Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-12 / 7. szám

2 BALATONVIDÉK I Q 1 1 ÍaU«uA v 1 O X 1/ X X • lO U U)I 1 ÍJ, merült le a felszin alá. s pillanatok választották el attól, hogy elkövet­kezzék az a Jókai által is megirt aktus, amikor az ember lelke egy zöld buborék alakjában bele száll a ti7 fokos hidegbe. Ekkor következett el Kiss Laci ezerepe, aki nem keresett semmit, hanem ugrott. Ez magyaros bravúr volt, hősi tett, de mint minden hősi tett ez is határos volt az őrültség­gel. Meg vagyok győződve a.iról, hogy Kiss Laci akkor is igy tett volna, ha az eset nem a Balaton álló vizén, hanem egy folyóvizén •esett volna meg, amelynek sodra van jj •s amibe igy beleugrani egyenlő lett volna a ki nem korrigálható halálos veszedelemmel. Nemes, hősi tett volt ez, de határos az őrültséggel, mert szenvedélyből történt, nem pedig jó­zan számításból, mert a józan szá­mítás hamarosan rájött volna arra a kétszerkettő négyre, hogy volta­képen jég közül nehezebb két em­bert kihozni, mint egyet. Mindez azonban csak csendes, Íróasztal melletti okoskodás. Ott kint a jégen a józan fontolgatás egy em­beréletbe került volna, mely Kiss Laci elhatározó i-.emes tette nélkül elveszett volna Az < mbers/.ei ct. szent extázisa ott di 1 ilm-a ' ott és sikerrel járt Ha olyan világ volna, bog) nem az emberélet kioltásáról, hanem an­nak megmentéséről imának hősköl­teményeket, akkor a poézis legszebb babérágainak egyikét kellene most Kiss Lacinak adni s aki ez eset óta nagyot nőtt minden emberi megbe­csülést ápoló lélekben. Befejezésül pedig engedtessék meg nekem most egy irónikus kér­dés : — Voltaképen hányszor is ug­rik a magyar embe.' a vizbe, egy emberéleten keresztül ? —*— * Oberammergau. Aliik pénteken este részt vettünk Berkes 0 tó főgimná­ziumi igazgató ur felolvasásán, lelkileg ré­sz'Sültünk abban a felemelő nemei érzés­ben, amely h világ összesereglett hallgató­ságát a niult. évi ober* mmergaui passió já­lékok alatt a kis bajor faluban magával ragadt L«helt->k olyanok, akik a felolvasást érdeklődésből és ismeretbővítés céljából lá­togatták meg, ezeket bőven kielégítették a felolvasás lelkes igéi, a-/, illusztrálásra ki­választott képek dús müvé-izi tartalma; — de vo tak olyanok is, akik meglátogatták a felolvasó 'érmet, azért, hogy hatni en­gedjék magokra a modern élettói képzel hetetlenül távol álló tiszta légi.ör áhítatos hangulatát s azokat a nehezen megmagyaráz­ható különös benyomásokat, amik az ober­amtnergaui passió játékok alanyként csil­logó erkölcsi alapját képezik. A* élő hit, apotlieozisa az a sok lelki szenzáció, amit e passió játékok fogalma alatt, ismer a világ s amelv annál fehéreb­ben ragyog, mennél nagyobb az ellentét- a mindennapi éiet szürke nyomorúsága ós az ideális eszmék magasan szárnyaló sasszár­nya közölt. Ez képezi létjogosultságát és világ­hírű misszióját a kis csendben élő bajor falunak. Egy falu, amelyn ak ezernyi népe élet­céljának tekinti az ideálok művelését ; — ahol az egyszerű lelkekben a komolyan vett keresztény erkölcsi felfogás tüze lo­bog ; — ahol a bün az élet miuden meg­nyilvánulásában száműzött, démon ; — s ahol a megváltás szereplőinek utolérhetet­len nemessége átkapcso ódik a színpad ko­mor játékából a mindennapi élet be ; —oly kiválasztott föld, mely f--ló megnyugvással száll a szebb világ után óhajtó lélek min­den vágy akozása, s «hol — csak gondolat­ban bár, — ezt a megnyugvást a lélek meg is találja. A keresztény önérzet; bizalom magas ideáljaink iránt itt erősödhetik meg csak igazán, inert nincs még egy olyan földje a természetnek, ahol a szép és jó ugy diadal­maskodnék, mint itt, a megszokott emberi hibáknak még csak árnyéka nélkül is. Akik nem vehettek részt az eszményi tökéletességek ezen színjátékán, most. a fel ­olvasás révén megközelítő képet nyerhettek arról, hogy a keresztény ideálok ezen győ­zelmes földjét, mily magasra emelt mindent az a sok lelki áhítat, amit mi csak a cinikus gúny hangján hallunk emlegetni. Lelki megújulásban volt itt része min­den hallgatónak s olyan magasröptű szel­lemi gyönyörben, ami minden más volt a cr:eg>zökottnál s arai megközelitette az em­beri sz-mmel mért tökéletest,. — *— A. főgimnázium legköze­lebbi nyilvános felolvasása, február hó 17-én d. u, 5 óra­kor lesz a „Hungária" nagy. termében. Felolvas vetitett képeli kíséretében Vargha István főgimn. tanár. .A. fel­olvasás tárgya : A inozgó­fény képezés. Ödipus király. Reinhardt Miksa vendégjátéka Lipcsében. (Az alábbi cikket egy zalabéri születésű, ide­genbe elszármazott magyar fiútól kaptuk & ér­dekessége miatt sietünk leközölni. Szerk.) Ünnepe volt L'pc^e színházlátogató közönségének február 3 án, mert akkor kö­szöntött be az a sokoldalulag megbeszélt,, lázas izgatottsággal várva-várt nap, ami­kor a berlini Deutsches Teater igazgatóje, a jelenkor legzseniálisabb rendezője, két napra terjedő lipcsei vendégszereplését meg­kezdte. R-inhardi vendégjátéka joggal éb­resz'ette fel a legmerészebb álmokat, mert egyúttal az ő neve biztosíték is volt arra, hogy ez álmok neui tűnnek el röpke *zarny­nyal az enyészet ködébe, hai.em testet öltve valósággá válnak Az egész német zsurna­lisztika majdnem Osztatlan elismeréssel hó­dol a merész zseninek. A kevés kivétel is, mely gáncsoluí valót talál és esztetika-lle­nest fedez tel újításaiban, örömmel üdvözli már azért is, mert szerinte legalább a mű­vészet iránt való érdeklődést hatalmas lé­péssel viszi előre. A hatalmas «Kri»tal Palast» établis­sement Alberi.-terme nem látott még oly Prospero deresedő hajfürtjei élénk, ér­telmes fót díszítettek. Szemének fiatalos tüze, ruganyos mozdulatai a test ós lélek vidáiiL egyensúlyát hirdették s azt a soha lankadni nem tudó pezsgő gondolatvilágot, ami ezen kor embereit általában jellemezte. Amikor a herceg a könyvtárba lépett, Prospero épen egy Konstantíi ápolyból ér­kezett sanskrit kéziratot tanulmánj'ozott. Olvasni n-m tudta ugyan a tarka sorok-1, de azért gyön\őrködve nézegette a szeszé­lyesen egymáshoz kapcsolódó betüformákat. A herceg belépésekor fürgén pattant fel helyéről, hogy üdvözölje őt. — Prospero, — már kiadtam a ren­deletet, hogy számodra is terítsenek, ma nem bocsájtlak el ! Nagy újságaim van­nak ! Kiáltott feléje Eoan. Prospero nagy érdeklődéssel foglalt, újra helyet az egyik karszékben. Eoan megvárta, amig a szolgák dú­san teritett asztalt helyeztek el közé|ük s felhordták a mesterien díszített tálakat. Az ebéd fénypontja egy arábiai füvekkel töltött, Élgéseben sütött fácán volt, — a herceg konyhájának egj-ik utánozhatatlan külön­legessége. Amikor a szolgák eltávoztak, Eoan bezárta mögöttük a szőn^ egekkel borított kettős ajtót, majd újra elfoglalva előbbi helyét, vérvörös falernumit töltött poha­rába és az érdeklődve váró Prospero felé fordult. — Az előszobában Giaoomo Doria va­tikáni prelátussal találko/.taiu ! — Mi hirt hozott a Vatikánból? Kér­dezte mohón Colonna. — Hogy a pápa teljesen kigyógyult s a városban újra fellélekzettek a Dóriak! — Ez eddig megnyugtató újság. — Szólt Prospero megelégedetten. — Azt állította, hogy az orvosok megvizsgálták a szent a'ya állapotát s azt teljesen kielégítőnek találták ! Prospero közbevágott. — De hisz az én értesüléseim ezzel egyenest ellenkeznek ! -- Várj csak türelemmel barátom I Magam is hallottam sokféle ellentmondó vél emenyt, ezert ma reggel elhatároztam, hogy személyesen végére járok a dolognak. — Voltál a Vatikánban ? — Nem voltam, — hanem e helyett meglátogattam Torrigianit, a pápa orvosát! —- Nos és ! ? — Amit a pápa javulásáról beszél­nek, az csak nektek szól Colonnáknak ! — Ugy I Ezt, magam is gondoltam !. — A pápának legfeljebb még két hó­napja van hátra ! — Ez megdöbbentő hir ! — Magam is annak tartom ! — Itt az idő tehát, hogy előkészül­jünk mindenre ! — Én mindig mellettetek állok ! Prospero Eoan szemébe nézett : — Miért nem állsz inkább az élünkre? — Ugy érted, hogy miért nem érvé­nyesítem h at,álmámat a —- * jövendő* erdő­kében ? — Feltétlenül, — talán te lennél az egyetlen, aki re pártkulömbség nélkül hall­gatfta az egész concl'ávé ! : — Nem akarom, Prospero ! Szent Pé­ter trónja nagy kötelességekkel jár s az én szememben nem játékszer. A végzet utjai előtt meghajlok, de befolyásolni nem merem — Nem mered ! — kiáltott Prospero — hát az'án ha meghal Incze, a Eiariok kerül|enek vissza megint ? — Nekik nem lesz hatalmuk arra 1 — Vagy tán Eovere Julián ? — Minek beszélünk róluk, az ó nagy­ravágyásukat le fog] a törni a conclave bölcs Ítélete, de itt van Ascanio Sforza, hi>z ugy hallom, hogy ti mind melléje fogtok állni ! — Kénytelenek leszünk vele — mor­mogta Colonna — ha már a mi családunk csak katonát tudott nevelni ! — Ö nagynevű család sarja ! — Meggondoltuk már ezt mi is s melléje is állunk ós ha egész lombardia támogat, a Sforzák, Velencze, még talán Firenze is, azt hiszem győzni fogunk ! Bár még egy nagy ellenfelünk akad ám, ne felejtsd ? — Ki lenne az ? — Nem egy, de sok ! A spanyolok ! A herceg ingerülten az asztalra csa­pott : — A spanyolok közül soha egy sem. lesz pápa ! Ezt megmutatom én ! — Nem ismered jól ezeket a spanyo­lokat, ha ilyen könnyedén beszélsz róluk ! — De nagyon is jól ismerem őket! — Ha ezek küzdelembe meniuk, a sátánoktól tauuljunk harcolni ellenük ! Hai;coiiy fogunik az ó «szközieik­kel, de nem engedem, hogy a Szent, Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom