Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-21 / 12. szám

BALATONVIDÉK 1909. március 21. A kezdetét tudjuk — de a vége — beláthatatlan. A történelem ítélő­széke előtt felelősek lesznek a vér­ontásért Szerbia és biztatója. Meg vagyunk róla győződve, hogy vére­ink dicsőséget szereznek Nándorfe­hérvárnál ismét a magyar névnek. Ott, hol egykor nagy Hnnya­dink vivta kemény tusáját, ma is meg fogják tudni mutatni a magyar fiuk, hogy magyar vér csörgedez ereikben ! Ez az ország védőbástyája volt a múltban a keresztény kulturának s ma is ez a történelmi hivatás vár rá, falain meg kell törnie Nyu­gat hatalmi önzésének. Mert az a törpe Szerbia vak eszköz a hege­móniáért és üzleti érdekért versenyző Nyugat hatalmasságainak kezében. Ezért kell nekünk véreznünk ! Mert nemzetünk minden egyes fiá­nak vére fáj szivünknek s igy velük vérzik a mi szivünk : DB hát a tör­ténelmi hivatás elől nem térhetünk ki. Ránk erőszakolják. Álljuk. De kemény bástya leszünk, me­lyen csak ugy megtörik az orosz bagaria, mint az angol gyapjas zsák villogó töre, ha szerbek forgatják is azt. Oktalan szomszédaink pedig lás­sák ! Felelősek lesznek Isten és a történelem előtt minden csepp ki­ontott vérért ! A királyvérrel be­szennyezett Belgrád vezekelni fog. Nem. fürkésszük botorul a Gondvi­selés utait. De talán mi leszünk ke­zében az ostor, mellyel a seregek Ura, a királygyilkosok városát a király­gyilkolás bűnéért most tartja szük­ségesnek megfenyíteni ! És ha a méltó bűnhődés és tör­ténelmi igazságszolgáltatás ténye befejeződött, az ártatlanul kiontott vérért nem lehetne-e Belgrád ismét Nándorfehérvár ? Büntetésül vaksá­gáért s a királygyilkosság emléké­nek kiengeszteléseül. Ez lenne a legméltóbb justifi­káció. És Szerbia teljesen megérett erre ! Közgyűlés előtt. (*) Vármegyéuk gazdasági egj'esülete e lió 26-án tartja rendes évi közgyűlését. Beszámol rnult évi müködéséröl s meg­állapítja ez évi programmját — munka­tervét. Legalább mi így gondoljuk el egy vármegye gazdasági életét irányítani, ve­zetni és fejleszteni hivatott intézmény köz­gyűlését. Sajnos az elmúlt évben kevés alkalmunk volt. gazdasági egyesületünk működéséről tájékoztatni olvasóinkat Nem mintha az egyesület, nem működött volna céljának megfelelő tevékenységgel, hanem inkább azon ok miatt, mert, mint tapasz­taltuk, az egyesület nem tartott, a múltban közvetlen érintkezést a sajtóval. Pedig a sajtó korában ez múlhatatlan szükséges­Éppen ez okból szólaluuk fel újra most közvetlenül a közgyűlés előtt s kérjük gaz­dasági egyesületünk tiszteli vezetőségét, felveendő muukaprogrammjában állapítson meg megfelelő helyet a vármegyei sajtó kellő tájékoztatására is. Tegyen intézkedést oly irányban, bog}' a vármegyei sajtó az egyesület szándékairól, terveiről s műkö­déséről értesülést nyerhessen s igy olvasó­közönségét, tájékoztathassa s esetleg az egyesület, törekvéseinek megnyerhesse. An­nál inkább is szükségesnek tartjuk ezt, mert. sajnos éppen a magyar gazdaosztály az, mely egy megfelelő, érdekeit, minden irányban istápoló napilapot nélkülözni kénytelen, éppen a gazdaosztály indolen­ciája miatt. Ha már napilap nem gondos­kodik gazdáink érdekeinek védelméről, le­gyen rajt. a gazdasági egyesület, hogy a várineg3 Tei sajtó tehesse ezt. És a várme­gyei sajtó önzetlen szolgálatai fejében vi­szont. számot tarthat arra, hogy az egye­sület. tájékoztató felkereséseivel és közle­ményeivel legalább erkölcsi támogatásban részesítse Hzt. Gazdasági haladásunk, társadalmi ós szociális viszou3'aink ina fokozottabb te­vékenységet rónak gazdasági egj'esülete­inkre, mint valaha. A nép széles rétegei­nek gazdasági tudását, ismereteit fejlesz­teni elsőrangú feladatuk. Mert a mai ter­melési és értékesítési viszonyok között népünk gazdasági tevékenysége többé már nem kielégítő. Földjének müvelése — maradi, gaz­dasági eszközei ósdiak, termelőképessége e szerint, sem mennyiségileg, sem minősé­gileg nem megfelelő s egész a csökönyös­sógig menő konzervativizmusában saját kárára roppant, egyoldalú. Terményeinek értékesítésében a leg­nagyobb mértékben tájékozatlan s magára hagyott, teljesen kiszolgáltatva a közvetítő kereskedelem túlkapásainak. Nagy, szinte beláthatatlan tér kínál­kozik e szerint a nép gazdasági életét fel­lendíteni hivatott gazdasági egyesületeknek. C-tak bővül ez a tevékenységi t.ér, ha népünk financiális körülményeit figyel­jük meg. Hitel az élete. Ez tartja beun a lelket. Nélküle mozdulni sem tud. Sőt ép­peu ez az, ami egyenesen agyonnyomással fenyegeti, Földjének, szőlőjének termését az adószekrény és takarékok vertheimjei nyelik el. Megdöbbeutő módon erőt vett, rajt — a váltóláz ! Noha a pénzforgatás e mód|áról fogalma sincs, ma már nem köt­vényre — váltóra dolgozik. Ennek lett, rabszolgája ! Sajnos, pénz­intézeteink is túltéve, magukat minden altruisztikus célokon — a váltót tartják úgyszólván legfőbb pénz- és hitelforgalmi eszközüknek, minthogy ez hoz legtöbb jövedelmet, ! Pedig a nép gyermekei kezében éles fegyver ez. Magukat, és másokat, nem egy­szer sebzik vele véresre. Hány kisgazda meut tönkre, mint jószívű kezes csak azon egy ok miatt, hogy nem is sejti a váltón szereplő kibocsátó és forgató közti óriási jogi különbséget. De most ne erről, in­kább e bajnak orvoslásairól essék szó. En­nek pedig egyedüli módja népünk kiok­tatása ós szövetkezetekben való tömörítése. A szépen fejlődő vármegyei tejszövetke­zeteink mellett szegények vagyunk hitel­szövetkezetek dolgában. Pedig ezekre égető szüksége volna a gazda polgárságnak. Ezer panaszuk és pedig jogos panaszuk gazdáink­nak a szőlőmivelós körül felfokozódott, kiadá­sok miatt. Aránytalanul csekély a termés ára. Itt is csak szövetkezés, még pedig a pince szövetkezetek fokozatos terjesztése utján ban, aki nem becsülte meg az első urát, Báthory Istvánt 1 Már hogy szerette volna, amikor mint menyasszony is Wesselényi Ferencért rajongott I Mégis tehozzád ment, miért ? Csakhogy megbcsszantsa az ideál­ját. Arra jónak talált téged, hogy fölkeltse veled Wesselényi .Ferenc indulatját,. . . Tisz­tán látok én. . , És itt a saját házadban mondom : ugy vigyázz rá, Rozályi Kun István, hogy sem első nem voltál, sem utolsó nem leszel a szép asszonynál ! Má­hoz egy esztendőre harmadik ura lesz Széchy Máriának. — És Wesselényi Ferenc lenne az ? — Nem nyugszik addig az az asz­szony. A házigazda most már belesápadt. Brezte, hogy igazat beszél kegyetlen atya­fia. Hisz ez a levél is ott a földön olyas­mit emleget Újból rugdalni kezdte a pa­pírlapot, aztán fölkapta, odavitte az asz­talhoz, a másik darabhoz. — Olvasd, olvasd csak ! Vitéz Antalffy Gáspár betűzni kezdte a szép asszonyi irást, miközben egyre ka­cagott. — Hát persze, persze ! Itt a nyitja mindennek. Unatkozik a házadban. Még csak nemrég ünnepelték Erdélyben, szaba­don járt-kelt, lóháton kisérte egész sereg gavallérja. Aztán megfeledkezett magáról ós hozzád láncolta az ifjúságát. Azt hitte, te majd megvéded a liirét ós helj't állsz, ha porlik jószágaiért Szép embernek is ta­lált. Hahaha ! De most látja, milyen bo­londot tett. Köznapi lelkeddel föl nem érsz hozzá. . . — Az is ott áll ? — De itt ám. Meg az, hogj r gyámol­talan, aluszékony vagy. Ezt már nem hallgatta tovább Ro­zsályi Kun István. Szinte fölordított és öklével akkorát csapott a tölgyfaasztalra, hogy a nehéz alkotmány nyekkent egyet. Aztán odarohant Széchy Mária arcképé­hez, rátapadt tekintete a kacér, bájos asz­szony vonásaira és öklével fenyegetve ki­áltozta : — Te elbizakodott, te szélcsap, te szívtelen, te gonosz asszony ! Én gyönyö­rűséges kinom, gyötrelmes hitvesem. Hát csak megmutatom, ki a gyámoltalan, ki az aluszékony ! Meg én ! A kapitány kíváncsian kérdezte : — Hahaha I — kacagott most már Rozsályi Kun István. Szaporán ! Nyeregbe báromszáz vitézzel ! Hazahozzuk a reni­tens asszonyt! — Micsoda? Fegyverrel akarod meg­győzni asszonyt, mennyire méltó vagy 6 reá ? No hát ez uj dolog, fogjunk hozzá ! II. Még aznap elindult a háromszáz vi­téz, élén a férj is, meg a kapitány is Dé­vára. A csábos menyecske vigan élte ott világát és nem is álmodta, hogy második ura, a kire ráunt, ily érdekessé akarja ma­gát tenni előtte. Bolond egy gondolat, hogy haddal, háborúval szerezze őt vissza magának! Sandvichek, felvágottastálak, halastálak és Giardinettok készítését elvállalom. Nagy választék finom cukorkákban, tea­süteményekben és Angol Cakesekben. Különféle húskonzervek, Painek (Sand­vichek felkenésóre), pástétomok, tengeri rák, pisztráng, rajnai és tengeri lazac. Ifj. Helbek József ezelőtt Wünsch Ferenc fűszer- és csemegekülünlegességek kereskedése Keszthely. Állandóan triss Prágai sődar és finom fel­vágottak;' bécsújhelyi, szepességi virstlik és debreczeni páros kolbász. Déligyümöl­csök, laibachi káposzta ós répa, nürnbergi édes torma, znaimi vizes és ecetes ue'orkák. asztali es pecsenye borok literje 60 fillértől feljebb. - Állandóan fris$ kőbányai és kesztijelgi palackM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom