Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-18 / 25. szám

1911. junius 1

1. BALATONVIDÉK 5 szabadelvűnek kompromittált Probászka diadala a keresztény Prohászka ellen. —*— A tragikus véget ért Kiss Laci mélyen sújtott édes atyjától a következő levelet vettük, mely egyúttal legvégső szomorú akkordját képezi a megrázó s városszerte mély megilletődés fogadott gyászos eseménynek. Budapest, 1911. jun. 16. A «Balatonvidék* Tekintetes szerkesztőjénele Keszthely. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Hálás szivvel köszönöm szeretett Laci fiam halálára irott «Utolsó tréfa* cimü búcsúztatóját ! Lelkemből vették a témát . Velük érzek ! Imádságom a cikk ! Bárha sokan volnáuak rajtunk kivül, akik az ifjú életet a cikk tenorja szerint éltékelik, akkor, óh akkor (nekem már késő) ritkábban történne hasonló könnyelműséggel átszőtt tragédia ! Pedig mi nagyon, — igen nagyon szerettük Lacit ! Ha közöttünk volt, a vidámságot, a kedólyességet hozta körünkbe. Örültünk duzzadó izmainak, erejének, nyilt, egyenes fellépésének. Hiába ! Vége ! Sokat korholtuk atyailag. Külsőleg szigorral, belül a legtisztább szülői szeretettel, készitve a jövő küzdelmeire. Eredmény nem volt ! A társaság hatása, a kör, mely lelkének inkább megfelelt, — erősebb volt. Nyugodjék békében 1 A mindenek szeretőAtyja pedig adjon nemzetünknek sok olyan nemesen gondolkodó férfiút, amilyen Szerkesztő Ur ! Isten áldja meg ! Igaz tisztelettel Kiss Lászlónak mélységesen sebesült atyja Kiss Károly dr., igazgató tanár. ban helyet mutatott leányának ; maga pedig az egyik kiszolgáló asztalra ülve, higgadtan beszélni kezdett. — Várj még Fiamettám,: mielőtt, beszélnél vele, hallgass meg engem is. Nagy aggodalmat érzek a lelkemben s félek, hogy az eddigi jó szerencsénk leáldozóban van ! Fiametta hallgatva figyelt atyjára, de nem titkolhatta el, hogy annak baljóslatú hangja őt is megborzongatta. — Máté, — folytatta Allegre beszédét, — amióta hazatért, teljesen megváltozott. Nem tudom mi törtónt a két nap alatt vele a kormányzó palotájában ; azt azonban látom, hogy már nem a régi. Előbb nyilt szivü volt ; borzalmas, tele tervekkel és hasznos furfangokkal most zárkózott, a tekintetemet kerüli, noha látszik rajta, hogy színlel s tovább is a régiginek akar látszani. Én azonban keresztül látok rajta, hiszen oly régóta ismerem ! Máté már többé nem a mi emberünk ! — Gondolod, hogy a kormányzó mellé szegődött s bennünket kémlelni akar P — Még sokkal rosszabbtól tartok ! Attól félek, hogy ellenségünkké vált 1 — Ezt biztosan kellene tudnunk ; — és én majd ki veszem belőle a titkát ! Hol van most ? — Amikor hazajött, kiment a kertbe és azóta ott gubbaszt az egyik padon. Ha hozzá megyek, vontatottan felel; s ugy látszik, mintha a lelkiismeretét terhelné valami nagy bün, amit már elkövetett, vagy a jövőben fog elkövetni ! Fiametta felkelt helyéről ! Mit köszönök a Katholikus Népszövetségnek ? Veszedelmes idők járnak a falusi kabátos emberekre. Némely fővárosi könyvárusitó cég — látva, hogy férfiügynökeikkel nem tudnak kielégítő eredményt elérni, — küldenek csinos, feltűnő elegánciával öltözött hölgyvigéceket, kik a tapasztalatlan falasi uriaszszonyokkal a férjek megkérdezése, tudtuk ós beleegyezésük nélkül, azoknak távollótükben édes-mézes szavakkal olyan megrendeléseket, iratnak alá, hogy csak Ugy görnyed bele a férjek háta. Ilyen formán történt velem is, jobban mondva kis feleségemmel. Persze ón nem hagytam abban a dolgot, hanem — amint a «doktorné» (doktornénak mondta magát az ügynök) elpárolgott — azonnal irtam egy levelet az illető cégnek, amelyben tiltakoztam a megrendelés szabályszerűsége ellen és körmönfont eljárásukat nem valami hízelgő színekkel rajzoltam. Nem volt levelemnek semmi jó eredménye, sőt azt nyertem vele, — mint válaszuk szövegéből kiérezhelő volt — hogy kinevettek ; egyúttal hangsúlyozták, hogy a könyveket megküldik, mert a feleség nagykorú és a férj megkérdezése nélkül, annak távollétében is ánállóan tehet megrendelést. Pár nap múlva meg is küldték a könyveket. Természetesen a csomagot a postán nem vettük át, visszautasítottuk egy- nyilt kártya kíséretében. Elkeseredésemben olyan szavakat használtam a céggel szemben, amiért ők engem beosületsértés vétsége miatt bepereltek. Meg is lettem idézve Budapestre tárgyalásra. Mit csináljak most, ! Hogy menjek én Budapestre ! Mennyi pénzbe fog ez nekem kerülni! Hirtelen eszembe jutott a Kath. Népszövetség. Leírtam az egész históriát részletesen, beküldtem a Népszövetség jogvédő irodájához, kérve, liogy a tárgyaláson eu gera képviselni, illetve védeni szíveskedjék. Alig hogy a tárgyalás befejeződött, másnap már megkaptam a jogvédő iroda értesítését, hogy engem a véd ós az összes költségek fizetése alól a bíróság felmentett. — Jól vau édes atyám ! Felkeresem őt, beszélek vele s azután meglátjuk, hogy igaz-e a gyanúd, vagy csak rémeket látsz! — Bárcsak az utóbbi lenne a való ! Szólt Allagre aggodalmasan. Fiametta a bolton áthaladva kilépett a kertbe. Rövid szemlélődés után megpillantotta Mátét, amint, egy sűrű bokor árnyéka alatt a kert legutolsó sarkában ült. Egyetlen pillantás, amit rávetett, meggyőzte a a leányt, arról, hogy atyjának megfigyelése helyes volt. A törpe összekuporodva ült a kőpadon, meredten tekintett maga elé ; amúgy is rút arcvonásait még jobban eltorzították a mély ráncok, melyek mint holmi kárhozatos szenvedély viharfelhői ültek meg a homlokán. Felriadt a közeledő lépések zajára, látszott rajta, hogy e találkozást várta, de félve számított a bekövetkezésére ; egy pillanatra ugy látszott, mintha menekülni akarna, — de megemberelte magát. Felállott úrnője előtt, mólyen bókolt és közben mosolygott. De a mosolygás ijesztő torzképpó fagyott az arcán. Fiametta eléje állott s résztvevő lágy hangon szóllitotta meg : — Máté ! . . . Mondd el nekem, mi bántja a lelkedet ! Beszélj, mi történt veled? Máté elfordította tekintetét: — Nincs nékem semmi bajom ! (Folytatása következik.) Ezt köszönöm a Katholikus Népszövetségnek ! Magkérdeztem én előzőleg egy tapasztalt ügyvédet, ki ugy nyilatkozott, hogy jól átérezve és magát az én elkeseredett helyzetembe igazán bele kell magát, élnie annak ez ügyvédnek, aki engem a büntetés alól felmentetni óhajtana. Ugy látszik, a Kath. Népszövetség megbízott ügyvédje ezt meg is tette. Ne tessék gondolni, hogy taláu az illető ügyvéd urnák valami magas tisztelatdijat ígértem. Nem ! Egy fillérembe sem került az egész per. Azért az egy koronáért, amit évi tagsáni díjul szed a Katholikus Népszövetség, azért annyi sok jót, tesz, annyi áldásos munkát fejt ki, hogy azt nem lehet egyhamar elsorolni. Sokan nincsenek tisztában a Kath. Nópssövetség feladatával. Azt gondolják, hogy osak parasztnak való intézmény. Valamikor ón is azt, gondoltam. Való az kérem minden rangú és nemű közönségnek. Nemcsak a parasztnak, de az urnák is szüksége lehet védelemre. Hamarjába kiszámítottam, mennyibe került volna nekem ez a kis per, ha véletlenül nem vagyok népszövetségi tag. Vasút 14 Korona ; saját ügyvédemnek legkevesebb 10 korona ; felperes ügyvédje 10 korona ; egy napi költség minimum 8 korona ; öszszesen 42 korona. Anyagi szempontból is milyen előnyös népszövetségi tagnak lenni ! Hát, még az erkölcsi érdek ! Bocsánat, hogy saját ügyemmel fárasztottam a t. olvasó figyelmét, de meg vagyok győződve, hogy többekkel is történt, vagy történhetik hasonló eset ; ha másért, nem is, kiki a saját érdekében igyekezzék a Népszövetség táborába sorakozni. Áldásos intézmény ez ! (Balatongyörök.) Üsth Gyula kántortanító. HÍREK. — Személyi hirek. Szölgyémy Ferenc, e budapesti Ferenc József intézet kormányzója f. hó 11-én, vasárnap délben városunkba érkezett, hogy a hétfőn kezdődött érettségi vizsgálatokon elnököljön. Szerdán délután utazott vissza Budapestre. — Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató szombaton este érkezett vissza Budapestről, hol a VIII. ker. á'lami főgimnázium érettségi vizsgálatain elnökölt. — Katonai szemle. Hauer Lipót báró altábornagy, ki kedden érkezett városunkba, szerdán katonai szemlét, tartott a keszthelyi huszárság gyakorlatai felett a páhoki mezőn. Az altábornagy szerdán délután utazott el városunkból. — Érettségi eredmény. A helybeli főgimnáziumban a harmadfél napig tartott érettségi vizsgálatok dicséretes eredménynyel végződtek. Ez idén huszonnégyen érettségiztek. Az eredményt Szölgyémy Ferenc, a Ferencz József intézet kormányzója szerdán délben hirdette ki. A huszonnégy ifjú közül 10 jelesen, 9 jól, B egyszerűen érett lett. Jelesen érettek : Barna Andor, Brill József, Gárdonyi Lajos, Kertész Dezső, Kohn Géza, Mayer Béla, Pezenhoffer Antal, Radó Géza, Waldhauser Andor ós Zob Mihály. Jól érettek : Dezsényi Viktor, Erdős István, Galadalits Béla, Kerekes Endre, Pethö Andor, Serényi Sándor, Steiner Pál, Szabó,György és Virág István. Érettek : Csery Géza, Kis Boldizsár, Kozma György, Lőbl Gyula, Tomka László. Az eredmény kihirdetése után az elnöklő kormányzó gondolatokban gazdag, magasröptű és szívhez szóló beszédet intézett, az érett fiatalsághoz. Megható beszédében lelkére kötötte a fiatalságnak, hogy azokat az eszméket, ideálokat, amelyeket gimnáziumi életükben megismertek, féltékenyen őrizzék meg világéletükben ; semmi-