Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-07 / 19. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. május 7. 19. szám. IDÉK I V>lilikai hetilap, MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. - f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Eucharisztikus értekezlet Nagykanizsán. Az Országos Eucharisztia-Társulat kedden xíagkkanizsán Kránitz Kálmán felszentelt püspök elnöklete alatt hatásaiban nagy értékű népes értekezletet tartott, mely valóságos ünnepszámba ment. Kránitz püspököt a vasúti állomáson maga a város vezetősége fogadta. Az értekezleten pedig nemcsak a veszprémegyházmegyei, hanem a szomszédos szombathelyi, pécsi és zágrábi egyházmegyékből is számosan vettek részt a papság soraiból. Közel százhúszan jöttek össze az egyházmegyékből, hogy egy üdvös gondolatnak és szép eszmének szolgálatába álljanak s az Eucharisztiában jelen, levő Megváltó előtt necsak hódoljanak, hanem ö előtte még szorosabbá fonják a testvéri szeretetet, felelevenítsék magukban s megerősítsék az Oltáriszentség iránti szeretetet, épülésére legyenek a híveknek s uj erőt gyűjtsenek az Üdvözítő forrása.val a mai pasztoráció nehéz feladatainak teljesítésére és comnia restaurare in Christo* jelszavát annál nagyobb sikerrel tudják megvalósítani a hívek, a társadalom körében. Az értekezlet napirendje reggel 9 órakor vette kezdetét a nagykanizsai szentferencrendiek templomában, amidőn a zsúfolásig megtelt ivek alatt csendes szentmisét mondott Kránitz Kálmán püspök asszisztenciával. A virágokkal szépen feldíszített oltár körül az értekezlet tagjai álltak karingben. Szentmise előtt a celebráló püspök trónusára tette egész napi szentségímádásra az Oltáriszentséget. Szentmise után Színek Izidor dr. lazarista atj'a lépett a templom szószékére s mondott szentbeszédet a gyakori s méltó szentáldozásról: Fél tizenegy órakor a szentferencrendiek nauy .díszes refektóriumába gyűlt eg}'be a papság az eucharisztikus értekezletre, amelyet Kránitz Kálmán felszentelt püspök msgasszinvonalu lelkes beszéddel nyitotta meg. Testvéri szeretettel üdvözölte a veszprémi és a szomszédos egyházmegyékből szép számmal egybegyűlt papságot. A megn)

Tilatkozó nagy érdeklődés jele annak, hogy akkor, mikor a pogánnyá lett társadalom mindig több és több lelket akar leszakítani az egyház testéről, mikor saját fiainak hűtlensége anynyi lelki s erkölcsi kárt okoz, akkor nincs biztosabb oltalom az Olt áriszentségnél. Ha visszaakarjuk állítani a vallásos életet, ha restaurálni akarjuk Szentatyánk szándékai szerint a keresztény társadalmat, akkor a hit és szeretet forrásait az Oltáriszentségben kell keresnünk. Az Oltáriszentség az egyház szive, ahonnan az élet árad a krisztusi misztikus test tagjaiba. Nekünk, az Ur szolgáinak az a kötelességünk, hogy az Oltáriszentségbe való hitet a társadnlomban terjesszük, hogy vele felgyulasszuk a hitet, mert csak igy érjük el azt, hogy a lelkek megmaradnak a Krisztushoz való hűségben. Be kell vinni az Ur Jézust a tudományba, a művészetbe, a törvényhozásba. Tanításunkkal s ezzel a tanítással összhangban álló példaadással kell rávezetni a népet és intelligenciát arra, hogy szeressék az Ui* Jézust. Csak így fakad a keresztény társadalomban a kath. öntudat, a kath. cselekvés bátorsága, az igazi A BALATOWVlDfcK TMíCAJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ 14 Az utca túlsó felében, közel a legközelebbi sarokhoz, hárman voltak. Kettő közülük alacsony rangú poroszlónak látszott, ezeket nem ismerte, de a harmadik, aki parancsokat adott ki nekik, gazdag öltözékü főúr volt, akivel nem is oly régen találkozott már ; — erre ráismert 1 Bo ti Micheletto di Oreglia volt. Az Aragon kormányzó ! Most következtek el csak az igazán válságos pillanatok. Fiamet tának legelső gondolata az volt, hogy visszssurran a mögötte álló kaplin, ez azonban a veszedelmet csak elodázta volna, de el nem hárítja. A Tiberis part felé sem menekülhetett, érezvén, hogy ha üldözötté válik, segitsóg nélkül nem juthat messze a pribékek elől, ha pedig elfogják, sorsa felől kétségben nem lehetett. Hogy azok észrevették, jól látta, mert a beszélgetést abbanhagyva lassan feléje indultak. Pár pillanatnyi ideje maradt a leánynak, hogy azalatt lázasan dobogó szivét megnyugtassa ; a habozás nem tartott sokáig, mert csakhamar felvetette fejét. — Eh bien 1 Francia vagyok ! Szólt csendesen magában s megindult szemközt a kormányzó felé. Azo'< is lassan jött-k, ő sem sietett. A pár lépóinyi távolság óráknak beillő percek alatt fogyott el kÖ7Öttük. Es most ! Szemben álltak egymással! Oreglia ki egy fél lépéssel előtte járt a másik kettőnek, most felelemelte kezét és nyugodtan megszólalt ! — Megállj ! Majd rövid szünet után, mialatt mind a ketten fürkészve szemlélték egymást, a kormányzó újból felkiáltott : — Végre hát nyomodba jutottam alattomos ficl'ó ! No de gondom lesz rá, hogy ez a találkozás örökké emlékezetes legyen előtted ! Felelj nekem, ki vagy és hogy jutottál abba a házba 1 Oregliát láthatólag félrevezette a leány lovagi ruhája, s a bő köpeny, ami teljesen elrejtette női idomait. Ez a körülmény néhány pillanatra segítségére volt a leánynak. Fiametta pedig hallgatott. A kormányzó méltóságteljes nyugalommal állott szemközt vele, hatalmas úrhoz méitóan, aki nem látja szükségesnek, hogy szavain kívül más erőszakos eszközökkel is érvényt szerezzen akaratának. — Nem felelsz ? Hallgatsz ? — Szólalt meg újból. — Azt hiszed, hogy az álarc védelmedre van V Nem, barátom, az alakoskodás véget ért ; most minden titok meg fog oldódni ; — szembe nézünk egymással, hogy elváljon, melyikünk az erősebb s melyikünk fogja összezúzni a másikat í Ujra kérdezlek, felelj ! Ki vagy ! Fiametta ösztönszerűleg az álarcához nyúlt, hogy megerősítse arcán. A keble hullámzott az indulattól, de nem felelt. Ajkait összeszorítva hallgatott. Oreglia most spanyolra fordította a beszédet, hogy kísérői ne értsók szavát. — Hiába hallgatsz ! Yan módom rá, hpgy beszédre bírjalak ! S ne gondold azt sem, hogy ismeretlen vagy előttem ! Tudom, spanyol vagy, a nevedet is hallottam már . . . te . . . Garcia de . . . Garcia de . . . Fiametta egy fél lépést hátrált, Oreglia pedig diadalmasan folytatta: — Nos, még mindig néma vagy ! El azzal az álarccal, nézz a szemembe vagy külömben . . . Meglátszott az arcán, hogy hirtelen elönti az indulat : — Eh, mit beszélgessek tovább 1 Előre legények, tépjétek le róla az álcát ! . . . Ohó ! E pillanatban olyasvalami törtónt, ami valamennyiüket váratlanul érte, legkivált talán mHgát Fiamettát. A leány a veszélyes helyzet tetőpontján ugy érezte, hogy lángot vet minden idege, hogy idegei megacélosodnak, a kétségbeesés vakmerő őrületében szeme elsötétül, — látta a feléje közeledő kémeket, az előre nyújtott karokat, de mielőtt ezek elérték volna, szétvetette köpenyét, a kezében megvillant a tőr, mint a zsákmányra ugró párduc elsiklott a pribékek között, a penge mint a cikázó