Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-28 / 22. szám

2 BALATONVIDEK 1911. junius 11. merjük meg a fejlődő, művelt, nagy nyugati nemzeteket s intézményeiket s lássuk meg, mik a teendőink. Mindezekre a legbiztosabb, sőt sok tekintetben az egyedül lehetséges mód az utazás. Utazzunk! Állam, társadalom, intézmények és egyesek tegyék lehetővé, hogy jövő nemzedékünk, diákjaink minél többet utazhassanak . . . H. J. Hivatalos rovat. 2148. 1911. A keszthelyi szenny vízlevezető árok áthelyezésére vonatkozó itatok és műszaki tervek Keszthelyen a községházán 1911-ik évi május hó 29 tői juuius hó 29 ig közszemlére kitéve lesznek. A helyszíni tárgyalás 1911. évi juuius hó 30-án tartalik meg. 2186. 1911. GrSf Festetics Tassilo birkausztatójához tartozó vízhasználati joggyakorlat szabályozására vonatkozó iratok és műszaki tervek Keszthelyen a községházán 1911-ik évi július hó 24 tői augusztus hó 24-ig közszemlére kitéve lesznek. A helyszínén tartandó tárgyalás határidejéül 1911. évi augusztus hó 25-ik napjának délelőtt 11 órája tüzetett ki. 2223-2224. 1911. Gróf Festetics Tassilo «Alsó» és •Felsői-malmához tartozó vishasználati joggyakorlat szabályozására vonatkozó iratok ós műszaki tervek Keszthelyen a községházán 1911. évi julius hó 24-től augusztus 24 ig közszemlére kitéve lesznek. A helyszínén tartandó tárgyalás határidejéül 1911. évi augusztus hó 25 ik napjának délelőtt 10 órája tüzetett ki. 2226. 1911. Keszthely nagyközség képviselőtestületének a segédjegyzői állás szervezésére vonatkozó 384 9. jk 1911. sz. határozatát, Zalavármegye törvényhatósága a 10222 1911 jkv. 651. sz. véghatározatával jóváhagyta. 2134. 1911. Zalavármegye törvényhatósága, Keszthely nag3'község képviselőtestületének a balatoni fürdő kibővítésére vonatkozó határozatát a 9789111 k 1911. sz. véghatározatával jóváhagyta, mely véghatározat ellen 1911. évi junius hó 5-ig felebbezésnek van helye. 2165. 1911. Zalaegerszeg rdt. várossal szomszédos Nagyfalud pusztán a ragadós száj- és körömfájás fellépatt, miérr, is Zalaegerszegen tartandó országos vásárokra további intézkedésig hasított körmű állatok nem hajthatók. Szekeres Ödön, v, jegyző. Hangverseny a polgári leányiskolában. A polgári leáuyiskola növendékei szépen sikerült hangversenyt rendeztek. Áldozó-Csütörtök délutáujáu, az intézet tágas, szép tornatermében, mely azonban ez alkalommal valósággal szűknek bizonyult. Már négy óra utáu megkezdődött a közöuség gyülekezése, kiknek soraiban az előadásra kitűzött órában ott láttuk e város összes előkelőségét. Az Ízléssel összeválogatott műsor Altai Margit ,,Az uj nevelőnő" ez. jelenetével vette kezdetét. Kuthy Mariska és Steyrer Ferike bájos kis szerepeikben eleinte kissé félénken mozogtak s csak amikor a közönség bátoritó tetszését hallották, melegedtek bele a játékba, ekkor azután szerepeiket oly közvetlenséggel és kedves pajkossággal adták elő, hogy a legnagyobb mértékben kiérdemelték azt a sok tapsot, amit felvonás után kaptak. Lénárd Ágota, mint Ilus, rokonuk, ügyes átváltozó művésznő volt, könnyedén járt kelt a színpadon s kis partueraivel sikerrel emelte ki a darab kedres humorát, jó volt még Zrínszky Irén kisebb szerepében. A műsor második száma „Villássyné villájában" cimü egy felvonásos bohózat volt, Tordai Grail Erzsitől. A bohózat még a régi iskola szerint készült, a Mukáuyiék mintájára, kissé bőbeszédű egy felvonásos, talán azért, hisz mert hölgy irta — hölgyeknek. A kiadós szerepek igen jól e tek az előadóknak, mert bő alkalmat nyújtottak a szereplők humoros vénájának. A szereplők között a vezető szerepet Mesteriek Magda, Nagy Böske, Schadl Irma és Zilterbarth Mariska vitték. Mesterich Magda pompásan érzékit ette meg Csakóváryné szélhámos alakját. Ideges nagyvilági rutinnal játszott, könnyed volt, mozgékony, szóval az adott, szerepkörben a lehető legjobb. Nagy Böske kiválóan ügyes, bátor kis tót lány volt, folyékony szereptudás és nagy színpadi otthonosság jellemezte. Vele teljesen egyenrangú volt Sohadl Irma is a székely szobalány szerepében. Ellenálhatatlan humoru jelenetet produkáltak, amikor a szinten nagyon ügyes Turcsányi Sárival együtt, összeültek hármasban cipőt pucolni. Ezt az epizodot állandó zajos derültség kisérte. Zitterbart.li Mariska Villássyné komoly szerepében szintén a legnagyobb sikerrel álta meg a helyét. Kivülök a leghálásabb szerepe a kis Nagy Ellának volt egy eufanfc terrible szókimondó élénk alakjában, amely szerepet a kis színésznő oly ügyesen oldotta meg, hogy osupán azért uetn kapott több ízben nyilt szinen tapsot, mert a hallgatóság már amúgy is bőven kitapsolta magát. Szóval ez nem az érdemen múlott hanem a közönség fegyelmezet tségen. Lénárd Ágota Annuska szerepében az előbbi egy felvonáaosból ismert ügyességgel játszott. Kisebb szerepekben nagyon jó volt Bozzay Manczi Könyves Ilona és Zriuczky Miczi, — néhány szavas jeleneteikaen pedig Nádai Irén, Waldhauser Piroska és Cséby Margit. Ez után Székely Imre egy ábrándját adta elő zongorán Hoffmann Ilonka, szép művészi kéi-zültseggel s jól átérzett hangsúlyozással. A műsor utolsó előtti száma volt a hangverseny fénypontja, amikor a kis szereplők Sztojanovits Jenő, János vitéz-ét adták elő. Ez a kisebb keretű iskolai oratorium megelőzője és sokban élőképe volt a magyar színpadokon nagy sikert aratott János vitéz c. operettnek. Könyed, fülbemászó zeneszámok tarkították a sikerült tablókat. A szereplők közül minden elismerést kiérdemelt Wirth Margitka a címszerepben. Megvesztegetően bájos színpadi jelenséggel párosult, nála a szinte meglepő színpadi készség. Tömör csengésű pompás alt hang, kifogástalan szövegkiejtés (ami még a nagy primadonnáknál is ritka) s kerek, szerényen bájos mozdulatok sok megérdemelt tapshoz juttatták a kis Fedák Sárit. Gyönyöiü hajú Iluska volt Horváth meghatározható helyzet volt; szóval a kormányzó udvartartásához tartozott. A másik ellenben alig lépte még át a gyermekkor küszöbét. Nagy, fekete, csodálkozó szemeiben még az ártatlanság hamvas tüze rezgett, nemes vonalú nyakára mélyen leomlott az a hires aranyszőke haj, mit később a költők annyiszor megénekeltek; — ez volt Borgia Lukrécia. A lábuk elótt a szőnyegen egy ideális szépségű hófehér agár pihent, amit a kormányzó kapott ajándékba Perzsiából s ami akkoriban Rómában a legnagyobb ritkaságok közé tartozott. A hölgyek pajzán beszélgetést folytattak a kormányzóval, ki tréfáikon többször hangosan felnevetett, hogy újból felsziszszenve emlékezzék vissza a reggeli kegyetlen kalandra. A beszélgetőket senki sem zavarta, a szolgák és udvaroncok a külső termekben tereferéltek s cseppet sem bánták, hogy Oreglia nem kivánta szolgálatukat, kinek szeszélyes zsarnoki természetét nem egy rendelkezésével tapasztalták. A kedélyesen szórakozó társaság hirtelen figyelve hallgatózott a külső terem felé. Lassan közeledő ingerkedő zsivaj, gúnyolódás, nevetés hallatszott föl az ajtó mögött. Farnese Júlia érdeklődve pattaut fel a kerevetről s felnyitotta a terem ajtaját, amely mögött az udvaroncok csak ugy dülöngtek a nevetéstől. Kitekintett rajta s a következő pillanatban ő is teljes lélekkel a mulatók közé szegődött. Egy sajátságos, szinte hóbortos menet tartott keresztül a szobán, egyenesen a kormányzó ajtaja felé. Legelöl a már leirt lovag közeledett, ki küldetése óta mind nagyobb komolysággal fogta fel hivatalát. Most is méltóságteljes nyugalommal léptetett előre s lendületes karmozdulatokkal parancsolt az utánna jövőknek. — Helyet ! Helyet kérek ! Adjatok utat a kormányzó követének ' Ezeket kiabálta folyton, miközben gyér szakálla nieg-meg rándult az izgatottságtól. E várakozásteljes bevezetés után pedig következett egy törpe, pirinyó ember, a mi Máté barátunk, méltóságteljesen övén pihentetett kezekkel, zöld tollas süvegben, zöld posztó ruhában, komoly arccal, amelynek láttára mindenkinek ajka akaratlanul hahotára fakadt. Máté mögött Allegre következett, időnkint ineg-megállva lépéseiben, hogy az előtte csetlő-botló törpe sarkára ne tiporjon. Az udvaroncok, apródok és szanaszét ődöngő szolgák kiabálva fogták körül a menetet s különösen Mátét halmozták el sürü gúnyolódással : — A békakirály ! Brekeke ! Oak oak ! Mi újság a Tiberisbe ? Nagyot ugorj, meszszebb érsz! Máté ügyet sem vetve rájuk, összeszorította fogait, s ugy haladt, előre az utján. A kormányzó elfogadó termének az ajtaja nyitva állott, ma nem volt szükség a bejelentőre, hiszen bejelentette őket a zsivaj, Júlia pedig félre állott az ajtó be járatából, az érkezők felé kiáltván : — Ide jöjjetek ! Farnese Júlia a'.on démoni lelkek közé tartozott, akik kétféleképen tudnak érezni. Az egyik érzelmüket mutatják, de a másikat, a/, elrejtettet, aat érzik igazán. Farnese Júlia pedig most együtt kacagott a gúnyolódó udvaroncokkal, belülről azonbau vad gyűlöletet érzett az érkezők iránt s ez érzelem szenvedélye rózsásra gyujtá máskor halovány arcát. A palotában szállongó hírekből ha mást nem is, de annyit megtudott, hogy a kormányzó sebesülését szerelmi kaland közben szerezte, s hogy e kaland összefüggésben van a most érkezett személyekkel. Ennyit tudott és ez elég volt arra, hogy a legvadabb indulatok tomboljanak lelkében s gyűlölve gyűlölje ez idegeneket, kiket a kormányzó m»ga elé rendelt. A jövevények pedig most a kormányzó előtt állottak, az ő hatalmában, kinek Oregliára, ahogy a mult többször megmutatta, mértéktelen befolyása volt ; — s ezt a befogást a legnagyobb elvakultsággal gyakorolta volna most, ha tudta volna, hogy kik ezek, bünösök-e, s a kormányzónak micsoda szándékai vannak irányukban. Allegre ós Máté mélyen meghajolt a kormányzó előtt, a kisérő lovag pedig viszszatért az apródok termébe. Allegre nyugodt volt, hideg ós megfontolt ; Máté pedig sunyi és alattomos. A szeme mint a villám, fürkészve járt ki-lfc mindenfelé, meg-megpihent a teiem eiryegy érdekesebb zugában, mignem egysrer