Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-14 / 46. szám

1909. november 28. BALATONVIDÉK 157. Az ész akkor majd tud parancsolni, a test pedig engedelmeskedni és igy a helyes rend, az erkölcsiség rendje fog felvirágozni, melyet, azt hiszem, mindnyájan óhajtunk és kivánunk. Orbán József. HÍREK. — Semélyl hlr. Dr. Burány Gergely csornai prépost tegnap délelőtt 10 órakor városunkból székhelyére utazott. — FŐuri vadászat. Festetics Tassilo gróf ur magyar kir. főudvarmester állal keszthelyi uradalmához tartozó vadászterü­leteken rendezett vadászatok alkalmával a következő főúri vendégek időztek Keszthe­lyen : Metternich herceg és neje, 1 otocki Román gróf őnagymélt,ósága ésneje,Goutant­Biron grófnő, Leghait belga követségi ta­nácsos és neje, Esterházy Sándor gróf és neje, gróf Herbersteiu ezredes és neje, Ester­házy Mório gróf. Pallavicini őrgróf, Wetick­heim László gróf. Potocki György gróf és Festetics György gróf. A nov. 10., 11. és 12-én megtartott, három napi vadászaton közel 5000 darab vad került, teiitékre. — Szent Imre ünnepély. Főgimnáziu­munk ifjúsága lélekemelő ünnepélyt rende­zett Szent Imre herceg tiszteletére a mult vasárnap. Az ünnepélyt alkalmi karének vezette be. Utána Záborszky Jenő és Ga­lambos Olivér szavalták el hatással Szem­léi- Ferencnek «Szt. Imre ünnepén* cimü költeményét. Majd Benes Ferenc VIII. o. tanuló ügyes tollal megirt felolvasás kere­tében ismertette Szent Imre herceg- életét és legendáit A tetszéssel fogadott, felolva­sás után Mangliár Károly szavalta el mély érzéssel — Eckhardt Antal karnagy mű­vészi zongorakisérete mellett — a «Szent Imre sirja» cimü melodrámát. Az előudás után felhangzó taps és éljen egyaránt szólt, a kísérőnek és s/nvalónak. Ezután Gótzy Mihály főgirnn. tanár tartotta m<-g ünnepi beszédét, buzdítván az ifjúságot védőszent­jének tiszteletére s nyomdokainak követé­sére. Boér Gyula VI. o. t. szavalt el még egy hatásos költeményt, végül pedig az énekkar a himnuszt. Énekelte. — Adakozás. Festetics Tassilo gróf ur Ónagyméltósága a Szent Miklósról nevezet t temető kápolna renoválási költségeihez 1000 koronával járult hozzá. A nemes tett nem szorul külön dicséretre; s önmagában hordja jutalmát. — A < Társaskör* mult vasárnap dél­előtt, tartotta évi rendes közgyűlését dr, Dezséuyi Árpád főtitkár elnöklete alatt. A közgyűlésen a tagok szép számba jelentek meg. A pénztáros jelentése szerint a kör­nek 1912 kor. készpénz vagyona van. A kör ezidő szerint 92 beltagot és 18 kültagot számlál. Elhatározta a közgyűlés, hogy a vagyont könyvtár alapítására fogja felhasz­nálni. Ezután a tisztújítást ejtették meg. Elnökké dr. Dézsányi Árpád főtitkár, alel­nökké Takácli Imre főbiró, pénztárossá Cséby Lajos gyógyszerész, háznaggyá Ben­dekovics István urod. főpénztáros, titkárrá Iwsits Gyula tanitó választattak meg. A közélet felleuditése céljából a téli hónapok­ban minden csütörtökön társasvacsorát ren­dez a kör. — Adomány. Festetics Tassilóné grófné mint minden évben, ugy az idén is, 100 koronát, adományozott a somogyberzenczei ovodások karácsonyfájára. — Keszthely pótadója. A városi kép­viselőtestület, által letárgyalt, s a járási szám­vevő által felülvizsgált ós illetve a törvény­hatóságnak jóváhagyásra ajánlott, Keszthely város háztartását, illetőleg a költségvetés szerint 1910. évi pótadó : a), az általános, vagyis a közérdekű kiadásokra 51'4°/ 0, — b), a belrendörségi és a közbiztonsági ki­adásokra 3-l°/ 0 ós végül a mezörendőrségi kiadásokra 24%- E szerint a jövő évi pót­adónk pár százalókkal csökkent, mely ör­vendetes esemény magyarázatát, abban leli. hogy a fedezet néhány tételénél növekedés állt elő, s igy a szükséglettel szemben állí­tott bevételek betudása után mutatkozó fedezetlen kiadás a folyó évnél kedvezőbb. — Hölgyismerkedö. Akadémiánk ifjú­sága f. hó 6-án rendezte első tánoestélyét, a hagyományos hölgyismerkedőt, az Ama­zon szálló niigytermében. Az estélyen ke­vésszámú, de válogatott közönség volt je­len s a hölgyek ugyancsak nem panaszkod­hatnak, hogy nem táncoltak eleget, mert kézről-kézre adták őket, a jókedvű és fá­radhatatlan akadémikusok. Jelen voltak : Asszonyok : Acsády Béláné, Baranyay udönné, Berzsenyi Sándorné, Haydeu Sán­dorué, Hoffmann Arnoldné, dr. Illés Jgnácné, Lipter Eriiőné, Párkányi Józsefné, Tónika Kálmánná, Vidosfalvy Ernöné. Leáuyok: Acsády Ilonka, Baranyay Gabyka, Berzse­nyi Annuska, Eitner Mancika, Hayden Ilike, Hoffmann Margitka,Illés Ilma,Illés Marietta, Lipter Babyka, Párkányi Ilonka, Torma Irmuska. — Felülfizetni szívesek voltak : Spar szam Pal 27 korona, diósgyőri Czakó Béla 17 kor , Hayden Sándor 12 kor., Toldi Szabó László 8 kor., Windisoh Richárd dr. 7 kor., Hoffmann Arnold 6 kor., Tomka Kálmán 6 kor., z«lai Baronyi Eduárd 5 kor., Illés lguác dr. 2 kor. — Eljegyzés. Krémer N. nyitrai gőz­malom művezető nevelt leányát. Klein Sá­rikát, eljegyezte városunk szülötte. Székely Géza korponai gimn. rajztanár. — Jótékony tea-zsurok. Mint értesü­lünk, nemesszivü hölgyeink körében moz­galom indult meg avégből, hogy a mult évben meghonosított és oly szép eredmény­nyel járt jótékony tea-zsurokat ez óvbeu is életre keltsók. A mozgalom élén most is Takáoh Imrónó urnő áll, aki igazán elis­merésre méltó önzetlen munkásságot, fejt ki a szegénysorsu tüdőbetegek javára. Az első zsurt, december hó első vasárnapjára tervezik hölgyeink s hogy a jótékonyság oltárára minél szivesebben áldozzuk fel gyéren csengő koronáinkat, a csésze tea és a különféle édességek mellett még szellemi csemegében is részesítenek bennünket. — Hogy mit terveznek, azt még nekünk sem árulták el, meglepetésül tartogatják a bi­zonyára fényes eredményű első zsúr ven­dégeinek. — Az akadémia köréből. A f. hó 4-én megtartott cGorgikoni* gyűlés a tanári kar és az ifjúság teljesszámu jelenlétében folyt le, lefolyásáról bőven a jövő számunk­ban fogunk beszámolni. — A Zaiavármegyei Gazdasági Egye­sület, úgyis mint, Zalavármegye Központi Mezőgazdasági Bizottsága f. évi november hó 27-én d. e. 9 órakor, illetve d. e. 10 órakor, Zalaegerszegen, saját házában ren­des közgyűlést tart. A mezőgazdasági bi­zottsági ülés tárgysorozata: Az 1910. évi költségvetés megállapítása. Az 1910. évi működési tervezet megállapítása. Zalavár­meg3'e tüzreiidészeti szabályrendeletének véleményezése. Folyó ügyek. Indítványok. — A gazdasági egyesületi rendes közgyű­lés tárgysorozata : Jslentés a téli háziipari tanfolyamok, gazdasági tanfolyamok és né­pies előadásokról. Az egyesület, milleunáns ösztöndijának odaítélése, AZ Országos Gaz­dasági Bank Részvénytársaság ajánlata a katonai szállítások vállalása tárgyában. Ligetvár községnek a lóalkusz-ípar ügyé­keresett, menedéket a viharként száguldó spáhik pusztításai elől. A kinek félteni valója volt, elrejtőzött a rengeteg erdők mé­lyén, az úttalan mocsarak szigetein s azo­kon a helyeken, hol boldogabb időben a csikasz leste prédáját, felütötték sanyarú tanyájukat a menekültek s mig az ólálkodó török hasztalan keresett utat a nádrengete­gek mélyeiből felszálló füst után, az utat ismerő magyarok nem egy pogányt, sülyesz­tettek a tespedő mocsarak mélyeibe. Ilyen menedékhelye volt a bujdosó magyaroknak a Mária szigete is, melyet a Kis-Balaton és a Zala posványai védelmez­tek a rabló török-tatár csapatok támadásai elől. Itt, vonták meg magukat Somogynak, Zalának azon népei, kik elöl a törökök a végvárakba va'ó menekülés útját, elvágták. A zalavári barácok kápolnát, építettek a sziget közepén és a szorongatott népség ott folyamodott az egek urához, hogy for­dítsa el róluk a veszedelmet és adjon ke­gyelmet mindazoknak, kiket a pusztulás fenyeget. A vérszomjas törökök hasztalan hall­gatták a vészharang kongását a mocsarak mélyéről, hiába bámulták az itt ott. felszálló íüstfellegeket, az ingovány nappal nem nyi­tott nekik utat soha. Este pedig, mikor a susogó nád re liget egekre ráborult a szürkü­let homálya, még csak megközelíteni .sem merték a lápok tájékát. Hogyha mégis arra vitte őket. rablási vágyuk, sötét éjszakákon rémülve látták a sik vizek tetején az ingo­vány szellemét hófehér ruhában és jaj volt annak, ki nem menekült előle. Hiába voltak a legbátrabb vitézek próbálkozásai, nem bírták megközelíteni. Nem fogta a puskagolyó, nem járta a nyílvessző, hanem a ki rá merte emelni kezét, hogy őt megtámadja, az bizonyosan éleiével lakolt. Reggelre ott találták fej nélkül, összedarabolva a testét. Es a leg­bátrabb janicsárok, a legvitézebb spahik csak pusztultak a vérengző szellem kezétől, ki halomra hordotta már a levágott fejeket a Mária szigetébe. Akkor azonban, mikor II. Sznlejman szu'tán körülzárta a hős Zrínyi Miklós vá­rát, Szigetvárt, megszűnt a szellem meg­jelenése. A kóborló spahik sértetlenül tér­tek vissza esténként szállásaikra az ingo­ványok széléről és lassanként mindig beljebb merészkedtek a mocsarak biro­dalmába. Egy enyhe augusztusi alkonyatkor egy lovag vágtatott habos paripáján egye­nesen az ingoványok felé a zalai partokon s már már elrejtette őt az ingadozó nád­rengeteg, mikor az utána száguldó spáhik csapatában eldördült egy puskalövés és a lova élettelenül dőlt ki alóla. A dörrenés tompa zúgással járta be az ingovány birodalmát s mig hangjára megkoudult ;< sziget belsejében a rémes harangszó, a vasbeöltözött, lovas halálos nyugalommal várt villogó fegyverével ül­dözőire. Sokáig hiába vagdalkoztak körülötte, az ő fegyvere halált, szórt mindenfelé, merre csak sújtott. Egyszer azonban meg­ingott a hős támadói előtt, egy hatalmas csapás kétfelé hasította sisakját s ő kábul­tan bukott, térdeire. A spáhik rémes ordítással vetették magukat rája és már sújtott volna rá a halálos csapás, mikor egyszerre megreme­gett a támadók szive. Az ingovány szólén ott lebegett a rémes fehér szellem lengő ruhája s míg balkezében fényesen villogott hosszú tőre, jobbjából gyilkos mordály ha­lálos tüze szórt pusztító veszedelmet a ré­mülten menekülő spáhikra, Aki menekülni tudott a halál szelleme elől, futott, a többire pedig csakhamar elérkezett az utolsó óra. Maga a kábulásból felocsúdó lovag is rettegve szemlélte a hófehér alakot, amint a halál szellemeként pusztította az ő el­lenségeit, de amint feléje fordította harag­tól szikrázó szemeit, egyszerre valami rejp tegés szállotta meg szivét. Azután halkan, alig hallhatóan megszólalt, : — Ilonka! Ilonka ! A fényes, fehér alak egy pillanatra megrettent, de azután újra villámló sze­mekkel fordult a beszélő felé. — Ki vagy, te boldogtalan, kit sze­rencsétlensége ezen ragadozók kezei közé adott ? Ki vagy, hogy 0I3 biztosan keres­ted azt a menedéket, mely ótalmat ad nekünk ezen vadak támadásai ellen ? A sebesült lovag azonban nem birt a fehér alak beszédére feleletet adni, szemei lecsukódtak s mig vaskesztyűs kezével egyre szorongatta vértől párolgó pallosát, ajkai egyre suttogták : Ilonka I Ilonka !

Next

/
Oldalképek
Tartalom