Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)
1911-07-23 / 30. szám
XV. évfolyam. Keszthely, 1911. julius 23. 30. szám. I *<>• iíik;ii hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZ, TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK: . 10 K. - f.l Negyedévre . 5 K.' — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. eo t 20 Előfizetési felhívás. Ti sz telettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, liogy előfizetéseiket megújítani, esetleges hátralékaikat megküldeni szíveskedjenek. A £akker-ü££y. Remélhetőleg e második közleménjáinkkel végleg befejezzük a fiakkerekkel űzött apró visszaéléseket. Ahogy mult heti vezércikkemben már jeleztem is, a keszthelyi járás főszolgabírója a legmesszebb menő megértő szívességgel, előzékenységgel ós energiával íe.ljesi tette, a nagyközönség nevében előterjesztett kérésünket, — mit megelőzni azért ne:n volt módjában, mert a közönség zúgolódása csak a helyszínén tört utat; magát az illetékes hatóságot a panaszával azonban sohasem kereste fel. Fz odiózus és orvoslásra teljesen megétett kérdést szőnyegre hoznunk tehát a közönség érdekében kötelességünk volt; s ennek helyességét maguk az érdekelt bérkocsi tulajdonosok is nemcsak hogy belátták, hanem méltányolták is, kik szintén jobbára ki voltak szolgáltatva kocsisaik kénye kedvére, kik minden áron minél többet igyekeztek ke resni gazdáik számára. Már pedig a mi bérkocsi tulajdonosaink jól érzik azt, hogy az ilyen apró zsarolások mennyire rontják az egész iparág hitelét és becsületét s hogy csak a tisztességes polgári hasznot kiséri a rendőrhatóság hivatalos jóváhagyása, nem pedig a kapzsi srófolást. A visszaélések megakadályozására szigorú, sürgős rendelettel a következő határozatok léptek életbe. A vonatérkezéseknél és indulásoknál a szokásos csendőrő; szem ezentúl nem az állomás perion felöli oldalán, hanem a bérkocsik között fog állani, ahol az minden visszaélést rövid uton szigorúan elintéz. Hasonlóképen a Hungária előtti bérkocsi standon a reggeli és délutáni tömeges kocsiindulásoknál egyegy városi rendőr teljesít szolgálatot ugyanilyen célból. A vasúti mspekciós csak a városba közlekedő u. n. «szeres» bérkocsik száma kettőről négyre emeltetett s igy csak ezen szám lefoglalása után indulhatnak a fennmaradó kocsik Hévízre. Elrendeltetett, hogy az összes nyilvános helyeken — vendéglő, kávéház, indóház stb. — a bérkocsi díjszabás nyomtatott táblázata egyegy példányban kifüggesztessék,hogy a hatóság által megszabott díjtételek valósággal általánosan ismertekké válljanak. A főszolgabíró ur egyébként, a mi utunkon azt az őszinte tanácsot adja az utazó közönségnek, hogy ne is bocsájtkozzék alkuba a standon álló fiakkeresekkel arra nézve, hogy mennyiért, mennyi időre hajlandó el vinni a célhoz — hauem alku nélkül foglalja el a kocsit s a megérkezés után a tarifa díjtételei szerint fizessen. Az elmúlt hét külömben az első feljelentéseket már megtermette, a mennyiben négy izben fordult a közönség megtorlásért a szolgabirói hivatalhoz, mely ügyekben a gyors hivatalos eljárás folyamatban van. Ez alkalommal kezeinkbe került A BALATONVIDÉK TiHCAJA. FIAMÉ TTA. Törtóuelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ. 24 Máté elnevette magát : — Hát bizony nagy kópé vagy te Castelar, azt mondhatom ; persze attól félsz, hogy máskülömben kimaradsz az osztozkodásból ! Ez jó ! — Az ember ugy él meg, ahogyan tud ! Felelt a spanyol ravaszkodva. —Szóval bevezetsz a várba, azután előparancsolod Garcia urat a börtönéből ; — remélem ehhez van jogod ? — Van ! Hagyta rá Mátó komoly ábrázattal. — Akkor azután együvé fogva mind a kettőnket, bejelented, hogy a Cancelláriába kisérsz vissza bennünket és igy hármasban kisétálunk ! Máté összecsapta kezét : — • Pompás ! Nagyszerű lesz ! Ezzel elismerem, hogy remekeltél spanyol barátom ! Castelar csak ugy hizott a megelégedéstől. — Már most nem marad hátra más, — fejezte be a törpe a beszélgetést ; — mint hogy a terv végrehajtásához fogjunk! Mind a ketten felállottak a hid lépcsőjéről. Máté, uiint aki teljesen ismeri a járást, előre sietett. Megkerülték a vízpartra néző bástyafalakat s a vár baloldalán a mezőség elhagyott része felé fordultak. Itt, amikor már senki sem íig3'elhette meg őket, a törpe hirtelen szembe fordult a spanyollal. — Most pedig fordulj meg Castelar barátom és tartsd ide a kezedet 1 — Szólt, miközben egy hosszú, vékony zsineget vett elő a tarsolyából. Castelar védelmi állásba helyezkedett. — Miért ? Mit akarsz velem ? kérdó haragos arccal. — Barátom, te azt hiszed, hogy a mi célunkkal az Angyalvárba bejutni könnyű? Oh ne gondold 1 Ehhez nagy ravaszság kell, mert külömben rajta csípnek bennünket ! — Hát mit akarsz ? Mit tegyek ? — Én most, Castelar koma, össze fogom kötni a kezeidet ! — A kezoimet ? De miért ? — Hisz másként nem látszik meg, mintha a foglyom lennél ? A spanyol boszusan tekintett maga elé. — A kezeimet ? . . . Nem 1 Azt nem engedem ! Hisz akkor azt tehetnél velem, amit akarsz ! — Ugyan te bolond ! — Biztatta Máté, - hát ennyire nyulszivü vagy ! Akkor belátom, hiba volt, hogy veled vállalkoztam a célra ! Akkor jobb, ha mindjárt visszafordulunk ! A két ellenfél hosszú hallgatás közben figyelte egymást. Castelar arcán élénken meglátszott a beuső küzdelem, amit a kapzsisága a gyávaságával vívott a bensejében. Ugy látszott, hogy végre is a kapzsisága győz. Még egy ellenvetést megkockáztatott: — Mondd csak, te átkozott francia, ezt a részét a vállalkozásnak sehogy sem lehet elkerülni ? — Nem ! — Válaszalt Máté kemény hangon. — Ennek meg kell lenni ! Castelar sző nélkül hátat fordított és a törpe felé nyújtotta hátra tett karját. Mátó szemeiben a győzelem ravasz sugara villant fel, — a zsineget egy pillanat alatt hurokra csavarta és átkötötte vele a spanyolt olyan erősen, hogy szinte a húsába vágott. Castelar dühösen felkiáltott : — Ne olyan erősen, hó ! A törpe lazított a köteléken : — Nem akartam barátom, de te vagy az oka. Nagyon mozogtál ! A spanyol ránditott. a vállán: — Eh, gyerünk ! Essünk tul rajta minél hamarabb ! Szólt és megindult a mezőre néző várkapu felé. Máté a háta mögött menetközben mellére tűnte a rézlapot. Igy értek el a felvonó hid elé, melynek túlsó végén két alabárdos állt őrt. Amikor megpillantották a közeledőket, őrházaikba vonultak vissza, hogy szabad utat nyissanak a vélt kém és foglya előtt. A törpe amikor a hid legelső desz
