Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

4. BALATONVIDftK 1909. julius 18. dasági vívmányait, vagy nem ismerjük, vagy La ismerjük is, le«többnyire pénz híján nem alkalmazzuk s igy minden marad a régiben. A kisgazda nagyapja, vagy szépapja hagyományai szerint gazdálkodik s gazdasága lassankint elfonnyad, mert az előre haladt, kor követelményeivel lépést tartani senki sem tanította. A középbirtokos, ba tanult is valamit, olcsó kölcsön híján nem tudja megtenni a gazdasága fellendítéséhez szükséges befektetést, igy tehát zsarolja földjét, mig a föld birja, ha már ezt sem lehet, igyekszik minden áron megszabadulni tőle. A nagybirtok hozamát tetemesen csökkenti a kezelési költségek nagy halmaza, a termékek értékesítésénél használt kezdetleges módszer, kti'önösen pedig a szükséges munkaerő részleges vagy teljes hiánya. A gazdasági sikernek sehol semmi íiyoma, sőt ott vagyunk, hogy az utolsó évek, ha nem is egészen rossz, de gyenge termése elviselhetetlenné tette a gazdák helyzetét, az egész társadalomra tűrhetetlen drágaságot zúdított, gátat vetett minden fejlődésnek, előrehaladásnak ! A magyar társadalom gazdaságilag még nagyon szervezetlen. Gazdasági előnyök bizt.osi'ására a véletlen esélyével szemben is keveseu törekeduek. A szövetkezés gazdasági célzattal kicsiny terjedelmű. A meglevő szövetkezetek is kis keretben — rendesen egy község határa között. — mozOguak, kevés tökével, nagy részvétlenségge] dolgoznak s igy természetes, hogy valami különös eredményt nem mutathatnak fel. Szóval, mi eddigelé felületesen dolgoztunk a földmüvelés érdekében ; a dolog velejére sohasem tapintottunk. Egy-két gazdasági ujitást áttelepítettünk ugyan a külföldről, de gazdálkodásunk niég mindig alacsony színvonalon áll. A siker nálunk az időjárástól, a véletlen szeszélyétől függ. A magyar gazda a maga erejéből semmi ellen sem tud védekezni, csak az eget vizsgálja. időt, jósolgat s összetett, kezekkel nézi, hogyan juttatja koldusbotra az elemi csapások egymásutánja. Gazdasági előnyök biztosítására szövetkezzék tebát, a magyar társadalom, ha a véletlen esélyek s igy «z állandó válság közt. tengődő földmivelést meg akarja menteni ! A tömörülésben, szövetkezésben nagy erő rejlik, nagy gazdasági előnj'ök kivívásához pedig nagj' erő szükséges. Ne aprózzuk el az erőt kicsiny intézmények létesítésében, hanem alakítsunk nagyobb, egy város vidékét telöielő gazdasági szövetkezeteket az egész vidék részvételével. Igy nagy érdekközösség s ebből eredt élénk érdeklődés, nagy társadalmi erő, nagy töke áll rendelkezésünkre, mely lehel öve teszi a legnagyobb gazdasági előnyök biztosítását is. Községi rendőrség. Már sokszor esett szó a napi sajtóban a rendőrség államosításáról. Mi a vidéken nem vagyunk kellően tájékoztatva, hogy mi alapja van az ily híreknek, de azt tudjuk, hogy a lendészet, különösen a községi rendészet terén elviselhetetlen állapotok uralkodnak országszerte s ezen eegiteni sürgősen kell. A személy- és vagyonbiztonság, sőt a közrendészetnek számtalan más ága a kis- és nagyközségekben valóban ázsiai állapotban vannak, minek legnagyobb oka, belrendészetének szervezetlensége. Európai felfogással csakugyan nem lehet, megérteni, hogy ily viszonyok között voltaképen hogy nem bomlik fel u jogrend. Csodálatos s megfoghatlaii, hogy alkotmányos életünknek négyévtizedet meghaladó ideje alatt a kormányzat nern ismerte fel annak fontosságát olyan jelentőségűnek, hogy rendezését szükségessek látta volna, pedig a ki a közéletet közvetlenül a helyhatóságokban szemléli, ennél nagyobb, szükségesebb s fontosabb horderejű kérdést alig találhat. A községek rendőrségére vonatkozólag az 1886. XXII t.-c. mindössze annyit mond, hogy a rendőrséget, a községi elöljáróság kezeli. Hogy azután ebből a kezelési fogalomból hogyan kell értelmezni a községi csendőrség szervezetét, annak jogkörét miként kell felfogni s feladatait miként kell megvalósítani: azzal aligha lehet tisztában bárki, különösen pedig községi elöljáróságaink diszes testülete. Jelenleg megoldva tényleg még a nagyközségek túlnyomó részében is ugy van, hogy a községi rendőrség a község alkalmazottaiból, illetőleg cselédeiből áll. Ha elvétve mégis akad egy-egy erélyes falu-ji biró, a kiben a közrend teutartása iránt van némi érzék, legtöbbször az is fennakad, ha valamelyik renitens polgártársa eJlenében az erélyt ténylegesen kell alkalmaznia, mert a községi kis biró, a ki rendesen a községi rendőrség tekintélyes alakja, vagy ha ilyen úiellett, még valamely rendőri ruhaba bujtatott, községi cseléd is van, ha végrehajtásra kerül a dolog i s a tettes esetleg jó kocája, egyszerűen nem | engedelmeskedik. A községi rendőrség legtöbb helyen még oldalfegyverrel is el van látva, pedig tulajdonképen szobát, sepreget, a főbb elöljáróknál néha házi teendőket, végez, behajtja a kóbor libát, malacot stb., ha ezért hajtópénz vau megállapítva. De hát tulajdonképen nincsen is, a ki vele rendőri dolgokban rendelkezzék, mert a biró legtöbb esetben maga sincsen tisztában hatáskörével. Ha erélj'es, akkor legtöbb esetben bolondokat osinál. A jegyzőt pedig ugy odaköti Íróasztalához a leendők óriási halmaza, hogy a község rendőri dolgainak intézésére nincsen ideje. A községi rendőr nélkülözi a legkisebb szakismeretet is. (Legfeljebb a dzsiudzsicu fogásokat ismerik, ha ismerik. Sz-rk.) De a legtöbb esetben nem is akar kötelességének megfelelni, mert ugy gondolja : minek szerezzen ellenséget. Közviszonyaink valóban nagyon roszszak. Az elöljárói állás tisztesség volna s a magyar embernek feltétlenül tetszetős is, tehát legtöbb helyen nincsen, vagy csak igen kevés javadalommal összekötve. Azt tartják, hogy azért nem érdemes erélyeskedni, hozzá fél is, hogy a legközelebbi tisztújításon kibukt.atják. Igazán hivatott, rendezett, jóravaló, erélyes ember nem is igen vállalkozik bíróságra. Ha törvényes kényszer folytán mégis elvállalja, alig várja, hogy leteljen az egy óv, mikor arról jogosan lemondhat. Addig pedig csak anynyit csinál — ha csinál — hogy erösebb mulasztással, ami rendbírságot, esetleg fegyelmit involvál, ne legyen vádolható. Meggyőződésem szerint akár államosítva lesz a rendőrság, akár nem, egy minden esetben elodázhatatlan : a községek rendőrségét szervezni é« okszeiü alapokra kell állítani. Minthogy a községek minden kiadástól, különösen az olyantól, melynek gazdasági hasznát nem tudják belátni, vonakodnak, valami más módon kellene a szükséges költségek fedezéséről gondoskodni. Ott, hol a községek korlátolt anyagi viszonyaik miatt képtelenek ily terhek viselésére, az államnak, vagy a törvényhatóságnak kellene segítségükre menni ; de a községeket kényszeríteni kellene, hogy alkalmas rendőrség szervezéséről gondoskodjanak. A községi rendőrséget pedig szervezni lehetne olyképen, hogy a község lélekszámához képest, egy, vagy több, tisztán rendőri teendők ellátására hivatott rendőrt alkalmazzon. A rendőrök kinevezésével az elöljáróság meghallgatása mellett., a főszolgabíró lenne felruházandó. Az igy szervezett rendörök részére szolgálati szabályzatot, kellene kidolgozni s kiképzésükre a csendőr szárnyparancsnokságnál szaktanfolyam volna szervezendő. Közvetlenül a jegyző és a biró felügyelete alatt, allanának, de teendőik mikénti teljesítése tekintetében a járási csendörőrmesterek el' lenőrzése alá helyezendők. Egyenruha s szolgálatban az oldalfegyver viselése kötelező volna. Megszüntetendő lenne az 1886. XXII. t.-c. 1B0. § ának 4i k bekezdésében lefektetett azon anomália is, hogy a belrendőrségi kiadások fedezéséhez csak a házbirtokosok járuljanak, mert, ugy vélem, hogy a belrendőrségnek nemcsak a háztulajdonosok, hanem a földbirtokosok is hasznát veszik. Visszatérve a rendőrség szervezésére, tudom, hogy az ily kezdetleges intézménynyel nem volna megvalósítható a községi rendészet, minden követelménye, de a mostani képtelen viszonyokat illetőleg óriási haladást, jelentene. Végre is a közbiztonság oly mélyen belevág a polgárok jogaiba és szabadságába, hogy goudoskodnunk kell egy oly intézményi öl, mely erősítené a jóravaló lakosságban a rend szeretetét, tekintélyt és tiszteletet szerezve a rend föutartóinak s nagyban elősegítené azt, hogy a sógorság és koinaság révén elkövetett rendetlenségeknek vége legyen és abból a vidéki jó rendészet is kialakulhasson. A Vidéki Hírlapírók OFSZ. Szövetsége Keszthelyen. Meleg szeretettel és impozáns fénnyel fogadta a múlt, hétfőn városuuk közönsége a falaink közé érkező vidéki hírlapírókat, akik ez évi közgyűlésüket Badaosonybau tartva, hozzánk is ellátogattak. Mesébe illő az a pompa, amelyet fáradságot, időt. és áldozatkészséget. nem ismerő hölgyeink és a város is kifejtettek, csakhogy minél kellemesebbé és felejthetetlenebbé tegyék vendégeinknek az itt.artózkodást. Nem emlékszünk -még ehez hasonló, szép és sikerült ünnepségre a múltból s méltán illeti érte elismerés és dicséret a rendezőséget, a lelkes keszthelyi hölgyeket, a Ganz cég üzemvezetőségét és mindazokat, akik csak valamelyest is közremunkáltak annak létesítésében. Méltó e nap, hogy emléke megörökítessék. Megkísértjük hát. lehetőleg hűen visszaadni az ünnepség lefolyását. Már az előző hét, szombatján megindult a készülődé'. A molo közepén diadalkaput állítottak, amelynek oszlopait ivalakban villamos vezetékkel összekapcsolták a parti sétánnyal és a fürdőszigettel s a nagy ivekre közel 300 darab színes izzólámpát szereltek fel A diadalkapura 4 hatalmas ívlámpa kekerült. Vasárnap szünetelt a munka, de annál lázasabban indult meg hétiőn reggel. Kamarás Lajos főszerelő szakavatott utasításai nyomán igen ügyesen díszítették fel a szigetfürdő bejáratát színes villamoskörtékkel, majd a parti sétány villamos oszlopait. kapcsolták össze kettős ivekben vezetékkel s szereltek rá lampionokba burkolt villamos körtéket,. A csónakázó egyletben is lázas tevékenység indult, meg. Rózsás leánykezek fáradoztak ott a osónakok és szandilonok díszítésén. Fonták a lombkoszorut, kötötték a virágcsokrot és lovagjaik segítségével helyezték el a csónakokon, amelyek igy lomb és virágdíszben igazán gyönyörű látványt, nyújtottak. A díszítésben kiváló ízlést, tanúsított, ós pazar bőkezűséget fejtett ki Barna Ilmy urleány, akinek hajója méltán keltett feltűnést. Gyönyörű volt a színtársulat baldachinos hajója is, melynek díszítésén derék szinészeiifk igazán nagy gonddal és ambícióval fáradoztak. A kora délutáni órákban egy hatalmas uszályhajót állítottak a molo és a fürdősziget közé, amelyet deszkával befödtek, lobogókkal és lampionokkal díszítettek fel. Ez volc az uszósziupad. Ot óra tájban már minden elkészült a fogadásra. A sétányt diszes uri közönség lepte el g a csónakázó kikötőjéből megindult a csónakraj kifelé, az érkező hajó elé. Elöl a színtársulat diszes hajója, melyei 12 matróznak öltözött színész hajtott, utána a