Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-14 / 20. szám

2 BALATONVIDEK 1911. junius 11. is. Ugy beszélik városszerte az emberek, bogy már az ősszel megkezdik az építési munkálatokat, a sínpár letevését. Mily jó alkalom lenne ez arra, bogy egyidejűleg a kocsiút felaszfaltozása is megtörténjék a csatornázással együtt. Fő-utcánk aszfaltozása azonban nemcsak városszépitési szempontból elkerülhetetlenül szükséges és kívánatos, hanem egyúttal közegészségügyi szempontból is. Talán egy városban sem lehet akkora portengert látni és tapasztalni, mint ép városunkban. A nyári hatalmas kocsiforgalom akkora port ver fel, hogy tüdő legyen az, amely azt sokáig kibírja. Igaz, hogy öntöznek, de ez mind édes kevés a por elverésére. A talaj, mintha csak szivacs lenne, oly gyorsan elissza a vizet. Hát ha még egy kis szél is fuj, ami Keszthelyen nem is oly nagy újság? Akkor van ám még csak igazán por, amely ködszerűen tölti be az utcát. Üde, tiszta levegő helyett port nyelünk fürdő vendégeinkkel együtt, akik bizonyára nem ezért jönnek körünkbe és hagynak itt nagy pénzösszegeket. Ez egy cseppet sem vendéghívó és vendégmarasztaló állapot. Ez a kiállhatatlanságig egészségtelen állapot és megszűnnék, ha a kocsiutat aszfalt borítaná, mert akkor az aszfaltozott kocsiutat szorgalmas öntözéssel ezerszerte pormentesebben lehetne tartani, mint a mostanit, Ezért is égetően szükséges a kocsiút aszfaltozása. Továbbá, ha csakugyan fürdőváros akarunk lenni, akkor eme jelleg kidomboritása és megőrzése végett is nagy figyelmet és gondot kellene fordítanunk legalább Fő-utcánk díszére és csinosítására is

; amit tagadhatatlanul nagyban előmozdítana legalább is emeletes házaink nem menekülök . . . valami démon üldöz s nem tudok menekülni elóle. Roan mesteri színleléssel vágott szavába: — Cesare barátom, beszélj, mi történt veled? Megtámadtak? Hiszen vérzel; ha védelemre van szükséged számithatsz barátságomra ! Cesare előre vezette lovát, s agy tekintett vissza Roanra, mint aki zavartalanul tanuk nélkül akarna beszélni. — Jöjj hercegem, ne áldogáljunk itt, nem érzem biztonságban magamat, amig ezeket, — itt a város felé mutatott, — a hátam mögött nem hagytam ! Roan megnyugtatóan szőllott, utánna: Csillapodj Cesare, valamennyien a te utadon járunk, ne siess előre, előttünk nyugodtan beszélhetsz ! Bartolomeo mestert ismered, s jól tudod hogy előtte titkom nincs, az ifjú Clermonti herceg pedig, — folytatta Fiamettára mutatva, — csak franciául beszól, s ugy sem értené, amit mondani akarsz. Cesare zavartan mólyen meghajolt Fiametta előtt, meglátszott rajta, hogy sejtelme sincs arról kit rejt az álruha; — a leány pedig gőgös fejbiccentéssel fogadta az üdvözletet. A herceg amint, látjuk nagy ügyességgel terelte el a Borgia figyelmét vágyai tárgyáról, s most már Fiamettának könnyű szerepe maradt. Beszélnie nem kellett, s ezzel szemben, a Clermonti herceg álarcában a legkényelmesebben kihalgathatta Cesare mondókáját. A szokatlan mértékben megriasztott ablakainak és erkélyeinek virággal való díszítése. Mily kedves és szép lenne, ha ablakainkon és erkélyeinken ott diszlenék a virág, Mily egész más kép tárulna szemünk elé, mint a mostani. Sokkal élénkebb, változatosabb lenne az utca képe, amely szemet, szivet egyaránt gyönyörködtetne. E tekintetben most már nem is kellene mást tenni, mint csak a jó példát követni, amelyet városunkban már többen (Láng Emil lőgimn. tanár, Vázsony Béla huszárszázados. Nagy István városbíró stb.) adtak. A keménynek látszó dió tehát már meg van törve, csak ki kell venni tartalmát, azon követni kell az említett urakat a megkezdett uton. Egy kis fáradsággal és áldozathozattal nagyon sokat lehetne mozdítani Féutcánk vonzó külsején, ha az emeletek ablakjait és erkélyeit virágokkal díszítenék. A diszitőkat pedig fáradságukért ós áldozatukért bőven kárpótolná az a tudat, hogy igy emelték városuk diszét, azt csinosították és az utcán járó-kelőket gyönyörben részesitik. Ugyanezt érné el a város is, ha a mostani csupasz, éktelenkedő villanyoszlopokat valami zöld, virágzó kúszó növénnyel befuttatná, amint azt pl. Bécsben is lehet látni. Igaz, hogy ez egy kis pénzáldozaton kívül nagy gondozást és utánnanézést igényelne, de azért mégis meg kellene hozni mind a két áldozatot városunk fürdő jellegének kidomboritása érdekében. Valóban szép Játvány lenne a Fő-utcára befordulva, ezeknek a zölddel befuttatott villanyoszlopoknak a sorozata. Ennek híre fürdővendégeink révén eljutna az ország minden részére és mindenütt csak dicsőséget és jó hírnevet szerezne városunknak. Ezt pedig közülünk ki nem óhajtja őszintén, tiszta szivéből. Ezeket az intézkedéseket tartanám egyenlőre szükségeseknek arra, hogy városunkat széppé és vonzóvá tegyük, ami bizonyára a fürdőközönségnek a szokottnál nagyobb tömegét hozná ide. S ez egyúttal biztosíték is lenne arra nézve, hogy vendégeink kellemesen éreznék magukat városunk falai között. Igy lehetne azután lépésről-lépésre előre baladva Keszthelyt igazi fürdővárossá fejleszteni a város előnyére és a balatoni kultusz nagyobb dicsőségére. — gh. Villamos vasat a közgyűlésen. F. lió 8 án, hétfőn tartotta Zalavármegye törvényhatósága rendes tavaszi közgyűlését, mely alkalommal tárgyalás alá került a minket élénken érdeklő hévizi villamos vasút hozzájárulási költségének megszavazása. Keszthely város érdekeit a közgyűlés előtt Graál József hitetszövetkezeti igazgató képviselte, kinek hozzászólása után a közgyűlés ugy határozott, hogy a letenyei vasutópités költségeire a törvényhatóság által már megszavazott 1%-os vasúti pótadóból eszközölhető megtakarítás összegét a keszthely—hévizi villamos vasút segélyezésére adják. Tanitógyülés Hévizén. (—gh) A Zalavármegyei Általános Tanítóegyesület keszthelyi járásköre folyó lió 10-én tartotta ez évi szokásos értekezletét Hévizén. Bár szerdára virradóra esős felhők úsztak szerte-szét a levegőürben, a melyből később csendes záporeső hullt alá a földre, mégis majdnem teljes számban jöttek össze a kör tagjai közös eszmecserére, egymás ismeretkörének fejlesztésére ós a baráti jóviszony ápolására. Az értekezletet megelőzőleg szentmisét hallgatott az egybegyűlt tanítói kar a hévizi kápolnában, ahol Vida József páhoki plébános olvasta a misét. lovag minden veszedelmes mázát elvesztette hőseink előtt s valósággal ostobává tette a zavart helyzet. — Hercegem. — szólalt meg ahogy együttesen folytatták utjukat, — nem értek semmit abból ami velem törtónt. Mintha az ördögök szállották volna meg Rómát. Amikor eltávoztam néhány nap alatt minden megváltozott . . . rettenetes . . , Roan csendes mosollyal válaszolt: — Barátom, amiket itt előttem zavartan összedobálsz a beszédedben, mind csupa rejtély előttem ! Hogy nagy csapások értek azt látom, mert alig tudsz ogy értelmes gondolatot össze fűzni s ez meglepő, — nem igy ismerem a Borgiákat! Cesare dühösen megrázta fejét : — Herceg, most nincs idó a gúnyolódásra ! Ha ismered a Borgiákat, jól tudhatnád hogy ezt még tőled sem fogja közülük elviselni egy se! - No no, Cesare, — felelt Roan osillapitólag, — mi jó barátokként találkoztunk, miért akarnánk ellenségek módjára elvállani egymástól? A hideg hang észretéritette Cesaret— Nem ugy értettem, — felejtsük el, — szólt meghunyászkodva, — Nos tehát beszélj ! — Eh, nem is tudom hogy történt ! Asszonyon kezdődik a dolog . . . átkozott história . . . bár sohse avatkoztam volna belé ... — Hohó, Cesare barátom! Asszony van a dologban ? — kiáltott fel Roan, — ez a bevezetés nagyon érdekel engem ! Cesare fogcsikorgatva hallgatta a herceg gúnyos szavát. — Ugyan herceg, ne rángassuk hiába a kantárt-! Hisz jól tudod hogy kiről beszélek ! — A Liliom-utcai ötvös lányról ? — Arról hát — kiáltott fel a lovag — vad káromkodással fejezve be szavát. Roan fél szemmel a legszólről haladó Fiamettára pillantott, kinek szivéből Borgia durva hangjára a rokonszenv utolsó szikrájának is ki kellett lobbania. A leány azonban elfordított arcai léptetett, az árnyókban, mi jelét sem adva annak, mintha a beszédből csak egy hangot is megértett volna. Cesare pedig zavartalanul folytatta: — Tudod herceg, ha nem ismerném Rómát ugy, mint a tenyeremet, s nem tudnám jól. hogy az Angyalvár és a te udvarod ellenségképen áll egymással szemközt, még aat hiném hogy a te kezed keveri a sorsomat, — de nem, . . ez lehetetlen . . . — Még mindig nem értek semmit I — Szóval a liliom-utcai szép francia leánynak ketten udvaroltunk, óu és te, kedves kercegem ! Roan elnevette magát : — Ördögadta, hát ezt honnét tudod? — Ő maga modta nekem I — Akkor igaz lehet ! No de ne félj Cesare barátom, hiába udvaroltam mert a leány téged szeret 1 — Hát ezt meg te honnét tudod ? — ő mag« mondta nekem, — szólt nevetve a herceg, — tehát ez is igaz lesz? (F<>lyt»tása következik.)