Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám

4. BALATONVIDÉK 1909. november 14. hogy elhirtelenkedése oly végzetes sakkhúzás volt, amelyből csak egy áthidaló, de még mindig erősen nemzeti álláspontunkat védő és mentő kéz, Kossuth Ferenc diplo­mata keze mentheti meg a nem­zetet. Egyesüljenek tehát Kossuth Fe­renc eszméinek általuk is ismert je­gyében. Hirtelenkedésüket megbo­csátja a nemzet közvéleménye, amely higgadtan tud itélni. Arról pedig meggyőződve lehetnek, hogy a meg­térő bűnösöket, akik belátták téve­désüket, szivükre ölelik a volt párt­beliek. Tán nem a pusztában hangzó lesz szavunk, ha képviselőnk is osz­taná álláspontunkat s csatlakoznék Kossuth Ferenc pártjához, mint a mely a magyar nemzet igpz ér­dekeit viseli a szivén. Mit, ha meg­tesz és Kossuth Ferenc eszméit irja zászlajára — e jegyben győzni is fog. Hisszük, hogy igy is lesz. í^ozzay József Hr. A Keszthelgi Takarékpénztár Részvéijg­tárgaság jubileumára. 1869—1909. A mai anyagiasságot hajhászó világ ban, amikor majd minden cselekménynek rugója a nagyobb haszon elérhetése iránti törekvés és amikor az elért hasznot n-m eszköznek, hanem célunk tekinti a nagy többség, az egoisticus igények kielegitésére, jól esik látnunk, hoey egy olyan közgazda­sági intézet, melynél az eszköz szentesitette a célt, üli fennállásának negyven éves jubi­leumát. Ez a közgazdasági tényező, amely a tulajdonképeni pézügyi műveletei mellett. áldozott és adózott, a kulturáuak, a társa­dalomnak s városunknak : a Keszthelyi Ta­karékpénztár Részvénytársaság. 1869-ben, tehát negyven évvel ezelőtt néhány lelkes polgár, élükön Beck Sándor­ral, aki immár negyven éven át vezérlő igazgatója ezen intézetne'<, alapították a részvénytársaságot. A kezdetleges és kedvezőtlen gazdasági viszonyok dacára megalakult takarékpénz­tár okszerű és gazdaságos kezelés alatt, a Dunántúl egyik legvirágzóbb ós legszolidabb pénzintézete lett, amely iránt annyira meg­szilárdult a bizalom, hogy ebben a kis vá­rosban máris öt, millió betétet kezel, s vidékünk gazdasági életében valóságos mis­siót teljesít. Kiirtotta teljesen az elharapódzott, uzsorát, felébresztette a takarékossági szel­lemet,, egészséges birtokpolitikát inaugurált, és vidékünk hiteligényeit teljesen orvosolta. Különösen áldásos tevékenységet fej­tett ki a kisgazdák érdekeinek felkarolásá­val ; hitelszükségleteit, a legmesszebbmenő méltányossággal és a leghumánusabbati elé­gítette ki, módot, nyújtott, arra, hogy jutá­nyosán és könnyen birtokot, szerezhettek. Sok helyen a parcellázási művelete­ket a legszolidabb bázison segítette elő a j pénzintézet s igy lett általa, az ő révén. j sok község fejlödéskópes és virágzó, lakos­sága pedig, dacára H sürü népességnek, megmenekült, a kivándorlás nemzetbom­lasztó szükségétől. Nagyméretű gazdasági tevékenysége nem gátolta azonban abban sem, hogy kul­turális tényezővé ne váljék s ezt nem üres szavakkal, de tetteivel igazolta. A város ós a vidék közhasznú és jótékony céljaira, — iskola, kórház, templomépítés és sok mindenre ezereket és ezereket, áldozott és több nagyobb összegű alapítványt is ló tesitett. Hogy az intézet, hivatását a szó leg­nemesebb értelmében betöltheté, abban elsősorban az érdem oroszlánrésze fáradha­tatlan vezérigazgatóját, Beck Sándort illeti, ki közgazdasági nagy tudással párosult intelligenciájával elérte azt, ami oly keve­seknek jut osztályrészül, hogy városunkban és a vidéken nemcsak tiszteletnek, de köz­szeretetnek is örveud. Sohasem volt elfogult a bonyolult fiuanciák rendezésében. Neki ur és polgár egyforma volt és ezen pártat­lansága egyéb szimpatikus jellemvonásai mellett szerezték meg számára a polgári erények legnagyobbikát,: a közbecsülést. Érdemes munkatársai voltak az inté­zet sikereinek elérésében az ügybuzgó igaz­gatótanács, a felügyelőbizottság és a derék hivatalnoki kar, kiknek sorából az intézet alapításától kezdve még ma is fungáló, ér­demekben gazdag főpénztárnokot, Puly Jánost emeljük ki. Beck Sándor vezérigazgató igazán a jól elvégzett, munka nyugodt, tudatával ju­bilálhatja intézetének 40 éves fennállását s büszkeséggel tekinthet, az elért nagy si­kerre, mely minden szónál ékesebben hir­deti az ő tevékeny munkásságát. A megelégedettség boldog érzetével tekinthet vissza hasznos tevékenységgel teli negyven éves működésére, mert egész te­vékenységét, tudását, az intézet, fejlesztésé­nek és felvirágzásának szentelte. Még be­tegsége alatt is, melyből igaz örömünkre, teljesen kigyógyult, sem engedte ki a ve­zetést kezeiből, hanem szokott szellemi frisseségével még a legminutiózusabb ügyek­ben is magának tartotta fenn az intézke­dés jogát. Most, újból teljes egészségben és a nála megszokott ügybuzgóságga! igazgatja az intézetet. Az intézet, negyven éves jubileuma al­kalmából azzal köszöntjük őt, hogy az öt­ven éves jubileum még ott érje őt, ugyan­ebben a positióban, ebben a fizikai erőben és frisseségben Ha közgazdasági eredménydus tevékenységét ezideig nem is honorálták még a felsőbb "körök azzal az elismeréssel, amit ő méltán kiérdemelt, legyen elég egyelőre az, hogy birja nemcsak e város, hunéin a vidék közönségének is osztatlan szeretetét ós becsülését. Sic itur ad astra ! dr—y. Felhívás! Magyarország valamennyi Tanító­testületéhez. A Jász Nagykun-Szolnok vármegyei Tanítótestület folyó évi november hó 6-ón megtartott gyűlésén Bozsik Béla egyesületi tag a következő előterjesztést, tett.e : — Hát még hozzá bizonyítéka sem volt ? Csak hitte ? pattant fel a biró ur. — Csak hittem ! Egyre kutattam utána, egyre kételkedtem benne. S mi bi­zonyítékom volt ? Egv csók, amit annyi­nak ad egy színésznő. Kényszerből is, já­tékból is. Ez volt, semmi egyéb. S az utolsó percben megesküdött, hogy csak en­gem szeretett, nem csalt meg senkivel! Ez volt, semmi egyéb. S az utolsó percben megesküdött, hogy csak engem szeretett, nem csalt meg senkivel! Ez az irtózatos ! Meg az, hogy ón még most sem hiszek neki! Neki, aki haldokolva esküdött ! — Ne szavaljon és ne patetizáljon ! Nincs itt publikum. A dologra! — Hát megöltem ! Akasszanak fel! — vágja oda dacosan és azzal elhallgat. — Hanem később megint csak be­szólni kezd : — Kiállhatatlan, utálatos voltam. Egyre féltékenykedtem. Hát még mikor láttam egy-egy operettben ingerlően szép és szemtelen jelmezeiben ! Buja tűzben ra­gyogott, a szeme; mozdulataiban annyi bűnös kacérság volt és mosolyában, tekin­tetében annyi szédítő mámor. — Oh, ilyenkor azt hittem, hogy az a nő befertözi az én becsületemet és meg­szentségteleníti a művészet templomát ! Mert én annak tartottam a színpadot : De mikor szóltam neki, kinevetett : — Csak nem játszhat.om ugy, mint te ! Nem vagyok én drámai színész ! Ne­künk ingerelni kell ! Azért fizetnek ! Meg aztán jól is esik látni, hogy bomlanak utá­nam Később aztán rám unt. S a szememre hányta, hogy minek vettem el ! —; Elvetted a legnagyobb érdekes­ségemet ! Kit érdekel többé egy színésznő, akinek férje van ? Végünk van, ha tud­ják rólunk, hogy előadás után, odahaza papucsban, meg hálókabátban vár a férj. Aki a színpadon hódítani akar, annak meg kell őriznie a leányság látszatát. Vagy pe­dig ugy kell játszania, hogy a férfiak a fejük tetejére álljanak ! — És rossznak is'kell lenni, kérdez­tem egyszer tőle. — Dehogy kell. Csak mutatni kell, mintha rosszak lennénk ! Kacérkodni, in­gerelni, hódítani őket ! Szeretni csak téged szeret'ek ! — És akkor elhittem neki ! Abban a percben ! De már a következőben nem. Ir­tózatos ólét volt ez ! S még hozzá az az irtózatos ellentét, ami köztünk volt a mű­vészeti kérdésekben. Nekem szentség volt a művészet ós oltár a színpad ; neki ke­nyérkereset és vidám kacérkodási hely. S mikor néha magasabb művészi célokról kezdtem előtte beszélni, kikacagott s fel­kapva a szoknyáját és mutatva formás lá­bát, belekezdett valami pikáns kupiéba: — Ez kell a publikumnak, fiam! — Térjen már végre a dologra. — Rátérek. Próbánk volt aznap dél­előtt. Az én próbám már elvégződött, de az övé még tartott. A színpad homályos volt, s ó nem látta, hogy én ott állok az egyik oldalfal mellett. Nem volt jelenése s nem messze tőlem, a hátulsó szinfal mö­gött beszélgetett azzal az utálatos vörös kritikussal, aki engem mindig levágott, őt pedig mindig dicsérte. Egészen hozzásimult, a nyakkendőjé­vel babrált és kacagva beszélte neki, hogy én milyen féltékeny vagyok. — Tudja, kezdek már jóllakni vele. Ott is hagyom, ha nem becsüli meg magát. A nagyérdemű közönség szives figyelmébe ajánlom a remek kiállítású és olcsó KRAMPUSZOKAT továbbá 1 kg. finom datolya -.96 fill. 1 kg. János kenyér -.48 fill. 1 .. koszorú füge -.52 „ 1 „ Mikulás keverék 2.40 „ Ifj. HELBEK JÓZSEF ezelőtt Wünsch Ferencz fűszer és csemege kereskedése Keszthelyen 5» Kitűnő tisztelettel 1 kg. igen finom Szalon cukorka 1.70 fill.

Next

/
Oldalképek
Tartalom