Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-04-11 / 15. szám
19 09. április 11. BALATONVIDÉK 3 alá; üdvkiáltás, mellyel az angyalok köszöntik egymást; varázsige, mely uj világot hozott létre; szent csók, mely a próféták költészete szerint az igazság ajkairól áradt ki; csodálatos zene, melyben az üdvözültek allelujája harsog és a kárhozottak kétségbeesése hörög; tengelye a világnak, fordulópontja a történelemnek, alapja a keresztény hitnek. Feltámadott! Ezen örömkiáltás önt lelkünkbe örömet, bátorságot, ez biztosit bennünket, hogy mi is fel fogunk támadni; ez bátorít, ha csüggedünk, ez kormányozza reménységünk sajkáját az élet viharos tengerén, ez vezet bennünket fáradságos küzdelmünk után a dicső diadalra. Megváltásunk boldogító tudatában zengje a mai napon ég és föld, hegyek és völgyek, paloták és kunyhók lakói, szegények és gazdagok milliói az Egyház diadal énekét : «Feltámadt Krisztus e napon, alleluja, hála legyen az Istennek !> — Személyi h-ir. Festetics Tassilo gróf kir. főudvarmester a bélen pár napi tartózkodásra Keszthelyre érkezett. Ouagyuiéltósága szerdán már újra elutazott Bécsbe, hol a grófi család az ünnepeket tölti. — Uj kanonok. A hivatalos lap tegnapi számában közli, hogy ö felsége a-vallás- és közoktatá.-ügyi miniszter előterjesztésére a veszprémi székeskáptalanban a mesterkanonoki stallumot Reiner Gyula c. apát és szuloki esperes-plébánosnak adományozta. A dr. Palotai Ferenc elhalálozásával megüresedett nagypiépostságia pedig Jánosi Ágoston választott dulmi püspököt nevezte ki. — A trónörökös berrencei vadászata. Ferenc Ferdinánd trónörökös a mu't hó utolsó hetében 3 napot töltölt Berzencén, mint Festetics Tassilo gróf, kir. főudvarmester vendége. A trónörökös naponkint vadászott a berzencei remisekben s tekintve, liogy az idén a szalonkák gyéren jelentkeztek mindenütt, elég szép eredménnyel. Teritékre keitilt 28 drb. szalonka s egy vadmacska. Ez utóbbi zsákmánynak a trónörökös igen megörült, mert ez volt életében az első, amelyet leterített. A tróuörökös igen jól érezte magát Berzencén s gróf ur őuagymóltóságának a szives ven dóglátásért meleg hangú táviratban is köszönetet mondott. — Adomány. Dunst Ferenc dr. apátplébános a Magyarországi Munkások Rokkant- és Nyugdijegylete keszthelyi fiókpénztára javára 20 koronát ajándékozott. Az egylet vezetősége ez uton mcnd a szives adakozónak köszönetet. — Változás az uradalmi tisztikarban. Tan ka Sándor erdész még e hóbau megválik a keszthelyi urodalomban viselt tisztségétől. Besztercebányára költözik, hol a püspöki urodalomnál nyelt főerdészi állást. Gratulálunk. — Közgyűlés. Keszthely város képviselőtestülete f. hó 17-én délután 2 órakor tartja re.ides tavaszi közeyülesót. — A Georglcon átépítése. Mint értesülünk, Vídosfalvy Ernő urodaltni számtartó előterjesztésére, gróf ur őnagj'inéltósága hozzájárult ahoz, hogy a Georgicon régi épülete a kor igényeinek megfelelő, alkalmas cselédlakásokká alakitassék át. Az átalakító építkezést rövid időn belül megkezdik. A Georgiconnal szomszédos gázgyári telken is cselédlakások épülnek. — Áthelyezés. Rozskovetz Ernő máv. mérnököt a szombathelyi üzletvezetőség Veszprémbe helyezte át. — A balatoni vasút megnyitása. Mint hiteles forrásból értesülünk, a balatoni vasút megnyitása csak juuius közepére várható. A vasút kiépítésén lázas sietséggel dolgoznak ugyan, de az időjárás okozta időveszteséget még a fokozott munkaerővel sem képesek a vállalkozók pótolni. Az épités felülvizsgálására Pulszky Garibaldi a mult héten Tapolcára érkezeit. — Körorvosok illetménye. A községi (kör) orvosok illetménye 1909. január 1-i hatállyal, a n>. kir. adóhivataloknál folyósittatott. — Léghajó Keszthely fölött. Nagypénteken reggel 8 óra tájban egy nagy sárga léghajó lebegett a város fölött. A léghajó északnyugati irányból jött, s valószínűleg a bécsi katonai léghajós osztály tulajdona. Magasan ós gyorsan úszott a levegőben Somogy felé s alig egy 1/' 4 óra múlva már eltűnt a közönség szeme elől. — Nem szednek többé tandijat az elemi iskolákban. Magyaroiszág aránytalanul sok analfabétáját növelte az a körülmény is, hogy fizetni kellett az elemi iskoláztatásért. Falusi emberek sohsem fizettek szívesen a tudományért. Inkább nem tanultak. Nagysokára, végre ingyenes lesz a népoktatás. A ránk következő szeptemberben már a kis elemistáktól nem szednek tandíjat, nem szednek járulókot, ingyen adják a tudományt a nópiskolákb an mindenütt. A szegénynek is joga lesz a műveltségre, az iskolai oktatás áldásaiból nem lehet ezentúl kizárni azokat, akik nem tudnak fizetni. A hivatalos lap legutóbbi száma bejelenti az uj iskolai év kezdetére a megváltozott helyzetet. A miniszter rendelete kioktatja már a tanfelügyelőségeket miheztartás vég"tt. Tandíj nincs, 30 filléres úgynevezett járulék sincs az állami iskolákban az 1909/10. iskolaévtől kezdve. De azért, hogy teljes ne legyen az ölöm, valami kis csücske a múltnak itt rekedt még : az 50 fillér beiratási díj. A szegénységnek ugyan ez alól megadhatja a felmentést, de kár, hogy ezt is el nem törölték. Az igy befolyó jövedelem kell az ifjúsági és tanítói könyvtárakra. Legelsősorban az ifjúsági könyvtárak fejlesztésére. Igy áll az ingyenes tanítás s most már lássuk a rég sóvárgott hasznát.! — A vasúti vendéglő építési munkálata a befejezéshez közelget. Az impozáns épület körül az állásokat nagyrészt lebontották -s a szép stylü épület már is kellemes látványt nyújt, a szemlélőnek. Kár, hogy az épület körüli földtöltéshez csak törmeléket használnak, mert ez nagyon meg fogja nehezíteni a terület eredményes ültetvényezését. Arra is figyelemmel kellene lenni, hogy a töltéshez holmi penetráns illatot terjesztő anyagok ne hordassanak, mert ha véletlenül most jön valaki lakást felvenni — bizonyára elmegy a kedve a Keszthelyre jövéstől, mikor Iá'ja. és érzi, hogy a fürdő tőszomszédságában rothadó és a bacillusok ezreit termelő anyagot halmoznak fel töltésnek. Annak a rothadó anyagnak illata még a kavicsrótegen is át fog törni s nem teszi majd kellemessé a restauráció terraszán való tartózkodást, kigőzölgése pedig az egészségre lehet káros. — Ipartestületi közgyűlés. Az ipartestület 1909. évi április hó 18-án d. e res első monológban könyvei között ülve fájdalmas rezignatióval mondja: • Tanultam számos éven át Bölcselmet, jogot, medikát Es fájdalom hittudományt is, Buzgón kutatva száz irányt is ! S szegény bolond, mire jutottam! Annyit tudok, amennyit tudtam ! Mester, sőt doktor a nevem, , S már tiz év óta vezetem Az ifjakat orruknál fogva, Erre, amarra támolyogva, — S látom, hogy az elme hiába kutat. Ugy éget szivemben a szörnyű tudat... ... A mágiához ez vezérlett ! Tán szellem ajka fejti meg, Mit titkok fáklya rejteget ! Hogy ne kelljen már röstelkedve Tanitnom azt, amit nem értek, — Hogy felfogjam, mi fűzi egybe Legbelsején az egész létet; Felfogjam az erőket és rugókat Es ne csépeljek csak üres szókat! . . . . .... Oh bár ma, teli holdvilág, Utolszor látnád az én kitiom, Amelyet annyi éjen át Virrasztva kellett végig vínom, S a melyet, bús társ odafönn, Oly szánva néztél és rés'/tvevőn!» Végső kétségbeesésében megidézi a Föld szellemét. Ez megjelenik neki, de csak azért, hogy midőn Faust boldogan mondja neki : «Te szellem, a világon át bolyongó, Te vagy, csak Te lelkemnek rokona, —> •z gúnyosan kiáltja feléje : «Kit elméd felfog, ahhoz vagy hasonló, Hozzám soha !» Evvel eltűnik. Faustot e kudarc végkép elkeseríti : < Ah ! óriási volt e látomány, Hogy törpe voltom lássam igazán! Én, Isten mása, ki azt véltem, Hogy már igaz tudáshoz értem, Az örök igazság színéig. Létem salakját levetettem S már önimádó szédületben Merészen szárnyalék az égig 1 . . . . . . Hogy lakolok, én nyomorult, Egy menydörgő szó porba sujt! . . . ... Ti műszerek, oh csak gunyoljatou, Kerék ós henger, rugók s csavarok! Ti lettetek vón kulcsaim! Mit értek? Az igaznak zárához sohse fértek! Mely fényes nappal is ticokteli, A természet, — fáklyát nem engedi! S mit elmédnek feltárni nem akar, Nem tárja azt fel emeltyű, csavar!» E csapás erősebb, Faust ugy érzi, semhogy elbírhatná ! A porba sújtott számára nem marad más hátra, mint a halál! Ajkához emeli a méregpoharat, hogy lelkét a test bilincseitől megszabadítsa s megtudhassa mindazt, amit megtudni reá nézve immár létkérdés. Épen nagyszombat estéje van ! Ekkor a közeli Dómból felhangzik az Alleluja : • Krisztus feltámadott ! Örülj te ember ! Kit gyötrelemmel Sujt e lót tenger Öröklött bánata !» Faustot e hangok feltartóztatják utolsó kétségbeesett lépésében; feléled lelkében ama szép idők emléke, midőn még a Hitben nemcsak megnyugvást, hanem igaz boldogságot talált, amidőn az ima lelke mélyéből törve elő, valóságos lelki g3'önyörüség volt számára : • Hatalmas s szelíd égi dallamok te, A porba hozzám, mórt hatoltatok? Ott csengjetek, hol lágyabb szív dobog! Hallom a hírt, de hajh ! hitem oda ! A Hit legszebb szülötte a csoda ! Ah, ama körbe vágyódni se mernék, Ahonnan jő e bűvös üzenet ! S mégis e hang, mint gyermekkori emlék, Életre szólít vissza engemet. Hej, egykor szombat komoly csendjón Csókkal ihletett meg az égbolt, Harangszó áhítattal csengvén, Imádkoznom mily édes kéj volt ! Megfejthetetlen titkos vágyam Erdő, mezőre űzött engem, S fürödve égető könnyárban, Egy uj világ támadt szivemben. Gyermekjátékhoz szólított az ének, Élvezni üdvét tavasz ünnepének, Most végső, komoly léptem megakasztja A gyermekhit s emlékezés tavaszra. Oh zengj tovább, zengj égi dalok húrja, Könnytm fakad, a földé vagyok újra /» E szép s kedves emlékek hatása alatt eldobja Faust magától a méregpoharat ós elhatározza, hogy a Hitet, amelynek hiányában fellelte boldogtalansága okát, újra megalapítja szivében ; és midőn újra felzug a Dómban az ének :
