Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-01 / 1. szám

2 BALATONVIDÉK 1911. január 15. egy részét ellenem indították, a másik íelét pedig jól megfontolt önvédelemből én indítottam. A kimenetele aligha lesz egynek is veszélyes. E perek nem tartoznak abba az osztályba, ahol az egyik félnek igaza van, a másiknak pedig nincs. Ezek eredetüket jogtalan alapból, az önbíráskodásból vették s így, ahogy vesszük, — egyik félnek sincs igaza, mert eltávozott mindkettő a törvényes talajról ; viszont a maga szempontjából mind a kettőnek igaza van. A törvényes eljárás itt az események regisztrálásán kivül azt a felet fogja büntetéssel sújtani, amelyik kevésbbé lesz ügyes a másiknál. Aggodalomra tehát egyik gidairól sincs ok, legfeljebb megfizetjük a mulatság árát, ki olcsobbért, ki drágábbért, ahogy a koponyájából telik. Szóval a jövő esztendő, lapjaink beléletében, ez irányban fog kisebb nagyobb érdekességekkel szolgálni, amikről beszámolni annak idején egyaránt nem fogunk kisérni. A városi politikában a jövő esztendő szintén eseménydús lesz, a melynek folyásában teljes erővel ki fogjuk venni a részünket. Orbán Dezső. f ISTVÁN VILMOS t szombathelyi püspök. Vilmos, a szombathelyi püspökök sorában a kilencedik, leszállt, csöndes elődjei közé a székesegyház föoltáia alatt levő hideg sírboltba s szerda óta ott várja velük együtt p boldog feltámadást. Arányaiban, megnyilatkozásában impozáns részvét kisérte utolsó útjára hz elköltözött holttetemét. A társadalom minden rétege osztozott az egyházmegye fajdalmábau. A halál bekövetkezése után ravatalra tették az elhunyt főpásztor holt tetemét, így maradt karácsony nRpján, Dec. 26 án d e. 10 órakor Mezihradszky Kálmán dr. s Alexy Emil dr. orvosok hozzáfogtak a püspöki északi lakosztály előszobájában a balzsamozáshoz. A lágy részeit a testnek egy nagyobb s a szivet egy kisebb vörösréz urnába helyezték el s zárták le légmentesen. Az edények a sírboltban koporsója fölé kerülnek. Az antiseptikus szerekkel s arzénnel végzett balzsamozás utáu a holttestet főpapi ornatusba öltöztették és ismét ravatalra helyezték. Kedden reggel bocsátották a közönséget a ravatalhoz. Reggel fél 6 órától fogva félóránkint a ravatal közelében felállított oltár előtt gyászmisét mondtak a székeskáptalen s udvari papság tagjai. Este 7 órakor leólmozták a koporsót. Naponkint 3-szor szólaltak meg a székesegyház összes harangjai, hirdetvén az egyházmegye gyászát, A temetésre Szombathelyre érkeztek : Ptohászka Ottokár székesfehérvári püspök. A veszprémi székeskáptalan részérői Rédey Ferenc és Rada István kanonokok. A győri székeskáptalan részéiől Giesswein Sándor dr. praelatus-kanonok. A vidéki dignitariusok közül: Kolláuyi Ferenc praelatus, jáki I apát, Hollósy Rupert dömölki apát, Viszota I

Lajos dr- pápai kamarás, püspöki titkár. A szombathelyi székeskáptalan valóságos s tiszteletbeli kanonokjai közül Horváth István káptalani helynök, prépost-kanonok, koltai Yidos Lajos, fíertalanffy Gyula, dr. Tóth József apátkanonokok, dr. Ivanóczy Fereno, Baumgartner Ferenc tiszteletbeli kanonokok. Az egyházmegyei diaguitáriusok közül : Gaál Sándor dr. szombathelyi, Legátli Kálmán zalaegerszegi epátplébánosok, Köbért János sárvári, Perényi Antal körmendi prépost-plébánosok, Kinos István kőszegi, Rigó Zsigmond szenttamási apátplebánosok. A központi világi papság soraiból : Farkas Ferenc szentszéki ülnök, theol. tanár, Tanber Sándor vicerektor, theol. tanár, Boda János dr. püspök' titkár, Erőss József dr., Császár József dr. theol. tanárok, Rogács Ferenc dr. leikiigazgetó, Pintér József karkáplán, Rozinán József szentszéki jegyző, Varga János püspöki szertartó, Faiszt. Lajos, KUffi Mihály szombathelyi káplánok, Gyuk Pál, Éberhardt István, Magyar János hitoktatók, Nagy Károly, Rácz Fereno nyug. plébánosok, Beer Károly nyug. plébános éj lelkésztanár. A premontrei rendház tagjai teljes számmal Kárpáti Kelemen vezetésével. A szent: Domokos-rendi szerzetesek Musat.ics Gergely perjel s házfőkök vezetésével kereszt alatt A szent Fereuc-reudi szerzetesek Hegedűs Cirjék házfőnök vezetésével szintén kereszt, alatt. A németujvári rendházat Czitányi Ferenc plébános h. képviselte. A szentgotthárdi cisztercita-rendházat Szenczy Győző perjel, Saád Henrik, Unger Román plébános, kormányzó, Szűcs hittanár képviselték. A celldömölki bencés rendházat Hollósy Rupert apát, Rác Eridre perjel. A kőszegi bencés rendház küldöttsége Bárdos Rémig dr. főgimn. igazgató vezetésével jelent meg. A soproni rendházat Molnái Ervin főgimn. tanár képviselte. Vasvármegye törvényhatóságát Békássy István főispán, Herbst Géza alispán, Radó Gyula dr. főjegyző, Hvozdovics Antal áll. ép. liiv, főnök, Bezerédj István, Kiss Emil, Pulay József, Szakács Manó, Sinkovioh Elek, Mezihrádszky Kálmán dr. vármegyei főorvos, Takács Benedek dr. tb. főorvos, Vidos Árpád, Röszler Károly. Dömötör Lajos németujvári főszolgabíró, Pekker László dr., Guary Károly, Knebel Ferenc, Széli Emil, Radó Lajos és a törvényhatóság közül igen sokan képviselték. Zalavármegye törvényhatóságának képviseletét Árvay Lajos alispán, Zaka Zsigmond árvaszéki elnök, a várni, főjegyző alkották. December 28-án történt a temetés Reggel 9 órakor ünnepi mise előzte meg a szertartást. A gyászmise alatt, az énekkar Haller Requiem-jének előadásával emelte a jelenlevők áhítatát. Szentmise végeztével Széchényi Miklós grót, Prohászka Ottokár megyéspüspökök, Kolláuyi Ferenc dr. jáki apát, Giesswein Sándor dr. győri és Rédéy Fereno veszprémi praelatus kanonokok fekete pluvialét öltöttek s a koporsóhoz vonultak. Itt a növendékpapság elénekelte a Liberat. A gyászmise utáu következett a szomorú szertartás utolsó aktusa : a temetés. Bethoven gyászindulójátiak liangiai mellett lassan-lassen •megindult az óriási sokaság a székesegyházból. A disz^s érokoporsót, a kijelölt, popok vitték a gyászkocsiig. A menet a Széchényi-téren az Iskolautcán át haladt a s/ékesegyház alatt levő s a püspökök temet kezési helyéül szolgáló vadász-öv ós revolverek. S ha mindez nem, de arab kiejtésével elárulta az idegent. A beduin Murád volt hűséges szolgám és kísérőm tripoliszi barangolásaimon, az idegen pedig én magam. Tegnap TripolUzból elindulva azt hittem, hogy elérjük Szin^ánt és a közelében fekvő Áhdar Duárt, azonban nagyon csalódtam, mert az óriási hőségben tevéink ellankadtak ós a vízhiány is érezhetővé vált. Ma már estefelé voltunk és még mindig csak homoktenger mindenfelé. Murád, aki, ha igaz, egész Tripoliszt ismerte és állítólag Tibesztit, Borkiit és Vadait is megjárta már, váltig erősítgette, hogy két óra múlva elérjük Színtant. Az arab ember szereti a nagyotmondást s így' nem vettem valami nagyon komolyan a biztatást. Azonban szó, ami szó, Murád igazat mondott s midőu az első csillagok feltűntek as égen, Szint án városában voltunk. Néhány kőből, agyagból épített viskó, egy nyomorult -mecset és igen sok sátor. A város közepén két ciszterna, ez : Szintán. Karavánok találkozóhelye, ennek következtében miegymást drága pénzért lehet kapni. Első dolgunk volt vizet kérni, ami baksis ellenében sikerült. Hotel, vendéglő, korcsma nincs. Néhány sátor előtt lustán heverésztek emberek s kávét szürcsölgettek, csibukot vagy cigarettát sziva. Ezek a sátrak képezik°a kávéházat. Azonban legnagyobb csodálkozásomra még teát is adtak. Marokkóban több teát fogyasztanak mint kávét. 'De itt ? Ugy látszik halad a civilizáció. Egy sátorbau néhány piaszterért szállást is kaptunk. Már kora reggel utnalc indultunk újból, hogy este Áhdar Duárba jussunk, amely már a Ttipoliszi határon van, a franciák Tunisznak vindikálják. Természetes, hogy határrendezésról európai értelemben szó sem lehet s inkább a térképen veszekednek egymással a fényes porta és a Quai d'Orsay (a párisi francia külügyminisztérium palotája ezen az uton van, onnét a neve). Áhdar Duar környékén állítólag oroszlánok és fekete párducok tanyáznak s igy izgalmas vadászatra nyílott kilátás, ez a sportszenvedély tetette meg velem a négy napos kirándulást. Utóvégre az ember nem minden nap juthat Afrikába s ha már néhány heti szabadságidőből telik; akkor nem szabad elmulasztani. Ha oroszlánt lövök bizony azt még a veszprémi urak is megirigyelik s Laczkó Dezső, a muzeumi direktor, maga is jónevü nimród ós ázsia kutató azonnal elkérné. Estére célhoz értünk s valami El fennek (róka) nevü beduinhoz utasítottak szállásra, ahol jó vacsorát kaptunk. Kebab (nyárson sült liusszeletkék), árneb (nyúl), dindi (pulyka), fabir (édesség), diba (szőlőszörp), mos (banán), battich (dinnye), hamáme (galamb), végül kávé és jó dohány fejezte be az afrikai fogalmak szerinti dinert- Néhány piasztert fizettünk, ami nem sok. El fennek, a szimpatikus, de máiőszbe borult szakállú beduin tehát kitett magáért és megígérte, hogy korán felkelt, hogy a lesről el ne késsünk. Lesz mindenféle vad s abu rad (a menydörgés atyja, vagyis az oroszlán) sem fog hiányozni Már jóelóre örültem a nag3'szerü vadászatnak. Hamarosan elaludtam s álmomban egj'ik fenevadat a másik után teritgettem le, mignem az egyik oroszlánt roszszul találván el, az nekem ugrott s dulakodni kezdtünk, mig végre megragadott és megvoppantott. De nem abu rad, hanem Murád, akiről csurgott a verejték. • Szidi ! (arab : Uram !) El hamdu lillah ! (Hála Istennek) Csakhogy felébredtél, fél órája költögetlek már, de te nem akartát ébredezni, hanem kiabáltál, rúgtál, hadonáztál. Mi bajod ?» • Mélyen aludtam. A két napi lovaglás megviselt.» • Nem is a hitetlenek részére teremtette Allah a dzsimálokat (tevéket).» • Eszszá-á. kám (hán}' óra van) ?» • Eszsá á tisz-a "viszijádé (kilenc óra elmúlt) !» • Allah íharkilik ia kelb (Allah égessen el te kutya)! • Keltettelek uram, de te nem akartál kelni. Nem megyünk ugy sem vadászni.* • Nem ?» • Nem lehet !» • Miért ?» • Nincs fegyverünk !» • Hol vannak ?» Körülnéztem s legnagyobb meglepetésemre észrevettem, hogy kitűnő, tizenhárom lövetű winchesterem hiányzik, a töltényövemnek és a látcsövemnek is hűlt helye. Murád kidülledt szemekkel bámult j