Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-11 / 50. szám

1910. november 18. BALATONVIDÉK 3 Az óriási lelkesedéssel fogadott beszéd után. me'yet, percekig tartó taps és éljenzés követett, Haller István főtitkár, orsz. képviselő felolvasta a közgyűléshez érkezett üdvözlő táviratokat, utáuna beszámolt a népszövetség ez évi működéséről. Rakovszky István elnök azután társai nevében is köszönetet mondott az eddigi bizalomért ós az alapszabályok értelmében bejelentette az elnökség lemondását. Felkérte Kuthy József dr. c. főigazgatót, mint az igazgatóság jelenlevő legidősebb tagját a közgyűlés további vezetésére. Kuthy József dr. átvévén az elnöklést, indítványozza, hogy újból Rakovszky Istvánt válasszák meg elnöknek, amihez tomboló tetszéssel járult a közgyűlés. Meleg szavakkal köszöntötte az újonnan megválasztott elnököt, kinek szivével együtt, dobban a magy> r keresztény nép szive. Rakovszky István meghatva mondott köszönetet ós Ígéretet tett, hogy arejéhez képest tovább fog dolgozni, hogy a Népszövetséget előbbre vihesse a magyar nép, a haza és az egyház javára. A közgyűlés hivatalos része után következtek az előadások. Elsőnek Somsich Tihamér gróf orsz. kép7Íselő beszélt. Látjuk mindenfelé — mondotta — a vallástalanság terjedését. Ezzel szembeu mindenkinek össze kell fogni. Mint a Kossuth-párt tagja szól, azért, hogy bizonyítsa annak a tévhitnek az alaptalanságát, mintha a Népszövetséget csak a néppárt támogatná. Az összes pártokon levő meggyőződéses katholiku^ok helyeslik munkáját. A vallástalanság félig két, név alatt terjeszkedik. Az egyik a modernizmus. JSz azt mondja, hogy a vallásosság a népet butaságban akarja tartani. Pedig a történelem azt mutatja, hogy az egyház terjesztette a műveltséget, ós a tudományt. A másik formája a szociáldemokrácia, mely az erkölcsi érzéket öli meg. Ezekkel szemben szervezkedik a Népszövetség és Isten áldása velünk vau ebben a munkában. A következő szónok Cíöngjdy Gyula dunaadonyi esperes plébános volt, ki a katholikusok kötelességeiről beszólt. — Azokról a kötelességekről kell beszélnem — kezdette — melyeket minden kathoükus embertől elvárhat az egyház ós a haza. A kötelességekről nem szeretnek az emberek hallani. A kötelességet először meg kell ismerni, azután erkölcsi bátorságra van szűkség, hogy teljesíteni is tudjuk azt. Először a saját körében kell mindenkinek védeni a kath. érdekeket, csak aztán nagyobb körben. Ékhez jó kathoükus sajtó szükséges, mert, máskülönben nem láthatunk a közvetlen környéken tul. Ezen a téren is a megismert kötelességet teljesíteni kell. Az evangéliumi Piláms és Níkodémus tudták a kötelességüket, de nem lóvén erkölcsi bátorságuk, nem tették meg. Közöttünk is sokan vannak, kik mossák kezeiket, ós csak titokban teszik kötelességüket. Erkölosi erőt, bátorságot meríthetünk a Kathoükus Népszövetségből, a lelkes táborból. Ha nem lesz mindenkinek bátorsága ebbe a táborba beleállani, akkor a keresztény Magyarország helyét i\ nem keresztény foglalja el. Szép hasonlattal fejezi be a tetszéssel fogadott előadást. Kiss Kálmán munkavezető volt a következő szónok, ki azt fejtegette, hogy a munkásnépnek az ő tanultabb keresztény testvéreivel együtt kell működni. Ajánlja a szövetkezeti eszme gyakorlati áldásait. Fogjunk össze, mert máskülönben eltipornak bennünket. A talpraesett beszéd után Vass József dr. theol. tanár tartott hatásos előadást. Népszövetség — fejtegette — nem akar támadni Az ő ant iszemii izmusa nem a panaszkodó és dühösködő indulat, hanem érvényesülési vágj', Tauulunk a zsidóságtól is, mely takwrékos, józan, gyermekeit nevelteti. Az állammal szemben sem állunk ellenségeden. Nem bálvány az, mely meg akar bennünket fojtani ; mi vagyunk az ós ha bi folyásunkat órvényesi' jük, a mi érdekeinket képviseli. Szeretettel üdvözli mindazokat, kik megjöttek mindenfelől. Az Isten segítségével győzni fogunk. Ezzel a tárgysorozat kimerült ós Rakovszky István elnök a közgyűlést bezárta. Az óriási közönség a SzOzat eléneklése után szétoszlott.. A bankett. Délután 1 órakor a Kathoükus Kör nagytermében bankett volt, melyen résztvettek a közgyűlés előkelőségei, a küldöttségek vezetői mintegy kétszázan. A díszülés. Délután fél 4 órakor ismét zsúfolásig megtelt a Szent-István terem. Ha egyáltaAz orvostanhallgatók a gyógy- és luxus fürdőhelyeket keresik fel, hol nemcsak gyakorlatot, hanem tekintélyes pénzkeresetet is találnak. A tengeri fürdőhelyek csak a new-yorki Columbia egyetemről több mint 200 hallgatónak adnak állandó keresetet ; mint nurs, vagyis ápeló állandóan jutnak pénzkeresethez Mint temetkezési vállalatok ügynökei, vagy mint halottöltözteiők sokan szintén tekintélyes pénzkeresethez jutnak. Ugy tapasztaltam, hogy a legtöbb amerikai egyetemnek megvan a tBureau of student employement»-je, vagyis diák munkaközvetítő hivatala ; igy a Harward, Jale, Columbia, Chicago, Michigan, Amherst, Bowdin ós a kaliforniai Berkeley egyetemnek stb. Az elmúlt tavasz folyamán több kevesebb megszakítással két hónapot töltöttem New-Yorkban a Columbia-egyetem. Itt megtudtam, hogy ez 1909. év folyamán, dacára a gazdasági válságnak, ezen diákmunkaközvetitő iroda révén több mint 95 ezer dollár (475 000 korona) munkabért kaptak a diákok ; 1908-ban pedig 146 000 dollárt (725.000 koronát). Az egyetemi munkaközvetitő hivatal utján 722 diák keresett munkát az 1909. évben ; ezen felül azonban sokan a hivatal közvetitóse nélkül nyertek alkalmazást. Ebből láthatni, hogy az amerikai diákok mii}' mértékben vannak saját keresetökre utalva. Ott sem kizárólag a gazdag vagy a jómódú szülők gyermekei mennek tudományos pályára, hanem épen ugy, mint nálunk is, a középosztály vagy a vagyontalan osztály gyermekei. Általában a nevelősködés vagy magán felolvasói állás, úgyszintén a nyilvános demonstrátoii foglalkozás volt a legkedveltebb pénzkereseti mód; de ezt mondhatni, hogy az amerikai diák nem válogatós a munkában, legfeljebb azt nézi, hol lehet többet keresni. Sokan mint könyvelők, adószedők, vámhivatálnokok, írnokok, gyorsírók, gépírók stb. működnek, gyakran mint nyomdai betűszedők vagy mint soffő, lök, villanyos kocsivezetők stb. Hosszú volna a lista, ha mindazon nyári diákmunkát föl akarnám sorolni, amelyekkel az amerikai diákok teljes ellátás és havi 25 dollártól feljebb napi 5 dolláros keresetre tesznek szert. A diákmunka oly általános, hogy abban nemcsak született amerikai, hanem idegen származású diákok is részt vesznek. A new-yorki Columbia egyetemen ismertem egy perzsa származású orvostanhallgatót, aki szőnyegek importálásával foglalkozott, a világhírű Wanamaker áruház számára. A japán tanulók legtöbbnyire mint szakácsok, pincérek, szálloda portások, useful-man-ek, azaz házi mindenesek, buler-ek vagy pohárnokok, nem ritkán uiint kárpitosok szoktak működni. A yale-i egyet-m egyik tanára egy ügyes japán egyetemi hallgatót alualmazott butiéiként, aki az előadások szorgalmas látogatása mellett elég időt talált házi teendői elvégzésére is. (Vége köv.) Iában befértek volna, akkor még több ember lett volna a teremben, mint