911. november 12. élünk és élni agarunk : hogy nem ^agvjul^ magunkat hifiinkből és ra* gvonunltfól kiforgatni : hogy a kereszténység t>an hiraíva az egyén és 1fiz boldogulását előmozdítani a krisztusi elreknek minHert téren : a magárt-- és közéletben ualó megralésitása által. Ez értelemben fognak beszólni a nagygyűlés illusztris szó. nokai. Lehet ott tanulni is, lelí^eséclni is. Fel tehát a kath. nagygyűlésre és ilyen szemüvegen át nézzük annak tanácskozásait ! A Nőegylet közgyűlése. Az áldásosán működő Keszthelyi Jótékony Nőegylet a inult vasárnap d. u. 3 órakor tartotta ez évi rendes és egyúttal tisztújító közgyűlését is a községi leányiskola munkatermében. A közgyűlésen nagy számban jelentek meg a tagok, kik arról bizonyára sok lelkesedéssel és nagy munkakedvvel távoztak el. A közgyűlést Horváth Károlyné elnöknö nyitotta meg, szívélyesen Jndvözölvón a megjelent tagokat. Majd felkéri Sparzam Pál ny. gazd. akadémiai tanárt titkári jelentésének megtételére. A nagy gonddal és lelkiismeretességgel elkészített tartalmas titkári jelentésből a főbb adutokat itt hozzuk. az elmúlt 1910. évben az egyesület 610 esetben nyújtott segélyt az 1909. év 584 esetével szemben. Ezen évközi kisebb segélyekre az egyesület 1200 koronát fordított. A nagy kiosztás alkalmával, amelyet nov. és dec. hónapokban tartottak, 106 szegény részesült tűzifa-segélyben 826 korona 40 fillér értékben. Pénzben kiosztatott 64 szegénynek 99 korona, 39 árvának ajándékozott ruha és lábbeli költségö 384 korona 90 fillér. Az egyesület tehát az 1910. évben 819 esetben 2610 kor. 30 fillér összeget fordított segélyezésre. A mi az egyesület vagyoni állapotát illeti, a bevétei 2864 kor. 70 fillér, a kiadás pedig 2582 korona 08 fillér volt, a tiszta maradvány tehát 282 kor. 62. fillér, Sparzam Pál titkár indítványozására a közgyűlés Stieder Kálmáunénak u pénztár pontos és lelkiismeretes kezeléséért legteljesebb elismerését és köszönetét nyilvánította. A Nőegylet alaptőkéje ez idő szerint 20800 korona. Az egylet jótevői voltak az elmúlt évben is herceg Festetics Tassiloné ő főméitóságz 200 koronával ; n Keszthelyi Takarékpénztár Részvénytársaság 80 koronával; az Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet 40 koronával ; a Keszthely vidéki Takarékpénztár 20 koronával. A titkár itt megemlítette, hogy bold. Veháp Ferenc végreudeletileg 2000 koronát hagyományozott az alaptőke gyarapítására. A titkár indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy Veháp Ferenc sírjára f. hó 13-án, halála évforduló napján hálás kegyelete és szeretete jeléül koszorút helyez. A tagok száma jelenleg 177, köztük 122 évdijas, 34 pártoló ós 21 rendes tag. A Nőegylet az elmúlt év folyamán 3 teajourt rendezett mozgófény képek kel egyleti vagyonának gyarapítása céljából. Az est.élyek mind fényesen sikerültek nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is, mert 449 korona 14 fillért jövedelmeztek tisztán. a titkári jelentés megtétele után, a melyért a közgyűlés hálás elismerését és köszönetét fejezte ki Sparzam Pálnak, következett az uj tisztikar és a választmány megalakítása, amely minden 3 ik esztendőben történik. A korelnöknői tisztséget Krausz Lajosnó töltötte be. A régi tisztikart és választmányt közfelkiáltással újból megválasztották. Az elköltözött vagy elhalálozott tagok helyeinek uj személyekkel való betöltésével a tisztikar és a válusztigy alakult meg : Elnőknő: Horváth Károlyné. Alelűöknők: Krausz Lajosnó és Nagy ístvánué. Pénztárosnő: Stieder Kálmánné. Titkár : Sparszam Pál. Orvos : dr. Illés Ignác. Választmányi tagok : Barna Györgyué, dr. Büchler Sáudorné, Bendekovics Istvánné, Beiény-i Bóláué (uj), Bíró Pálné (uj), Bóry Imréné, Cavallár Józsefué, Clement Lipótné (uj), Czakó Béláné, dr. Csanád}' Gusztávné, Cséby Lajosné (uj), Ejury Nándorué, Engel Pálné (uj), Frank Ignácné (uj), Gróhmau!) Károlyné, Hanty Károlyné, Hegedűs Béláné, Hoffmann Béláué, Hoffman Mónié, dr. Illés Ignácné, Károlyi Z-<ófi, Manovill Mórué, Mérei Ignácné, Molnár Ignácné (uj), Murai Lwjosné (uj), Nagy Margit, Párkányi Józsefné (uj), Práger Tivadarné, Oppel Károlyné, Rtdó Kálmánné, Reischl Veucelné, Reischl Imréné, dr. Rerusey Lajosnó (uj), Riedl Károlyné (uj), Sehadl Jánosné, dr. Schwarcz Z^igmondné, dr. Simon Ernőiió (uj), Takách Imréné, Trsztyánszky Lajosaé, Toldi Szabó Lászlóné, Tomka Kálmánné (uj), Veháp Ferencné, Vidosfalvy Ernőné, Vizkelety Ist.vánné (uj). Ezzel aztán véget is ért a közgyűlés. Teljes elismeréssel vagyunk a Nőegylet, működése iránt. Oly áldásos munka folyik itt, hogy az egyesület a legteljesebb erkölcsi és anya«i támogatást érdemli mindenki részéről. Aki együtt tud érezni a szegényekkel, az ki ís veszi részét a Nőeg}'let működéséből, amely, hogy már eddig is mennyi jót tett, annak csak az Ég a megmondhatója. Mi vonzza kivándorlóinkat Észak-Amerikába. Irta : Dr. Hoffmann Ferenc gazd. akad. tanár. (Folytatás.) Ezek elörebocsájtásával lássuk azt a nagyarányú telkesítést, melyet az EgyesültÁ'lamok visszatelepítése a Reclamation Service név alatt a nyugat sivatag vidékein folytat. Egyike a legnagyobb öntöző-csatornáknak, a Huntley (Montana állam), mely 1907. évben nyílott meg. 30.000 hold föld öntözésre készen adatott át magántulajdonba. A terület a Yellowstone folyó mentén fekszik, eke által soha nem érintve, évezredek elraktározott tápanyaga hever benne érintetlenül. Első hiányában nem termett egyebet kaktusz-kórónál. Mióta a csatorna elkészült, a telepes családok százával érkeztek ide Amerika legkülönbözőbb vidékeiről. Észak-Wyomingban a Shoshone folyó mentén 1 ezer hold földet nyertek meg öntözéssel a kultura számára s több mint 200 munkáscsaládnak adtak otthont. 1909-ben sz AIsó-Yellowstone folyó mellett nyilt meg a telepesek számára 66 ezor hold, melynek túlnyomó része már le van foglalva. Montana államban a csatornázásnak igen nagy tere van, mert óriási kiterjedésű földek várnak még felosztásra és hasznosítható vizek is bőségben vannak. A közel jövőben három indián reservátio szabadul fel s ezáltal több, mint 130 ezer hold kitűnő minőségű föld kerül felosztás alá. Idahó államban a Minidoka csatorna kióriásitotta Balatonná. A kései színeket nézte, amint belebámultak. És felruházta meztelenségüket őszi pompák égő színeivel. Ilyen elkészülés után eszébe se jutott, hogy többje se maradt, mint kenyérre valója. Avval se gondolt, hogy ott az ablakokon bejár a hideg. Nyugsága megvolt. Az emberek jóságát nem ingerelte fel panaszkodással. Addig lesz jó ember. Ha egyszer elégedetlenségre táltja a száját, már megdöntötte a jósága nagyságát. Szabad ideje minden lehető pillanatát a Balatonon töltötte. Ködlött az ellenkező part. Kopott kabátja gallérába húzatta nyakát, fejét. A szél tüzesre metszette orrát, fülét, arcabubját. Verte a vékonyan pongyoláit testét. És tolatta vele magát. S a tanító idétlen véznasága harcos bátorsággal küzdött a mostohaanyás természetlel. A jég ropogott alatta. Úvegessóge vigyázóbb egyensúlyozásra fogta. A recézett, szemcsés megfagyáson bujt a szélbe. Egészen a halászokig. Örömriadva fogadták : — Ha, ha ! A tanító ur ! Tetszett nekik a sors velükmegosztása. Kínálták boros kulacsból, pálinkás butykosból. Nagykeztyüs kezükből ha az elsőt elfogadta. Pálinkát nem. Más estennen a hulásztüz körül sürgölődött. Nagy nádboglyát gyújtottak. Vagy a bozótost, avarost gyújtották föl. Lenn a Balatonparton. Messze messzire vetődött a fénye. Az eget pirosra világította. Áttörte a ködöt. Lett a halászoknak világítótornya. Vezeres, jegelő mértékkel kapott. Ha keveselte, vagy épen az értékkel békétlenkedett, dobtak hozzá egy jobbfajtát. Volt nap, hogy egy se vette ki a jussát. Eladták a fisérnek. Az áron osztozkodtak. Ilyenkor üresen lógatták haza a tarisznyájokat. Egyéb ha csontrafagyott maradékétel nem zörgött benne. A zsák kikeményedett és formázott a pikkelyes páncélra. A tanító nagy gyönyörködéssel gyönyörködött rajtuk. A halászgazda megkínálta részelés előtt. — Na, tanító ur . . . Harcsafia, süllő? Vagy ami tetszik . . . — Nincs rá. . . — Hátha magának nincs, kinek van ? Az a sok csapni való gyerek . . . A többiek is oda nyilatkoztak. A tanító szerényen két dévóres keszeget, kárászt vagy egyéb Olcsóságot választott. Ahoz kevés zsír kell. Paprikásnak megfő a maga levében is. A nyársonsütötthöz se kívántatik nyárson, parázson kivül egyéb. Otthon az asszonykát fűzvesszőre húzott halászszerencsével lepte meg. Szabadtüzhelyet gabalyitottak a kemence tetejére. A kályhából parazsat lapátoltak rá. A kókhunyorgásu, pattogó tüz fölött ropogós keményre pirosították a keszeget. Vagy hogy kondárba aprogatták a csukát, compót, kárászt. Paprikás halászlé párolgott a vacsorára teritett asztalukon. A sarlós alakú hold újra megtelt. Az üres udvaron, ha megfordult valamelyikük, bekiáltott a szellős szobába ! — Húznak a vadludak ! . . . A holdvilágos égen kavargó fekete pontok felhősödtek. A vetésekről tértek meg. Gágogva, sápogva, puskavégre kaphatatlan távolságban. Világos van. A jó vadász nem alszik. Azért kavarognak. Ott fönn nem fogja a puskagolyó se. Az utcátlan utcán megjegyzik : — Ezek azt aratnak .. . — Má egészen megszelídültek. .. Mint ide a Turcsi komám háza, bevárják a kocsit. — Csak u' feketedik a föld tülük. — Mintha üléseznének. — Ühüm . . . Egyezik a gondolatába. Pipára gyújt. Gyanítható, mert az árnyékos házelejére színek villannak, vagy letűnnek. Aszerint, hogy pipába fullad a gyújtó lángja, vagy szabadon lélekzik. A vadludak meg nem is húznak, hanem rajzanak a holdfényes levegőben. Csapnak lármát, bábelit. A tanitó várja, mikor húznak szép ékalakban. Kavargásuk csúnya. Az iskolás gyerek is rendén, párbakapva gyönyörködtetik. A csikorgó száraz téli estbe belebömböl a Balaton. Riadtan száll légbe a hátán pihenő vadludtábor egymásnak. Kavargón kavarogva . . . Gágogva, fuldokolva, ijedt rémüléssel. A pipás csigavérüen jegyzi meg: — Hizik a jég . . . Kemény telünk van . . .