Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-16 / 3. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. január 16. 3. szám. DÉK Politiliai lie< í l«t |>. MEGJELENIK HETENIINT EGYSZER: V A S A R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 i 20 ff Nyilttér petitsora 1 korona. Ex-lex. A parlamentáris kormányok réme, nemzeti önállóságunk, függetlenségünk és alkotmányos életünk veszedelme újévtől fogva ismét rettegésben tartja mindazokat, kik nemcsak nyelvükön, de szivükön is viselik szerencsétlen hazánk és népének igaz érdekeit. Megbomlott megint az a harmonikus rend, melytől nemzeti erőink kifejtését, nemzeti létünk és független önállóságunk teljes kivivását reményiettük s a törvényen kivüli állapot újra visszadobott bennünket a kétségek, a találgatások és próbálkozások korába, melyből csak veszedelem és megmérhetlen kár háramlik reánk. Nincs költségvetése az államnak és nincs felhatalmazása az ügyvivő kormánynak az állam jövedelmeinek beszedésére és felhasználhatására. Egyszóval nincs alkotmányos rend, mely az állami élet és fejlődés első, legszükségesebb és elengedhetetlen feltétele. Első, pillanatra fel sem tűnik az a mérhetlen kár és veszedelem, mit ez a szerencsétlen két szó magában hordoz, sőt volt idő, mikor nemzeti létünk egyedüli védelmének tartották a darabont kormány idejében; de ha mélyebben tekintünk a dolog értelmére, be kell látnunk, hogy ez ránk nézve, kik szerencsétlen állami alakulások miatt jó osztrák szomszédainkhoz vagyunk láncolva, nemcsak kár, hanem önállóságunkat, függetlenségünket fenyegető veszedelem. Nincs Európának valamennyi államában annyi ex lex, mint a menynyi rövid idő alatt megbénította a mi állami életünket. Es miért ? Azért, mert tudják, bogy a törvényen kivüli állapot mind közvetve, mind közvetlenül csak kárt jelent. Közvetve azért, mert költségvetési ""törvény hiányában megrendülnek az állam hitelének garantiái, a hitel viszonyok megbizhatlanságával pedig pangásnak indul az ipar, a kereskedelem, szóval minden, miben az állami élet föltételei gyökereznek. Ha pang az ipar, ha sínylődik a kereskedelem, nincs értéke a föld népe által produkált terményeknek, míg mindennek felszökik az ára, a miért mi külföldre szorulunk. Pedig az ilyen gazdálkodás mellett csak sorvad, csak pusztul és veszik az az ősi vagyon, melynek tápláló erejét eddig csak élveztük, használtuk, de gyarapításáról, fejlesztéséről nem igen gondoskodtunk. Pangó ipar, sinylődő kereskedelem és sorvadó mezőgazdaság mellett azonban nem fejlődhet, gyarapodhat az az erő, mely az állam létének egyik fő feltétele, az adózó vagyon. Ha pusztul, ha veszik a nép vagyona, pusztul az állam érdeke isKoldus népnek csak koldus hazája lehet, melytől nincs mit reményleni s melyben nincs mit bizni többé. Azért azoknak, kik a nép, mindnyájunk akaratának, bizalmának a letéteményesei, kiknek módjukban állt volna a pusztító veszedelem közeledtére szavukat felemelni, az lett volna kötelességük, hogy ezt a veszedelmet hazánk felől minden áron elhárítsák, nem pédig, hogy légbedobott frázisok után kapkodva az elvek megtartásának és feladásának haszontalan szócsatáit vívják egymás ellen. Mert mit ér az önálló magyar bank, ha gazdaságilag, vagyonilag 4 B A1, A Tfl N V lj)6K_T A H C A JA, Vergődés. Irta: Vidor. Mély gondolatokba merülve ül asztalánál Vízaknay Yince, fejét szomorúan mellére horgásszá, karjai kifáradtau, erőtlenül hanyatlanak alá; sápadt, viaszszínű arcára a vigasztalást nem ismerő bánat képe költözött, szemei bágyadtan, fénytelenül tekintenek a nagy semmiségbe, csak a szive dobogása árulja el, hogy van benue élet. Enaek az agyongyötört szivnek gyors lüktetése jolzi csak, hogy a boldogtalan élet még tart ; vonásai a vérző szúrások alatt néha meg-megrándulnak, színtelen arcát ilyenkor halovány pir önti el s ajkai, száraz cserepes ajkai fájdalmasan nyílnak fel a kitörő fohászok előtt. Az asztalon egy fénykép hever, melyre ismételten ráveti kérő tekintetét ; ettől a képtől, ettől a bájos női arctól vár ő orvosságot égő sebeire. És Helva, az ő földi bálványa, elfordítja tőle szúrós tekintetét ; enyuyi hidegséget, ily sok közönyt sohasem olvasott még le Helva arcáról. Majd egy kis levélkét szorongat vértelen kezeiben ; Helva irta azt is, de nem oly jó szívvel, mint eddig szokott ; kusza vonások, rideg érzelem nélkül való sorok azok, melyeknek állandó refrainje csak ez : «sokat tudnék még írni, de nem lehet !» — Nem, ugye nem ! — tör ki Vincéből elfojtott vádló keserve — mert a szived nem engedi, Te édes jó Helvám ! Ugy-e ? ! Odakünn sivít, a szól, megrázza a lombtalan fákat s azok szomorúan hajtogatják jobbra-balra dísztelen koronájukat ; az ágaikra leszállt kis madarak hiába keresnek azokon édes menhelyet, elmúlt a ragyogó nyár, mégi korábban az illatos tavasz, ebünt a búbánatos ősz is, vele az egymásba ölelkező gallyak is lehullatták megtépett sárguló levelüket ; nincs azokon semmi disz, csak némelyiken egy-egy kis megrongált fészek, egy boldog családi élet pusztuló romja jelzi az elmult vidám életet ! — De a természetbe visszatér újra az élet — szakad fel a panasz Vince szivének legmélyéről — a fák a tél elmultával újra zöld ruhát öltenek, a most elhervadt. virágok a pacsirta fe'szállásakor ismét felveszik tarka köntösüket, a hajlék nélkül való kis madárkák újra rátalálnak düledező fészkeikre, szóval a természet kikeletkor újra dalos, ismét illatos lesz. Az én szivemet azonban a bánat nem hagyja el sohasem Ablakom alatt, bár a természet már rég halott, a zöld cyprusok virulnak, melyek igenlőleg bólintgatnak lelkem fájó szavaira s hangosan kiáltják fel nekem, a haldoklónak, az örökélet e halhatatlan tanúi: «a te szenvedésed is örök, mint a mi lombjaink üde zöld szine s nem szűnik meg sohasem !< Tudom a sorsomat, ti szép cyprusok, értem néma beszédteket. De bár már a sírom felett susognátok mégis vigasztalan jóslattokat s gyászolnátok engem ! Majd mélységes csend száll le körüle, Valódi angol rumok, teák és teasütemények. Francia, lengyel és hollandi likőr különlegességek. Állandóan friss prágai sódar, finom felvágottak, bécsújhelyi és szepességi virstli. Kaphatók: IFJ. HELBEK JÓZSEF csemegekereskedésében Keszthelyen. Francia és belföldi szardiniák, tengeri rák és különféle hus, hal és zöldség konzervek.