Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-13 / 7. szám

8. BALATONVIDÉK 1910. február 13. ciók a létben, következetesen nagyobb és nagyobb tért hódítanak, akkor nem hagy­hatjuk szó nélkül a keszthelyi ipari és gazdasági hitelszövetkezet, mint az U ; K. H. tagja közgyűlését, melyet az folyó hó 6-án, az* elmúlt vasárnap délelőttjén, a •városháza nagytermében megtartott. Az intézet immár fennállásának 8-ik eszten­dei működéséről számolt be tagjainak, azoknak ft javarészt szürke, igénytelen em­bereknek a kisgazda és kisiparos osztály­ból, amelyek, mintha évről-évre erősb és erősb érdeklődéstől vezettetve, mindin­kább tömegesebben sereg-'enének abba a hajlékba, ahol az emberszeretet nevében igaz, önzetlen lélekből vár reájuk a se­gély, a jó tanács és az a pártfogás, ame­lyért a szegény kis ember magára ha­gyatva, tudatlanságában megannyi ajtón hiába kopogtat. Ennek fényes bizonysága volt a „közönség százakra menő száma, mely a közgyűlésen részt vett. De meg kell állnunk itt egy pillanatra s visszatekintve ennek az intézetnek nyolc éves múltjára, keletkezésének idejére, hogy mily nehéz, válságos körülmények között alakult s mily mosolygón — de egyesek talán az irigység bizonyos színezetével — nézték életbelépését, majd erőteljes fejlő­dését, míg mások, a csendes bizalmatlan­sággal kerülték küszöbét -most, ezek után érdemesnek tartjuk feljegyezni azt a kö­rülményt, hogy minlha az értelmi osztály is érdeklődést kezdene tanúsítani ezzel a minden izében humánus intézettel szem­ben, amelynek hathatós felkarolására hisz ép' az intelligencia van hivatva és pedig nem anyagilag, d« mindenekelőtt és min­denek felett : erkölcsileg. Nem akarjuk kutatni azokat a rugó­kat, amelyek honnan, honnan nem ki­ágazva impulzusként szerepeltek városunk társadalmának ama számot tevő egye­seinél akkor, amikor vasárnap délelőtt fel­jöttek, hogy a kérges tenyerű, patkószeg­talpas tömegben részt vegyenek és végig hallgassák ama intézet közgyűlését, mely elnökének, Gaál József főgimnáziumi ta­nárnak a népért és közért buzgó, fárad­hatatlan, önzetlen munkája árán, energi­ájáról és jóságától egyaránt ismert vas keze alatt annak a tömegnek a fillérjeiből felépült s ime a megerősödés sziláid szik­láján halad előre, hanem inkább örömmel regisztráljuk ezt a körülményt, óhajtva, hogy bármi előbb jönne el az egyesült erő munkájának ideje és gyümölcse. Erre a pontra mutatott az elnök is abban a rövid, de tartalmas beszédében, amellyel a köz­gyűlést megnyitotta. Utalt, hogy nem ele­gendő, ha az ember csupán mindennapi kenyere által diktált kötelességének ós a konvencionális társadalmi kívánalmaknak tesz eleget, hanem kell, hogy értékessé tegye magát az ember abban a küzdelem­ben, mely a nép, a tömeg, a köz érdekeit szolgálja Hangsúlyozza, hogy ez volt az elv, mely vezette őt a szövetkezet meg­teremtésének nehéz munkájában s most, amikor visszatekint az intézet nyolc éves múltjára, fejlődési mozzanataira s ime látja, hogy életerős működésében mennyi az ál­dásosság, a jótétemény, eltökélt akarata felvirágoztatásán lankadatlanul tovább dol­gozni oly intenciókkal, melyek, a szövetke­zeti eszmének megfelelően a nép boldogu­lását célozzák. Majd párhuzamot von a merkantil és a szövetkezeti felfogás között s megbecsü­lendőnek mondja az előbbit is ; mert mig a szövetkezeti felfogás a kisemberek érde­keit szolgálja, addig a merkantil felfogás képviselői javarészt a tőkepénzes osztály emberei, kiknek működése az ipar, kereske­delem, közgazdaság elömozditásárairányul ; de rámutat itt egyúttal arra a sajnálatos körülményre is, amely nagyon gyakran mutatkozik akkor, amikor ez a működés a legsötétebb egoizniussal van áthatva. S ezen áldatlan önérdek liajhászat alatt épen az a kisemberekből álló tömeg szenved, amelynek boldogulása érdekében n szövet­kezeti eszme és felfogás sikra száll. Ezután a napirendre tér s annak ke­retén belül megható szavakkal parentálja el a szövetkezet két elhunyt igazgatóját : Hermánii Lajost és Braun Rudolfot, a ke­gyelet hangján megemlékezvén a szövet­kezet felvirágoztatása kőiül a megalapítás óta kifejtett buzgó és hasznos tevékenysé­gükről. Elnök indítványára a közgyűlés neveiket és érdemeiket jegyzőkönyvileg megörökíteni elhatározza. A megüresedett két igazgatóságra a közgyűlés egyhangú­lag megválasztotta : Ángyán János nyűg. vonyarcvashegyi körjegyzőt és Salamon János helybeli bognár-mester, ipartestületi pénztárost, aki eddig a szövetkezet bíráló­bizottsági karának volt számottevő tagja. Még szükségesnek tartjuk feljegyezni, hogy abból az igazán csekély haszonból, melyet az intézet eredmény teljes műkö­désről bizonyító mérlegében felmutat- s amelyet nem üzleti alapokon ért el, ta­nulmányi és segélyezési célokra 51B koro­nát fordított Es pedig : 1. Messzinaiaknak 10 K. 2. Gróf Károlyi Sándor-alapra 30 K. 3. «A Nép barátja* c. naptárra a tagok közötti ingyenes kiosztás céljából 120 K., 4. «A Baiázda» szövetkezeti lap alapító tagságára 10 K., 5 Zsid község orgonájára 60 K., 6 A Mag ynrországi Munkások Rok­lakolnak. . .» Neki pedig a hadi regula pa­rancsol. Az itélotniondás után rzonban tüs­tént tejedelem urához, Rákóczihoz sietett, hogy informálja a dolgok miben állásáról, mielőtt az Ítélet végrehajtatnék. Kár lenne ezért a szép, jó vitézért. . . Hátha a feje­delem másképen ítél, ő megteheti, neki nem parancsol a hadi regula. . . Es Rákóczi Ferenc megismervén a dolgot a maga való igaz mivoltában, újra törvényt rendelt Szentgyörgyi kapitány fölött. A főbíró székét most ő maga foo­lalta el. — A lelkem nyugodt, többet most sem mondhatok! — felelt előtte is Szent­györgyi rendületlen állhatatossággal. És nyílt, férfias tekintettel nézett imádott, ve­zére szelíd, jóságot sugárzó s mély tiszte­letre indító szemébe. Mintha csak arra kérte volna : mondd ki az utolsó ítéletet, ha akasztófa, ha golyó, ha börtön, csak végezzünk, mert kínosabb az élet igy. Es mély csendbeu felállt a fejedelem es ítélt : — Nyugodt lehet a lelked Szent­gyórgyi kapitány ! Te ölted légyen bár meg a léha lelkűt, ki kerted virágai közé szenuyes lábbal lépett, még sem vagy te gyilkos, A hitvesi becsület szent, mint az a zászló, melyet annyi dicsőséggel vitt kezed csatáról csatára. Szent és olyan hó­fehér és szűzi tiszta, hogy reá szenny egy makulányi sem tapadhat ! E kettő védel­mében sebet, halált is osztani nem aljas bün, de ragyogó virtus az ! Szabad vagy Szentgyörgyi kapitány. . . E pillanatban feltárult az ajtó s ösz­haju, dult arcú aggastyán lépett be. — Fiam, én édes fiam ! — kiáltott a kapitány szivére vetve magát — oh csakhogy még életben talállak. Azután térdre rogyott a bírák asz­tala előtt. — Bírák . . , hallgassatok meg — tör­delte fuldokolva — én vagyok a gyilkos, nem a fiam . . . halljátok ? Én ... én ! Én öltem meg a gaz csábitót ... a menyem becsületére tört . . Én öltem meg. . . — De csak azért, édesapám, mert te kaptad előbb kézbe a fegyvert — mondá nyugodt ,an Szentgyörgyi kapitány és sze­líden felemelte a végképen kimerült, meg­törött aggastyánt. — ítéletem ugy atyádnak szól — mondá a fejedelem, Szentgyörgyi kapi­tányhoz fordulva — ám ez által is fénye­sebben ragyog a te virtusod vitézem. kant- és Nyugdijegyesületének 30 K. 7. A szegénysorsu elemi iskolai tanulók felru­házására 60 K 8. Iparostanoncoknak kiál­lítási jutalmakra 25 K. 9. A helybeli nő­egyletnek 30 K. 10. A szövetkezeti köte­lékbe tartozó községek szegény tanulóinak tan- és írószerekre 150 K. A közgyűlés utolsó pontja azokra a földbérletekre vonatkozott, amelyeket a szövetkezet Festetics Tassilo gróf ur ő nagy­ínéltóságátől a nép számára kivesz. Esz­tendők és esztendők nagy munkáját kellene itt felelevenítenünk, ha oda akarnánk jutni, hogy mint született meg ezeknek a bérle­teknek a gondolata, hogy mint érlelődött, 5 fejlődött tovább, mig most az egész ügy a megvalósuláshoz ért. Azonban, egyrészt, mert lapunk egyik számában már behatóan foglalkoztunk ezzel a parcellázással, más­részt pedig helyszűke miatt most csak a következőkben kívánjuk ezt a tárgyat érinteni. A szövetkezet igazgatósága, élén ügy­buzgó elnökével, már esztendők óta érezte azt, hogy a mi vidékünkön a népet anya­gilag s igy erkölcsileg egyaránt igazán bol­dogítaná az, ha földhöz jutna. Ebből a meggyőződésen alapuló tudatból indult ki az igazgatóság akkor, amikor ez érdemben kérést intézett Festetics Tassilo gróf ur ő nagyméltóságához, hogy szövetkezeti bérlet alakjában adja bérbe a vonyarci és vállusi birtoktesteket, amelyek mintegy 1700 katasztrális holdat tesznek ki. A ne­niesszivü gióf, aki népének javát minden­kor szem olőtt tartotta, nem zárkózott el a kérés elől és tekintve, hogy a földszüke folytán mindinkább nagyobb mérveket öltö kivándorlást a parcellázás enyhíteni fogja, elhatározta, hogy a nevezett terü'eteket a szövetkezetnek bérbe adja. Az elnök beha­tóan foglalkozott a bérletek ügyével, mire a közgyűlés a két bérlőcsoport felmutatott kőtelező okiratai alapján a bérleteket el­fogadja és megalakitottnak nyilvánítja. Ezután köszönetet mond hz elnök Festetics Tassilo gróf ur ő nagyméltóságá­nak és az eszmét mindig pártfogoló tiszti­karának, hogy a szövetkezeti igazgatóság felfogását magáévá tevén, lehetővé tette a magyar földmüvelók terjeszkedését ós gya­rapodását. Indítvány nem lévén, elnök a köz­gyűlést bezárta. V. A képviselőválasztás küszöbén.*) Páratlanul impozáns egyértelműség­gel nyilvánult meg mult vasárnap a ma­gyar kereskedők vélekedése a politikai helyzet tekintetében. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés választmányi ülé­sére besereglettsk az összes vidéki kerü­letek kiküldöttei és a több mint száz főre ingó gyülekezet alaposan megvitatta, mi­tévő legyen a választásokon az ország szervezett kereskedelme. Ismételten hallott, panaszok újra felhangzottak, rég elsóhaj­tott keservek megint, feltörtek kereskedő­ink kebeléből. Azonban határozottan vau egy nagy különbség a múlthoz képest s vasárnap olyan lépésre határozták el ma­gukat kereskedőink, amelynek szükségké­pen folytatása lesz. A kritika után immár kilépnek az aktivitás terére. A képviselő­választásokon az O. M. K. E. az idén részt fog venni. Az a szervezet, amely már ta­valy megmutatta az erejét az adóreform során, mikor harcba hívta az ország va-j/ lamennyi ipari és kereskedelmi érdekkép­viseletét, lábra állította az egész városi polgárságot és kivívta egyéb előnyök közt. a kereseti adó minimumának kontingentá­lását, : az a szervezet most még tovább megy egy lépéssel. Nyíltan, minden kertelés nélkül, a beosület.es kereskedő jóhiszemű egyenessé­gével megmondja a nuigyar kereskedelem országos érdekképviselete, hogy befolyást *) Az 0 M. K. E. központi titkári hivatalának telkére e folytán közöljük e cikket. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom