Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-12 / 7. szám

2 BALATONVIDÉK I Q 1 1 ÍaU«uA

v 1 O X 1/ X X • lO U U)I 1 ÍJ, merült le a felszin alá. s pillanatok választották el attól, hogy elkövetkezzék az a Jókai által is megirt aktus, amikor az ember lelke egy zöld buborék alakjában bele száll a ti7 fokos hidegbe. Ekkor következett el Kiss Laci ezerepe, aki nem keresett semmit, hanem ugrott. Ez magyaros bravúr volt, hősi tett, de mint minden hősi tett ez is határos volt az őrültséggel. Meg vagyok győződve a.iról, hogy Kiss Laci akkor is igy tett volna, ha az eset nem a Balaton álló vizén, hanem egy folyóvizén •esett volna meg, amelynek sodra van jj •s amibe igy beleugrani egyenlő lett volna a ki nem korrigálható halálos veszedelemmel. Nemes, hősi tett volt ez, de határos az őrültséggel, mert szenvedélyből történt, nem pedig józan számításból, mert a józan számítás hamarosan rájött volna arra a kétszerkettő négyre, hogy voltaképen jég közül nehezebb két embert kihozni, mint egyet. Mindez azonban csak csendes, Íróasztal melletti okoskodás. Ott kint a jégen a józan fontolgatás egy emberéletbe került volna, mely Kiss Laci elhatározó i-.emes tette nélkül elveszett volna Az < mbers/.ei ct. szent extázisa ott di 1 ilm-a ' ott és sikerrel járt Ha olyan világ volna, bog) nem az emberélet kioltásáról, hanem annak megmentéséről imának hőskölteményeket, akkor a poézis legszebb babérágainak egyikét kellene most Kiss Lacinak adni s aki ez eset óta nagyot nőtt minden emberi megbecsülést ápoló lélekben. Befejezésül pedig engedtessék meg nekem most egy irónikus kérdés : — Voltaképen hányszor is ugrik a magyar embe.' a vizbe, egy emberéleten keresztül ? —*— * Oberammergau. Aliik pénteken este részt vettünk Berkes 0 tó főgimnáziumi igazgató ur felolvasásán, lelkileg rész'Sültünk abban a felemelő nemei érzésben, amely h világ összesereglett hallgatóságát a niult. évi ober* mmergaui passió jálékok alatt a kis bajor faluban magával ragadt L«helt->k olyanok, akik a felolvasást érdeklődésből és ismeretbővítés céljából látogatták meg, ezeket bőven kielégítették a felolvasás lelkes igéi, a-/, illusztrálásra kiválasztott képek dús müvé-izi tartalma; — de vo tak olyanok is, akik meglátogatták a felolvasó 'érmet, azért, hogy hatni engedjék magokra a modern élettói képzel hetetlenül távol álló tiszta légi.ör áhítatos hangulatát s azokat a nehezen megmagyarázható különös benyomásokat, amik az oberamtnergaui passió játékok alanyként csillogó erkölcsi alapját képezik. A* élő hit, apotlieozisa az a sok lelki szenzáció, amit e passió játékok fogalma alatt, ismer a világ s amelv annál fehérebben ragyog, mennél nagyobb az ellentét- a mindennapi éiet szürke nyomorúsága ós az ideális eszmék magasan szárnyaló sasszárnya közölt. Ez képezi létjogosultságát és világhírű misszióját a kis csendben élő bajor falunak. Egy falu, amelyn

ak ezernyi népe életcéljának tekinti az ideálok művelését ; — ahol az egyszerű lelkekben a komolyan vett keresztény erkölcsi felfogás tüze lobog ; — ahol a bün az élet miuden megnyilvánulásában száműzött, démon ; — s ahol a megváltás szereplőinek utolérhetetlen nemessége átkapcso ódik a színpad komor játékából a mindennapi élet be ; —oly kiválasztott föld, mely f--ló megnyugvással száll a szebb világ után óhajtó lélek minden vágy akozása, s «hol — csak gondolatban bár, — ezt a megnyugvást a lélek meg is találja. A keresztény önérzet; bizalom magas ideáljaink iránt itt erősödhetik meg csak igazán, inert nincs még egy olyan földje a természetnek, ahol a szép és jó ugy diadalmaskodnék, mint itt, a megszokott emberi hibáknak még csak árnyéka nélkül is. Akik nem vehettek részt az eszményi tökéletességek ezen színjátékán, most. a fel olvasás révén megközelítő képet nyerhettek arról, hogy a keresztény ideálok ezen győzelmes földjét, mily magasra emelt mindent az a sok lelki áhítat, amit mi csak a cinikus gúny hangján hallunk emlegetni. Lelki megújulásban volt itt része minden hallgatónak s olyan magasröptű szellemi gyönyörben, ami minden más volt a cr:eg>zökottnál s arai megközelitette az emberi sz-mmel mért tökéletest,. — *— A. főgimnázium legközelebbi nyilvános felolvasása, február hó 17-én d. u, 5 órakor lesz a „Hungária" nagy. termében. Felolvas vetitett képeli kíséretében Vargha István főgimn. tanár. .A. felolvasás tárgya : A inozgófény képezés. Ödipus király. Reinhardt Miksa vendégjátéka Lipcsében. (Az alábbi cikket egy zalabéri születésű, idegenbe elszármazott magyar fiútól kaptuk & érdekessége miatt sietünk leközölni. Szerk.) Ünnepe volt L'pc^e színházlátogató közönségének február 3 án, mert akkor köszöntött be az a sokoldalulag megbeszélt,, lázas izgatottsággal várva-várt nap, amikor a berlini Deutsches Teater igazgatóje, a jelenkor legzseniálisabb rendezője, két napra terjedő lipcsei vendégszereplését megkezdte. R-inhardi vendégjátéka joggal ébresz'ette fel a legmerészebb álmokat, mert egyúttal az ő neve biztosíték is volt arra, hogy ez álmok neui tűnnek el röpke *zarnynyal az enyészet ködébe, hai.em testet öltve valósággá válnak Az egész német zsurnalisztika majdnem Osztatlan elismeréssel hódol a merész zseninek. A kevés kivétel is, mely gáncsoluí valót talál és esztetika-llenest fedez tel újításaiban, örömmel üdvözli már azért is, mert szerinte legalább a művészet iránt való érdeklődést hatalmas lépéssel viszi előre. A hatalmas «Kri»tal Palast» établissement Alberi.-terme nem látott még oly Prospero deresedő hajfürtjei élénk, értelmes fót díszítettek. Szemének fiatalos tüze, ruganyos mozdulatai a test ós lélek vidáiiL egyensúlyát hirdették s azt a soha lankadni nem tudó pezsgő gondolatvilágot, ami ezen kor embereit általában jellemezte. Amikor a herceg a könyvtárba lépett, Prospero épen egy Konstantíi ápolyból érkezett sanskrit kéziratot tanulmánj'ozott. Olvasni n-m tudta ugyan a tarka sorok-1, de azért gyön\őrködve nézegette a szeszélyesen egymáshoz kapcsolódó betüformákat. A herceg belépésekor fürgén pattant fel helyéről, hogy üdvözölje őt. — Prospero, — már kiadtam a rendeletet, hogy számodra is terítsenek, ma nem bocsájtlak el ! Nagy újságaim vannak ! Kiáltott feléje Eoan. Prospero nagy érdeklődéssel foglalt, újra helyet az egyik karszékben. Eoan megvárta, amig a szolgák dúsan teritett asztalt helyeztek el közé|ük s felhordták a mesterien díszített tálakat. Az ebéd fénypontja egy arábiai füvekkel töltött, Élgéseben sütött fácán volt, — a herceg konyhájának egj-ik utánozhatatlan különlegessége. Amikor a szolgák eltávoztak, Eoan bezárta mögöttük a szőn^ egekkel borított kettős ajtót, majd újra elfoglalva előbbi helyét, vérvörös falernumit töltött poharába és az érdeklődve váró Prospero felé fordult. — Az előszobában Giaoomo Doria vatikáni prelátussal találko/.taiu ! — Mi hirt hozott a Vatikánból? Kérdezte mohón Colonna. — Hogy a pápa teljesen kigyógyult s a városban újra fellélekzettek a Dóriak! — Ez eddig megnyugtató újság. — Szólt Prospero megelégedetten. — Azt állította, hogy az orvosok megvizsgálták a szent a'ya állapotát s azt teljesen kielégítőnek találták ! Prospero közbevágott. — De hisz az én értesüléseim ezzel egyenest ellenkeznek ! -- Várj csak türelemmel barátom I Magam is hallottam sokféle ellentmondó vél emenyt, ezert ma reggel elhatároztam, hogy személyesen végére járok a dolognak. — Voltál a Vatikánban ? — Nem voltam, — hanem e helyett meglátogattam Torrigianit, a pápa orvosát! —- Nos és ! ? — Amit a pápa javulásáról beszélnek, az csak nektek szól Colonnáknak ! — Ugy I Ezt, magam is gondoltam !. — A pápának legfeljebb még két hónapja van hátra ! — Ez megdöbbentő hir ! — Magam is annak tartom ! — Itt az idő tehát, hogy előkészüljünk mindenre ! — Én mindig mellettetek állok ! Prospero Eoan szemébe nézett : — Miért nem állsz inkább az élünkre? — Ugy érted, hogy miért nem érvényesítem h at,álmámat a —- * jövendő* erdőkében ? — Feltétlenül, — talán te lennél az egyetlen, aki re pártkulömbség nélkül hallgatfta az egész concl'ávé ! : — Nem akarom, Prospero ! Szent Péter trónja nagy kötelességekkel jár s az én szememben nem játékszer. A végzet utjai előtt meghajlok, de befolyásolni nem merem — Nem mered ! — kiáltott Prospero — hát az'án ha meghal Incze, a Eiariok kerül|enek vissza megint ? — Nekik nem lesz hatalmuk arra 1 — Vagy tán Eovere Julián ? — Minek beszélünk róluk, az ó nagyravágyásukat le fog] a törni a conclave bölcs Ítélete, de itt van Ascanio Sforza, hi>z ugy hallom, hogy ti mind melléje fogtok állni ! — Kénytelenek leszünk vele — mormogta Colonna — ha már a mi családunk csak katonát tudott nevelni ! — Ö nagynevű család sarja ! — Meggondoltuk már ezt mi is s melléje is állunk ós ha egész lombardia támogat, a Sforzák, Velencze, még talán Firenze is, azt hiszem győzni fogunk ! Bár még egy nagy ellenfelünk akad ám, ne felejtsd ? — Ki lenne az ? — Nem egy, de sok ! A spanyolok ! A herceg ingerülten az asztalra csapott : — A spanyolok közül soha egy sem. lesz pápa ! Ezt megmutatom én ! — Nem ismered jól ezeket a spanyolokat, ha ilyen könnyedén beszélsz róluk ! — De nagyon is jól ismerem őket! — Ha ezek küzdelembe meniuk, a sátánoktól tauuljunk harcolni ellenük ! Hai;coiiy fogunik az ó «szközieikkel, de nem engedem, hogy a Szent, Péter