Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-04-30 / 18. szám

4 BALATONVIDEK 1911. április 3 0. Szerenád. A főgimnázium fuvós ze­nekara pénteken este vacsora alatt szere­nádot adott, az aznap érkezett csornai pré­post tiszteletére. A prépostot nagyon kel­lemesen érintette a nem várt szerenád és teljesen el volt ragadtatva az ifjak preciz játéka miatt, amelynek kifejezést is adott az ebédlő ablakából az ifjakhoz intézeti szavaiban, amelyekkel egyúttal örömteljes köszöuetet is mondott a jóleső figyelemért és a kedves meglepetésért — Körmenet a temető kápolnához. Im­már 80 éve hnnak, hogy városunk leégett. Ennek emlékére a város megfogadta, hogy minden év május 1-én körmenetileg kivo­nul a temető kápolnájához. Ez a körmenet holnap indul ki a plébánia templomból, a melyben előzőleg 8 órakor szentmise tarta­tik, A körmenetet dr, Dunst, Fereno apát­plébános vezeti, ki a temetőkápolnában mi­sét mond. A mise után a körmenet vissza tér a plébánia templomba. — Járdaépitás. A tavaszi idő beálltá­val a város egy szépséghibája kerül kiiga­zítás alá, amennyiben az Erzsébet királyné utca járdaburkolatának ujraépitése meg­kezdődött. — Nyugalomba vonuló plébános. Nóvák Domonkos, zalakoppányi plébános majdnem 40 évi buzgó munkálkodás után május hó 1-én nyugalomba vonul. Szeretett, papjuk volt a koppányiaknak, kik bizonyára köny­nyes szemmel vesznek bucsut a sok mun­kában megtört és megőszült plébánostól, ki valóságos atyja volt az egész községnek A jó hívek szeretete és imája kíséri a nyugt" lomba vonuló plébánost. — Haláleset. Mult hét hétfői. it Galambokon Dénes Ferenc jegyzfl s korában. Az elhunyt negyven ^ u ö­dött hivatalában s tipikus jegy: ői család ból származó, köztiszteletben álló polgár •olt. Két fia működik a jegyzői pályán, két leánya pedig jegyzőné a közeli kör­nyékben. — Haltenyésztési munkálatok a Bala­tonon. A fogassüllö ivása idején évről-évre gondoskodás történik, hogy a mélyvíz kö­ves fenekére lerakott ikrák eredményes ki­kelését mesterségesen előmozdítsák. A.z e körüli érdekes munkálatok a mult héten történtek Bariss Gyula ós Purgly Pál halá­szati igazgatók vezetése mellett. A leg­utóbbi szép meleg napok nagyban elősegí­tették az ivás lefolyását, ngy, hogy az előre kihelyezett füzgyökérfészkekensikerült mint­egy 360 millió megtermékenyített, fogas­süllő ikrát felszedni. A fészkek nagyobb nyílású fűzkosarakba tótettek és a Balaton­udvarj község alatti sekély ós többnyire hullámmentes vizén fél méteres mélységbe ki lettek helyezve. Kedvező csendes és me­leg időjárás esetén az ikrák már nyolc nap múlva kikelnek és a parányi kis halacskák a nagy vízben elszélednek. — Diákjaink Hévizén. Szombat délután a főgimnázium ifjúsága a prépost és a ta­nári kar élén kirándulást rendezett Hévízre. Soha akkora érdeklődés még nem kisérte az ifjúság hévizi kirándulásán, mint. a teg­napit. Az érdeklődés oka az, hogy a fuvós zenekar tegnap lépett ki először az utcára, amelyet végig muzsikált. — Kinevezések. Az igazságügyminisz­ter Horváth Jenő zalaegerszegi tőrvény­széki ós Vajda Manó Emil zalaegerszegi járásbirósági írnokokat eddigi alkalmazási helyükön irodatiszttó nevezte. — Május elsején rendes szokás szerint a város apraja-nagyja a balatoni parkban ünnepli a tavasz beköszöntésót. Ez alka­lommal sokan levelekkel díszítik a kalap­jukat s nagy pusztítást visznek a zsenge bimbózó fákban. A városi elöljáróság ez uton kéri a közönséget, hogy a szokásos lombpusztitásoktól tartózkodjék s ameiiy­nyiben szemtanúja lenne, akadályozzon meg másokat is a barbár szokás gyakorlásában. — Május 2 án Nagykan'zsán eucha­risztikus értekezlet lesz. — Villanyvilágítás. Hévizszentandrás községe e hó 26-án tartott képviselőtestü­leti ülésében elhatározta, hogy a községet, villamvilágitással látja el. Ugyanez alka­lommal elhatározta a képviselőtestület, hogy a Balatoni Szövetség alapító tagjai közé lép. — A rendőrség figyelmébe. Csak nem­rég tettük szóvá lapunkban azt a nagy piszkot, amely a főgimnázium előtt levő kis parkban éktelenkedett a tisztaságot, sze­retők boszantására. Akkor a városi hatóság intézkedett is azonnal. A sok piszkot, sze­metet másnap eltávolították onnan. De most, meg oly dolgok történnek ott, amelyeknek a köztisztaság és közszemérem nagyfontos­ságú érdekét tekintve egyszer s minden­korra végét kell vetni. Sokan ugyanis nem szemük gyönyörködtetését keresik a kis park puha zöld pázsitjában, a lombos bok­rokban, hanem illemhellyé szeretnék azt átalakítani. De nemcsak szeretnék, hanem amint e tapasztalat, bizonyítja, a maguk ré­széről azzá is teszik, ama bizonyos ked­velt háziállatok példáján felbuzdulva. Azt gondolják ugyanis magukban, hogy, ha ez-knek szabad, hát akkor ő nekik miért nem lenne szabad. Na, hát az ilyen gon­dolkozású embereket, ha máskép nem, a törvény büntető erejével kell kioktatni arra, hogy mi az illem és mik a kötelessé­geik magukkaljés embertársaikkal szemben. A mai szégyenletes állapotot tovább tűrni nem lehet. A közszemérem és városuuk tisztaságának igazi érdekét tartva szem előtt, kérjük tehát a városi rendőrséget, hogy a jövőben több figyelmet, fordítson erre a kis parkra, mint eddig tette és has­son oda tekintélyének és hatalmáuak laiba­vetésóvei, hogy a uiai, ott lábrakapott szé­gyenletes állapot, megszűnjék, mert külön­ben az a kis park nem főterüuk díszére, hanem csak csúfságára lesz. — Műmalom. A Kiskeszthely határá­ban építendő műmalom építése engedélye iránt e hó 24-én volt a szokásos helyszíni tárgyalás, mely alkalommal sem tüzreudó­szeti, sem más szempontból a tervezett épít­kezés ellen kifogás nem merült fel. — Zalavölgyi vasút. Nem tudom nem haragszik-e meg ez a jámbor vasút, mivel a nevét emlegetni merem és még hozzá nem is vótt senkinek ? Igaz, nem is hasz­nál sokat, ! De hiszen az egyszer ez a baj! Hogyan is használna, mikor mi itt, Keszt­hely tőszomszédságában lakó községbeliek ha Keszthe'yre akarunk menni, nem vehet­jük hasznát e vasútnak. Körülbelül 15 — 16 éve, hogy megépítették, de tudom nem sok öröme van benne a magas államnak. Erre igazán elmondhatjuk azt a közmondást : adtál uram esőt, de nincs benn köszönet. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a zalaapá­tiak, zalaváriak, égenföldiek, sármellékiek egy nap alatt kétszer vagy akár háromszor is megfordulhatnak Keszthelyről de — gya­log Ha valaki vonattal szándékozik ezt megtenni, az egy nap alatt nemhogj' há­romszor fordulhatna meg, hanem két nap kell, mig egyszer megteheti ezt az utat. Tehát vonattal nem utazhatunk, s mivel nem mehetünk vonattal, hát inkább akkor nem is megyünk. P^dig kár van belőle! Először is minekünk vidékieknek van nagy kártuik, mert nem értékesíthetjük a konyha­kerti véleményeinket. Pedig a zalavári, amint a herceghez megy, ez a titokzatos ^erveket könnyen romba dönthette volna. Végül pedig leányönérzete is fellázadt a gondolat ellen, hogy egyedül, lopakodva zörgessen be a herceg ajtaján. Aggodalmai miudjobban elhatalma­sodtak J,elkón, de a teendőkről határozni még mindig nem tudott. Kínos vorgődése közben hirtelen fel­derült az arca Az utcán a ház előtt egy barátságos arcú potrohos alak sétált el, borvirágos ar­cára derűs nyugalom ült ki, miközben tele tüdővel szívta egészséges hajnali levegőt. Cisti koma volt ez, a szomszédos Li­liom-vendéglő gazdája, akit az egész kör­nyék kedvelt jóle kü természete miatt. Cisti ugyan a mult hetekben még nagy ha­ragot tartott Allegrével a félév óta meg nern^ fizetett két arany borkontó miatt, amióta azonban a herceg aranyai csörge­gező medret vájtak az ékszerész boltján ke resztül, törhetetlen híve lett a franciá­nak. Pláne mióta a hercegi zsoldosok uruk egyenes parancsára rákaptak a borára, ön­becsülése nőt tön hött s magát szintén a titokzatos cselszövények tevékeny része­sének tartotta. Ahogy a korcsmáros az ablak elé ért,' Fiametta kiszólt a rác oh : — Cisti szomszéd ! Cisti ugy tett, mintha semmit se hal­lott volna. Egy arcizma se rezdült, csak a foga közt mormogta : — Nem kell félni ! Cisti résen vau ! Es ezzel továbh sétált. Fiametta nem tudta mire vélje a korcsmáros viselkedését, csak akkor kez­dett derengeni előtte a dolog, amikor Cisti a harmadik háznál visszafordult s újra el­sétált az ablak előtt. Ahogy a rács elé ért, újból az előb­bihez hasonlóan megszólalt: — Kémek az utcában, az Angyalvár­ból ! Vigyázni kell ! S megint tovább ment, Fiametta most, már értette a furcsa viselkedés okát, izgatottan várta, míg a vendéglős újra az ablak elé ér. Ekkor » következőket hallotta : — Bartolomeo, a herceg embere vi­gyáz. Egész éjjel nálam volt ! Majd ujabb fordulóra. : — A kémeket leggeli harangszóra felváltják 1 Álkor menekülj ! Majd ismét : — A hátsó kapun lehet ! Az néhány percig nem őrzi senki ! Újra megiijt : — A sarkon a herceg lovai várnak ! Öltözz lovaglóruhába ! Addio ! És őzzel, mintha befejezte volna reg­geli sétáját, belépett a vendéglője ajtaján. Fiametta mindent megértett e néhány szóból, ami csak aggasztotta eddig. Meg­értette, hogy a herceg őrködik felette, hogy veszélyben forog, hogy valósággal álöltözetben kell 'menekülni az otthonából. De megértette azt is, hogy valami vá­ratlan esemény i uszáita össze a terveiket, mert különben Roannak nem lett volna szük­sége a korcsmáros óvatos közbenjárására. Menekülnie kell, még pedig álruhá­ban ; — ez a gondolat az első pillanatban borzongással töltötte el, de arra már nem veit idő, hogy a félelem úrrá legyen felette. A homokórára tekintve látta, hogy alig egy negyedóra választja el a hajnali harangszótól, amely pár percig ntat nyit a szabadulásra. Emlékezünk még, hogy a herceg aján­dókni közt egy lovagőltözet is találtatott, mety alktilmas volt rá, hogy Fiametta ido­maira simulva elrejtse nőiességét a kntató szemek elől. .Ezt a ruhát öltötte most magára s rövid pillanatok múlva egy elragadóan bá­jos levente- mosolygott szemközt vele a tü­körből.'A selyem ujjast lágyan ölelte át az arannyal gazdagon kivert öv a leány kar­csú dereLán ; — az oldalán kard, a tarso­lyábap megcsörrentek az aranyak, a tőr jól a kezeügyében, — Fiametta daliás ifjú lovaggá változott. Mielőtt a köpenyt vállára teritette volna, felkapcsolta a fekete álarcot, a hom­lokára kacéran ráhajolt, a tollas barett,. — még maga Garcia de Montalvo sem ismert volna rá. Alig kellett.várakóznia néhány szem­pillantásig s máris megkondoltak a haran­gok, a .pillanat elérkezett. Fiametta kezébe vette, a kulcsot, át­szaladt a kerten s a kis ajtón át habozás nélkül kilépett az utcába. A Tiberis felé néptelen volt az utca, innét várta az első veszedelmet Megköny­nyebbülten fordult vissza, hogy az Estou­teville palota-irányába térjen, amikor meg­tántorodva halkan felsikoltott. (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom