Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-18 / 25. szám
XV. évfolyam. Keszthely, 1911. junius 18. 25." szám. LATONVIDEK MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Az Index. Minden okos emberéletében egyszer neki mehet a falnak. Ez azért ajánlatos, hogy máskor legalább kikerülje. Ezen a héten Proliászka Ottokár székesfehérvári püspök uron volt a sor, kinek három könyve az Index librorum prohibitorum lisztájára került. Az eset szokatlan s képes zavarba hozni minden gondolkodót s ennek megfelelően van is a ritkán gondolkodók között akkora felháborodás széles Magyarországon, hogy csak ugy harsog. Es ez jogos is lenne, ha minden ugy volna, ahogy képzeltetik, de mivelhogy mint rendesen, — most is másképen van ; a helyzet határozottan magyarázatra szorul. Probászka Ottokár irói dezavuáJása annak a szomorú eltévelyedésnek az egyenes következménye, ha valaki mindig finom, választékos es előkelő. Szeretett hazánkban még hébe-korba pompásan elkel a dorong és aki ehhez hozzányúlni restel, az ovatosan fogjon a szellemek felvilágosításához. A tudós püspök ur zseniális művészi köntösbe burkolta mondanivalóit, vágásai borotvaélesek voltak; — ámde mi az a borotva? Ha valakinek nagyon vastag bőr van, — mondjuk a talpán, — a legfinomabb borotvával vághatok rajta huszonnégy barázdát keresztbe és ugyanannyit hosszában is s 'az illető legfeljebb azt mondja rá, hogy: <— Szszsz !» Aztán beköti hidegvizes ruhával és harmadnap épen ugy táncol tovább rajta, mint azelőtt. Proliászka Ottokár, mint iró, beretvával dolgozott s azt kifényesítette rettentő tudása — és ami még ennél is fontosabb, — modern tudása segélyével ugy, hogy az ö értekezései határozottan a magyar essai irodalom legfényesebb példaképei. Magyar Taine ő, szellemes leíró s valódi francia charmeur. S amit il} ren csillogó köntösben az olvasónak nyújtott. lényegileg teljesen azonos azzal, mit a erőteljesen működő népies keresztény propaganda dorongolással elegy vagdal a szabadelvű felfogás fejéhez. De amig a dorongot, nem nagy fáradságba kerülő fölényesebb műveltség megszerzésével könnyebben lehet parírozni, addig a Prohászkaféle nagy tudással szemben, hasonló tudás és hasonló irói készség lenne szükséges. A szabadelvűek között a tudás még itt-ott meg voln cl, clZ irói készség azonban határozottan hiányzik. Tisztán irói szempontból bírálva könnyen megállapíthatjuk ezt, csak a folyóirataikat kell kézbe vennünk; — mondjuk például a «Huszadik század»-ot, mely egyik legelső sajtóorgánumuk. Ebben ők vagy szintén dorongolnak, vagy pedig tudománj^osan szárazok, tehát unalmasak. Ez az oka annak, hogy Proliászka talentumával szemben, egyenlő fegyverrel küzdeni eddig senkinek sem sikerült és hozzá tehetem, hogy nem is érzett hozzá senkise hajlandóságot. Következett ezért egy emberileg nagyon is megérthető általános állásfoglalás vele szemben, mely abban nyilvánult meg, hogy a lapok elkezdték Prohászkát agyba főbe dicsérni és ez rá nézve erősen kompromittáló volt. A BALATONVlllfiK TÁHCAJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 20 A fiatal bandita hunyorgatott a szemével : — Pedig kár volt ilyen felesleges munkával vesződnie ! Fiametta összemosolygott embereivel, majd ismét Castelarhoz fordult : — Hogy belásd mennyire igazam van, néhány kérdést intézek hozzád. Felelj nekem ! Tudja a barisell, hogy Garcia volt az, aki a kormányzót halálra sebesítette ? — Tudja ! — Tudja azt, hogy Garcia voltaképen a biboros rokona, kinek a kormányzó itt Rómában a legnagyobb támasza ? — Tudja ! — Tudja azt, hogy a kormányzó még csak nem is sejti, hogy az ő megsebzője Borgia biboros kedves rokona s előbb a saját palotájának a lakója volt ? — Tudja ! — Hát azt tudja-e, hogy ha a kormányzó kezébe keriti a bűnöst s arról kiderül, hogy a Borgiaház sarja, ez a legnagyobb vérboszut idézi fel a kormányzó és a biboros környezete között ; hogy akkor a spanyolok ahelyett, hogy megölelnék egymást, egymást gyilkolnák ! S igy a római szereplésüknek vége lenne ? — Ezt is kell tudnia 1 — Nos hát akkor mondd, nem észszerű tőle az, hogy Garciát addig féli* tegye az útból, amig a tett feledésbe nem merül ? Castelar hallgatott. Fiametta fölényesen folytatta : — El birod képzelni most már Castelar barátom, hogy a barisell miket gondolhatott felőled, miközben Garcia esetét elmesélted • — mit viszont ő előbb is bővebben ismert náladnál ; — s előadtad neki, hogy te Garcia megszabaditásáu akarsz munkálkodni. A hallgatóság közül az egyik felkiáltott : — Igaza van a madamenak, ha én lettem volna barisell, azt gondoltam volna rólad Castelár apó, hogy ostoba vagy, mint egy száritot) csuka ! Castelar teljesen meg volt főzve. — A barisell ugyanis, — vette fel Fiametta újra a beszéd folyamát, — céljaikhoz képest a leghelyesebbnek találta, hogy Garcia addig eltűnjék a szereplők közül, mig a veszedelmes kaland feledésbe nem megy. Ezt a számítást te keresztül akartad húzni ; ne csodálkozz tehát, hogy ő meg viozont kifizetett aprópénzzel. Ez történt : Castelar most, mint aki valami pompás zsákmányt kapott horogra, élénken felkiáltott: — Jól van, jól madame ! Ertem már, világos ! Ostoba voltam, amikor az ő kiszabadítására törekedtem, most még csak egyet szeretnék megtudni ! Itt ravaszul körültekintett s megelégedelt arccal igyekezett fokozni a mondani valója hatását. Fiametta várakozásteljesén tekintett rá : — Beszélj ! Mit akarsz megtudni tőlem ? — Azt már értem, — szólt Castelar halk dünnyögéssel, — hogy ostobák voltunk, amikor Garcia urat ki akartuk szabadítani. Mert ezzel ellenére dolgoztunk volna a mi spanyol érdekeinknek. Csak azt nem értem most madame, hogy mit gondoljak rólad most, amikor tc ugyanazt akarod velünk eléretni. Eljössz ide, aranyakat dobálsz az embereimnek azéit, hogy Garciát kiszabadítsuk és ugyanakkor a napnál világosabban bebizonyítod, hogy Garcia ott van jó helyen, ahol van, a barisell börtöneiben s a kiszabadítása csak a mi kárunkra lenne ! Szóval te velünk akarsz ellenünk dolgoztatni ? Erre felelj ! A banditák meglepett mozgolódása mutatta, hogy a bandavezér ezúttal fején találta a szeget; Castelar pedig megelégedetten tekintett körül, mint akinek a sok lepiritás után végre mégis sikerült felül kerülni. Fiametta figyelmét nem kerülte el, hogy a spanyol, amilyen együgyűnek látszik, annyira ravasz, s ravaszságának megingatott tekintélyét mihamar visszatudja szerezni.
