Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1909-10-10 / 41. szám
XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. október 10. 41. szám. BAL TON IDÉK MEGJELENIK HBTBNKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Bajok a beiskoláztatás körül. 200 gyermek iskola nélkül. A tanév második havában, annak is a közepe felé járunk már és iskoláinkban még mindig nem teljes a növendékek száma. A mult évi létszámot véve alapul, közel 200 tanköteles hiányzik még az iskolákból. A hiányzók túlnyomó részben kiskeszthelyiek, akiket képviselőtestületünk egy jogos, de nem méltányos határozata egyelőre kizárt az iskolákból. Még a mult évben történt, hogy városunk, mely tanügyi terhekkel tul van terhelve, Kiskeszthely községtől az eddigi évi 1000 korona helyett kétezer korona hozzájárulást kért. A kérés jogos volt, hisz a tankötelesek 3-ad része Kiskeszthelyböl kerül ki, az évi hozzájárulás pedig alig 16-od részét teszi a város által viselt tanügyi tehernek. Kiskeszthely azonban hallani sem akart magasabb hozzájárulásról, mire képviselötestünk azzal felelt, hogy a kiskeszthelyi gyermekek után fejenként 40 korona tandij szedésére utasította az elemi iskola igazgatóját. E?t a magas tandijat természetesen a legnagyobbrészt szegénysorsu napszámos szülők megfizetni képtelenek, igy aztán kénytelen-kelletlen otthon tartják gyermekeiket, akik most minden felügyelet nélkül csavargással töltik a tanulási'a szánt időt. A vitás ügybe a tanügyi hatóság is beleszólt s mint értesülünk, ma már a közoktatásügyi miniszter előtt van. Hogy döntés még nem történt, az a kormányválságnak köszönhető. S ha a válság hamaiosan megoldást nem nyer, a döntés is elhuzódhatik még jó ideig. Mi lesz addig azzal a 200 gyermekkel ? Az ő sorsuk ugy látszik egyik forumot sem készteti elhatározó cselekvésre. Mindkét község mereven ragaszkodik álláspontjához, a magasabb forumot pedig más természetű ügyek foglalkoztatják, mintsem ideje volna törődni a kiskeszthelyi be nem iskolázott gyermekek ügyével. Mind eme huza-vonának pedig a tanügy vallja kárát. Tanítóink, várakozási álláspontra helyezkedve, a rendszeres tanitást mind eddig meg nem kezdhették, hisz a tankötelesek Va-a távol van még. Minden munkájuk hiába való lenne s kezdhetnék újból, ha időközben a most még bínyzó tankötelesek bejönnek. Az idő pedig halad s az előirt tananyag elvégzésére szánt idő napról-napra rövidül. Tessék aztán ép oly eredményes munkát produkálni, mijt rendes körül méiyek között. Erre ugy látszik senki sem gondol, különösen nem Kiskeszthely elöljárósága, melynek pedig elsősorban állna módjában változtatni a helyzeten s megszüntetni ezt a kellemetlen s kihatásaiban rendkivül káros állapotot. Arról, hogy állami iskolát kapjanak, ugy is hiába álmadoznak. Ha pedig maguk akarnak iskolát állítani, az jóval többe fog kerülni, mint a Keszthelynek fizetendő évi hozzájárulás. Ha tény az, amivel mostani álláspontjuk mellett bizonyítanak, hogy t. i. az 5%-os iskolai pótadó már az 1000 koronával is ki van merítve, egy, két-három tantermes iskola felállítása még államsegély mellett is oly terhet róna a községre, amely mellett Keszthely kérelme elenyésző csekélység. A BALATONVIDÉK TÁHCAJA. i. - , . . Titkári jelentés* a Dunántuli Dalosszövetségnek 1909. évi rendes közgyűlésére. Mélyen Tisztelt Közgyűlés ! Kedves Dalostestvérek! Most, midőn a szivet., lelket nemesítő magyar dal iránt, értett hő szeretetem következtében magamra vállalt kötelezettségemből kifolyólag a Dunántuli Dalosszövetség mai közgyűlésén bs akarok számolni mindazon eseményekről, melyek a kirilykoronázó Székesfehérvár ősi falai között * Örömmel adunk ezen beszámoló jelentésnek helyet lapunkban, inert ezen hangulatos és lelkes sorokból mindenképen csak az tűnik ki, hogy a Dunántuli Dalosszövetség ügye nálunk a legjobb kezekbe van letéve s az a nemes törekvés, mely már most mindignagyobbésnagyobb arányokat ölt* a jövő évi dalünnepély fényessé tételére, biztosit bennünket arról, hogy Keszthely is a Dunántuli Dalosszövetség egyik fényes diadalának lesz színhelye. (Szerk.) 1908. évi junius hó 7., 8-án lefolyt dalosünnepély óta szövetségünk kebelében megtörténtek, nincs szándékomban, hogy élénkebb színekkel ecseteljem a^on nemes és szent célt, mely szövetségünket összehozta, nem akarok újra megemlékezni azokról a nemes törekvésekről, melyek szövetségünknek diadalokkal teljes éleiét már több, mint tizennégy éve féuyss babérokkal tették dicsővé. Az a nemes cél, mely a Dunántuli Dalosszövetségnek életet adott, azok a nemes intentiók, melyek a felcsendülő magyar dal hatalmas akkordjai mellett lázongásba hozzák a vérünket, be vannak vésve mindnyájunk szivébe, be vannak irva lángoló betűkkel mindnyájunk lelkébe. Mindnyájan tudjuk, hogy dalában, nyelvében él nemzetünk. Mindnyájan tudjuk, hogy örömünk, boldogságunk dalban van megírva, de tudjuk azt is, hogy bánatunk baj, boldogi alanságuukbnii elhullatott könyeinkből sohasem fakadt más, mint, dal, mely tüzelte lelkeinket a lét küzdelmeivel szembeu ujabb csatára s ha lehetett, ujabb diadalra. Nemzeti életüuk minden mozzanatát Jal örökítette meg. Dalolt ez a nemzet, ha a dicsőség fénysugarai aranyozták meg életét, dalolt, ha saját testvérei ellen indult irtó, véres háborúba, de dalolt akkor is, ha hontalanul, számkivetve, idegen országokban kegyelemkenyéren volt kénytelen tengetni nyomorúságos napjait. Nemzetüuk ujjáébredéséuek halhatatlan, nagy alakjai dalban sírták el honfiúi szivük keserves bánatát, dalt mondtak, hogy felrázzák a harmincas évek tespedő korát, dalt zengtek, ha megszólalt a haroi kürt riadó szava, melynek hangjai mellett diadallal hordozták meg a magyar nemzeti oimer paizsát és dalt sírtak újra, ha por'oa hullott ismét az annyiszor dicsőséggel hordozott és oly sok diadalra vitt magyar nemzeti zászló. Azóta is azt sírja a magyar nóta, hogy «sirva vigad már a magyar régen.» A dal, az ének t.ehát egyesitője, öszszekötő kapcsa, éltetője és hirdetője volt a magyar nemzeti létnek, úttörője a magyarosodásnak és megaranyozó fénysugara Naponta friss csemegevaj, prágai sódar, finom felvágottak és különféle sajtok. IJj. He 1 bek József csemege-kereskedése Keszthelyen ezelőtt Wünseh Ferenc. Jégbehntött kőbányai palacksörök és ásványvizek.