Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-06 / 6. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. február 6. 6. szám. BALATO 1 V>l iliK;ii lietilap. MEGJELENIK HETBNKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. A nemzet ég a politikai helyzet. Hazánk ege újra beborult. Ko­mor, vészterhes fellegek tornyosulnak fejűnk felett, melyeknek sötét, sürü fátyolán csak nehezen szűrődik át itt-ott egy kis fény, alkotmányos életünk nemrég még fényes napjá­nak egy-egy bágyadt, erejét vesztett sugára. A nemzeten nyomasztó szél­csend ül. Olyan, mely nagy viharok kitöréseit szokta megelőzni. Mégis, semmi jel, semmi határozott tünet nem mutatja a nemzeti fellelkesűlés viharának közeli kitörését. Mintha csak a négy év előtti nagy nemzeti küzdelem a nemzet összes erejét fel­emésztette, lelkesedésének minden tüzét, utolsó szikráját is kioltotta volna. Tényleg, a nemzet belefáradt a szakadatlan küzdelembe s erőit többé nem annyira a meddőnek bizonyult közjogi küzdelmekre akarja paza­rolni, mint inkább a békés fejlődés és haladás érdekében kívánja érvé­nyesiteni. Ez az oka a nagy csen­dességnek, a némaságnak s bár a szivekben szorongó érzések kelnek a törvénytelenségek láttára s ökölbe szorulnak a kezek, azért mégsem hallszik egyetlen szó, egy kiáltás, az ajkak némák maradnak. Némán figyeli a nemzet az ese­mények folyamát és épen semmi készséget sem mutat arra, hogy a nagyszájú honfiakat, kik szertelen hatalmi hóbortiukkal fölidézői és előmozdítói voltak a törvénytelen állapotnak, -*» küzdelmükben támo­gassa. Inkább hajlik a béke, minta harc felé s ez teszi érthetővé, hogy a mérsékeltebb, a higgadtabb elemek felé fordul a közfigyelem s hogy ma Andrássy és Kossuth a nemzet bizalmának letéteményesei. E két nagynevű politikus neve hangzik szerteszét az országban s ha sikerülne megegyezésre jutniok, közös akcióra szervezkedniük, ők ketten meg tudnák teremteni az uj választásokon a kormányzáshoz szükséges többséget. Khuen és társai, kik a régi ó­szabadelviiek támogatásával uj párt­alakitáson fáradoznak, azonban hiába erőlködnek. Többséget még a leg­nagyobb erőfeszítéssel sem tudnak összehozni. A két balkézzel megál­dott geszti gróf is hiába állt be szekér­tolónak, ami az ő erőszakos kormány­zása nyomán megdőlt, porba omlott, a szabadelvű rendszer hírhedt ural­mát nem lesznek képesek még egye­sült erővel sem visszaállítani. Nevez­zék bár a legnagyobb magyarról a.z ala­kítandó uj pártot, avagy vigyék bele a választási harcba akármelyik nagy emberünk nevét, az eredmény bu­kás lesz. Hiába bújtak elő odúikból a da­rabont korszak emberei is ; hiába állnak tettre készen, leselkedve, mint a prédára éhes vad, nekik most nem jut szerep, nem jut konc. A nemzet a mérsékelt középúton áll. Nem he­lyezkedik a merev ellentállás állás­pontjára, hanem nyugodtan hagyja, folyni az eseményeket medrükben, egész a választásokig. Akkor azon­ban majd megmutatja, hogy a szi­vekben él a lelkesedés szent tüze, hogy ereje nem fogyott el, csak pi­hent s minden pressió és minden pénzfecsérlés ellenére is diadalra jut­tatja azok zászlait, akik nem frázi­sokkal, de tervszerű és biztos mun­kássággal szolgálták az ország elő­haladásának ügyét s akarták meg­A B A LATON VIDÉK TAHCAJA. öreg fyalász. Innen-onnan alighanem ötven éve, Hogy kijár a balatoni partra, révre Hajdú Kovács MihtUy hátija. A Icélc vízben el-ehnerül a hálója, S kora reggel kelepelő lármás gólya Munka mellett ülve látja. Bizony, bizony Ötven éve lesz már annak.. Hej a napok, hej az évek, hogy suhannak, Mint halak a tó vizében. Feleségét, gyermekét is eltemette, Beh _sok bit, baj viharzott el már felette S bedőlt a ház fala régen. Mégis, hogyha a Balaton kékes fodra Visszaveri, a nap fényét mosolyogva, Kovács Mihály nótába fog. Bus nótákat, vig nótákat amint dalol, Ki-kitekint a vén gólya szárnya alól S köré gyűlnek a sirályok. Más vidékre Kovács Mihály alig téved, Itt peregitek szép sorjába napok évek, A Balaton partja mellett. Ha van fogás, Jakab fisér eljön érte S kifizeti az árát ugy, a hogy kérte, S megvolt mindig ami kellett. Szemét szegzi tó vizére estve reggel, Mint siirögnek-lramodnak nagy sereggel Apró halak, öreg halak. A viz szinén bárány-felhőt jegenyéket Most is csak ugy megbámulja és az élet Morzsolódik, fogy ez alatt. A Balaton partját hej be sok viz mossa, A rnig egyszer bevetődik a városba, Hogy szavazzon a <balpártra.-» S ha elbuktak, nagyot dörmög, hogy már követ Igaz hitű magyar ember sohse lőhet, S busán hazamegy Diásra. Hajdú Kovács Mihálynak csak egy a vágya: Balatonnál ott legyen a siri ágya, Hol a szellők mesét szőnek. Sirály, gólya ott repüljön sirja felett, S a tóparti jegenyékről a levelek Hulljanak rá szemfedőnek. Dr. I. S• A börtön. (Vége.) III. Egy konok hitelező jelentkezett két hónap múlva, aki a takarékkönyveket pö­rölte, de nem is az, hanem a fia, szikár, szürke szemű felvidéki fakereskedő. Gyo­roki után kérdezősködött, de a szemébe nevettek. — No, no, mondotta a fiatalember és ügyvédhez ment. Ahoz, amelyik a jó szivéről, a bőkezűségéről volt nevezetes. Vidéki parasztokat nyúzott mindig. Azok nem panaszkodtak. Néhány hét múlva » vizsgálóbíróhoz hívtál: Seregest. — G-yoroki Gézát keressük, mon­dotta neki a vizsgálóbíró. Sereges megmondta, hogy a barátja Amerikában él. Megadia a címét is — Messze van mondta h. bíró. — Messze, mosolygott Sereges. Két hét múlva újra hívták. Kissé ri­deg volt a biró, ki az első találkozásnál állandó men'egetőző mosollyal igyekezett jelezni, hogy az egész csak formalitás Ez a mosoly most eltűnt. Fontos na­tionálé, furcsán hangzó kérdések, sajátsá­gos kutatás. Sereges megrettent. A jegyzőkönyv­vezetés pauzái között tanakodott, mi do­log lehet ez ? Nem tudott kideríteni sem­mit, még Gyorokiról sem. Gyoroki csődbe

Next

/
Oldalképek
Tartalom