Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-20 / 12. szám

2 1910. március 20. nemzeti értelmiséget szupremáciájának meg tarthatásában. Mielőtt azonban erről komoly formában tárgyalnának, pontos statisztikai adatokat kell beszerezni, mely megnyugtatja a közvéleményt, hogy e reform egy vonalon sem fog jóvátehetetlen meglepetéseket szülni. Ha ez megtörtént, ám jöjjön, örömmel fogadjuk, mert a nép szélesebb rétegeinek az alkotmány sáncaiba való bebocsátásának elvben senki sem ellensége, hanem igen is félti- minden jó hazafi a magyarság vezető szerepét, melynek elvesztése egyenlő volna az öngyilkossággal. A Goldmark-ünnepély. Május 18-án lesz 80 éve, liogy városunk falai között először pillantotta meg a napvilágot a világhírű nagy zeneköltő — Goldmark Károly. Az évfordulót, mely eleddig mindig nyom nélkül tünt el, ez idén fényes ünneppé avatja városunk közönsége. Nagynevű szülöttjének s a napnak maradandó emléket állit. Diszes emléktáblával jelöli meg a nagy mester szülőházát s ezt nagyszabású és fényes ünnepség keretében fogja leleplezni. Az ünnepség, melynek programmját az előkészítő bizottság már végleg megállapította, országra szóló lesz s résztvesznek azon nemcsak az egész magyar zenevilág, hanem a müveit uyugat zeneirodalmának képviselői is. Az emléktáblát Lukácsy szobrászművész tervezi. Rajta van a mester domborművű mellképe, háttérben babérkoszoruzta lyra, alatta a «Sába királynői cimü dalmű vezérmotivuma hangjegyekben. Ez alá a következő felírás jön : üibben a házbau született 1830 máj. 18-án Goldmark Károly zeneköltő. Legalul római számokkal a leleplezési idő. Az előkészítő bizottság egy emlékalbum kiadását, is elhatározta, melynek összeállítását Falk Zsigmond, a Pesti Részvénynyomda igazgatója vállalta el Az album tartalmazni fogja a mester életrajzát, fényképét, az egész ünnepség lefolyását, a szülőház és a városról több fényképét, a rendező bizottság névsorát stb. Ezen emlékalbumok programm helyett fognak árusittatni s egy díszpéldányt a leleplezési ünnepély alkalmával nyújtanak át, a mesternek. Goldmarkot az ünnepélyre egy bizottság, melynek tagjai Nagy István városbíró, Büchler Sáudor dr. rabbi, Lénárd Ernő kir. közjegyző és Bognár Imre jegyző, utján fogják meghívni. A bizottság holnap utazik Wienbe s előzetes megállapodás szerint kedden"*fog tisztelegni a mesternél. A leleplezési ünnepéllyel kapcsolatos nagy zeneünnepély az átalakított lovardában lesz, melyre, hogy a közönség minél szélesebb .körben részt vehessen azon, igen méltányos áru belépőjegj'eket bocsájtanak ki. Az ünnepély iránt máris igen nagy az érdeklődés országszerte s el lehetünk rá készülve, hogy ez alkalommal özöuleni fog a vidéki nép városunkba, melynek történetében ez a nap bizonyára arany betűkkel lesz feljegyezve. A munka rokkantjai. Tizenhat esztendeje, hogy száztizénkét, egyszerű, jóravaló magyar munkás öszszeállott és megalakította a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegyesületét, azzal az ideális céllal, hogy a megöregedett, munkaképtelen rokkant munkásoknak, iparosoknak tisztességes megélhetését az egyesülésben rejlő hatalmas erő főihasználásával biztosítsa. Hogy e becsületes törekvésük mily hatalmas eredményt ért el, annak igazolására elegendő föleurliteniüik, hogy az egyesület ma már százezret, meghaladó rendes fizető tagot számlál, vagyona az ötmillióháromszázezer koronát felülhaladta. vidéki fiókpénztárainak száma pedig 312. Ugy a t agok, mint a fiók pénztárak száma, valamint, a vágjon is folyvást és fokozatosan növekedik. Az egyesületnek az egész társadalmi életre kihal,ó fontossága abban nyilvánul meg, hogy segiti, gyámolítja, eltartja azokat, a munkásokat, iparosokat, akik a saját szakmájuk hun baleset gyógyithatatlau be'egség, vagy aggkori gyöngeség következtében munkaképtelenek, rokkantak lettek. E téren fej

f, ki igen áldásos tevékenységet, ez az egyesület, mert a mint a legutóbbi kimutatásból látjuk, 1903-tól mostanáig 719 rokkant munkásnak és iparosnak nyújt állandó rendes heti segítséget, melynek nagysága 8'40—12 92 korona közötr, váltakozik, tehát elegendő arra, hogy egy öreg rokkant munkás szerény, de tisztességes megélhetését biztosítsa. Gyámolított az egyesület ezeken kívül 202 árvát 1 40-től 2 korona 15 fillérig terjedő heti neveltetési járulékkal, számos elhalt tag özvegj'ének nyújtott végkielégítést, ugy, hogy a rokkant tagok és ezek hátramaradott családjainak támogatására eddig hétszázötvenezer korouát meghaladó összeget fizetett ki. E téren az egyesület, nemzetgazdasági jelentősége mind nagyobb lesz, mert a tagok gyarapodásával párhuzamosan a segítség aránya is mind nagyobb és nagyobb lesz. Megemlítjük, hogy az utóbbi időben az állam és a közhatóságok is támogatják az egyesületet, AZ állam 1907 óta ötezer korona évi támogatásban részesíti, azonkívül több vármegye, város, nagyközség, iutézetek és részvénytársaságok, kereskedelmi és iparkamarák, gyárosok és vállalkozók és jótékony emberbarátok, mint alapitó és pártoló tagok támogatják. Ennek a támogatásnak a nagyon fontos állami és társadalmi célt tekintve, sokkal intenzivebbnek kellene lenni. Az államnak nem ily alamizsnaszerü támogatást kellene adni, hanem legalább is annyit, mint a hasonló célú Országos Gazdasági Munkás- ós Cselédsegélyzö Pénztárnak, mely évi háromszázezer korona támogatást, kap, amit az ipari munkásokat gyámolító ezen intézmény is méltán megérdemelne. Viszont a gyárosoknak, intézeteknek s a társadalom tehetősebbjeinek is méltó volna fokozatos támogatásukkal ezt az egj'esületet Üdvös munkálkodásában segíteni, gyámolítani. A legközvetlenebbül érdekelt, munkásés iparos-osztálynak volna azonban elsősorban érdeke, hogy ezt az egyesületet|fölkarolja, a maga részvételével erősebbó s hatalmasabbá tegye, l.iszen az egyesületi tagság rájuk és családjukra nézve igen fontos életkérdés. Vegyék észre az egyesülett nek a kisemberek érdekében kifejtett áldásos működését s igyekezzenek' annak önkénrészesei lenni, annál is inkább, mert a kömondoin, a hogy van — a közönség nagy része nem találta meg benne azt, a mit egyóbb színdarabokban lát. A közönség cselekvényt keresett benne. Színpadi forma után kutatott. Ezt pedig nem talált. Es én éppen ezt tartom a szerző legnagyobb dicséretének. Ha az lett volna a célja a szerzőnek, hogy ő egy történelmi színművet Írjon, megkészítette volna azt ép ugy, mintahogy megtették azt, az 1848, vagy Hadak utja és egyéb ehhez hasonló történelmi színművek szerzői. Ezek is történelmet adtak. De mivel puszta igazságokat szcenekai okok miatt nem vihetnek színpadra, a történelmet feldől józzák, változtatják, a hogy azt a mű egymásra folyó cselekvénye megkívánja. Lakatos Vince dr. pedig történelmet akart adni. Egy darab igazságot a magyar történelem két legszebb korszakából. Igazságot a maga tisztaságában. Ami most is ugy áll előttünk, mint akkor. Igazságot, melyet kényelmi szempontból nem másított meg, nem húzott be hamis mázzal az iro. Föláldozta a színpadi formát, hogy megmentse a lényeget. A történelmet, az igazságot. Nem a színpadi formákkal, nem a szcenekai fogásokkal való gyönyörködtetés volt célja. Ő első sorban oldatni akart. S mert ebben az oktatásban a tanítóval a magyar irodalom ós történelem kiváló ismerője, és egy ékes tollú, igaz hazafiságtól áthatott lelkületű író egyesült — a műről ós szerzőjéről csak az igaz elismerés, a dicséretnek őszinte hangján szólhatunk, A korkép Mária Terézia udvarában élő gárdisták közé vezet bennünket. E gárdisták akkoriban fontos irodalmi szerepet töltöttek be. A magyar irodalom az időben nagy vajúdáson ment keresztül. Az ó-klasszikus iskola a francia iránnyal, a hagyományos irók az u. n. egyeztetőkkel harcoltak. A gárdisták — Bessenyei György, Bá róczy Sándor, Barcsay Ábrahám, Ányos Pál stb. — tudatára ébredtek annak, hogy csak az a nemzet lehet gazdag, életerős, mely nyelvében él. Es ők elvetve a régi görög-latin irályt, a magyar irodalmat igyekeztek a nyugati műveltséggel felékesiteui. Ez a működésük megnyerte a nagy műveltségű Mária Terézia kegyét. A királynő, látva a magyarságnak önálló fejlődési képességét,, félretette az eddig gyakorlott egybeolvasztó politikáját s elfogadta teljhatalmú miniszterének Kaunitz Vencelnek lemondását. A magyar irodalom e korszakának a kialakulását, a nagyváros fényességeinek ellentálló gárdisták életét — ezt tárja elénk a korkép első része. Miként Barcsay mondja : Itt, hol a zuhogó Duna partjaira Uj erő, uj város épült habjaira. . . Nem jöttetek ennek tündér piacára, Hogy itt hivság venne kárhozott karjára, Hanem ifjuságtok arany eszteudeit, Jóra fordítjátok elmétek pengéit. A korkép második része kiváló kézzel megalkotott, igen szépen felépített jelenetben a még gyermek Kossuthot mu tatja be, kinek egy cigányasszony megjóI solja sorsát. Az utolsó kép az ismert március tizenötödiki jelenetet — Irinyi felolvassa a tizenkét pontot, Petőfi elszavalja Talpra magyar-ját — személyesiti meg. A szereplők egytól-egyik derék, szorgalomra valló munkát végeztek. Értelmesen, bátran játszottak. S egyáltalán nem keltették fel a nézőben azt .a benyomást, hogy műkedvelőkkel állunk szemben. Mária Teréziát Engel Olly személyesítette. A bájos leányzó kiválóan állotta meg szerepót. Fejedelem asszonyhoz méltó alakításával szép sikert aratott. Igazi királynő volt. Bozzay Ilonkában (br. Grasse Teréz, a királynő udvarhölgye)kész, kiforrott színésznőt fedeztünk fel. Játékát minden izében kidolgozt a, az kifogástalan volt. Bnzás Emma Huugáriát bájosan, kedvesen jelképezte. Ikotics Rózsihüen töltötte bea korképnek egyik legsikerültebb epizód szerepét. Természetes, kedves játékáért miként a többi hölgy szereplöknek — a közönség hálás tapssal, a főgimnázium pedig virággal kedveskedett. A főgimnázium ifjúságának minden egyes szereplő tagja derék munkát végzett. Mégis legkiválóbb volt Vázsonyi Emil a, cigányvajda szerepében. Kitűntek Mangliár Károly (Kaunitz), Engelbrecht Károly, Galambos Olivér, Filipi Ernő, Horváth Vilmos, Dezsényi Viktor. A kar mindvégig precíz volt, A rendezőség nehéz munkája Gönczi Ede főgimüáziumi tanár fáradhatatlanságát és ügyességét dicséri. A hallgatóság Lakatos Vince dr.-t lelkesen megtapsolta. Felvonások végén több izben a színpadra' szólította. A főgimná-