Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

XV. évfolyam Keszthely, 1911. december 10. 50, szám. Politikai hetilap. MEGJELENI K H E T E N K IN T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 f 20 Mikulás napja. A gyermeksereg által nagy kíváncsisággal várt Mikulás napja már elmúlt. A jó Mikulás bácsi már ellátogatott liázról-házra, meglepetést, örömet szerezve mindenütt, ahol csak jóságos arcával és kifogyhatatlan kosarával megjelent. A jó gyermekekét az idén is különféle módon ajándékozta meg Egyik helyen éjjel jelent meg az adakozó Mikulás ; másik helyen csak az ablakba kitett, fényesre kefélt cipőkbe rakta a sok diót, almát, süteményt és cukorkát. Itt durva daróc köpenyben, prémes kucsmával és hosszú torzonborz szakállal jelent meg ; ott fényes papi ruhában, fején püspöksövéggel és teljes ősz szakállal ; mindenütt csak engedelmességre és jó magaviseletre buzdította a gyermekeket, kik közül a jókat gazdagon megajándékozta, a rosszakat pedig megdorgálta nyírfa vesszejével. A rossz gyermekeket különben nem is látogatta meg, azokhoz maga helyett elküldette a háiomrétben felkunkorodó farkú, lójábu, szikrázó szemű "szarvas"Ziúőffeic: meg a Krampuszt,, ki ajándék h lyett szörnyű bilincseket hordozott, melyekkel bilincsbe verte sorra a rossz gyermekeket és hetesével rakta a hátán levő borzasztó puttonyba. Igy azután érthető az az izgalmas érdek'ődés, nyugtalanság és aggodalom, amely a gyermekvilágban az idén is uralkodott, mert i-enki sem tudta, mit hoz számára a nagy nap, miután egy év hosszú idő volt arra, hogyoly dolgok történhettek, amelyek miatt méltán megneheztelhetett teájuk a Mikulás bácsi, akt a sok ajándékosztogatásban és vessző zésben annyira kifáradt, hogy egy évi pihenőre van szüksége. Liafargue. A niarxismus (szociáldemokrácia) lelkes híve és követője 70 éves korában öngyilkos lett a feleségével egy űtt. Ciánkálit fecskendezett a bőiealá. Öngyilkosságának okát is adja hátrahagyott levelében. Nem akarja — úgymond — bevárni azt az időpontot, amikor az élet csak tehei lesz reája nézve, nem pedig öröm és élvezet. Már évekkel ezelőtt elhatáiozta, hogy hetvenedik esztendejében határt-övet állit életének. Most beváltotta szavát. Meghalt — öngyilkosság folytán. Ennek az öngyilkosságnak hire bejárta az egész világsajtót,, amelynek organnmai irányukhoz képest különbözőképen tárgyalták az esetet. A magyar sajtó is foglalkozott vele, amelynek egyik lapja, az Egyházi Közlöny s ei:nek vezércikkírója — Hegesippus találta fején a szeget, aki töb•

!• b

J - 1 • • —

trcK li.crz.Trc; c/.cin Lafarüue öngyilkosságához . Ne higyje senki, hogy a Lafargne öngyilkosságában van va'ami szépség vagy meggyőző erő. Közönséges rut, és alacsony félelem, amely a tudomány pózát ölti magára, hogy el ne árulja magát. Kit lelkesíthet az ilyesmi ? Kit elégíthet ki ? Nem egyenesen rut látvány-e, amikoi egy hetvenéves öreg embei azt mondja, hogy nem akar tovább é n

;, mert az életnek nem lesznek már öiömei ránézve ? Hát a? élet csak ugy élhető, ha folyton örömöket kínál ? És nem Iehet.-e ugy élni, hogy másoknak szerezzünk örömet, vagy hogy a mások öröméten leljünk ölömet? Hát nincs az életben egyébb, mint a saját egoizmusunk ? Igy csak az gondolkodhatik, aki egész életében egyedül volt, mert egoista módjára élt és gondolkozott Hát sem Isten, sem az emberek ? Az ilj en öngyilkosság nemcsak a tudomány csődje, hanem az úgynevezett szociális gondolkodásé is. Hi-zen ilyenformán hamar odajuthatunk, ahol a vadak állanak, azzal a különbséggel, hogy ott a fiatalok Ölik le az öregeket, itt ná* Imik pedig önmagukat ölik le az öregek. Igy ölelkezik össze a modern tudomány a kannibálok kultúrájával, amire pedig semmi szükség, mert hiszen közbül van a megoldás, a gyógyszer, a megváltás : — a kereszténység. A váris egyei számvevőségek viggyaáliitaga Abauj-Torna vármegye közönsége folyó évi október hó 24-én tartott évnegyedes rendes közgyűlésében állást foglalván a vármegj'ei számvevőségek visszaállítása kérdésében; feliratot intézett a m. kii-, belügyminiszterhez, hogy megfelelő törvényjavaslat benynjtása mellett az * BALAT0NV1UÉK TÁIiCUA, Angyalavatás. Irta : Váth Jött a hir. Hozta a drót : <A jó Istennek angyalkákra volt szüksége. Leküldte angyalát, hogy toborozzon' — A pozsgásából, az okosából szedjed ! — Szólt az Ur. > Lerepült az angyal. Belátogatott a palotákba és a kastélyokba, a nagy udvarházakba és a falusi viskókba. Tépte a virágokai. Leginkább a falusi pozsgás apróságokból egész csokorra valót szedett, mert azoknak arcán még nyílt a n> pcsókos pír, ragyogott a nyári üdeség, harmatcseppben mosdatott kicsi ábrázzon volt élet. Yidáni játékos kedv. Legkivált nz iskolátlau csöppségekben. Egész nap mozgás, friss levegő, szabad napsugár. Pihenő éjszakán tüdőróz.sára simogatta őket az őrzőangyala s olyan vidám nevetést mosolygott a kis fejlődő lelkükbe, hogy a patak fodrán elbotló, táncoló napsugár is megirigyelhetette. * Husvéth Lajosékhoz is- bekopogtatott a toborzó angyal. A kis Laji fejénél őrtálló angyalka gyanutlanul lebbentette föl Laji piroskockás takaróját..Nem tudott, még a menyországi parancsról. Őszintén mondotta kis védettje történetét. Csak a keresztségtől kezdve. A többit a kis Laji édesanyjának őrangyalától aidta meg s mint fültanu számolt be a küldött angyalnak : — Mindenki szerette. Békéltetőként, küldte az égi Ur. Öiül'ek is érkezésének. Első volt. . . Hogy a lelkecskéje alakult ki, mindig hangosabb lett szavától a ház. Értelmes, szófogadó kis teremtés, csókolni való. Buksi fejecske. Rajta ragyogó két beszédes szem ; pisze orrocska ; örökké csacsogó száj ; gödrös kis áll ; gömbölyű arcocska ; karocskája — öreg mamája jellemzéseként — olyan, mint a töltött vánkos. Hát a futása l Az még csak eredeti. Döncikölve szaladt. Kövér kacsóit «z égnek tartotta s ugy dőzsölt, hozzá, hogy. . . Legkedvesebb pajtása unokanővére, a Luliska, meg a szomszéd Ka'c-n. Egyivásuak. De nagyon szerett- a János bátyját is. Piros cseresznyeéiéskor csak őt hitt*. Laciz it vele. Mimikázva olvasni is megtanította volna, de • lvitték katonának — Olvasásra nincs szüksége a meny| országban — vetette köz be a toborzó «nAz őrangyal elkomolyodott. Latta a vallatás okát. Rövidre is fogta a végit «Az én hivatásom letelt. A toborzó társamnak megtetszett Laji — gondolta szomorúan, mert szeretett a földön lakni. — Már megtanulta az Urat dicsérhi. Kezét imára kulcsolta, mikor megkondult a harang, meg ha kis ágyacskájába tért nyugalomra . . . — Akkor elvisszük — felelt az angyal — Ilye' parancsolt az Ur. A jó őrzőangyal fázóan vonta össze kiterjesztett szárnyait s köszöntötte a fényes követet . Béke veled ! Hangtalan távozott a követ. Selymesen finom, bársonyos tapintású szárnyait meglebbentette s eltűnt. Az őrzőangyal szeme követhette csak a végtelen étkeiben. Az őrzőangyal áldásra tette össze kezét a L íjika feje fölött. Égnek emelte menykékszin szemeit: Magasztalom! énekelte a dicsérő zsoltárt : "Dicsérjétek gyermekek az Urat, dicsérjétek az Ur nevét ...» Csak a kis Laji hallotta. Pedig ott virrasztott a szobában az egész háznép. Arcocskája kipirult, mint a rózsás földöntúli önkivület árnyalta be. Ebben a pil'anatban megnyílt a. menyország kapuja. Sok sok gyerekarcu angyalka jött le érte ós énekelte : «Dicsérjétek gyermekek az Urat .» Nézte, nézte a gomolygó felhőcskéken ülő, felhőtartó gyeimeksereget. Láz s vágy szorította a szivét, hogy közibük mehessen, ve íik szállhasson. S hogy még közelebb éikeztek, még nagyobb vágy i költözött sziv-be. Hevesen lüktetett a vére, erecskéi majd megpattantak. — Papa ! . . . Mama ! . . . Öregmama ! János bátyja ! . . . Luliska ! . . . Karcsi ! . . . Több sohse jött ajkára. Kis nyelve a tuláiadó ölömtől nem tudta befejezni a mondatot. Csak felkiáltásokban, gyereklelke önkívületében beszélt. Kis lelke meg-