Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-12 / 11. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. március 12, II. szam. BA LATONVIDE I *< >1 i li lv;ti lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttár petitsora 1 korona. Summer job. Angol név. Amerikai fogalom Óceánon túli látókör. «Pénzkereső nyári munka.> Igy nevezi az ámen kai egyetemre járó diák azt az alkalmatosságot,, amelylyel lerázva a tanév porát, beáll valami farmba, vag}' iparvállalatba dolgozni, pénzt keresni, életet ismerni. Nemrégiben a keszthelyi gazdasági akadémia egy világot járt tanárának tollából jelent meg erről a kérdésről lapunk hasábjain egy tárcasorozat, amit akkor még csak. mint a magyar viszonyokkal homlokegyenest ellenkező kuriózumot olvastuk végig s ma már Keszthelyen, helyi érdekű dolgokról is folytathátunk amerikai viszonyokra emlékeztető beszélgetést. Néha egy egészséges ötlet többet ér, mint husz miniszteri leirat, mert eredményekkel biztat s hatásában megmerhetetlenné fejlődhetik. Strausz M ksa, a Balaton-. Hullám- és a Vasuti-szálloda bérlője vetette fel ezt az eszmét, mely méltó' arra, hogy az egész ország közvéleményét foglalkoztassa. A terv az, hogy Strausz Miksa szállodai éttermeiben a nyári fürdőszezon alatt kizárólagosan egyetemi hallgatókat alkalmaz pincéreknek, kik borravaló nélkül havi kétszáz korona fizetés és teljes ellátás ellenében fogják kiszolgálni a közönséget. A szép terv mihelyt kipattant, egy csapásra a legnagyoeb rokonszenv hangján bejárta az egész fővárosi sajtót s mindenütt a legmeszszebb menő kombinációk fűződtek hozzá. Ezt a nagy elismerést meg is érdemelte, mert szinte ki merjük mondani, ez a legelső reális amerikai ötlet, mely ebben a mi nagyzoló, léha és úrhatnám országunkban felmerült. az egyetemi hallgató, aki ezen a nálunk szokatlan életiskolán keresztül ment, feltétlenül meg fog változni egész gondolkodás módjában. Értékelni fogja a munkát, lefoszlik róla a hazug uri máz, erős talajt nyer a talpa alá, ' többé nem ijed meg az élet megpróbáltatásai előtt és self made mannó változik a szó legteljesebb értelmében. Ebből már többé nem lesz kártyából megélő s diplomájával semmit kezdeni nem tudó proletár és öngyilkosjelölt^ hanem férfi lesz aki vas erővel néz szembe a jövővel. S ez az átalakulás nemcsak az illetőket fogja megváltoztatni az élet megszokott felfogását, illetőleg, hanem mindenkit, aki vele az életben érintkezni fog. Es hogyha ez a merész uji'ás sikerrel jár és általános elterjedeitséget nyer, nagyon mélyreható változást fog teremteni a magyar társadalmi eletben. Nagy szerencséje az ötletnek s a vállalkozó egyetemi hallgatóknak, hogy a tervben legfontosabb személy, Strausz Miksa egyénisége teljes garanciát nyújt a kezdet nehézségeiben, ugy is mint ez üzletágban jártas szakember s ügy is mint finom érzékű úriember, aki tapintatosságával e valósággal társadalmi problémát a siker reményében íogja megoldásra vinni. Maguk az egyetemi hallgatók nagy elevenséggel látták meg a terv nagy előnyeit s egyre másra jelentkeznek ugy, hogy a kivánt létszám már most is csaknem teljesen együtt van, sőt százakra megy a felesleges BAUTONVI í EK T A KG A JA. FI V M ETTA. Történelmi reoény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 6 Kárhoztatni kezd e vakmerőségét, mellyel e borz lmas helyre merészkedett. Le lütgyohb dühére «z igazi jó ötlet most. jutott eszébe, amikor annak kivitele már óriási nehézségekbe ütközött. — T rringettét, hogy ennyire elhagyóit a jó/an eszem, — dünnyögte — kellel t nekem ide belopóznom, a helyett, hogy haza siettem volna, s csendben összecsomagolva, még ma elmenekülhettünk volna Rómából ! A herceg m'nden bizonnyal segrségünkre lett volna s ma este már az Aragou partokon szívhatnánk a szabad levegőt ! Az ördög vi^ye el az én oktalanságomat ! Csak még egyszer kerüljek ki élve a Tiberis partjára ! Most itt lapíthatok, amig valami véletlen nem segít ! A legjobb esetben éhen számdok iit «z ablakon, mint valami Csapdába esett denevér ! Azalatt meg a gazdámmal és Fiamettával ki tudja mi lesz ! Oh, az én átkozott szamár e-y,em ! Máté valóban kétségbeejtő helyzetben volt Egyetlen szerencséje maradt, hogy a folyosóban eay lelet- se járt s itiy volt reá mód hogy valamiképeu lekerüljön az ablakból. Amint a félhomályhoz hozzászokott, a folyosó minden zugát szemügyre vette. Hirt-len egv különös körülmény ragadta meg figyelmét. A csusztatóhoz hasonló nyilas, amelyen elöí'b a holttestet lebocsájtották, még más hat darab nyilott a folyosóba. Ezek bizonnyal az emeleten levő kinzó kamrákba szól tak s az áldozatok elszállítására használták őket. Máté érd- klődve tapasztalta hogy alig egy karhossznyira a rejtekhelyétől, van a falban az első csúsztató, amelynek a lótezé-ét eddig, a sötétség miatt nem vette észre. — Mi lenne, ha én oda bemásznék ? — Tűnődött Máté — Annyit minden esetre elérnék, hogy nem egykönnyen vennének észre, mig itt minden pillanatban felfedezhetnek ! Eh, próbáljuk meg ! H» már itt vagynnk, legalább lássunk is valamit I S óvatosan átcsúszott a meredek nyílásba. Minden izével meg kellett kapaszkodnia, hogy a folyosóba vissza ne essék A patkányok egy kissé borzongatták, szétcsapkodott tehát a sapkájával maga előtt, hogy felriassza óket. Semmi se mozdult, csak az évtizedes por verődött fel előtte olyan tömegben, hogy majd megfúlt, tőle. — Ezt ugy látszik már régén nem használták ! — Jegyezte meg Máté. — Itt nincs se vér, se hullaszag, se patkány. No de igy jobban is szeretem a dolgot. Kü lömben nem tudom, hogy mit is osinálnek, ha most onn»n fölülről szemközt eresztenének velem egy levágott fejű római polgárt ! Bajos volna kitérni előle ! Most tehát vigyázva próbál|unk előre jutni I S óvatosan mászni kezdett a szük nyilason felfelé. Néhány ölnyi ut után korom sötétségbe ért. — Nem lehet már messze a vége, hisz itt a falak nem tul szélesek ! Mormogta, miközben tapogatózva mindig följebb haladt. De bizony hozzávetőleg majdnem tiz őlnyit kel ett még felfelé másznia, amig végre elérte az üreg legfelső párkányát Az üregek tehét a börtöncellák falában haladtak fölfelé. Amint elérte az üreg végét, emberi hangou ütöttek meg a füleit

( bár még mc^t is koromsötótség vette kőiül. " Uf^y látszik, bogy valahol vagyok! Állapította meg némi megelégedéssel Muté. — Valami terem fala az, aminek a köveit érzem I S előre nyujto't kezekkel tapogatózni kezdett a sötétben. Hirtel n megelégedetten húzta vis»za az ujjait. — Előttem egy posztókárpit van az fogja el a világosságot előlem, no de majd segitek ezen is. S elő vonva kését, óvatosan egy ki« rést vágott a szöveten. Ahogy szemét a nyíláshoz illeszt-tte, csaknem feikiábott ölömében ; — egy nagyúri módon berendezett terembe lá'ott, amelynek asztalánál háttal feléje a tegnap ó'a ismert