Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-06-19 / 25. szám

2 BALATON VIDÉK 1910. junius 19. A „Dunántuli Dalos Szövetség" dalosiinnepe Keszthelyen. Keszthely városa, mely a minap ren­dezte nagyszabasu Goldmark-ünnepélyét, legközelebb ismét nagy zenei események színhelye lesz. Ez év julius hó 9, 10., 11. napján tartja Keszthelyen a Dunántúli Da­los Szövetség IX. dalosünnepét, melyen több mint 1030 dalos vesz részi.. Eddig a következő daleg.yesületek je­lentkeztek : Győri Ének és Zenekedvelők Egyesülete, Egyetértés Budapesti Férfi Dal­egylet, Budapesti Lyra Dtlkör az I. cso­portban. Budapesti Cukrász Dalkör, Kör­mendi Dalosegyesület, Pécsi Polgári Dalos­kör, Székesfehérvári Polgári Dalkör, Szé­kesfehérvári Délivasuti Műhely Dalárdája, Szombathelyi Dalosegyesület, Szombathelyi Máv. Műhely Haladás Dalárdája, Tabáni Daloskör,- Veszprémi Dalárda a II. csoport­ban. Komáromi rom. kath. Egyházi Ének­kar, Pápai kath. kör Énekkara, Sárvári Da­losegyesület, Tatatóvárosi Polgári Daloskör a III. csoportban. I. Buszti Férfi Dalegye­sület, Budapesti III., Daltüzér a IV. cso­portban. Versenyen kivül a Keszthelyi Ipa­rosok Dalköre, képviseletileg pedig számos vidéki dalkör és zeneegyesület. Az ünnepély fővédnöke Festetics Tassilo gróf főudvar­mester, v. b. t. t. A védnöki tisztet a Du­nántul notabilitásai fogadták el. A választmány, élén Dezsényi Árpád dr- szövetségi elnök és Lányi Victor szö­vetségi titkárral, hónapok óta buzgólkodik a dalosverseny sikere érdekében. Verseny­dijakra eddig a következők adományoztak : Festetics Tassilo gióf fővédnök 400 kor.-t, Keszthelyi Takarékpénztár 600 K.-t, Keszt­helyvidéki Takarékpénztár 150 kor.-t, De­zsényi Árpád dr. szöv. elnök 150 kor.-t, Nagy István városbíró, szöv. alelnök 120 kor.-t, A fővédnökök közül : Burány Ger­gely dr. prépost, Hornig Károly báró me­gyéspüspök, Zichy Géza gróf 100—100 ko­ronát, Batthyány Ernő gróf, Bosnyák Géza, Csert,án Károly, Ujnépi Eiek Lipót, Koller István földbirtokos, Kroller Miksa apát, Nedeczky Jenő, Oltay Guidó, Szentes An­zelm dr. 50—50 koronát, Darányi Ignáo v. b t. t. 40 koronát, Szentinihályi Dezső 30 koronát, Gyömörey Vince, Malat.inszky Ferenc, Halbik Ciprián apát, 20—20 kor.-t, Odor Ignác pénzügyigazgató 10 koronát. Ezenkívül versenydijakat adnak a közokta­tásügyi kormány, Zilavármegye, Keszthely városa, keszthelyi hölgyek és iparos höl­gyek, Keszthelyi Iparosok Dalköre, a Keszt­helyi Ének- és Zenekedvelők Eg5'esület,e stb. A szövetség 2000 kor. költséggel a huszárlaktanya 'éli lovardáját alakíttatta át, dalcsarnokká E dalcsai noknak, mely a Goldmark-hangverseny helyéül is szolgált, akusztikájáról a Goldmark-hangversenyen jelen volt zenekadémiai tanárok és a fővá­rosi sajtó képviselői, a legnagyobb elisme­réssel nyilatkoztak. A dalcsamokban 1000 dalos számára van pódium s majdnem 2000 ülőhely. A versenyre a fővárosból külön vonat indul s a vendégeknek a szövetség kedvezményes jegyeket nyújt. Azonkívül az ünnep idejére díjtalan elszállásolást ad. Az ünnepélyek sorrendje a kevetkező: A versenyre jelentkezett dalárdák julius hó 9-én délntáu fognak különvonaton Keszt­helyre érkezni. A vendégeket, a megérke­zés után a Szentháromság-téren a városi elöljáróság és a nagybizottság fogadja. Az Ünnepélyes fogadtatás után a zászlók meg­koszorúzása következik. Ez nap este a veu­dég dalárdák a koszorúzó hölgyekef szere­náddal tisztelik meg, amit a Balatonpartou az ísmerkedési-estély és egy kisebb méretű ko íco't követ. Másnap, 10 eu reggel a dal­csaruokbau a versenyzők összpróbát tarta­nak. TJtánua díszközgyűlés, majd bankett következik. Délután lesz az első kötött dal­verseny. A harmadik nap programmja a szabad dalverseny, a dijak kiosztása, a ve­lencei est a Balatonon és a bucsu bankett,. Az ünnepségen a pécsi, székesfehérvári, ceglédi és hódmezővásárhelyi dalárdák kül­döttségileg vesznek részt. Az üunepelyre jegyeket az I. (kötött) és II. (szabadonválasztott) daiverseuyre kü­lön-külön 4, 3, 2 és 1 koronáért, a három napi összes ünnepélyre — ideértve a két dalversenyt, is — 7, 5, 3.50 és 2 koronáért a Szövetség irodája (Keszthelyen, város­háza, földszint) ad naponkint, d. u. 3—4 óráig. Az elszállásoló bizottság már meg­kezdte működését s a szép célra való te­kint ette] Keszthely közönségének vendég­szerető meleg rokonszenvét kéri. Innen-onnan. „Frissen töltve." Ezt az etikettet ezentúl ne a sörös palackokra tegyük, hanem valamely alkal­mas helyen illesszük fel a Balaton partjára. Ugyanis, amennyit leisznak a Keszthely környékéi: úszkáló halak a Balaton vizé­ből, ugyanannyit naponta lelkiismeretesen utánna töltöget a városi tanács. Az ur a pokolban is ur és mi megmutatjuk, hogyja keszthelyi partoknál még a legutolsó csi­pisz cigányhal is arté-,i vizet iszik. Az ar­tézi víz pedig ugy terem, hogy a Szent­háromság téren vau egy gótb stílű sipka, alatta egy japáni teaház, az alatt, egy di­namó motor, az alatt egy rengeteg hosszú cső, (látnivaló, hogy mennyi minden szük­séges ahhoz, hogy ez a kurta kis «artézit szócska kijöjjön) és csak az alatt követke­zik a viz. A víz azonban magától nem jön azt húzni kell, mint az osztálysorsjegyet, erre való pedig a dinamó motor. A mo­tor jár reggeltől estig, de — a villamos­társaság a tanúm, hogy — nem járkál hi­ába. Az áram sokba kerül és ennek az árából isznak a balatoni kárászok, pout3'ok, kecsegék és más fenevadak már hetek óta artézi vizet. Magánál a kutuál óránkiut, át­lag három napszámos elfogyaszt, mondjuk, hét, decit, óránkint, elhordanak három kan­nával a szakácsnék, ez össze-vissza lehet tiz liter, A nemzetgazdá«zokra hagyom an­nak a megállapítását, hogy mennyit fizet literjéért, a várcs. Annj'it azouban sejtek, hogy ezért az árért akár a badacsonyi aszút is csurogtál,hatnánk a rézcsapon. Bár az is igaz, hogy akkor tetemesen megnö­i vekednék a kut körül a forgalom és a fe­leslegét dehogy is eresztenénk bele a Ba­latonba ! A nyüstyit neki ! Veszedelem Dai-Nipponb&n. Most. az egyszer e cim alatt nem a napsugaras zászlós Níppont, értjük, hanem azt a csipetnyi Japán-országot, amit szer­dán este a Gésál? cimü operettben állított elénk Szalkay színtársulata. Ezen az elő­adáson töitént, hogy függöny felgördülte­kor a színpadról egy szereplő hölgy ajká­ról élénk «Jesszusmária» felkiáltás röppent pére. Akadálytalanul pergő ügyes előadás és zajos ovációk között mindenki teljes meg­elégedésére múlott el ez az est. Csütörtökön nagy cabaret estél}' volt rendezve. Az unalom és sivárság jegyében. Öreg hiba, bogy a vidéki színigazgatók a cabaret estélyek műsorát csaknem kizáró­lag a budapesti perdita-böltészet huszad­rangú termékeiből állítják össze. Ezek a szomorú trágárságok a csütörtöki előadást vaskos i féifi estóllyé» változtatták. A mű­sor jó két harmada ilyen számokból került ki. Volt azután szomorúság is elég. Saját­ságos dolog, hogy amióta Nagy Endre oa­baretjében a hellyel közzel beadott komoly számokkal, mint az «Utca fia», .Balassa Virágénekei» stb. szintén sikereket ért el, azóra nem múlik el cabaret búbáuat nél­kül. A ..msorszámok egynegyed része eb­ből a válfajból került. A maradék százalék azután egyszerűen unalmas volt — minden nélkül. Böszörményi egyetlen száma volt az az oázis, amely körül ez a Sahara he­lyet foglalt. Volt ezenkívül még Böször­ményinek egy Kis Cecillel előadott, duója. Magyar nóta. Ebben Kis Cecil énekelte a szopránt, Böszörményi pedig átkos suszter­terccel kisérte. (Ezzel a nem suszterokat anarom sérteni, hanem a tercet.) Annak, aki ezt a szörnyűséget betanította, meg kell súgnom, hogy a biztos terc-contra csak a kaláberben szép, a színpadon azonban, fő ként magyar nótában — hagyjanak neki békét. Ez a korlátolt elemi zenei fogás megbocsájtható egy kisvárosi szakácsnő konyhájában, (nem a szakácsnőket akarom sérteni, hanem a tercet) de nem olyan szín­padon, ahol már sok-sok nyugateurópai zenemű került előadásra. Vértess Mihály, mint conferencier előadott néhány viccet! de annyira a kőkorszakban termetteket hogy azokról csak a «Halotti beszéd» ős­régi nyelvén mondhatunk bírálatot. Körül­belül igy .- «Az magiárázatoccal giötörgető Vértessy penigh, aci emez éltzecet giom­runcba beszéllé, megérdemlene érettüc öt esztendőcet, Vátzon, az Martalótzoc feoi in­tezeteben.» Pénteken a Sasfiókot ismételték. Szombatou a Masamód Heltay víg­játéka került sorra. Jó előadás volt. Hogy a nagyobb siker elmaradt, ez a darab ro­vására irható, mely bizony nélkülözi Hel­tay pompás humoros vénáját. A romanti­kus vígjáték főbb szerepeiben igen jók voltak Fekete Irén, Ladányi Mariska, Ko­vács, Báthory, Déry. Vasárnap este Somogyi parasztok címmel valamely zöldhasu műkedvelő két­ségbeejtő fércmunkáját adták elő. Bemél­jük, hogy az idény további folyamán nem fogunk többé találkozni ezzel a népszin­művel. Hétfőn a Kis cukrost ismételték. Kedden két egy felvonásos a Cigány­ország és a Vera Violetta került előadásra. Az egy felvonásos darabok színre hoza­tala vidéki színpadokon kockázatos vállal­kozás szokott lenni, azonban a keddi kí­sérlet bebizonyította, hogy ezekkel is el­lehet érni tisztességes házat és szép sikert, ha jó az előadás. Az előadás pedig határo­zottan jó volt. A szereplők kedvvel, lelke­sedéssel játszottak s a zenekar is oly ügye­sen működött, mint már régen. Különö­sen tetszett Ladányi Mariska, akinek ez volt eddig a két legnagyobb szerepe s ugylátszik, hogy az érzéki, szenvedélyes jellemek alakítására számottevő képessége van. A Vera Violettában Báthory Erzsike volt igazán elemében. Szerdán a Gésáka'c láttuk. Kissé ide­jét multa műsordarab bizony ez az angol operett, s ez a közönség távollétén alapo­san meg is látszott. A szereplók nagy ön­uralommal tekintettek el az üres háztól s oly előadást nyújtottak, amely nagyobb hallgatóságot is megérdemelt volna. Csütörtökön Körmendy Ilonka ven­dégjátéka képen a Tilos a csók bemuta­tója következett. A vendégművésznő kapi­tális temperamentummal játszotta Molly szerepét, kitűnő táncosnő, rokonszenves szinpadí megjelenésű s a hangja, ha nem is túlságosan terjedelmes, de színpadra való, hajlékony és erős. Nagy sikere volt. Már legelső megjelenésével határozottan bele­táncolta magát a közönség rokonszenvébe. A király szerepe Ladányi Mariska kezébe került. Ez a szereposztás meglepetéssze­rűen hatott. Mert ott, ahol kész kis babák is megjelennek a szinpadon, hölgyházas­párok szerepeltetése kissé — hogy is mond­juk csak — berlinies. Ettől eltekintve Ladányi Mariska tüzes, férfias és szerel­mes volt akárcsak egy operett királyfi, Paxy Margitban méltó partnerre talált. Igen jó volt még Báthory Béla és Kovács Lajos. Pénteken újból, de most már talán visszavonhatatlanul utoljára a Luxemburg grófjához volt szerencsénk, egy néger tán­cospárral, mint betéttel. A darabot nem néztük meg, mert úgyis tudjuk, hogy az elő­adása jó. Azonban a magyar színpad, — itt, a Badacsony és Szigliget tövében, ta­lán mégsem való arra, hogy szerecsenye­ket mutogassanak rajta ! ? —*—

Next

/
Oldalképek
Tartalom