Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-06-19 / 25. szám

XIV . évfolyam Keszthely. 1910. junius 19. 25. szám. BAL NVIDEK 1 »<>lítift^ti lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8 Z E R IC ESZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cim é re kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Eél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. A bojkott. A magyar ember izgága termé­szete hamar Jendül fel szenvedélyes régiókba és ha egyszer nekilendült nagyon sokáig tart, amig megint megtalálja a talpa alatt a rendes, nyugalmas élet talpalattnyi földjét. A választási izgalmak végső hullá­mai most egy merőben szokatlan mozgalomban csendesülnek el, amely­hez hasonló csak a mi hangulatpo­litikára alapított társadalmi életünk­ben képzelhető el. Ez a mozgalom a bojkott, amely mindazon iparoso­kat sújtja, akik a néppárt érdekében több-kevesebb agilitást fejtettek ki, A józanul gondolkodó ellenpár­tiakhoz szólok, hogy, már az Isten áldja meg őket, ne csináljanak az öt évenkint ismétlődő választási küz­delmekből Montague és Capuletti harcot, amel} r megmérgezné a mi mindennapi békés érintkezésünket. A társadalmi béke felbontása lelki­ismereti kérdés, amiért valaki, valaha felelősséggel fog tartozni. A válasz­tási pártállás szabad polgári jog, amit ha a más párti magyar embe­rek terrorisztikus eszközzel akarnak elfojtani, a szabadságot és a ma­gyar államéletet verik arcul Az elvek küzdelmét nem sza­bad a komikum tengerébe fojtani, ezt megkívánja az ellenpárt emberi önérzete. Hova lenne a világ, ha a cipő, harisnya és fehérnemű kérdé­sében is a pártárnyalatot vadász­nánk elő? Szinte azt kellene hin­nünk, hogy néppárti cipőben rossz útra térne mmden Justh-párti vá­lasztó s a néppárti nadrág tudj' Is­ten milyen veszedelmeket rejtene magában. A bojkott különben sem befe­jezése a politikai elvekért folytatott harcnak. Nem pedig azért, mert be­fejezésnek csonka, keresztülvihetet­len : Mért akarják a Just-párti ipa­rosokat oly kétségbeejtő fogas kérdés elé állítani, hogy vájjon elfogad­hatja-e az áruért a néppártiak kész­pénzét? Mert a logika vashatalma teltétlenül ide tereli a kérdést.Vagy pedig a bojkott csak addig tart, a mig a néppárti polgár az eladó — ha ő a vevő, ugy az eljárási mód j egészen más? A készpénz előtt jó- j zan célszerűséggel szemet huny a tiszta függetlenségi elv ? Hát a véletlenségre nem számí­tunk ? HH esetleg a néppárti pol­gárasszonytól vásárolt tojás össze­keveredik a Justh-pártí liszttel ? Mi­lyen turóscsusza lészen abból ? Az egész zűrzavar a fogalmak helytelen ismeretéből származik. A bojkottnak nagy állami küzdelmek­ben van helye. Ott ahol a vevő és eladó kereskedelmi osztály ligát köt egy más nemzet ipartermelése ellen s a tervhez szükséges morális és tőke erővel is rendelkezik. Igy boj­kottálták a magyar-osztrák árukat a török kikötőkben, csakhogy az a bojkott nem képviselőválasztási kor­teskedésekben vette eredetét! Az a Fekete tengeren volt! De hol van ide a Fekete tenger? Amikor *pedig Keszthelyen egy párt árnyalat, egy másik |párt ár­nyalattal szemben kezd bojkottot, ennek a jellemzésére van egy ki­tűnő kiszóllás — amelyet, noha el­lenpárti színezettel bír — engedjek meg, hogy ide iktassak. Ez ugy hangzik, hogy « Maciit sich grojsz!» A 8 ALATON VIDÉK TAHCAJA. Színház. Junius 4-én szombaton a Sasfiók, Ros­tand világhiiü drámája került szilire. En­nél nehezebben előadható dráma nagyon kevés akad a világirodalomban s hogy Szalkay társulata becsülettel és sikerrel mérte össze erejét e nagy feladattal, ez, kel', hogy minden kritikát elnémítson s a közönség hálás köszönetének adjon helyet. A zsúfolt ház zajosan tüntető lelkesedése élénk bizonysága volt annak, hogy a keszt­helyi színházlátogató közönség teljes mérték­ben tudja értékelni azt a művészi fáradságot, amit a szereplők a darab betanulására és előadására fordítottak. Ez az utolérhetet­lenül magas értékű dráma azonban erősen csábit bennünket arra, hogy az abszolút tökéletes szempontjából néhány megjegy­zéssel kisérjük Szalkayék Sasfiók előadásait. E sorok írója részesült abban az élvezet­ben, hogy a dráma címszerepét Sarah JBeinliardtól láthatta s igy Sarah és Verő Janka alakításait összehasonlítva megálla­pithatjn, hogy egyik som volt a másiknál egy szemernyivel sem jobb, sem rosszabb. Légióként azért, mert a szerep ép ugy nem volt Sarah, mint Verő Janka egyéniségé­nek való. A drámai trikó szerepek ugyanis az egységes, harmonikus művészi élvezet­nek örök megölői voltak és lesznek. A szombati előadásban is vágtatva kergették egymáit a következő hatások ; — az első pillanatban például megkapott Rostand egy xzellemes, választékos ötlete, valami íze­lítő abból a költő.' tehetségből, ami a dráma bójának egyéni értéke ; — a máso­dikban magával ragadta figyelmünket egy szépen csendülő vers rész, a magyar nyelv zenéje, Ábrányi talentuma — egy pillanatra rá, már ismét az alakító sziuésznő művé­szi felfogása érdekelt; — ezt követte a férfi szerepet játs'ó asszony jellemző ha­tára ; — majd később V 3ró .Tanka teljesen egyéui szokásai; — még tovább a szín­padra állított alak jelleme és igy végig, uMy> hogy a Sasfiók történetének drámai levegője csak egy-egy pillanatban, néhány mozdulatban jelenhetett meg előttünk. Az ilyen — születése pillanatában már klasszi­kussá vált — lángész alkotta szerep méltó előadására a szerencsés szinésztuli«jdonsá­gok olyan egyesülése kell, ami ép olyan titkaság, mint Rostand írói talentuma. Ezért nem láttunk talán sohasem tökéletes Hamlet alakítást, amely szerep külömben közeli unokatestvére a Sasfióknak. Megva­gyunk győződve arról, hogy Verő Janka, ha kedve vo'na rá, nagyon figyelemreméltó készültséggel tudná eljátszani akár a Lear király címszerepét, sőt még az Othellóét is, viszont az is tény, hogy ezek az ala­kítások sem lennének sem Lear királyok, sem pedig Otliellók, mintahogy a Sasfiók sem volt az. Ebben a természet hibás, amely őt nőnek teremtette. Hogy a darab­nak a hallgatóságra mégis oly nagy ha­tása volt, c. a cjráma irodalmi érdeme és eredménye annak a primőr effek'usnak, amely a szinpadról elhangzott szót száz­szoros súllyal ás éitékkel ruházza fel. Vasárnap este a Sári biró cimü mo­dern népszínművet adlák elő, Az előadás nagyon jó volt Marossyt még sohasem lát­tuk ilyen öntudatosan felfogott édekes sze­repkörben ; — nagy hibája a darabnak, hogy a legérdekesebb jellemeket csak kör­vonalnkban jelzi s minden cselekmény hí­ján euyészti el az együttesben. Gyárfás Ödön kedves epizódjait nagy élénkséggel játszotta meg; Báthory, Kovács és Tom­| borné részérói már megszoktuk a most is tapasztalt kitűnő alakit ásókat. Ez alkalom­ból még egy régebbi kedves kötelességün­ket kell lerónunk, amikor Feketéné sze­replését különösen kiemeljük. Tőle már a Liliomban is láttunk oly elsőrendű alaki­1 ást, amit akkor csak helyszűke miatt nem dicsérhettünk meg. Az ő példája is bizo­nyítja, hogy Szalkay társulatánál minden szerepkör méltó képviselőre talált. Hétfőn a Luxemburg grófja, kedden a Trenk báró volt a műsoron. Szerdán a Kuruzsló pompás előadá­sában gyönyörködtünk. Déry Béla állott a siker középpontjában, amit azért tsljes mértékben meg kellett osztania Fekete Irénnel, Kovácscsal, Tombornéval, Verő Jankával s a többiekkel mind, mert a leg­élesebb kritikával sem találhattunk volna senkit, aki méltatlan lett volna a szere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom