Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

1909. julius 1

1. BALATONVIDÉK 5. feldíszített, kisebb-nagyobb csónakok egész raja, löm ve elegáns úri néppel. Egy negyed óra múlva mozsárdörgés jelezte, hogy a vendégeket hozó <Baross» gőzös feltűnt a látóhatáron, A mozsárlövésre a színészek hajója kivált a többiek közül 9 eléje sietett az érkező hajónak, mellyel messze benn a vízen találkozott. Pisztolylövésekkel, kürtjelzéssel megállították a hajót s egészen melléje állva a színtársulat nevében Kovách Lajos üdvözölte elsőnek a sajtó munkásait. Az üdvözlés elhangzása után a hajó folytatta útját s szakadatlan mozsárdörgés és a parton álló uagyszáuiu kczönség lelkes éljenzéseilől kisérve, a feldíszített csónakok sorfala között futott be a kikötőbe. A megérkező vendégeket a város nevében Bognár Imre jegyző üdvözölte. Az üdvözlésre Szávai szövetségi elnök válaszolt, meleg haugon mondva köszönetet a szíves és fénves fogadtatásért. Ezután a Balaton szálló elé vonult a társaság, hol az elszállásolás ejtetett meg. Sajnos, hogy ez nem ment minden zavar nélkül, de ez korántsem a szállóbérlő vagy a rendező-bizottság hibájából eredt, mert annak egyedüli oka néhány fiatal és türe!<* mellen újságíró volt, akik nem respektálva a szálló bérlője á'tal jó előre megcsinált beosztást, mindan szó beszéd nélkül elfoglalták a családoknak szánt szobákat, letörölve az ajtókra irt jelzéseket. Rövidesen azonban ezen is segítve lett s mindenki megfelelő szálláshoz jutott A vacsora elköltése után á sétányra indult a társaság. Felgyújtották a villamos lámpákat s kezdetét, vette az ünnepség fénypontja, a velencei est. Felejthetetlen szép látvány tárult elénk. A színes villamos lámpák százainak fényét ezerszeresen tükrözte vissza a tó sima tükre, metyen lampiouokkal kivilágított, feldhzi<ett csónakok raja úszott ide s tova. A tündéri látvány szemlélésére az egész város közönsége kivonult. Kilenc óra után a Dalkör éneke nyi tott.a meg az ünnepséget. Ezután a molo és a fürdősziget között elhelyezett uszószínpadon Szálka}' director színtársulata játszotta el a <Cigánybáró* II. felvonásának végjelenetét. A csoportos jelenet a remek világításban gyönyörűen érvényesült, s a soló- és karénekeket viharos taps ós éljenzés jutalmazta. Dicséret és elismerés derék színészeinknek, akik önzetlenül aján ották fel szolgálataikat a városnak, csakhogy az ünnepség fényét emelhessék, ami teljes mórtékben sikerült, is nekik. Ezután újra a Dalkör énekelt. A «Falu végén kurta korcsmai című darabot adta elő nagy hatást keltve. Rövid szünet után kabarét előadást tartottak a színtársulat tagjai, amely közben a conferencier szerepét a vidéki újságírók női és férfi tagjai felváltva töltötték be. A kabaret-számok közül kiemeljük Borbély Lilly, Fábián Linka, Vörös Eszti és Medgyaszay énekszámait, és Gyenis kitűnő alakításban előadott «Söidalok» cimü paródiákat, melyekkel viharos tetszést aratott. A kabarét végeztével confetti csata, majd benn a «Hullám> nagytermében tánc következett, mely utóbbi csak p. késő regreggeli órákban ért véget. Másnap a társaság kocsikon Hévízre rándult át, hol Reischl Venci-1 fürdőbérlő látta őket, vendégül. Itt történt, hogy a gazdag lakoma alatt az egyik hirlnpiró 100 korona jutalmat ajánlott, fel annak, aki a szövetség balatoni kirándulását, a legszebben fogja megírni. A bírálatra az elnökséget kérte fel s egyben azt, is kérte határozaiilag kimondani, hogy a nyertes pályaművet minden lap köteles legyen díjtalanul leközölni. Az ajánlatot viharos éljenzéssel fogadták s Szávai elnök általános tetszés közben acceptálta és egyben a zsűri tagok megválasztását is megejtette. Lesz tehát mégis maradandó emléke a hírlapírók ittjártának. Mi ugyanis már-már attól féltünk, hogy a nagy diuom-dánom, vendégeskedés közben minden komolj'abb ügy háttérbe szorul. Mert,, sajnos, hogy amit mi oly szívesen vettünk volna, amivel köszöntöttük vendégeinket,amire egyeneseu predestinálva hittük a hírlapíró gárdát — a helicoui ünnepélyek felújításáról, — szó sem esett. De sebaj ! Majd megcsináljuk mi azt esztendőre a Dunántuli Dalosszövetség dalosversenyével kapcsolatosan. A vidéki sajtó, hisszük, hogy támogatni fog bennünket eme törekvésünkben s aminek alapját, most meg nem vethettük, azt kölcsönös erővel megcsináljuk a jövő évben. Nem volna teljes és kimerítő tudósiiásuuk. ha még fel nem emlitenők végül, hogy délután Reischl Imre sörgyárát, szemlélte meg a társaság, élvezve utána a szíves házigazda vendégszeretetét. Az élvezetekben teljes másfél nap elteire után vendégeink hálatelt, szívvel távoztak el városunk falai közül. A midőn e heljütt szívélyes clsten hozzád»-ot mondunk az eltávozottaknak, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy jövőre, amikor komoly és nemes munkánkban támogatókra szorulunk, mind, egytöl-egyig ott fognak állani a hátunk mögött. Ugy legyen l Sz. Gimnazistáink Északon. ii. A krasznaborkai várban szerzett kedves emlékekkel gazdagodva ültünk vonatra a rozsnyói állomáson. Rozsnyótól Dobsina felé menve, mindinkább nőnek a hegyek, itt-ott egy meredek sziklafal, futva siető patak azt mutatja, hogy közeledünk hazánk legmagasabb hegyeihez. Az eléggé élénk és gazdag Dobsina szintén olyan festői fekvésű, mint Rozsnyó. Egy hatalmas völgykatlannak a legmélyén húzódik meg piros tetejű házaival, bogárhátú tót kunyhóival. Körötte vas-, réz- és kobaldbányák barnállanak a hegyoldalakban, melyekből drótkötélen kordják le az ércet a völgyekben füstölgő hollókba. Soha sem lehet elfelejteni Dobsinától a jégbarlangig vezető 15 km.-nyi utat. A barlang a várostól gyalogembernek nem több mint, 7 — 8 km., de kocsin a sok kanyargás miatt mégegyszer annyi. Dobsinai tót fuvarosunk.PapanekDani, sajátos beszédmódján elmondja, hogy a város elég gazdag, bányái, barlangja szép jövedelmet adnak évenkint. Az iskolában magyarul tanítanak, ugy, hogy az uj Szvatopluk ivadékok már színmagyar nyelven dicsérik az Istent Egyáltalán az egész felföldön nem találkoztunk olyan tóttal, aki — bár kínnal is — ne tudott volna magyarul. Egyetlen szenvedélyük a pálinkaivás; a pálinka helyettesíti náluk a bort, de még a pompás hegyipatakok üditő, kristálytiszta vizét is ; rájuk nézve üdvözítőbb a mindig kéznél levő spiritusz, mint a Hankák, Ilicák, Lyubicák tejfehér, mosolygó telihold képe. Lovaik meglehetősen bírják a járást — völgynek. Az ut legszebb .része volt a bájos, fenyőillatu sztracenai völgy. Bejáratánál füstölög egy nagy vasolvasztó, melynek pokoli hőségében fásult képű koravén tót legények végzik a gyötrelmes munkát. A teleptől mintegy kétszáz lépésnyire van egy mesterséges sziklakapu, melyen át a völgy legszebb részébe jutunk. A keskeny hegyiuton egymást érik a hosszú szálfát hordó tót szekerek ; az ut mellett rohanó hegyipatak fut versenyt a kocsival, a meredeken felszökellő hegyoldal a tövétől a tetejéig be van nőve fenyővel. Ez a kedves völgy vezet bennünket a jégbarlanghoz, mely 969 m. magasan fekszik a tenger szine fölött, tehát a hegy lábánál fekvő elegáns szállótól még meglehetős hosszú és meredok iitat kell tenni. De a barlang csodálatos szépsége és nagyszerűsége gyorsan elfeledteti a fáradságot. A barlang szájánál még enyhe tavasz, (arrafelé jó egy hónappal hátrább vannak) egy lépéssel beljebb metsző hideg, zúzmarás tél, mely vastag füstté fagyasztja a tüdőnkből előtörő párákat. A barlang kiterjedése óriási. A benne levő jég néhány évig elég lenne egész Magyarországnak. Magát a barlangot ismerték már emberemlékezet óta, de kikutatása csak 1872-ben egy vadászat alkalmával történt Nem egy teremből áll, hanem az óriási tömegű jég több kisebb-nagyobb teremre osztja, ugy, hogy a talaját is ismeretlen mélységig jég borítja. A villannyal kivilágított barlang szájánál vannak belül a sii'kövek, melyek a folytonos párolgás ós ujrafagyás mia^t alakjukat és helyzetüket folyton változtatják és sokszor még a legerősebb fantázia sem tud belőlük sirkő alakot kihámozni. Beljebb van a nagyterem, melynek alapja legsimább, csúszkálásra, korcsolyázásra legalkalmasabb ; egyik sarkában van a kut, hatalmas jégoszlop, mely a háta mögött meggyújtott magnézium fényben csodálatosan szép, átlátszó szint játszik. Nyolcvanszáz lépcsőn lemenve, előttünk sötétlik a «Pokol», mely csakugyan különös, misztikus érzéseket ébreszt az emberben. A kijárathoz vezető uton emelkednek, részint a falon, részint önállóan, a legszebb jégalakzatok, mint a «Karácsonyfa», «Függöny» (nevét a finoman szőtt csipkére emlékeztető apró jégtüktől vette). «Orgoua> (egy jégtuskóból emelkednek ki kisebb-nagyobb jégcsapok). Innen már csak néhány lépcső és kinn vagyunk a nagyteremben és ezen át újra a szabadban, a fagyos, zúzmarás decemberből a madárdalos, vadrózsás májusban. (Az egész felvidéken legtöbb a fenyő és a vadrózsa.) Délután hat órakor érkeztünk meg a dobsinai kocikon a Magas Tátra tövébe, Poprádra. A város maga meglehetős egyenes, sik földön fekszik, melyből hirtelen emelkedneK ki Magyarország legmagasabb csiícsaí : a Gerlachfalvi, Lomnici, NagySzalóki és Ferenc József csúcs. Aki még nem látta őket, kész volna a felhőből előelőbukkanó peremüket szintén valami terhes viharfelhőnek nézni, ha nem volnának éles, határozott körvonalai. Június 24-én reggel villamos vasúton mentünk ki Tátrafüredre, melyet mindenünnen fenyvesek öveznek. A Tátraoldal legszebb látni valói a hatalmasan zugó vízesések. Hatalmas víztömeg zuhan alá 5—10 méternyi magasságból, millió apró, csillogó habra szakadva ; a patak medrében háznagyságu sziklatömbök állanak, melyeket a rohauó vízár sodort le a hegyekről. Mily óriási erő vész itt kárba percenként, hány száz lóerőt lehetne nyerni a gépek hajtására és még hozzá ingyen, csak egy kis vállalkozó szellem, no meg az az elkerülhetetlen valami kellene hozzá. Az ut, amely a vízesésekhez vezet, eléggé gondozatlan és fárasztó. Egy darabig sikló jár, aztán kövecses szerpentin uton lehet a gyönyörű természeti csodát megközelíteni. Tátrafüred szépségével vetekedik a Csorba tó és környéke. Hozzá fogaskerekű vasút vezet A tó körül sötétzöld fenyvesek emelkednek, melyek a csendes vízben FOGMŰTEREM Berger Alfréd Budapestről juniustöl augusztus hő végéig Keszthelyen, Schleiffer-villa.