Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

XIII. évfolyam Keszthely, 1909. december 5. 49. szám. Politiliai luMilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat,, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ái'a 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. A válságról. Áldatlan politikai viszonyaink­ból kibontakozást is alig tudunk ma már találni. Köszönhetjük ezt a vég­nélküli válságot a Justh-pártiaknak, akik a levegőbe való kapkodásukkal s a még meg nem érett önálló bank azonnali életbeléptetésének követe­lésével elélik azt, amit akartak, ex­lexbe kergetik az országot. Lesz újból darabont korszak. S a jó magyar majd a jövendőbeli da­rabontok folyószámláját egyenlítheti ki adó alakjában azért a békés meg­oldásért, amelyre csak mi fizethe­tünk rá, mert a jelen viszonyok közt politikailag lehetetlen többet elérni, — s még hálásak lehetünk, ha a status quo megmarad, Mi sem vagyunk rosszabb ma­gyarok, mint akik szörnyen azoknak vallják magukat. Mi is hivei vagyunk az önálló banknak, mint tisztán független magyar közgazdasági in­tézménynek. De politikailag mérle­gelve az ad hoc viszonyokat, nem helyezhetjük szembe magunkat az uralkodó kifejezett akaratával, mert hiába van részünkön a jog, törvény és az igazság, — közjogunk igen eminens jogot ad vető alakjában a koronának, — s hiába, a vétóval szemben minden. Szerénységgel s diplomatikusan többet élhetünk el. — A jog a mi­énk, a hatalom az, osztráké. — Nem lehet, nem szabad in medias res rohannunk, ki kell várnunk, lesnünk az alkalmas időpontot, amikor sza­vunk a törvényben is biztositott jo­gaink gyakorlati érvényesítésének súlyt adhat. ~ S erre még van idő és lesz is idő. Versünk fel egy igen alkalmi kérdést,. Ugyebár, tisztán az önálló bank mikor történendő életbelépte­tésének a ténye az, ami a nagy sriWyal biró egységes függetlenségi pártul megbombisztotta. Adós maladt azonban a felelet­tel a ma már a Justh nevét viselő fractió, hogy honnét merítették, vagy meríthették a meggyőződés biztos tudatával azt. hogy az önálló banknak minden előkészités nélküli azonrali btesithetése közgazdasági­lag hasznos-e, nemzetállamunk jö­vőjét megalapító, gyarapító lesz e ? Szóval, csak üres frázisok után való kapkodás volt ténykedésük és Kossuth Ferenccel szemben tanúsí­tott oppositiójuk szülte azt, amire az általunk nekik imputált jóhiszemű­ségük nem is számithatott. Magát az államfőt hozták a legnagyobb dilemmába. Aki, hallgassa meg bár a pár­tok minden árnyalatú frakcióját, magából a megtörtént előadottakból, tekintve a széthúzást s a különböző pártfelfogásokat, a legnagyobb jó­akarattal sem lehet tisztában azzal, liogy hát tényleg mit akarnak az önálló banknak azonnali életbelép­tetésével. Ha egy tábort alkot egy kormány képes, többséggel biró párt, szavának a legmagasabb helyen leg­alább is oly ereje van, hogy szá­molnak veÍ£. A függetlenségi párt szétválása az ellenkezőjét szülte. Tá­pot adott a gyanúnak. A gyanú pe­dig fél halál az államot mozgató kézben, Módja lenne azonban és meg­felelő kivezető utja a sivár jelen­nek, amely a békés Kibontakozás zöld olaj ágát hozhatná számunkra, ha belátná a kivált Justh fractio, A BALATON VIDÉK T ü Ül! A JA. A komédiás. A vizsgálóbíró rágyújtott egy sz-^p sárga trabuklióra s odaszólt az Írnoknak: — Nem kell mindent belevenni a jegy­zőkönyvbe, amit ez a komédiás összefecseg. Csak a lényeget. — De ké rem tekintetes uram, épp ez a dolog lényege ! Nem menteni akarom én magára. Csak azt akarom hogy meg értsék az urak, mi rt ölteni meg a felesé­gemet. — Hát beszéljen, bánom is én ! — Csodálatom teremtés volt ő, biró ut*, nagyon c*odálato«. Máig sem tudom, hogy mi volt: angyal-e. ördög-e ? A teste talán mégis az ördögé volt. A lelkébe nem láthattam bele. Mikor kirepült a test-bői, azon a kis nyíláson, amelyet az én későm vágott hófehér mellén, uióg akkoi sem lát­hattam. Most se tudom fehér volt-e, vagy fe­kete. Talán majd ha odafent vagy oda­lent találkozunk, akkor megtudom az igazi szinót. 0 csodáiatoa teremtés volt, én pedig gyáva és ostoba voltam. De hát hol van az a szerelmes ember, aki elég bátor a le­mondá 1 hoz és aki elég okos ahhoz, hogy belássa, hogy val.iki, akit szeret, nem neki való. Legalább is nem feleségnek, De ha látta volna, biró ur, milyen szép volt! Milyen szép ! A szeme' olyan ártatlan, olyan tiszti fényű volt! S a hangja ! Mintha tündérharang csengett volna! S « járása, a mozdulata, a tánca : csupa ritmus, csupa költészet és mellé csupa érzékizgató, csupa mámor ! Ai ki látta, elveszítette az eszét. Hát még aki szerette, aki nem csak bírni akarta, de becsületesen, lélekkel, túláradó szívvel sze­rette !, Ugy, ahogj' én! Es ez az édos, bájos, bűvös teremtés mindennel és mindenkivel az életben csak játszott. Ugy született, hogy ne tudja az életet komolyan venni egy percig se. Nem is vette. Játszott a szerelemmel is, becsülettel is, a hűséggel is, ahogy ját­szott a kis foxterrierjével va^y valamelyik udvarlójával, vagy velem. Még talán engem vett volna legko­molyabban, ha én nem vettem volna őt komolyan. Ha léha szerelemmel közeled­tem volna feléje, taláu lebilincseltem volna. Hiszen néha olyan igaz szerelemmel kö­zeledett felém, mikor előadás után olyan fáradtan ültem odahaza. Hogy ugrott a nyakamba, hogy ölelt, csókolt ! Azt hiszem meg kell őrülnöm, ha eszembe jut. hogy soha többé nem fog megölelni, megcsókolni, — Bizony az nem fogja — mor­mogta a biró ur — de hát kedves bará­tom, akit szeretünk, azt nem szoktuk ám lebicskázni. Azért öltem meg, mert szerettem F És mert azt hittem, hogy megcsalt. Sirolin Emeli az étvágyat és a lestsúlyt, -megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta, ajánlva. .Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti cnomagolást. ,F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) Roehe íf Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara Uvegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom