Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

4. BALATONVXDiSK 1909. augusztus 15. Félő azonban, hogy nagyon meggyülemiik a nyomorúság és az élies, elkeseredett ember könnyen vetemedik meggondolatlan cselekedetekre. Tudjuk azonban azt is, hogy például Zalavármegyéből az útlevéllel való kivándorlók száma ujabban igen megcsökkent és mégis megdöbbentő az a szám, melyet a falvak jegyzői képesek felmutatni a kivándorlókiól, kik minden törvényes utak és módok megkerülésével, útlevél nélkül, szökve teszik át a határon magukat és fittyet hányva törvényre, rendszabályra, ösztönüket és vágyaikat követve, lépnek Amerika földjére. Ezeknek a száma fog óriási módon tovább szaporodni szeptember után, a kivándorlási törvény életbeléptetése után, mert nincs felügyelet, melj'et az erős akarat ne tudna kijátszani. Kenyér és munka kell a népnek, nem szabadságának korlátozása, j ősszetiprása. A pénzintézetek működésének hatása a maggar nép angagi szellemi világára. Halhatatlan emlékű Károlyi Sándor gróf, egész életén át azon fáradozott, liogy legyen H magyar népnek egy oly intézménye, amelynek 'gén} bevételével P inai nehéz viszonyok közt, haján segíthetni tudjon, azaz, hogy olcsóbban és könnyebben jusson pénzhez; akkor, ti midőn az élet. küzdelmei rákényszerítik a kölcsön felvételére, ne legyen kitéve más emberek rossz akaratának és egyoldalú kapzsiságának. Ha pedig lenne oly eshet őség, a mikor a nép á fillért nélkülözni tudná, legyen egy hely, ahol ö filléreit elhelyezheti, hogy azok idővel hasznosan gyümölcsözzenek. Ez az őszinte elv volt a központi hitelszövetkezet meg'ereintöje a melynek egyenesen kitűzött célja az, hogy a magyar nép érdekeit igazán önzetlenül szolgálja. Ezt az elvet kellene iniudm magyar banknak szolgálni, liogy a bankok valóban a magyar népnek fölsegítöi, ne pedig csak a sok keserves könny ontói legyenek. Sajgó szívvel kell napról-napra tapasztalnunk, hogy a mostani pénzintézetek alapitói és vezetői sokszor nagyon is túlzásba esnek, létéinek arról az útról, mit a fenti önzetlen lelliü magyar kijelölt ós hirdetett, mert a legtöbb pénzintézet az embereit lelkületét, a hitelmúvek erkölcsi oldalát teljesen figyelmen kívül hagyja, a magyar nép józan érdekeit nem szolgálja , s gombamódra szaporodó voltánál fogva annak hatáiozottan kárára van. És ha körültekintünk az országban, akár Budapesten, vagy bármely vidéki váiosban, alig vau utca, hol ez, vagy amaz a cimü és szervezetű bank ne volna. Nagyon is tapasztalatból mondhatom, hogy igen sok ember keservesen csalódott, ki hangzatos reklámu banknál keresett anyagi bajaira orvoslást. Mert az olcsó kamatot hirdető bank olyan mint a lépvessző, amely a látszatszerü olcsóságánál fog^a lépre viszi a kölcsön vevőt, ki aztán könnyen nem szabadul tőle. A sok bauk kényelmesen adósságba ringatja a magyar népet, mikor aztán felébred, koldusbotot vehet kezébe, sírva nézhet ősi ház«ra, birtokára. Pedig eddig még a magyar nép félt az adósságtól, a takarékokat csak épen a legszükségesebb esetben vette igénybe, de most, amidőn minden faluban van, illetőleg lesz pénzintézet., hol a sógor, koma igazgatósági tag, elnök, ha indokolt a kölcsön felvevése, ha nem, szedi fel a kamatos pénzt, és hog}' ezen apránként felvett Összegek mikor lesznek visszafizetve, csak a jó Isten tudja. Vagy vajmi sokára, vagy egyáltalán sohase. A legtöbb hitelszövetkezet, folyósitja a tagoknak a kölcsönöket, a nélkül, hopy a kölcsönfel ve vés céljaira tekintettel volna, pedig ez az alapszabályokban határozottan ki vau téve, de a legnagyobb baj mégis abban rejlik, hogy a központ megengedi, hogy a kölcsönök 10% át a rendes kamatozáskor nem törlesztik. így eshetik meg aztán az, hogy valaki pl. 100 koronát vesz fel, ö ezeu összeget nem 10, d« 20 évig sem fizeti vissza. Sőt inkább ujabb és ujabb kölcsönö ket vesz fel ós néhány évi könnyű élet után, a kocsi elkerüli a lovat, az adós a pad alá esik, a vagyona annyit, sem ér, mennyi az adóssága. Magam is szemtanúja voltam egy esetnek, a midőn egy polgár ember csupán azért vett fel 50 kor. kölcsönt, hogy legyen fiának költsége, ki vőfély volt egyik barátjának lakodalmán. De ezenkívül hány eset, van, amikor a gazda szenvedélye, az asszony cifrálkodása volt, oka a sok kölcsön fel vevésének. Amikor e köuuyelmüségek okát keressü'i, az indító okot batuar megtaláljuk, t. i. az, hogy a magyar közönség túlságos nagyon kön

nyűit-jut a kölcsönhöz, továbbá "egyes emberek nyerészkedő vágya az, mely lejtőre viszi a magyart. Hogy a könnyű kölcsön felvevés mennyire befolyásolja a magyar nép erkölcsi életét, a sok példa közül nagyon világosan tűnteti fel a napokban történt eset. Az egyik gazdaember, egyik barátjának 140 koronás váltóján volt kezese. A váltó összege, már 6 éve lett, felvéve. A napokban a jó barát, fizetni nem tudott; a kezes 501) koronát fizetett az elfogadó helyett. A dolog természetes magyarázata az, hogy a kezes hat éven át üres váltókat irt alá, a névértéket, mindig a takarékban töltötték ki, a mikor a kölcsönvevő nemhogy a tőkét fizette volna, sőt évenként mindig több ós több összeget vett fel, a mit azután a váltó névértékéhez minden alkalommal hozzáiratott. A legtöbb adós vesz fel kölcsönt, váltóra és bekebelezésre, néliány évi változás után a kebelezett pénz, ugy, ahogy megtérül, de a váltóadósság az elfogadó részéről fedezetlen és a kezesnek] kell azt megfizetni. Az ily események után nem tehetünk pontot, mert a vizbe esett ember kapkod fühöz-tához; az adósságba elmerült ember addig forgatja, nagyobbítja váltóit, mig végre nemcsak a vagyona úszik el, de a törvénnyel is meggyűlik a baja, a mikor teljesen elzüllött, emberré lé^-zen. Azért az országos központi hitelszövetkezet. igen helyesen teszi, ha a kebelébe tartozó szövetkezetektől Alyárja, hogy a kitűzött alapszabályokat a legpontosabban betaitsák s megköveteli, liogy a 10% tökét minden kamatozáskor megfizessék. A könyA levél végén meg szépen kérlelni kezd : írjalc neki minél számosabb levelel! Pár szó neki elég, csak annyit Írjak, hogy Jól megy a dolgom, hogy szomorú nem vagyok ! Várj jó apám, várj, várj. írok én teneked Akár mindennap egy biztató levelet, Szép piros tentával, a szivem vérével, Hü, gyermeki szivem nagy szeretetével. Megirom, hogy semmi baja hű fiadnak. Lefestem, neki mily vig napjai vannak. Leirom, magát miit/ szépen megbecsüli, Mi bajára lenne, hiven elkerüli. Csak a te orcádon bús redöt ne lássak ! Csak a te jó szived ne eméssze bánat! Csak emlékét mindig szeretetben tartsad • Áldott két kezedet csókoló — fiadnak! Horhits Béla Egy kis palota múltjából. Ahogy járok-kelek az utcán előrekonyitott fővel és mogorván, mikéntha nem is fiatalember volnék, hanem öreg, akinek vállait egy fogyófélben levő élet terhe hajlítja előre a nyakatövébe : Istenem, oly különös gondolataim vanuak néha! Teszem azt, a minap fejembe vettem, hogy a föld még sem mozog és nem is gömbölyű, hanem lapos, aminőnek a régiek hitték, az ég pedig, az a kék, vagy felhős, a mit látunk, a födője, és ugy vau rajta, mint a háztető. A padláson lakik a gazda, akit, mivel sohasem jön le, sohasem láthatunk. O szedi be tőlünk, lakóktól, a házbért, a melyet azonban korántsem pénzben, hanem a magunk becses életével kell lefizetnünk, mindig utólag. Valamint a tűzhelyben begyújtáskor a megfogamzott szikra egyik apró fácskáról a másikra ugrándozik pattogva előre, az én nevetséges gondolataim is ezen módo n eppen odáig jutottak, amikor alig öt lépésnyire előttem nagyot csöngetett rám egy szembe robogó villamos és én álmodozásaimat a kocsiúton hagyva, igen reálisan ugrottam félre a vágányok közül a gyalogjáróra. Amiből is rögtön kibogoztam a tanulságot, hogy aki álmodozik, az ne menjen a sinekre. Tehát ilyen különös ember vagyok én, türelmes olvasóm s e miatt ne is vegye tőlem rossz néven, ha az alább következő titokzatos történettel untatom. Ott, ahol most az Andráss3

r-ut hoszszu sugárban kiszökeli a Váczi-körutból, egyik telken (a világ minden kincséért el nem árulnám, melyiken) állt hajdanában — harminc év előtt, — egy elhagyatott, fehér házikó. A fehér házikóban egy töpörödött özvegy asszonyka lakott unokájával, egy szőke leánnyal, aki még csak tizenhat éves volt s piros ajkával épp ugy mosolygott, nefelejtskék szemével pedig oly hamiskásan hunyorított ha nézett, akár a házikó, mely gondolom, szintén nem volt öregebb, mint ő. A zöld zsalus ház egyetlen földi kincse volt az öreg asszonykának, aki gonddal ügyelt rá, hogy két szobácskáját, Naponta friss csemegevaj, prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. Ifj. Helbek József esem e ge-kereskedés « Kesz thelyen ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehíitött kőbányai palacksörök és ásványvizek.