Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-10 / 50. szám

2 BALATONVIDEK 1911. november 12. 1902. évi III. t.-c. novelláris módosításával a vármegyei számvevőségek visszaállításának s ezzel kap. csolatban a vármegyei számszaki teendők ellátásával megbízott tisztviselők a m. kir. pénzügyminiszter felügyelete alól kivonatván, a belügyminiszter hatásköre alá helyeztessenek. Ezen határozatát azonos értelmű állásfoglalás végett megküldte az összes vármegyéknek. Aktuálisnak és szükségesnek véljük ezt leszögezni azért, mert efelett Zala vármegye Törvényhatósága folyó hó 11-iki közgyűlésében fog dönteni. Hogy a vármegyének mennyire van szüksége egy olyan számvevőségre, mely fölött szabadon rendelkezhessen, ehhez kétség nem fér. A közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. t.-c. a közigazgatás egyszerűsítését, az ügyek könnjrn, de alapos elintézését kívánta megvalósítani, hogy a közigazgatási hatóságok támogatására szoruló közönségnek a hatóságokkal való érintkezése gyors legyen. Az 1902. évi III. t.-c. intenciója is ez lehetett, mégis a fentebb hivatkozott törvény szellemével és intézkedéseivel épen ellentétben áll, mert a törvény épen a közigazgatás pénzkezelési ügyvitelének a megbízhatóságát, gyorsaságát, a közönség részéről való könnyű hozzáférhetőségét nehezíti meg s az eljárást lioszszadalmassá, nehézkessé teszi. Az 1902. évi III. t.-c. megalkotása és életbeléptetése alk.fllmA.vfll -cgjT® törvényhatóságok azonnal kifejezték azon aggodalmukat, hogy a vármegyei számvevőségek államosításával a közigazgatás gyorsasága fog hátrányt szenvedni s ezen agtelt az égi álmok szépségével. Kitárta karocskáját. Ölelte az angyali apróság koszorús tagjait. Odament egyikhez is, másikhoz is. Hu mást nem, megérintette kövér, duzzadt karocskáikat. Határozatlanul. Mert, annyi jó pajtás közül valamelyiket jobban akarta szeretni. Nem tudta, melyikkel kell majd abban a ragyogó, fénylő Istenvilágban játszania. A bátortalan megszólításra visszamosolygottak. Akár Karcsi, vagy Luliska. IJjra csak kiáltott : János bátyja ! Aggódó édesanyja az ismerős nevek hallatára hozzáhajolt: — Itt vagyok szivem ! Itt a papa, kis angyalom ! Es kimondta «angyalom», Lajika hófehér lelke rászállt a magnéziumfényü felhőre. Onnan visszakiáltott : Nyanya ! . . . Papa ! . . . Öregpapa ! . . . Öregmama ! . . . Jánosbácsi ! . . . Kari ! . . . Luliska ! . . . S libegett föl-föl a menyországnak. A kis angyalkák a tömjénillatos gomolyag al a támasztották vállacskáikat. Koszorúikat hányták kis társuk köré. Örömhangon énekelték : Hozsanna néked Istenünk! Kis szolgáddal megérkeztünk. Teremtésed remeke, Angyalaid öröme. ü.kkorra már több felől összegyűlt a kis bámész csapat. Kíváncsian és örömédes arccal nézte a menykapuból a fényes Istenszágot. Lajika gömbölyű arca vágyakozóan kérdezgette a kiválasztott angyalpajtáskát: — Bemehetünk e már ? — Miudjárt, csak a szenttéavatás végződjék. godalom jogosultságát a majdnem egy évtized tapasztalatai beigazolták, mert ezen törvény megalkotásával a vármegyéknek a számvevői szakközegektől történt megfosztása folytán a pénztári kezelés ellenőrzése határozottan megnehezült, a pénzkezelés pedig bonyolultabbá vált. Hogy ezen törvény mennyire nem felel meg a közigazgatási eljárásnál elérni akart gyorsaság és egyszerűsítés főelvének, azt az alábbi szorosan admimstrativ szempontok igazolják. Igaz ugyan, hogy a törvényhatósági bizottságnak a törvény 11. §-ában részletezett jogait a számviteli ellenőrzési teendőknek az állami közegek által való ellátása nem érinti, s a számvevőségek a jelentéstétel és a közigazgatási segédszolgálat tekintetében a vármegye alispánjának és a vármegyei árvaszéknek alá vannak rendelve, ámde a közöttük levő érintkezés nélkülözi a jó, gyors, egyöntetű közigazgatásnak az alapját : a szóbeliséget és közvetlenséget, mert egy más hatóság mellé rendelt s egy más épületben elhelyezett számvevőséggel az érintkezés alig lehet más, mint írásbeli s az irás pedig nem pótolja az élőszót, amivel a rendelkező hatóság terveit, megvalósítandó szándékait és útmutatásait az ügyek elintézésénél közvetlenül közölheti. A közvetlenség hiánya pedig sokszor helyre nem hozható mulasztást okoz akkor, gyoni kérdésekben a törvényhatóságnak sürgősen szüksége volna egyes adatokra, s ezt időveszteség nélkül a tőle 500—1000 méter távolságban elhelyezett számvevőség— Aztán hol az történik? — Ott a komor felhő mellett. Hallod? Arra fordította figyelmét. Nagy viaskodás volt ott. Fénylő égi hat'lom szó csatázott a poklok fejedelmével. Az angyal fénye ragyogást vetett a felhőre. A csipkéi ezüstösödtek az angyalragyogástól. Az égi lény vastag könyv kitárt lapjain tartotta balkezének mutatóujját. A jobbikkal meg fenyegetett. Kis Laji lelke érthetetlenül hallgatta a nagy igazságokat, melyeket i'Z ördög fejéhez csapkodott. A sátán felelt rá. Ravaszul, tudálékosan. — Ki az a szép angyal ? Tudakozta Laji. — Szent Tamás, az angyali tudós. — Olyan idegenmód beszól . . . — Te még nem érted kis lélektestvór. Felavatásod után csodálatos könnyűséggel fogod föl a törvények nyelvét. Laji vágyakozása csak erősödött a menny után. A láugolása szinte hogy csap kodott. A lóleklángolás lelkesedésével. Már alig várta, hogy a mennyeivé avatást mennél előbb elnyelhesse a törvónybeidózett lélek Lélekszemével látta az elitélt remegését. Az angyal védelmezte. Az ördög vádolta. Az angyal elismerést mondott a lélek szépségéről; az ördög mondott csúnya testbotlást. Kínraverten agyarkodott szakadékos lakásában és égett az irigységben. Fájt kínzott lelkének a bizonyosság, hogy egyre többen részesednek az örökérvényű Isteimelegyesiilésben. Ez a sejtelem kínozta tajtékosra a lelkét. Nem fáradt ki a gyalázásban. Nem fogyott ki a rutitá*ból. Körmönfontan vádaskodott és gúnyos csípéseket szórt kifent nyelvéről. tői megkapni módjában nem áll. Ehhez járul még, hogy a jelenlegi számvevőség tagjai állami tisztviselők lévén, ezeknek ugy állami, valamint vármegyei feladatokat vegyesen kell megoldani. A két különböző szakma két különböző irányú képzettséget és gj^akorlatot kiván meg s igy nagyon természetesen, kevesebb eredményt tud felmutatni ug}*anazon egy egyén, ha minduntalan cserélendő két különböző irányban kell munkálkodnia, mintha mindig egy csapáson járna. Akinek egyszer dolga volt a mostani rendszer mellett olyan ügyet illetőleg, mely mindkét hatóságot, vagj'is a vármeg3

7ét és a számvevőséget invonválta: az tisztában lehet a mostani állapot tarthatatlanságával, mert régi közmondás, de igaz : «Ex omnibus aliquid, ex toto nihil.» Ha mindezekhez hozzávesszük még, hogy a vármegyékre nezve idegenné vált, — mert vele szerves öszszefüggésben nem levő — számvevőség és a vármegye között a hatáskör tüzetesebb megállapításának hiányából az összehangzó működésre irányuló legjobb szándék mellett is sokszor keletkezik nézeteltérés, ami természetszerűleg a közügy hátrányára szolgál, a jó közigazgatásnak kerékkötője, s ha felemiitjük, hogy mind a közönség, mind a szakemberek sorából számtalanszor hallatszili a jelenlegi rendszer elleni panasz s visszaóhajtása a jó és gyors régi számszaki administrációnak. Ugy hisszük, felsoroltok főbb vonásaiban azokat, melyek alapján bizton számithatunk arra, hogy Zalavármegye — Nincs-e megírva könyvedben, abban az igaz»ággyüjteményben, hogy gondolatban szóba állt velem védetted ? És ha nem is volna írásban nagyemlékezetü fénylő védő emlékezzék vissza az Urad, akinek leráztam szolgatartását, én, a lázadás és tadadás szelleme, mondom emlékezzél. Az angyal ráncba szedte szemöldökét. Várta, mi sül ki a kigyózó szócsavarulatból. A vádlott lélek esdeklően pillantott az angyalra. Az angyalról a törvénytülő Bitóra Sajgó könyörgéssel nyögte : — Ments meg engem Uram ! Kis Lali lélekrebbenve gondolt vissza földi életére. Elkomorult lélekarca. Eszébe jutott, hogy egyszer nagyon megbántotta édesanyját. Játékul kérte a szenteltviztartót. Nem kapta meg. Lehengeredett a földre. Rángatózott. Sirt. Mérgeskedett, durcáskodott. Angyaltársa észre vette arca árnyékbaborulását. Szánakozóan tudakozta meg okát. Laji őszintén beszélte el aggodalmait. — Oh kis lélektestvérem ! Meglakoltál te nyomban. — Kikaptam édesanyámtól. — Meg bocsánatot kórtél és kaptál. Elmosódottan imazsongás hallatszott a felhő mögül. Áhi tatlehelő imádság. A vádlottért könyörgött a szentek kara. Az ördög látta, hasztalan gyanakodik, hiába becsmórlódik. Szitokra, átokra nyitotta saáját. De jött az Ur Jézus Krisztus. Karonfogta a rettegő lelket. — Gyere atyám lelkéből lelkezett lólek. Örvendj az igazak számára készített boldogságnak. Üdvözülj örökkön örökké a lélekegyesülésben. Itt az igazság. Itt már nem kell küzdened érte. . . (Vége köv.