Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-06 / 6. szám

8. BALATONVIDÉK 1910. február 13. alapozni önállóságunk épületének falait és védősáncokkal körülbástyázni egyetlen erősségünket, alkotmányunkat. Az áldatlan események következtében lehullott a hályog a nemzet szeméről. Ma már jól és tisztán lát. Tudja, hogy erőit csak haszontalanul fecsérelné el holmi ideálokért s nem is hajlandó harcba menni értük, mikor tudja, hogy idő multával, ha majd gazdaságilag megizmosodik, önként fognak ölébe hullani. A békés haladás útjáról nem hajlandó letérni, mert mint a mult fényesen igazolja, nem a hatalmi versengések elősegítése, hanem és egyedül csak ez vezethet sikerre. Gamma. Fürdőkonviktust Keszthelyre! Közludomásu dolog, hogy nagyobb városaink, főkép pedig a főváros zsúfolt iskoláinak légkör9 nincs hasznára a tanulók egészségének. Diákjaik csaknem mindannyian sápadtak, véznák és fonnyadlak s bizonj' a nagy vakáció idején valamennyinek elkelne, hogy fiatal tagjaikat, tüdejüket a természet ölén felfrissítsék, megedzzék. Es mily kevés azoknak a száma, aluk e szerencsében részesülhetnek. A tanuló ifjúságnak ugyanis csak igen csekély százaléka olj' módos .-ziilők gyermeke, akik megengedhetik nlaguknak' a nyaralást en faruilie. A fürdőkonviktusi intézmény pedig hazánkban még oly ritka és oly drága, hogy még azok a szülők sem vehetik mindnyájan igénybe, akik talán szívesen áldoznának gyermekeikért. Nagynevű paedagogusok és orvosok már évek óta sürgetik a szünidei fürdőkonviktusok felállításának szükségességét, de eredménytelenül. Létesült ugyan néhány magánvállalkozásból, néhány pedig a Gyermekvédő Liga jóvoltából, de ezek befogadó képessége, összevetve pusztán a fővárosi tanulóifjúság óriási számával, elenyésző csekélynek bizouyult. Még mindig ezrek és ezrek vannak, akik nélkülözni kénytelenek a nyári üdülést, az elfonnyadt testi szervezet felfi issitését, megedzését. Ezek bizonyára nagy örömmel vennék tn domásul, hogyha a balatonparti fürdőhelyek fürdőkonviktusokat, létesítenének s azokat mérsékelt árszabállyal hozzáférhetővé tennék azok számára is, akiknek nem áll módjukban százakat áldozni üdülésre. Minden fürdőhelyek között pedig elsősorban városunk lenne a legalkalmasabb hely ilyen konviktus létesítésére. Nemcsak természetnyujtotta szépségei, hanem azon körülmény is elsőbbséget szerez neki e 'ekinl.etben a többi fürdőhelyek iölött, hogy itt úgyszólván már minden készen áll egy ily intézmény létesítésére s csupán egy kevés jóakarat és bölcs előrelátás szükséges a vezetőség részéről. Anyagi befektetés nem szükségeltetvén, módunkban állna oly olcsová tenni a konviktust, hogy a kevésbé módos hivatalnokcsaládok g)ermekei is igénybe vehetnék. Hogy mikép gondoljuk ezt, azt az alábbiakban leszünk bátrak kifej leni. Községi elemi fiúiskolánkban 9 tanterem van. Nyár idején e termeket B—6 hétre ki lehetne üríteni s a m. kir. honvédelmi minisztériumtól kölcsönkért ágyakkal hálótermekké alakítani. Földszint a fiuk, az emeleten leányok nyerhetnének elhelyezést. Egy termet; miként az a mult nyáron is történt, konyhának berendezni s készen áll a konviktus. Az állandó felügyeletet, ami elengedhetetlen fellétel, hiszem, illő honorárium mellett, szívesen vállalnák a tanítótestület tagjai. Ezt a honoráriumot természetesen nem a város fizetné. A napi ellátási díjból lenne fedezendő, amit egy-fgy tanuló után szednek. E'. pedig személyenkint 140—160 koronában lenne megállapítandó. Az első pillanatra ez az összeg a mai drága világban csekélységnek tűnik fel, de egy kis számítás után be fogja látni mindenki, hogy untig elegendő. 60 gyermeket vévs alapul, napi l-60 K. ellátási díjjal, egy hónapi bevétel 2400 koronát lesz ki. Ebből egy főzőasszony és 2 cseléd fizetésére 1U0 koronát, leszámítva marad 2300 korona. Ha a Vasnti és Hajózási Club állal a mult évben fenntartott, szüuidei gyermektelep étkezési rendjét és t.ervszerüleg megállapított étlapját vesszük alapul számításunkban, amely mellett, pedig, mint alkalmunk volt tapasztalni, a gyermekek mindegyike l'/a—3 kgr. gyarapodást mutatott B hét alatt, akkor 080 — 1 koronát kell az étkezésre számitanuuk személyenként egy napra. Eí akkor 1200— 1500 korona kiadást, jelent,. Fennmarad még 800—1100 korona. B0 gyermek felügyeletét 4 tanító ellátja havi 100—100 koronáért. A fennmaradó 400—700 koronából a kihurcolkodás, a konyhaberendezés, tüzifn, világítás stb. költségeket, lehetne fedezni. Látni való tehát, hogy a város egy fél fillér befektetés nélkül képes lenne a konviktust felallitanb Igaz ugyan, hogy közvetlen hasznot nem húzna, de közvetve mégis csak haszonnal járna s fürdőnk jövő fejlődésének, látogatottságának, forgalmunk emelésének egy^ igen fontos eszközét teremtené meg. Azck a gyermekek ugyanis, akik itt nálunk kellemes napokat töltenének, mind megannyi é ő reklámjai lennének fürdőnknek, városunknak s bizonyára még felnőtt korukban is kedvesen emlékeznének meg Keszthelyről s igyekeznének azt felkeresni. De mivel alig tehetQ fel, hogy a szülők gyermekeiket a 6 hét alatt legalább egyszer fel ne keresnék, igen lényegesen mozdítaná elő már a nyár folyamán is a konviklns fürdőnk látogatottságát s nagyban emelné forgalmunkat. A mult nyári szünidei gyermektelep révén is több család kedvelte meg Keszthelyt s töltött, Mt heteket. Mennyivel inkább várható lenne fürdővendégeink gyarapodása a konviktus révén, amely amannál sokkal szélesebb körben tenné ismertté Keszthelyt, íme, megint rámutattunk egy üdvös intézményre, amelj'nek megvalósításához pénz nem kell. Ha a városi elöljáróság igazán szivén viseli fürdőnk fejlesztését s a város polgárságának érdekeit, akkor nem fog habozni, hanem a konviktus felállítását, már a legközelebb elhatározza. Ha csekélyebb érdekekből átadhatták az iskolát katonai elszállásolás céljára, kiránduló társaságoknak stb/ stb,, miért, ne helyezhetnök el benne a konviktust is, amikor az előreláthatólag igen fontos tényezője lenne fürdőnk fejlődésének. Még azt, sem lehet, okul felhozni, hogy a szokásos nagytakarítást gátolná, mert a fennment, tönkre ment, szép vagyonát, elvették, maga is fizet érte valamit, de jellemtelenséget nem mondhat rá senki. Harmadik kihallgatásou derült ki, miről is van szó. Az esküről, amellyel Gyoroki biztosította magának az örökséget. Feljelentés csak Gyoroki ellen szólt, de Sereges is esküdött. A vizsgálat ment, a papiros, az akták szerint. Gyoroki messze, tul a tengeren. Barátja és előzékeny tanuja itt. Támolyogva ment haza Sereges. Sápadtan ült le és szótlanul. Nem felelt az asszonynak, mig ágyat, nem csinált, le nem feküdt. Akkor mondotta, de inkább súgta : — Be fognak csukni. IY. A városban aztán a fiskálisok nagy tanácskozásba, vitatkozásba estek, mikor hire ment a vizsgálatnak. Ezer ember esküszik így szívességből, barátságból — mondották igy _ de azért kriminálisba esni, ilyen még nem volt. Megtörtént mégis, másfél esztendeig húzták, halasztották az ügyes fiskálisok. Temérdek pénz ráment. Mégis eljött a tárgyalás, ahol azzal vádolták Gyorokit is, Seregest is, hogy a takarékkönyvek ügyében hamisan esklicitek. Gyoroki azonban messzi, tul a tengeren jár. Sereges egyedül ült a széken, megtörten, megöregedve. Három hónap nem nagy idő. Ennyire szólt az Ítélet. Sereges a paraszti származású, jogász korában már uri legény volt és párbajozott es ült négy hetet Szegeden. Négy hét es meg kétszer négy hét — és megvan, ez. a három hónap. De bánat, baj, szégyen és megsemmisülés jár vele. Egy élet nehezen szerzett tisztessége vész el. Kint a harmadik faluban még élt a Sereges édesapja — kék mándlis értelmes öreg paraszt — és ágynak esett. Barátok fogyatkoztak és az egyenes megvetés tán még jobb lett volna, minthogy szánakozó pillantások adták értésére : — Mi tudjuk, hogy nem gazember. Kesei üen , bujt el a házálm Sereges. Az asszony csendesen sírdogált Egyszer megmondta : életének ez egyetlen idejében megnyugszik, hogy egyedül maradtak, gyerek nélkül. — Lám — gondolta, megrettenve Sereges. Tán maga se tudja, maga se hiszi, de bizonyos : elhágy ő is. V. Keserves hónapok multak el. Hatalmas befolyású drága ügyvédek járták a bíróságokat. Eredmény nélkül. Mindenütt megmondták : Még nem emlékeznek rá, hogy valaha törvény elé került volna valaki, ilyeu kis kegyes csalás miatt, baráti szívesség miatt. De a törvény, törvény. Az ítélet megmaradt. Sereges készült rá, hogy alávesse magát. Félév előtt nyugdíjba ment. Vagyona volt elég, az elmaradt fizetés nem bántotta, de a korai letörés fájt. A világtól egészen visszavonult, aztán lassan megnyugodott kissé össze is szedte magát és mielőtt a fogházba ment volna, délvidéken töltött kát hónapot. Lesülve, megtelve jött vissza. Néhány uj könyvet hozott és most már békén várta az idejét. Két hete volt még. Szép meleg őszi napok. Ült délben a napos üveges verandán, könyvbe merülve. Benyitották az ajtót. Az üvegajtó mögött először a felesége sápadt arca tünt fel. Vastag szürke ruhás fekete szakállas férfit bocsátott előre. Gyoroki volt. Kicsit megfogyva, kicsit idegenül a bő ruhában, kissé megöregitve, a fehéreres szakálltól, szó nélkül, szinte reszketve állott meg. Sereges felkelt ós elfogulatlanul nyújtott kezet, — Isten hozott Gézám. A másik a síráshoz volt közel. Most már határozottan reszketett. Ez a nyugalom, melyről azt hitte, hogy tettetés, teljesen megzavarta. Sereges intett az asszonynak, hogy menjen ki. Egyedül maradtak. Gyorokit erőszakkal üliette le egy karosszékbe. A jelenet, amit Gyoroki várt, elmaradt és hamar kiderült, hogy Sereges nyugalma a megbékült ember kicsit szomorú, de természetes erőltetés nélkül való lelkiállapota. Nagy nehezen Gyoroki is össze tudta szedni a gondolatait. A katasztrófát — mondotta — két hónappal ezelőtt olvasta valami magyar' újságban. Nem akarta hinni. Irt a régi ügyvédjének, a válasz megjött és ő hajóra ült. A dolgai jól mennek, családja el vau látva, jövedelme van elég, vagyopa is. — Most itt vagyok, mondotta, most mond, mit csináljak ? A vagyonom, becsületem, életem itt van, hogy segítsen rajtad, csak mond, mit tegyek?