Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

188. BALATONVIDÉK 1910. december 25. ennek a sötét áramlatnak áldozatául esett milliókat, ki kell ragadnunk a haladás és fejlődésnek értékes vív­mányait ezen áramlat kezeikői, át kell idomítani, hogy emberiség bol­dogságára szolgáljanak. Alapozni kell velük az emberiség fejlődésének, rendeltetésének, nemesedésének, tö­kéletesedésének útját. Engedje a magyarok Istene, hogy a Kath. Népszövetség erre irányzott nemes munkáját siker ko­ronázza ! * Magáról a gjáilés lefolyásáról a kö­vetkező tudósításunk számol be : A Katholikus Népszövetség székesfe­hérvári közgyűlésére nagyon sokan rándul­tad le a központi vezetőség, valamint a budapesti népszövetségi szervezetekben mű­ködök részéről. A Székesfehérvárra 9 óra­kor érkezett vendégek között voltak : Rakovszky István v. b. t. t , orsz képviselő, a Népszövetség elnöke, Zboray Miklós dr. alelnök, Ernszt, Sándor dr. ve­zérigazgató, Haller István orsz. képviselő, főtitkár, Molnár János praelátus, Seher­Tho'ss Béla gróf, Somsich Tivadar gróf, Gedeon Aladár, Pajzs Gyula, Mandorf Géza báró, orsz. képviselők, Zichy Rafael gróf nagybirtokom, Kovács Gyula dr. min. tau., Köliler István gyáros, Moldoványi Gyula dr ügyész, Bonta Károly dr., Turi Béla az «Alkotmány', Bozzay József dr. a «Ba­latonvidék», Beniczky Ödön a «Katholikus Tudósitó>, Siposs István a cMaros* (Makó) szerkesztői, Heller István esperes-plébános (Budafok), Jójárt Illés dr., Kovács Pál dr., Lakatos Géza dr. ügyvédek, Köhler Fe reue hitoktató, Farkas Káinián tb. főszolga­bíró (Keszthely), Nóvák Károly min. liiv., Bíró Endre dr., Vidicsky Jáuos jogszigorló, Csáder Ferenc, Farkas István müegy. hall­gató, Persian idám, Früohtl Ede hírlapírók. A pályaudvar perronján a város kö­zönsége nevében Kerekes Lajos dr. helyet­tes polgármester üdvözölte a vendégeket., akiknek nevében a Népszövetség elnöke, Rakovszky István v. b. t. t., orsz. képvi­selő válaszolt meleg szavakkal. A Vendégeket azután a város, a káp­talan és magánosok által felajánlott, dísz­kocsikon vitték be a városba. A hosszú kocsisor élén a város diszhintója haladt, amelyen Rakovszky lsi.váu és Kerekes La­jos dr. helyettes polgármester ültek. A ba­kon a Katholikus Kör hatalmas keresztes lobogóját vitték. Az ut mentén a lakosság több helyen íellobogózta a házakat és a vendégeket az ulca népe lelkesen üdvözölte. A szeminárium templomában csendes misét, hallgattak a vendégek, melyet Kri­zsány János kanonok mondott. Mise után a vezetőség és a vendégek tisztelegtek Prohászka Ottokár dr. megyfs­püspöknél, Széchenyi Viktor gróf főispán­nál és Saára Gyula polgármesternél, ki be­tegségo miatt nem jelenhetett meg a köz­gyűlésen. Közgyűlés. Óriási közönség töltötte meg már jó­val 11 óra előtt a Katholikus Kör Szent­István termét,. A város és megye intelli­genciája nagy számban jelent meg, a szé­kesfehérvári, fejérmegyei, .-őt, távolabbi vi­dékek népszövetségi szervezetei kisebb-na­gyobb küldöttségekkel képviseltették ma­gukat. Adony és Paks vidékéről különvo­nattal érkeztek a résztvevők. A karzatot diszes hölgy közönség foglalta el. A Himnusz hangjai nyitották meg a közgyűlést, majd Rikovszky István tar­totta a következő megnyitó beszédet.: Midőn mi Szent István apostoli kirá­lyunk városában összegyültünk, tettük ezt azon okból, hogy mi régi tradícióknak ál­dozva, régi tradícióknak tiszteletére nyil­vános hitvallást legyünk, hogy mint ezek­nek hivei a magyar ós keresztény hazának ós népnek javára tovább akarunk működni. Azon irányban akarunk haladni, melyet egy évezred előtt nagy királyunk kifejtett és azóta minden viszontagság dacára fen­tari otta a hazát. Nagy örömmel konstatálom, hogy azon tevékenységen, melybe közel 3 év előtt bel« fogtunk, az Úristen áldása volt. Beszámolhatunk arról, hogy három év alatt, tízezerről kétszáznegyvenezerre szökött fel tagjaink száma. De mélyen tisztelt közgyű­lés, nem egyedül ez a nagj' szám a mi büszkeségüuk. Sikerült és a mai fogadtatás fényesen bizonyítja, hogy a népuek lelké­hez hozzá tudtunk térni, hogy a népet meg tudtuk győzni arról, bog}' létezik Magyar­országon ol3'an intelligencia, mely nem azért közeledik hozzá, hogy belőle éljen, hanem hogy segítse, istápolja, ezért dolgo­zik, fáradozik, odaadja szive melegét, mert a népuek a boldogsága minden jó magyar embernek a java. Ezt is sikerült, elérnünk. Meggyőztük a népet, hogy vannak, kik nem a maguk hasznát keresik, midőn közéjük jönnek. Mi is eljöttünk ide, hogy lássuk barátainkat, hogy beszámoljunk arról, hogj' becsületes és hü sáfárok voltunk, hogy nemcsak írott malaszt *z, ami^ a nép között szétosztot­tunk, hanem tettekkel is nyomatékot ad­tunk annak. Tisztelt közgyűlés, én nagyon jól tu­dom ós elismerik barátaim is, kik nálam többet dolgoznak, hogy sok a hiány még, de ne alkalmazzák velünk szemben a na­gyon szigorú mértéket, megteszik ezt úgyis velünk szemben a nép ós a mi ellensége­ink Ne felejtsék, hogy a kezdet kezdetén vagyunk ós még semmi sem lehet tökéle­tes ebben a nehéz munkábau. J)<i becsüle­tesen akarunk haladni, hogy mindszokat, az intézményeket, életbe léptessük, melyek a nép javára szolgálnak. Afölött, nincsen kétely ebben az or­szágban, csak aki vak, nem látja, csak aki süket, nem hallja, hogy rávetették magu­kat az országra néprontó elemek, kik nem­csak az anyagiakban, de erkölcseiben is megkárosítják a népet és még Istenéi is el akarják venni tőle. Ezzel szemben k-ll erő­siteni a népet. Mert amint áll az, hogy egyedül szép szavakkal nem lehet eltartani az embert,, ugy nem lehet hit, nélkül az embert, a családot,, az országot fentartani. Mi röpiratainkban, gyűléseinken oktattunk, tanítottunk; szellemi műveltséget nyújtot­tunk, hitet, erkölcsöt erősítettünk. Fentar­t.ottuk a -, összeköttetést a néppel és törek­véseinknek megvolt a sikere, mert állan­dóan ujak és ujak csoportosultak zászló­ink alá. Mélyeu tisztelt közgyűlés ! Mi igj'e­keztünk megtenni mindent, hogy ennek az országnak javára erősítsük és fentartsuk azt a népet, mely ezer év óta él itt. Erő­sítettük a népben azt, amiezer esztendőn keresztül erőt adott, neki. Él az Islen, nem hagy el beúnllnket és én bízom az Ő áldá­sában és a nép jó lelkében, melyet, a csá­bítók nem tudtak eltántorítani, hogy to­vábbi siker koronázza működésűnket. Ezzel a közgyűlést megnyitom. rópa szakemberei valósított ák meg ameri­kai dollárokért, mert b'zony nemcsak geni­ális feltalálók, művészek és munkások men­nek át Amerikába, hanem pedagógusok, katonák és papok is ; általában mindazok, kik a demokrata szellem és a szabad köz­társasági institúciók oltalma alatt szellemi és fizikai képességüket méltó díjazás ellö­nében sikeresebbnek látják az emberiség boldogitására kÖ/.kinccsé engedni. Amerika tehát nemcsak »z ipari vállalkozás terén áll a vezető államok élén, hanem a neve­lési reform terén is. Tanulmányutazásom folyamán bő alkalmam nyillott ez irány­ban megfigyeléseket tenni. Nemcsak az a célszerűség lepett meg, amelyet a tanítási rendszerben tapasztaltam, hanem a tanulók gazdasági önállósága is, mely a nevelésnek mintegy alapja. Az amerikai iskolák is bőven el van­nak látva alapítványokkal, de ezekről az a felfogás k^zd elterjedni, hogy azok nem annyira nevelő, mint inkább elkényeztető hatással vannak a tanulókra. Egy kiváló pedagógus, Hadley igazgató azt mondja : «We need not so mucii an increase in beneficiary funds, as an increase of the oportunities fcr students to earn their own liwing,* vagyis, hogy a modern iskolának nem annyira a kegyes alapítványok, mint inkább azon módok és alkalmak szaporí­tására van szüksége, melyek között a ta­nulók megkereshetik saját létfenntartási eszközeiket. Mig rövid idővel ezelőtt az amerikai nép is azt gondolta, hogy a szegény diá­kon való segítésnek egyedüli módja az. hogy számukra alapitványokat tegyenek és azokat növeljék, addig a mai modern fel­fogás az, hogy • * Ali what the modern student asks, is a chance,* mely azt akarja kifejezni, hogy a modern tanuló nem kí­ván más beneficíumokat, mint jó alkalmat, hogy megszerezhesse létszereit. Azt mondhatom, hogy ez az eszme a saiktengelye Amerikában az iskolai neve­lési rendszernek. A tanítási rendszert is e szerint állították be, melynél a 8—4, sőt 6 hónapi vakáció elég időt, az amerikai kereseti viszonyoka elég módot, az egész­séges társadalmi felfogások pedig morális bátorságot nyújtanak különböző taninté­zetek tanulóinak saját ökonom kérdéseik elintézésére. «I am working my way trough col­lege. . .» Á'dolgoztam, átmunkáltam maga­mat az iskolán. , , Ez a jelszava a yankee diáknak s ezen munka nemesítő hatása alatt lesz belőle az a self made man, ame­lyeknek vállain egy művelt, vagyonos tár­sadalom jólléte, egy hatalmas szabad nem­zetgazdasági és politikai függetlensége nyugszik. Az amerikai diák a legkülönbözőbb munkával keresi meg saját neveltetési költ­ségét. A nyári vakáció a széna-kószitési, aratás-cséplési munkálatokkal, gyümölcs­szedés és befőzés körüli foglalkozással mil­lió es millió tanulónak ad keresetet Külö­nös előszeretettel sőt mondhatnám valósá­gos sportszenvedéllyel keresik fel a 18—26 évkörüli fiatal emberek a prairieket, hol 4—6 hónapig mint csikósok, gulyások, pulykapásztorok lóháton őrzik az állato­kat. A gazdag családok nem egy elkényez­tetett fic-mrja veti magát alá ennek a nem­zeti demokratikus kúrának. A mezőgazda­ségi munka nemcsak miut : tSommer job* vagyis mint pénzkereső nyári munka, mi­ként az amerikai diákok szokták nevezni, hanem mint egészséges, testedző sport is közkedveltségnek örvend. Maga az ex elnök Roosewelt is szivesen töltötte vakációit a cowboyok között, kik mint Roosevelt rough rider-jei, mai napig is ragaszkodnak hozzá. Még több tanulónak ad nyári munkát az ipar, kereskedelem és személyes szol­gálat. Princeton város egyik kiváló pro­fessora diák korában a kovácsműhelyben a kohó és poröly kezelése közben vetette meg alapját éles filozófiájának. Chicagóban megismerkedtem egy jo­gásszal, aki ugy tat tolta fenn magát, hogy tejcsarnokot nyitott, hol a közeli farmerek, tejszállitmányait értékesítette ; napközben pedig szorgalmasan látogatta az egyetemet. Tanulmányutazásom közben egy fia­tal emberrel találkoztam, kivel később so­kat utaztam együtt. Ez a fiatal ember mint missiouárius működött, utazásai közben mellékesen életbiztosítási és mezőgazda­sági és gépügynökséggel is foglalkozott é^ igen szép üzleteket is kötött, anélkül, hogy hivatását elhanyagolta voloa. Jó növésű, csinos diákok, mint diva­ügynökök utazgatnak nyári szünidőkben. Nem kevésbbé nagy általánosságnak ör­vend a szinművószkedés. Orfeumok, vaude­ville színházak az éneklő- és táncoló diák­csoportoknak állandó keresetet nyújtanak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom