Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-04-17 / 16. szám

z BALATOXVIDEK [910. április 17. ket s minden bizonnyal elejét vehetné annak, hogy az ököritói katasztrófa megyénk területén megismétlődjék. Az intő példa előttünk áll. Vonjuk le belőle mi is a tanulságokat s az országos politika mellett jusson időnk arra is, hogy embertársaink élet- és vagyonbiztonsága érdekében minden lehetőt megtegyünk. Okuljunk a nagy nemzeti katasztrófából, nehogy nemtörődömségünk folytán esetleg bekövetkező veszedelem súlyos vádként nehezedjék lelkiismeretünkre. —a. Goldmark-ünnep. Az országos művészi eseménynek Ígérkező Goldmarkünnepély teljes sikerét már most uagy örömmel jelenthetjük olvasóinknak. Napról napra tömegesen jelentkeznek a résztvevők, akiknek sorában zenei, irodalmi és műpártoló világunk minden jelesét feltalálhatjuk. Az országos nagybizottság a helyi bizottsággal együtt vállvetve szorgoskodik, hogy városunk nagy fiának ünneplése az egész nemzet szívbeli ünuepe legyen s o í célból már a jövő héten megkezdi műkő- J désót, a vendégek fogadtatását ós elhelyezését szolgáló központi iroda. Az ünnepélyek programját tárgyaló plakátok szétküldése'már most kezdetét vette s az ország majd minden városában közvetítő iroda létesül, ahol a 'közönség jegyszükségleteit kielégítheti. A hangversenyterem átalakítása és berendezése a fedett lovardában már befejezéshez közeledik s hatalmas méretével kényelmes iielyet biztosít az előreláthatólag több ezernyi közönség beíogadására. Négy oldalajtó fog vezetni a terembe, amiknek száma a belépő jegyeken is jelezve lesz. A legutóbbi napokban a következők jelentették be az ünnepélyen való részvételüket : Forster Elek Gyulakeszi, Bosnyák Géza Misefa, Kertész József a Zalai Közlöny szerk. Nagykanizsa, Sándor Zsigmond kir. mérnök Zalaegerszeg, Burány Gergely dr. prépost Csorna, Rust Bernát Budapest, Pálffy László főbíró Pacsa, Szeutmihályi Dezső Paesa, Knortzer György Nl<anizsu,Ormódy Vilmos Budapest, Mihalovics Ödön az orsz. zeneakadémia igazgatója Budapest, Böhm Emil Nagykanizsa, Vécsey Z igmoud polgármestei Nagykanizsa, Farkas Ödön konzervatóriumi igazgató Kolozsvár, Kramer Tivadar dr. Budapest Horváth György főgimu. igazgató Nagykanizsa. Keszthely — mint fürdőváros. Lassankint tehát belejutottunk a tavaszba. Az államnyomdában lázas sietséggel nyomják a váltó-blankéttákat, Magyarországnak tekintélyes hányada számára, amely ez idő szerint vagyona tekintélyes részét menetrendekbe és fürdö-utmutatókba öli. hogy pár hónap multán mint nyaraló budapesti legyen szívesen látott vendégünk. Megindul a versengés a fürdőhelyek között, csábítóbbnál csábítóbb igéretü hirdetések ugy rajzanak a lapokban, mint máskor ilyen tájban nálunk is a fecskék. Mindegyik igyekszik azon, hogy a fürdőzök mennél nagyobb tömegét lekösse magának, ugy, hogy önkénytelenül felmerül a kérdés, vájjon szeretett városunk mivel vonja magára az ország figyelmét. A kérdésre válasz csak egy gondolatjel lehet, amit ugy az elején, mint a végén két hatalmas semmi vesz körül. Nagyon megközelítem az igazságot, ha azt állítom, hogy az ország lakóinak jó háromnegyed része még azzal sincs tisztában, hogy Keszthely a Balaton mellett fekszik ! Pedig határozottau nagyon száp kis város ! Egy pillanatig sem vagyok egy véleményen kedves író kollégámmal, aki —*— jel alatt épen a irtai számunkban városunk természeti ritkaságairól beszélget ; mert mindentől eltekintve, Keszthely az ország egyik legszebb városa. Egy kicsit poros, egy kicsit sok benne a kövezet nélküli rendezetlen utca ; egy kicsit rossz az ivóvize, de ez mind nem olyan hiba, amely más magyar városban sokkal nagyobb mértékben ne volna meg; no meg végre is itt van mellettünk a Balaton s ez nem fog kiapadni soha, ha mégegyszer olyan mélyre furjuk is az artézi kutunkat I Vau azonkívül remek szép parkunk, vagyon sok Ízléses lakóházunk s e házakban temérdek bérbeadó szobánk, amelyekért. még Pesten sem fizetnénk fele annyit, mint itt ; már pedig ez kell a fürdőven! s mégis, tudja Isten, mintha Keszthely városa felett ott lebegne egy láthatatlan felírás : «Fürdőváros vagyok az igaz, de a jó Isten tudja, hogy hogyan lettem azzá !» A nyaraló közönség elhelyezése üzlet és ezt az üzletet kifogástalan nyugateurópai színvonalra emelni a városi tanácsnak kell ! Látogassuuk el akármelyik kis sweici faluba, ott találjuk a községi bírót, az idegenforgalmi s lakásközvetitő iroda élén. Ugy, hogy ha levélben az illető községtanácshoz fordulunk, az bőséges utmutatót küld és óhajtásunkat ép ugy elintézi, akár a Cook és társa. E rendszernek megfizethetetlen előnyei vaunak, mind a nyaralóvendég, mind a fürdőhely szempontjából. Honosítsa meg a városi tanács ezt a rendszert s állítsa fel a községi lakásközvetitő ós idegen forgalmi irodát I Természetesen ez költségbe kerül, mert ezt nyugateurópai nézőponttal ós vas energiával kell a lehető legtökéletesebb rendszerben vezetni, vagy sehogy, de viszont ennek megalapítása a községtanács erkölpsí kötelessége. Hogy egy ismert anekdota szavaival éljek, mostanában ugy fest a város és a községtanács közötti viszony, mint az a másik, Samukám és a felesége között. A mesében a Samukám a községtauács, a feleség meg a város. Elalvás előtt odaszól a feleség a Samukámhoz : — Samukám alszol ? — Nem aiszom ! — Mert látod, én belőlem most fürdő város lett, a házépítés, telkek ára, vétel és eladás szokatlanul föllendültek bennem ós igy adóban sokkal többet fizetek, mint ahogy eddig tettem . . . — Jól van feleség, én ezért téged megdicsérlek ! — Samukám, alszol ? — Nem alszom feleség ! — Most jön az a sok fürdővendég, a piaczon még a tavali tojást is el lehet adni hatosával párját, forog a sok érték és én néked mégegyszer annyi helypénzt fizetek, mint eddig . . . — Jól van feleség, én ezért téged még jobban megdicsérlek ! gával csalt meg. És ezzel lehetetlenné tette a házasságunkat, de nem tette lehetetlenné a szerelmünket. A vőlegény : Igazán kedves, hogy e két dolog között ilyen finoman tud disztingválni. Nálam, latja, a házasság a szerelem és a szerelem a házasság. A férj : Nem igaz. A házasság a társadalomnak tett koncesszió, a szerelem pedig a szívnek, vérnek joga. A házasság társadalmi forma, a szerelem maga a gyönyörű, az eleven élet. A vőlegény : Ön tehát mégis azt akarja, hogy szerepet cseréljünk. Szeretni akarja és arra számit, hogy én meg majd viselem az agancsokat. Nos hát ebből nem lesz semmi. En nem vagyok az az ember, aki az agancsot kellő méltósággal tudja viselni. A férj : Sohse tüzeljen édes uram. En önnek nem is szántam az agancsos sze repót. Erzsit ön egyáltalán nem fogja feleségül venni. A vőlegény : Szeretném látni, hogyan fogja ezt megakadályozni ? A férj : A lehető legegyszerűbb módon. Erzsivel kiadatom az ön útját. Mehet, ahová akar. Hiszen még annyi házasság van, amelyet össze lehet törni és olyan kevés férj van, aki az összetört házasság romjaiból is elhurcolja azt a nőt, akit szeret. A vőlegény : De én Erzsit . . . A férj : Megtiltom, hogy azt a nőt, aki még mindig az én nevemet viseli, a keresztnevén említse. Az a nö önnek Kádár Imrénó úrasszony és az marad mindaddig, amig a törvény e név viselése alól föl nem menti. A vőlegény : Ha csak erről van szó, igazán nincs baj. Erre a terminusra, azt hiszem, nem sokáig kell várnom. Van nekem annyi protekcióm, hogy a válást már a jövő hónapban kimondassam. A férj : Nagyon szép, amikor ilyen fiatal embernek, mint ön, olyan nagy protekciója van, de ez a protekció mégsem ér sokat, például akkor, ha a válókeresetet, amelyet végre is én adtam be, ma vagy holnap, legkésőbb azonbau holnapután visszavonom. A vőlegény : Visszavonja ? A férj : Még nem tudom. Tudja, hogy én a formaságokkal nem sokat törődöm. Nekem a nő kell testestül — lelkestül, de az, hogy milyen formák között bírom, egészen mindegy. A szerelem csak szerelem. Olyan, mint a malomjátékban a kettős malom. Ha kinyitom, akkor is malom, ha becsukom, akkor is malom.- Szerető ós feleség ? Olyan csekély a kettő között a külömbség. A vőlegény : Es mégis azt akarja, hogy Erzsi, pardon Kádár Imrénó uraszszony ne a felesége, hanem a szeretője legyen. A férj : Abban a különös helyzetben, amelyben most én vagyok, az ilyesmi szinte lehetetlen. Csak nem folytathatom a feleségem ellen indított válókeresetet a szeretőm ellen ! Ami különben nem is baj. Elvégre, ha vannak olyan emberek, akik neui riadnak vissza attól, hogy a szeretőjüket feleségül vegyék, akadt olyau ember is, aki nem bánja, hogy a szeretőjét már régebben feleségül vette. A vőlegény : Ön uey beszél, mint aki teljesen biztos a dolgában. Pedig megtörténhetik például az, hogy Erzsi, pardon : Szatmári Erzsi úrasszony nem akarja önt sem feleségül, sem szeretőül. A férj : Maga tudja, érzi legjobban, hogy ez nem fog megtörténni, nem történhetik meg. A vőlegény: De miért nem ? A férj : Mert szeret. Mert gyötrődik utánam. Mert álmatlan éjszakái voltak miattam. A vőlegény : Álmatlan éjszakái. A férj : Igen, álmatlan éjszakái. Amelyeken hideg kis kezét odaszorította a szivéhez és hallgatta a szivének zokogását. Mert a sziv tud ám zokogni. Mély, nagy fájdalommal, melynek külöuös akkordjait csak kitapogatni lehet, de meghallani nem. A vőlegény : Csak nem akarja mondani, hogy ön kitapogatta e bánatos akkordokat ? A, férj : Nem, ezt nem akarom mondani. En az ő szenvedését megérezcem, az álmatlan éjszakáit megálmodtam. És tudja, mit jelent ez ? A vőlegény : Tudom. Azt jelenti, hogy maga megörült. A férj : Azt jelenti, hogy, az asszony lelke még mindig az enyém. És azt nem is rabolja el tőlem sem ön, sem más. A vőlegény : Most már igazáu nem értem önt. Férj volt. akit én, érti ? éu fölszarvaztam, nevetségessé, a férji szerepre