Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-18 / 25. szám

2 BALATONVIDEK 1911. junius 11. A legvadabb szabadkőműves lapban sem olvastunk róla mást, mint hogy « Prohászka, a zseniális főpap >, <a modern katkolicizmus lánglelkü bajnoka* (modern azért, hogy külömbséget lehessen tenni az ósdival szemben és az utóbbit lehessen birálni, Prohászka felfogásának kikapcsolásával), sőt nem is régen már valóságos hochmodern méltatást is olvastam róla, mely az ő Írásában <valőröket és színfoltokat* is felfe. dezett. Ezt olvasván, fejcsóválva jegyeztem meg magamban : — ebből még baj lesz. És ime az is lett ! Prohászka püspök, mint iró, a napi sajtóban, hovatovább mindinkább ugy kezdett szerepelni, mint a szabadelvüség előretolt pionírja, kí magas egyházi állásában hathatósan döngeti az ósdi katholicizmus bizantinus kapuját. És ott csípjen meg a kánya, a hol legjobban fáj, — ha ez nekünk, akik átérezve őszintén láttuk az ő céljait, a legkevésbbé is tetszett. Már a budapesti kávéházak veseasztalainál is levett kalappal emlegették öt, akár csak holmi filozofáló Ady Endrét, — lauter zsidógyerekek. És az ujságiró zsidógyerekeknek ez a — fentebb kifejtett, — mélyebb alapú társadalmi állásfoglalásra alapított szellemi taktikája, ösztönszerűleg eltalálta az ö talentumával szemben a helyes védelmi módot. Ez egybekapcsolódik egy másik társadalmi eszmehullámmal. Magyarországon ugyanis a közfelfogás szerint van szabadelvüség és van antiszemitizmus ; mely mostanában vivja nagy küzdelmét. Ez igaz. A svihák vargabetű legelső csavarodása azonban ott kezdődik, ahonnét széthintődött az a konkolymag, mintha ez a küzdelem a vallási téren mozogna : — felekezetieskedés lenne. Ez már nem igaz ! Ez a küzdelem tisztán közgazdasági harc. A zsidóság Magyarországon nagyon gazdag s ennek megfelelően hatalmas is, körülbelül egyenlő erejű a kereszténységgel, mely viszont tömegében múlja felül öt. Most folyik a tülekedés az elsőségért és aki ennek a gazdasági harcnak a nívóját azzal akarja gyengíteni, hogy a vallást mutatja meg alapképen, az maszlaghíntő sarlatán. És ebben a sarlatánkodásban teljesen elmerült a magyar zsidó sajtó, mert ez fegyvernek könnyű és hálás s a mértékadó közéleti porondon nem akad egyetlen elismert tehetségű szóvivő sem, ki erre rámutatva azt valódi értékére leszállítsa. A magyar nemzet ugy keresztény, mint zsidó, vagy más vallású* tagjaiban sohasem volt vallásilag türelmetlen és nem is lesz. Ez a szláv fajok jellegzetes tulajdonsága. Ha én azt mondom zsidó, akkor nem gondolok az északmagyarországi kha&odista orthodox lengyel zsidókra, de gondolok zsidó bankárra, vagy kereskedőre ; — nem azért, mert más vallású mint én, hanem mert sok a pénze és vagyonával összetart és azt faji vagyonképen kezeli. Szeretném, hogyha a keresztény ilyen tulajdonságú lenne ós ezért gondolok rá, ezért és csakis igy vagyok antiszemita. Ez a mezítelen igazság. A közéletben sok ingerült hang is elrepült mostanában a zsidóság ellen, de egyik sem hangzott el azért, hogy az ortodox gyertyát gyújt a pénteki napon, vagy hogy a maga módja szerint vallásos. A küzdelem nem felekezeti harc, hanem közgazdasági. Ezt pedig elitélni nem lehet, mert a világtörténelem pár ezer éves világából ezerszámra sorolhatok fes hasonló 1 közgazdasági küzdelmet, amik a történelmi fajok értékhullámzásához, tehát egy egy nemzet életében a sikerhez szervesen hozzá tartoznak. Aki vallási küzdelmet szít, az gazember, mert olyan lelki téren kalózkodik, ahová senki emberfiának beleszólása nincs. A közgazdasági küzdelem vezetőmotivuma azonban az együttes önérzet és ezt keresztény oldalról senki jobban nem művelte, mint Prohászka Ottokár, kit ép ezért az ellenséges oldal igyekezett kiemelni a harcoló felek közül és semleges helyre állítva skartba helyezni. Ha Prohászka csak egyszer is közé dorongolt volna az ellenfeleknek, ezzel leszoktatta volna őket a tömjénezésről. Mert a borotvára mindig azt mondták, hogy «Szszsz! . . . Nagyon fényes volt; nem is fájt !> Igaza volt Rómának, mikor őt, mint írót figyelmeztette, hogy «— kérem ne folytassa tovább !» Amire Prohászka ráfeleli: cPardon, tévedtem !» És ez az egész «Index !> S ha most kezünkbe vesszük ugyanazokat a szabadelvű lapokat s igy a szabadelvű közvéleményt, látjuk, hogy az ő fejük fáj ezért legjobban és a szó szoros értelmében, mint szabadelvű mártírt sajátítják ki a nagy keresztény irót. Nem hiszem, hogy Prohászka valamikor doronghoz nyúlna, ehhez az ő keze tulfinom ; abban azonban nyugodt vagyok, hogy az ő talentuma a legnagyobb könnyedséggel meg fogja találni azt a további utat, melynek folyairán megvilágosodik, hogy ez az index ügy nem lesz a Tehát ellenfél 1 S eszerint bánt vele! Mosolyogva bólintott feléje : — Brávó, Castelar barátom, te, ugy látszik, nagy róka vagy, de ón nem akarlak félre vezetni s ezért őszintén elmondok mindent ugy,'ahogy van! Ha Castelar jobban ismerte volna a franciákat, tudta volna, hogy ilyenkor valami furfangos színlelés, csel, vagy ravaszság következik, de őszinte szó a legritkább esetben. Igy azonban a legnagyobb érdeklődéssel várta, amiket hallani fog. — Ahogy tudjuk, Garcia a barisell hatalmában vau ! — Kezdte a ravaszkodást Fiametta. — A barisell azonban nem spanyol, hanem génuai, tehát kapzsi kalmár természetű ! Garciának nagy ellenségei vannak, azt is tudjátok, kik között legelső helyen Roan áll, a francia herceg. Már most ha esetleg a hercegnek eszébe jutna, hogy megvesztegesse a barisellt, mit gondoltok, nem adná őt ki néki ? Castelar felkiáltott : — Teringettét, ez megtörténhetik! Sőt, most emlékszem, magam is vettem észre valami gyanúsat a barisell viselkedésén I — Fiametta nem állhatta meg, hogy könnyedén el ne mosolyodjék. — Nos hát barátaim, ez nemcsak hogy megtörténhetik, hanem innen-ounan már meg is történt! — A barisell elárulta a kegyelmes urat? — Még nem árulta el, de már alkuszik a fejére ! Tízezer skudit kér érte a hercegtől ! Castelar elliáromkodta magát. — A herceg pedig, ahogy én tudom meg fogja néki adni az összeget s a holnapi nap folyamán Garcia sorsa meg lesz pecsételve ! — Mit akar vele tenni a herceg ? — kérdé izgatottan a spanyol. — Még aznap megfojtatja ! Fiametta meglehetett elégedve a hatással, amit a szavaival elért A banditák szóhoz sem tudtak jutni a meglepetéstől. — Es ez mind megtörtént volna, ha az én szeielmem nem őrködik feletto ! Ezért jöttem ide hozzátok, kérve, hogy segítsétek megmenteni az életét. — Madame, redelkezz velünk, parancsodra mindnyájan készen állunk ! Szólt Castelar mély alázattal. — Meg fogjuk menteni őt, — folytatta a leány, — még pedig ma éjszaka. A feladat nagyon nehéz, mert az Angyalvár jól őrzi titkait, de a jutalom, ami érte vár, szintén súlyos és nagy. — Mit tegyünk madame ? — Ma este, te, Castelar barátom jöjj el hozzánk az Aranyliliom-utcába, ott majd bővebben kifőzzük a terv minden részletét s addig még többet megtudok én is a szükségesekből. Az embereid közül pedig legalább tizen itt készen álljanak, mikorra értük küldünk. — Meg lesz úrnőm ! Szólt Castelar engedelmesen. — Most pedig, — mondá Fiametta, miközben felemelkedett helyéről, — ég áldjon barátaim. Az éjjeli támadásra jól készüljetek fel alditj is azonban hűség — és titoktart-s ! — Meglesz minden szóltak a banditák ha a jutalmunk nem marad el ! — A ju'aloin ? Meglészen az is! Fejezte be Fiametta » tárgyalást. Castelar szolgálatkészen ajtót nyitott előtte s a leány újból a kocsijába szállott, anélkül, hogy a hajszála meggörbült volna a veszedelmes emberek között. Sőt, amikor menet közben kényelmesen hátradőlt a kocsija párnáin, nem állhatta meg, hogy hangosan fel ne kacagjon, mondván : — Ezeket hát szépen bolonddá tartottam. XXII. Fiametta a de Sulis csapszék udvaráról az Arany liliom-utcába vitette magát. Reggel távozott el hazulról a herceg francia fogatán s most, hogy hazatárt, legelső kérdése atyjához, Allegréhez azóllott: — Nos, édes atyám, van valami újság ? — Van ! Felelt rá Allegre komolyan. — Mi a-/. ? Mi történi ? — Máté hazaérkezett ! Fiametta megkönnyebbülten sóhajtott fel : — Epén a legfőbb időben ! Nagy szükségünk lett volna rá már eddig is ; — most. majd minden könnyebben fog menni! Hol van ? Küld ide ! Allecr <_r ii 't, ilielt arccal tekintett a leányát uh ; -őt egy karosszéke- * ik sarkában, ab-