Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-15 / 33. szám

1909. augusztus 15. BALATONVIDÉK 6. velő urak, az uj foglalkozást ue népszerüsködésre, hanem befolyásukat arra használják, hogyha uiár uépünk nem gazdagodhatik, de legalább adós-jágba el no inerüljöu. Sokat lehetne még a pénzintézetek működéséről mondani, de egyet még sem mellőzhetek, t. i. azt, hogy senki péuzt könnyelműen fel ne vegyen, de ha már épen felvette, lelkiismeretesen iparkodjék azt megfizetni, nehogy más jószívű barátja legyen áldozata az ő végtelen könnyelműségének. Rácz Rezső. Baba-bál. Talán niucs is ember, akinek a lelkében ne élne egy sejtelmes vonalakkal, misz • ikus árnyalatokkal megalkotott kép, amelyben élő, ártatlan leányfejek töltik ki azt a keretet, melyet az emberi sziv formál ki magának. Őszinte leszek, ha azt állítom, hogy nekem is van egy ilyen képem. Igen is vau. Az én képemen angyalok szerepelnek. Angyalok, akik lecsendesült. vihar után kiülnek az ég peremére s tündéri nótával csalják ki az elbujt napsugarakat, s azokból kévéket kötögetve aláhajigálják a tényt szomjazó földre és megtisztítanak ott mindent, mindent. Az én képem maga az ártatlanság. # * * Baba-bál csütörtökön délután a Hullám szállóban.Tele volt, a terem élénkséggel, vidámsággal. Örült, mindenki, nevetett mindenki. Hát hogy is ne lenne öröm és jókedv ott, ahol gyermekek vannak, gyermekek mulatnak. A gyermek játékában nincsen tettetés, nincsen erőszakoltság. Őszinte annak minden szava, mozdulata. Boldognak mondhatja magát, az, aki végignézte azt a gyönyörű játékot, amelynek szereplőiről a következőket irjuk meg: Legelőször is két kedves teremtés lépett. elő : Strausz Sári és Fellner Olga, akik zongorajátékukkal arattak tapsot. Majd szavalulok következtek. Steyrer Babi, Beck Etzsi és Gyárfás Bözsi Petőfi nek egy egy derűs hangú költeményét szavalták el. Minden szó, ami azokat a gyermeki ajkakat elhagyta, éreztette velünk, hogy lélekből szavaltak. Majd Deutsch Stefi táncolt kedves élénkséggel. Ugyancsak élvezet volt hallgatni Préger Magdát, aki monologjával kacagtatott meg mindenkit. Bátor fellépése, határozott gesztusai és dallamos hanghordozása olyan jó volt, hogy elismeréssel adózunk az előadónak a kellemes élvezetért. Tapsolt a közönség, még pedig sokat Hegyi Margit és Kormos Otti ügyes és bájos duettjének is. Ezután rövid szünet következett, amit Unger Babci gyakorlott zougora játéka szakit ott meg. Szél János ügyesen hegedült. A következő szám volt a műsor legkiemelkedőbb pontja. Egy fehér ruhás, bájos lányka libbent a közönség elé, Kárpáthy Lili. Táncolt ő, de olyan szépen, hogy gyönyörűség volt nézni. Nagy ügj esség volt azokban a parányi lábacskákban, amelyeket oly kecsesen illegetett. Bájos arca, ragyogó szemei, lelkes, eleven mozdulatai, egyszóval egész fellépése, annyira tetszettek a közönségnek, hogy viharzó tapssal megismételtette a fiatal művésznő művészies tánoát, melyet az ő ügyessége tett széppé, elragadóvá. Utána Kormos Aliz egy pompásan kidolgozott szavalatával árult el nagy ügyességet és tehetséget. Ez volt a játék, amit sokan végignéztek és ami büszkeséggel töltheti el Grosz Gizi és Elza úrnőket, mert az ő kitartó munkásságuknak köszönhetjük, hogy elfelejthetetlenné, kellemessé tettek nekünk egy meleg nyári délutánt. * * * Most visszatérek oda, ahonnan elindultam — a képemhez. Ahhoz a képhez, amelyről előbb beszéltem és amelyről most már bátran mondhatom, hogy annak hasonmása volt az az élő kép, melynek szereplői voltak azok az angyalok, akik a bababálon gyönyörűséggel töltötték el miudnyájun lelkét. — Közgyűlés. A zHlavármegyei Gazdasági Egyesület, f. hó 16-én d. e. Kesztbely un a városháza nagytermében közgyűlést, tart. Allatdijazások idejének és helyének meghatározása. Muraközi lódijazás rendezése. A vármegyei központi mezőgazdasági bizottság költségvetése. Javaslattétel gazdasági niunkásházak épitése tárgyában. HÍREK. — Személyi hirek. Dr. Dudek János, dr. Mihályfi Ákos és dr. Lukcsics József budapesti egyetemi theológiai tanárok a mult héten rövid ideig városunkban tartózkodtak. Árvay Lajos vármegyénk alispánja a tegnapi napon városunkba érkezett, hogy résztvegyen a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület ma tartandó közgyűlésén. — Eljegyzés. Hertelendy Ferenc főrendiházi tag, volt zalamegyei most temesmegyei főispán leányát, Nandinet, eljegyezte Szalay Géza dr. nagybirtokos, Temesmegye törvényhatósági bizottságának tagja. — Kiküldetés. A Dunántuli Dalosszövetség helyi bizottsága Garay Sándor karnagyot bizta meg a Szövetség képviseletével a Kecskeméten f. hó 15-18 ig tartandó országos dalosversenyen. — Egy tanító kitüntetése. Mindenki tudja, hogy Nagy János Vince vonyarcvashegyi tanitó népnevelői hivatásának mindig a legnagyobb buzgalommal felelt meg. Annál nagyobb örömet kelt most, hogy Nagy János Vince a Magyar Fö'dhi'elíntézet első 600 koronás diját a közs, faiskola, mintaszerű kezeléséért elnyerte. Gratulálunk. — Katonai gyakorlatok Zalavármegyében. A nagykanizsai 20-ik honvéd gyalogezredet. augusztus 20 ika körül Nagykanizsán összpontosítják ; huszonnegyedikén harcszerű céllövészet lesz s 25 ikélől a hónap végéig az ezred menetelés közben gyakorlatokat végez Augusztus 30-án Zalaegerszegen találkoznak a 19. és 20-ik honvéd gyalogezredek, itt csallnkozik a tüzérség s lovasság is. Az igy megalakult 82-ik g^alogdandár Zalaegerszegről Szombathelyen át Kőszegre menetel s szeptember 9—11 én lesznek a zárógyakorlatok. — Olajos utak. Zalaegerszegen tervbe vették a városnak olajjal való öntözését, <* több kísérletet is végezlek az olajos öntözéssel, amelynek legfőbb előnye az, hogy a porc megköti és a sárképződést megakadályozza. Nagykanizsáról irjált, hogy olt a Déli vasút, tett kísérletet az olajöntözéssel. Az állomáshoz vezető utat, öntöztette fel. A kísérlet jó eredménnyel kecsegtet, mert, az olaj a port ugy lekötő

1 te, hogy a kocsik nem vernek fel többé portengert. — Beküldetett. Több világosságot! Állomástól gyalog a fürdőparlcig. A keszthe^'i fürdőparktól gyalogúton (nincs) a keszthelyi filigrán tornácát, piciny kertjét, amelyben muskátli, meg verbéna virult, rendben, tisztán tartsa, fehér vakolatát pedig semmi szenny ne érje. Általában az egész kis épület olyan volt, mintha most vették volna ki a skatulyából s a ki arra járt, bizony örömm-1 pihentette meg rajta egy pillanatra a szemét. Ámde történt, hogy az öreg asszonykától megvonták a kegydijat a miből eddig éldegélt s ugyanakkor egy szép ruháju idősebb ur jött hozzá és jó pénzért kibérelte a házikót. Szükség törvényt bont — gondolta az anyóka és kénytelen kelletlen oda adta a fehér házacskát az idősebb urnák, aki jó pénzt fizetett érte, ugy, hogy a nagymama ebből most már gondtalanul meg élhetett. Ez az ur aztán igen kellemes órákat élt át a kibérelt házban s láthatólag elégedett volt vele. Nemsokára azonban egyszer csak megütötte a guta s az anyóka ugy okoskodott, ha már egyszer bérbe adta a kedves házikóját, mért ne adná bérbe másodszor is. Szerenc>ére jött egy fiatal báró, akinek sok fölösleges vagyona lehetett, Inert nem is bérbe, hanem örök áron vásárolta meg az anyókától az épületet, miután pedig megvásárolta, átépítette s oszlopokat állíttatott piros kapuja elé, egyszerű fehér falait kackiás rózsaszínűre festette, kertjéből kidobatta az igénytelen muskátlit meg verbénát s büszke rózsát, szegfűt ültetett el benne, szobáit pedig teli rakatta nehéz szőnyeggel, hogy a lépés se okozzon zajt benne, ha járnak. A csinos épület most már mindenkinek feltűnt, akit arra felé vitt az utja s a már azelőtt is arra járt emberek közül nem egy állt meg és kérdezte csodálkozva a kertészt (most már ez is volt), aki éppen kint állt az oszlopos kapuban : — Ugyan kedves barátom, ez-e az a kis fehér házikó, amelyik még tavaly is itt állt ? — Ez, tekintetes ur, — felelte a kertész, szippantván egyet makrapipájából. — Hogy megváltozott, — hogy megváltozott ! — csóválta fejét az idegen. És ugyan barátom, kié most ez az épület ? — Modisics táró őméltóságáé, — volt az önérzetes válasz Az idegen tovább ment, mialatt — aggályos egy lélek lehett — még egyre csóválta a f-jét. — Lám, lám 1 Most milyen oszlopa vannak 1 Modisics báró azonban csupán három esztendeig volt azon a véleményen, hogy az oszlopos ház csakugyan csinos és kedves. Akkor aztán — oly szeszélyes az ember — ráunt ós feléje sem nézett többé, hanem bizonyos szívességek fejében odaajándékozta Wolfman urnák, aki gazdag bankár volt ugyan, de mégis megöregedett. Ez az egészet mégegyszer akkorára kibővítette, s emeletet építtetett rá, kétszínűre, fehérre és barnára festette át a rózsaszin falakat. A bankár szeretett élni s a társaságot is kedvelvén, valóságos estélyeket adott, ezekre az estélyekre (tekintettel arra, hogy a hely, szóban lévén már az Andrássy-ut megépítése, nem volt többé oly elhagyatott, miként ezelőtt) többen gyülekeztek össze az uri társaságból, amelyben a bankárnak meglehetős összeköttetései voltak. Igy aztán a háznál, amely azelőtt szokva volt a magányossághoz, a gazda mellett mások is szívesen látott vendégek lettek. A diszes szobák ablakai esténkint kiragyogtak s a rácsos kapu előtt fogatok, béikocsik, automobilok álltak meg, a melyekből elegáns urak — idősek és fiatalok FOGMŰTEREM Berger Alfréd Budapestről juniustöl augusztus hó végéig Keszthelyen, Schleiffer-villa.