Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

1909. augusztus 15. BALATONVIDÉK 6. velő urak, az uj foglalkozást ue népsze­rüsködésre, hanem befolyásukat arra hasz­nálják, hogyha uiár uépünk nem gazdagod­hatik, de legalább adós-jágba el no ine­rüljöu. Sokat lehetne még a pénzintézetek működéséről mondani, de egyet még sem mellőzhetek, t. i. azt, hogy senki péuzt könnyelműen fel ne vegyen, de ha már épen felvette, lelkiismeretesen iparkodjék azt megfizetni, nehogy más jószívű barátja legyen áldozata az ő végtelen könnyelmű­ségének. Rácz Rezső. Baba-bál. Talán niucs is ember, akinek a lelké­ben ne élne egy sejtelmes vonalakkal, misz • ikus árnyalatokkal megalkotott kép, amely­ben élő, ártatlan leányfejek töltik ki azt a keretet, melyet az emberi sziv formál ki magának. Őszinte leszek, ha azt állítom, hogy nekem is van egy ilyen képem. Igen is vau. Az én képemen angyalok szerepel­nek. Angyalok, akik lecsendesült. vihar után kiülnek az ég peremére s tündéri nótá­val csalják ki az elbujt napsugarakat, s azokból kévéket kötögetve aláhajigálják a tényt szomjazó földre és megtisztítanak ott mindent, mindent. Az én képem maga az ártatlanság. # * * Baba-bál csütörtökön délután a Hul­lám szállóban.Tele volt, a terem élénkséggel, vidámsággal. Örült, mindenki, nevetett min­denki. Hát hogy is ne lenne öröm és jó­kedv ott, ahol gyermekek vannak, gyerme­kek mulatnak. A gyermek játékában nin­csen tettetés, nincsen erőszakoltság. Őszinte annak minden szava, mozdulata. Boldognak mondhatja magát, az, aki végignézte azt a gyönyörű játékot, amely­nek szereplőiről a következőket irjuk meg: Legelőször is két kedves teremtés lé­pett. elő : Strausz Sári és Fellner Olga, akik zongorajátékukkal arattak tapsot. Majd szavalulok következtek. Steyrer Babi, Beck Etzsi és Gyárfás Bözsi Petőfi nek egy egy derűs hangú költeményét sza­valták el. Minden szó, ami azokat a gyer­meki ajkakat elhagyta, éreztette velünk, hogy lélekből szavaltak. Majd Deutsch Stefi táncolt kedves élénkséggel. Ugyancsak élvezet volt hallgatni Pré­ger Magdát, aki monologjával kacagtatott meg mindenkit. Bátor fellépése, határozott gesztusai és dallamos hanghordozása olyan jó volt, hogy elismeréssel adózunk az elő­adónak a kellemes élvezetért. Tapsolt a közönség, még pedig sokat Hegyi Margit és Kormos Otti ügyes és bá­jos duettjének is. Ezután rövid szünet következett, amit Unger Babci gyakorlott zougora játéka szakit ott meg. Szél János ügyesen he­gedült. A következő szám volt a műsor leg­kiemelkedőbb pontja. Egy fehér ruhás, bájos lányka libbent a közönség elé, Kárpáthy Lili. Táncolt ő, de olyan szépen, hogy gyönyörűség volt nézni. Nagy ügj esség volt azokban a pará­nyi lábacskákban, amelyeket oly kecsesen illegetett. Bájos arca, ragyogó szemei, lel­kes, eleven mozdulatai, egyszóval egész fellépése, annyira tetszettek a közönségnek, hogy viharzó tapssal megismételtette a fi­atal művésznő művészies tánoát, melyet az ő ügyessége tett széppé, elragadóvá. Utána Kormos Aliz egy pompásan ki­dolgozott szavalatával árult el nagy ügyes­séget és tehetséget. Ez volt a játék, amit sokan végignéz­tek és ami büszkeséggel töltheti el Grosz Gizi és Elza úrnőket, mert az ő kitartó munkásságuknak köszönhetjük, hogy elfe­lejthetetlenné, kellemessé tettek nekünk egy meleg nyári délutánt. * * * Most visszatérek oda, ahonnan elin­dultam — a képemhez. Ahhoz a képhez, amelyről előbb beszéltem és amelyről most már bátran mondhatom, hogy annak ha­sonmása volt az az élő kép, melynek sze­replői voltak azok az angyalok, akik a baba­bálon gyönyörűséggel töltötték el miud­nyájun lelkét. — Közgyűlés. A zHlavármegyei Gaz­dasági Egyesület, f. hó 16-én d. e. Keszt­bely un a városháza nagytermében közgyű­lést, tart. Allatdijazások idejének és helyé­nek meghatározása. Muraközi lódijazás ren­dezése. A vármegyei központi mezőgazda­sági bizottság költségvetése. Javaslattétel gazdasági niunkásházak épitése tárgyában. HÍREK. — Személyi hirek. Dr. Dudek János, dr. Mihályfi Ákos és dr. Lukcsics József buda­pesti egyetemi theológiai tanárok a mult héten rövid ideig városunkban tartózkodtak. Árvay Lajos vármegyénk alispánja a tegnapi napon városunkba érkezett, hogy résztvegyen a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület ma tartandó közgyűlésén. — Eljegyzés. Hertelendy Ferenc fő­rendiházi tag, volt zalamegyei most temes­megyei főispán leányát, Nandinet, eljegyezte Szalay Géza dr. nagybirtokos, Temesmegye törvényhatósági bizottságának tagja. — Kiküldetés. A Dunántuli Dalosszö­vetség helyi bizottsága Garay Sándor kar­nagyot bizta meg a Szövetség képviseleté­vel a Kecskeméten f. hó 15-18 ig tartandó országos dalosversenyen. — Egy tanító kitüntetése. Mindenki tudja, hogy Nagy János Vince vonyarc­vashegyi tanitó népnevelői hivatásának min­dig a legnagyobb buzgalommal felelt meg. Annál nagyobb örömet kelt most, hogy Nagy János Vince a Magyar Fö'dhi'elínté­zet első 600 koronás diját a közs, faiskola, mintaszerű kezeléséért elnyerte. Gratulálunk. — Katonai gyakorlatok Zalavármegyé­ben. A nagykanizsai 20-ik honvéd gyalog­ezredet. augusztus 20 ika körül Nagykani­zsán összpontosítják ; huszonnegyedikén harcszerű céllövészet lesz s 25 ikélől a hónap végéig az ezred menetelés közben gyakorlatokat végez Augusztus 30-án Za­laegerszegen találkoznak a 19. és 20-ik honvéd gyalogezredek, itt csallnkozik a tüzérség s lovasság is. Az igy megalakult 82-ik g^alogdandár Zalaegerszegről Szom­bathelyen át Kőszegre menetel s szeptem­ber 9—11 én lesznek a zárógyakorlatok. — Olajos utak. Zalaegerszegen tervbe vették a városnak olajjal való öntözését, <* több kísérletet is végezlek az olajos öntö­zéssel, amelynek legfőbb előnye az, hogy a porc megköti és a sárképződést megaka­dályozza. Nagykanizsáról irjált, hogy olt a Déli vasút, tett kísérletet az olajöntözéssel. Az állomáshoz vezető utat, öntöztette fel. A kísérlet jó eredménnyel kecsegtet, mert, az olaj a port ugy lekötő 1 te, hogy a kocsik nem vernek fel többé portengert. — Beküldetett. Több világosságot! Ál­lomástól gyalog a fürdőparlcig. A keszthe^'i fürdőparktól gyalogúton (nincs) a keszthelyi filigrán tornácát, piciny kertjét, amelyben muskátli, meg verbéna virult, rendben, tisztán tartsa, fehér vakolatát pedig semmi szenny ne érje. Általában az egész kis épület olyan volt, mintha most vették volna ki a ska­tulyából s a ki arra járt, bizony örömm-1 pihentette meg rajta egy pillanatra a sze­mét. Ámde történt, hogy az öreg asszony­kától megvonták a kegydijat a miből ed­dig éldegélt s ugyanakkor egy szép ru­háju idősebb ur jött hozzá és jó pénzért kibérelte a házikót. Szükség törvényt bont — gondolta az anyóka és kénytelen kelletlen oda adta a fehér házacskát az idősebb urnák, aki jó pénzt fizetett érte, ugy, hogy a nagy­mama ebből most már gondtalanul meg élhetett. Ez az ur aztán igen kellemes órákat élt át a kibérelt házban s láthatólag elé­gedett volt vele. Nemsokára azonban egy­szer csak megütötte a guta s az anyóka ugy okoskodott, ha már egyszer bérbe adta a kedves házikóját, mért ne adná bérbe másodszor is. Szerenc>ére jött egy fiatal báró, aki­nek sok fölösleges vagyona lehetett, Inert nem is bérbe, hanem örök áron vásárolta meg az anyókától az épületet, miután pe­dig megvásárolta, átépítette s oszlopokat állíttatott piros kapuja elé, egyszerű fehér falait kackiás rózsaszínűre festette, kertjé­ből kidobatta az igénytelen muskátlit meg verbénát s büszke rózsát, szegfűt ültetett el benne, szobáit pedig teli rakatta nehéz szőnyeggel, hogy a lépés se okozzon zajt benne, ha járnak. A csinos épület most már minden­kinek feltűnt, akit arra felé vitt az utja s a már azelőtt is arra járt emberek közül nem egy állt meg és kérdezte csodálkozva a kertészt (most már ez is volt), aki ép­pen kint állt az oszlopos kapuban : — Ugyan kedves barátom, ez-e az a kis fehér házikó, amelyik még tavaly is itt állt ? — Ez, tekintetes ur, — felelte a ker­tész, szippantván egyet makrapipájából. — Hogy megváltozott, — hogy meg­változott ! — csóválta fejét az idegen. És ugyan barátom, kié most ez az épület ? — Modisics táró őméltóságáé, — volt az önérzetes válasz Az idegen tovább ment, mialatt — aggályos egy lélek lehett — még egyre csóválta a f-jét. — Lám, lám 1 Most milyen oszlopa vannak 1 Modisics báró azonban csupán három esztendeig volt azon a véleményen, hogy az oszlopos ház csakugyan csinos és kedves. Akkor aztán — oly szeszélyes az ember — ráunt ós feléje sem nézett többé, ha­nem bizonyos szívességek fejében odaaján­dékozta Wolfman urnák, aki gazdag ban­kár volt ugyan, de mégis megöregedett. Ez az egészet mégegyszer akkorára kibővítette, s emeletet építtetett rá, két­színűre, fehérre és barnára festette át a rózsaszin falakat. A bankár szeretett élni s a társaságot is kedvelvén, valóságos estélyeket adott, ezekre az estélyekre (tekintettel arra, hogy a hely, szóban lévén már az Andrássy-ut megépítése, nem volt többé oly elhagya­tott, miként ezelőtt) többen gyülekeztek össze az uri társaságból, amelyben a ban­kárnak meglehetős összeköttetései voltak. Igy aztán a háznál, amely azelőtt szokva volt a magányossághoz, a gazda mellett mások is szívesen látott vendégek lettek. A diszes szobák ablakai esténkint ki­ragyogtak s a rácsos kapu előtt fogatok, béikocsik, automobilok álltak meg, a me­lyekből elegáns urak — idősek és fiatalok FOGMŰTEREM Berger Alfréd Budapestről juniustöl augusztus hó végéig Keszthelyen, Schleiffer-villa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom