Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-23 / 30. szám

8. BALATONVIDÉK 1911. julius 16. a bérkocsisok alispánilag megá'Iapitott (1 íj szabása, amelyen újból kénytelén vagyok megüt!, özésem^t kifejezni a díjtételek é.s a tényleges »kás külömbözősóge miatt. A díjszabás 3. pontjában az ál', hogy a társaskossik dija Hévizre és vissza személyenkint 80 fillér ! Miért szednek akkor a társaskocsik állandóan 1 koronát ? Ha ők a megszabott díjtételt önkényüleg emelhetik, akkor meg miért nem emelik azt mindjárt két koronára ? Hisz az mégegyszer anynyi volna ! Ezt nem értem. Hasonlóképen a díjtétel 11.pontjában az áll, hogy a bérkocsisok junius 16-tól augusztus 31-ig bezárólag Hévizre és vissza 3 órai várakozással megállapított tarifája négy korona. Ellenben miért fizettetnek maguknak négy korona helyett ötöt ? Ezt sem értem ! Talán a fiakkerosoknak egy korona ide vagy oda mindegy ? Sajátságos, hogy az ilyen szelíd tévedések csak fölfelé vezető irányban szoktak menni, lefelé azonban sohasem. Vagy ment már valaki, mondjuk, három koronáért Hévizre ? Én nem emlékszem rá ! * Nem szeretek megrovás! kalandot Írni. Az ember vagy üt, de akkor elóbb 3ól megnézi, hogy hova céloz, hogy az ütése eredményes legyen ; vagy pedig egyáltalában hallgat. De csak azért beszélni, hogy az ember a mérgén könynyit«en, — ez nem tartozik a kedvenc foglalkozásaim közé. Most azonban mégis megrovási kalandot irok. Hogy miről ? Hát a trafikió', hogy a . . . (majdnem nagyon os

iiny.it irtani róla.) E'óg^é méiyolö-itüiik azon, hogy a eig«r«ltá. szivmok árát felemelték. Ez chéyio a finAii", miniszter magáu ügye. Maj'l oiniegy ö hamarosan nyugalomba iv.akk't süt.i, csak még egy kicsit folytatójuk >x a <lciék k s obsttukció, akkor azt.ui majd más világ I szén. Ez ellen mi dohányom emberek beadtuk az ellenvélemén> t és va^y kevö^ebbot dohányozunk, va

;,'y "lesóbb cig.irettát szivünk. E-. a gyakorlatban ugy fest, hogy a Princessas szivók ezen cigaretta faj 33%-os áremelése után áttértünk a régi árou adott Király-cigai ettákra. Ez meg a mi magán ügyünk. Most következik a módfelett bosszantó immár állandó gyakorlattá váló cinikus hanyagság, hogy a dohánygyárak nem képesek szállítani a szükséges Király-cigaretta mennyiséget ; s igy két-három napig hozzájuthatunk ehhez a szivnl valóhoz, hogy utánna egy hétig megiut kifogyjon a tőzsdékből. Sokan vaunak velem együtt olyan dohányzók, akik nem birják eí a Hölgycigarettát, mert ordináré, rossz izü, komisz, — szóval nem kell. A Király-cigaretta se jobb sokkal, de mégis más. Mi aztán most kénytelenek vagyunk a Princessashoz viszszatérni és fizetni a felemelt árakat, muszájból, — noha az sem éri meg — pláne most az uj papirossal — még a régi árát sem. Tenni ellene nem lehet legfeljebb azzal, ha leszokunk a dohányzásról; erre meg a századik ember sem képes. Szóval kényszerből birjuk ezt a finánc gyönyörűséget. Jó ! Most lehet fát vágni a hátunkon, hanem eljön még a mi időnk ! Beleüt még a ferslag ebbe a kormánypártba, — és akkor fogadom, hogy valamennyi dohányos ember Justh-párti lesz velem f együtt ! És mi dohányosok mérges természetű emberek vagyunk ! Megtartjuk amire fogadást tettünk ! —*— A balatonparti ünnepély. Aki a mult héten feltévedt a városházára, első pillantásra ugy érezte, mintha ajtót tévesztett volna. Mintha valami végkiárulást rendező áruházba jutott volna, ahol halomszámra hevernek az értékes árucikkek, kalapok, ernyők, ingek és sétapálcák, — borok, pezsgők, likőrök és savanyúvizek, — főzőkanalak, báli cipők, cigaretta tárcák és cserép malacok, — bőrtáskák, virágvázák, kugler dobozok és bortölcsérek, szóval a legkülömbözőbb szükségleti c.kkek hevertek garmadába. Mindezen tárgyak a mai balatoni ünnepély tombola tárgyai s igy élénk bizonyságai a tárgyakat öszszeadó keszthelyi kereskedők jó szivének és áldozatkészségének. A városházán, ahol a rendezőbizottság állandóan együtt dolgozott, a nagy sürgés-forgás miatt a rendes hivatalos ügykezelés szinte háttérbe szorult. A lelkes munkának meg is lett az eredménye, a mentőkocsi beszerzésének céljaira rendezett mulatság oly fényes sikerűnek Ígérkezik, hogy ehhez hasonló népies ünnepély régen volt a balatonparton. Különösen figyelmébe ajánljuk a közönségnek az esti sétahajózást, mely alatt a balatoni gőzhajózási társaság kivilágított hajója több turnusban 60 fillér személyenkinti hajójegyekért a közönséggel körutakat tesz a keszthelyi öbölben. Felejthetetlen látványunak Ígérkezik a nagy tűzijáték, melyben az öböl közepéről gyönyörködhetik a hajókirándulásban résztvevők csoportja. Az ünnepély előreláthatólag teljesen fedezni fogja a mentőkocsi beszerzésére szükséges összeget. E tekintetben az önk. tűzoltó egylet méltán számithat a fürdővendégek és keszthelyiek nagylelkű támogatására ! —*— káira lépett, halkan az előtte haladó spanyolra szólott. — Castelar barátom ! A spanyol megállott : — Mit akarsz ? — Ha nem lenne kifogásod ellene, az itteni szokások szerint most be fogom kötni a szemedet ! A spanyol dühösen felordított a szóra: — A szememet ! Azt már nem ! Azt nem engedem ! — De ennek meg kell lenni ! Kiáltott Máté ugyauugy s kezében szorosra csavart kendővel közeledett Castelar felé. A spanyol teljesen elvesztette önuralmát ! — Nem ! Nem engedem! Te átkozott zsivány ! Te csapdába akarsz csalni engem ! Én abba hagyom a játékot ! Engedj utamra ! Men], mert keresztül gázolok rajtad t És ezzel hátrakötött karokkal bár, de teljes erővel neki rohant a franciának. Ha most a spanyol karjai szabadok lettek volna, a legnagyobb könnyűséggel legázolja a franciát ; — igy is feldöntötte volna, ha a törpe idejében félre nem ugrik előle ós gáncsot nem vet a lábai eié. Castelar döngve zuhant végig a padlón s a következő pillanatban Máté már a nyakában térdelt, a hátuk mögül pedig az alabárdosok, — kik hasonló jeleneteknek nem egyszer voltak már tanúi, — rohanva futottak át a hídon' hogy a törpe segítségére legynek. Még egy pillanat ós Castelar moccanni sem tudott a katonák vasmarka kőzött. A spanyol ordított, káromkodott, de ezzel csak a sorsát súlyosbította. Az egyik alabárdos öklével az arcába vágott, mire elvesztette eszméletét. Máté szorosra kötve szemén a sürü kendőt, felállott áldozata mellől. — Vigyétek, — szólt izzadó üstökét törülgetve az alabárdosokhoz ; — főbenjáró bűnben találtatott, — régen keresett méregkeverő ! A legmélyebb börtönökbe ! Az egyik őr nyalábra kayta a spanyolt, s befutott vele a kapun. Máté nyomában volt. Az eléje kerülő legelső börtönőr átvette a foglyot s két társával együtt levonszolta az egyik legközelebb fekvő pince lejáraton. Mindennapos eset volt ez az Angyalvárban, melyben mindenki jól tudta a kötelességét. A törpében kételkedni senkinek eszébe se jutott volna s igy egyetlen szavába se került, hogy a spanyolt alaposan eltegye a láb alól. E börtönök pedig arról voltak nevezetesek, hogy belőlük a vádlott bírói kihallgatás elé egy hónapnál hamarabb sohasem jutott. A gyors elintézés után az őrök gyorsan visszatértek a kapu mellé, a börtönőrök eltávoztak, Máté pedig magára maradt az udvarban. Körülnézett, hogy volt-e tanúja a jelenetnek s amikor látta, hogy egyedül van, megkönnyebbülten felkacagott: — Az elsővel hát sikerült végeznem! kiáltott fel megelégedetten. XXV. A jól végzett kötelesség tudatában Máté most már hazatérhetett volna. Ettől azonban módfelett idegenkedett. Az éjjeli vállalkozás ideje még meszsze volt ; s addig semmi kedvet sem érzett magában, hogy Fiametta jogos szemrehányásainak kitegye magát Igaz ugyan, hogy a tett, amit az imént véghez vitt, tökéletes munka volt r ez a mérleget erősen a javára billentette volna, ó azonban mindennél erősebben érezte árulása súlyát s ennek nyomasztó lelkifurdalása elől nem birt menekülni. Elhatározta, hogy az éjszaka negyedik órájáig terjedő időt önmagának ajándékozza. — Mindenesetre az most a kérdés, hogy mit csináljak addig ! — Szólt tüuódve az udvar közepén. — Ez a hely már nem elég veszélyes a számomra, hogy nyakrafőre menekülni igyekezzem belőle. Hiába, no, megszoktam ! Castelar komának pompás lakást ós ellátást szereztem, az bizonyos. Nem hiszem, hogy még egyszer kedve támad kikezdeni egy franciával. Ez szóval rendben van. De mit csináljak most én ! Hirtelen a homlokára ütött ! — Hopp ! Megvan ! Ha már itt vagyok, ne legyek itt egészen hiába ! Használjuk ki a helyzetet. A barisellt már ugy is régen láttam, meglátogatjuk egy kicsit! Valami nagy dologra ugyan nem számitok, de legalább elszórakozom vele ! S ezzel megindult a bejáró folyosó felé, melyen a legelső utat a hóhérszekó-