délelőtt, de igen sokan kinn rekedtek. Zboray Miklós dr. orsz. képv., alelnök nyitót,la meg a diszgyülést ós átadta a szót Kuthy József dr. c. főigazgatónak, ki szép előadást tartott a Kathoükus Népszövetség céljairól. A Kath. Népszövetség — mondotta — nem politikai szervezet. Két magasztos célja van a Népszövetségnek: vallásosság és hazafiság. Ezeket műveljük, ezeket akarjuk a nép minden rétegébe beplántálni, hogy ezeket a magasztos eszméket érintetlenül hagyhassuk örökül utódainknak. Meleg szavakkal emlékezik meg Yárosy kalocsai érsekiő', majd móltatja Prohászka, Rakovszky, Zichy Aladár gróf és Vass József dr. érdemeit. Ezután Mandorff Géza báró országgyűlési képviselő mondot' hatalmas beszédet, melyben azt, fejtegette, hogy KatfiOükus Népszövetség nem pártpolitikai szervezet, hanem az egész magyar katholicizmus szervezete, mely a hitetlenség ellen küzd, amely megtanítja az embereket, Istent és hazát szeretni. Serkent a jóra, buídit a nemesre s ezáltal a leglelkesebb munkása a Katbolikus Népszövetség a keresztény magyar restaurációnak. Mindenkinek — ugy mond — aki magát katholikusnak tartja, részt kell vennie a Népszövetség munkájában. Sürgeti az autonomia megalkotását. A lelkes tapssal honorált beszéd utáű Zboray Miklós dr. országgyűlési képviselő mondott folytonos tapsviharra! megszakított lelkes beszédet, melyben a gazdaságilag és szellemileg lenyűgözött, Magyarország képét mutatta be, majd rámutatott a Kath. Népszövetség országmentő munkájára, többek között ezeket mondotta: Mi mindig nyíltan hangoztattuk, hogy nem pártpolitikát csinálunk ! Megmutatták a választások. Nem használtuk ki a Népszövetséget. Muló tüuemónyek a pártok, de egy maradandó : a Kathoükus Magyarország összetartozandóaága. — Majd igy folytatta : A Kathoükus Népszövetség nem koldul. Mi nem kérünk kalaplevéve alamizsnát, hanem nálunk mind a hatalmas, mind pedig a szegény 1 koronát fizet. Egyért küzdünk : a keresztény Magyarország felvirágoztatásáért ! Végül dr. Prohászka püspök tartotta meg záróbeszédét. Rajtnnk a sor, — mondotta — hogy ezt, a sok magot, melyet a mai nap szónokai-elhintettek, kikeltsük ós virággá, gyümölccsé neveljük. A mai nap szónokai a kathoükus óriást keltették fel. Ezt nem felekezeti szempontból tették, hanem azért, mert a magyar népet a lelke mélyén kell megfogni, hogy szét, ne menjen. Mi ugy gondolkozuuk, hogy minden kötél szakad, a hit, a vallásosság kötele el ne szakadjon. De a Kathoükus Népszövetség nem azért rázza meg a lelkeket, hogy csupán a vallásossági érzéseket keltse fel, hanem hogy a népet öntudatra ébresztve, neki boldog jövőt biztosítson. A nemtörődömségből akarjuk kimozdítani a magyar népet. Népfölség csak az emberi méltóságnak nagy érzése mellett lehetséges. Nem akarunk mi államot HA államban, hanem a fejlődést, a tudatlanság leküzdését akarjuk az egész vonalou. Es ha a Kath, Népszövetség ezt szolgálja, hajtsa meg zászlaját minden egyetem, minden társulat, minden társadalmi intézmény. A költő ledőlt szoborral szimbolizálja a magyar népet, pedig ón azt mondom, nem szobor még a magyar nép, hanem csak egy hatalmas márványtömb. Drága, finom márvány, de még nincsen meg az arculatja. Gyönyörű szobrot lebet belőle faragni, de csak munkával. A szivét kell munkálni, nemesíteni, nagyra nevelni. Semmit sem használ az ísfcola, ha nem lesznek továbbra is nevelői a tanítók, a papok és jegyzők, akiknek a nép lelkét kell művelniök. Ha látom a betegségeket, melyek kikezdik népünket, akkor látom hogy nem tanítókra, hanem apostolokr'