Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-03-21 / 12. szám
1909. á pri l is 11. BALATONVIDÉK 3. volna lehetséges a védekezés. Nagy feladat vár mindkét téren gazdasági egyesületünkre. Mezőgazdaságunk és szőlészetünk fellendítésére sokat tehet a szövetkezeti eszmének e téren való következetes terjesztése ós — sacegvalósilásával. Rá kell lépni gazdasági egyesületünk Dek a modern nemzetgazdaság e terére is ! Ezt kívánják tőle a változott viszonyok és mezőgazdáink érdeke, melynek istápolását irta zászlójára gazdasági egyesületünk is. Meg vagyunk győződve, hogy gazdasági egyesületünk teljes mértékben átérzi nagy hivatását, mégis szükségesnek tartottuk a fentieket elmondani, már csak azért is, hogy a közfigyelmet e nagyfontosságú közgazdasági ágakra felhívjuk. A népszerű járadék. Az elmúlt napokban közgazdasági és politikai életünknek egyik kiváló tagja a bankbizottságnak ülésében rámutatott azokra a nagyfontosságú előnyökre, amelyek a csekk ós klíring, e két modern fizetési módozat, elterje ésével és népszerűsítésével járnak. Fejtegetései során különösen a postatakarékpénztárt emelte ki, amely e téren az utóbbi évtized alatt, ssinte meglepő eredményt mutatott fel. A postatakarékpénztárt, berendezése és azon szervezete, melj' főkép az egész országra való kiterjedtségében nyilvánul, tette képessé arra, hogy az érintett, fizetési formák hazánkban minél nagyobb mértékben népszerűvé lettek. E tulajdonságánál fogva igyekszik a kormány azon, hogy a postatakarékpénztár révén oly intézményeket, létesítsen, amelyek mig egyrészt a nép jólétének, gazdasági és anyagi fejlődésének emelkedésére szolgálnak, másrészt pedig az államhitel erősbülését, az államkölcsönök minél kedvezőbb és előnyösebb elhelyezését célozzák. Az első ilynemű intézkedése volt a postatakarékpénztárnak a mult. óv derekán életbe lépett, zárt betétek intézménye. Annak idején ugy a napi, mint, a szaksajtó foglalkozott, vele, minden oldalról megvilágítván azon nagyfontosságú előnyöket, amelyek az öubiztositás ezen célszerű esz közével járnak. Ehelyütt még csak azt, a váratlan és meglepő eredményt akarjuk regisztrálni, mely a postatakarékpénztár uj üzletágában minden várakozáson felül nyílÉjjel toppant a vár alá a különös csapat. Fönn a hegyen, ahol az erősség állt, sötét minden, de az alsó kastély ablakai fényesebbek. Persze, ott mulatóz a szép asszony, nekivaló társaságban. . . Oct mosolyog rá mindenkire . . . Es a haragos férj szivében a bosszú gyilkos indulata háborgott. — Megállj ! — kiálltotta csapatjának. — De tán közelebb mennénk, — vélekedett vitéz Antalffy Gáspár. Aztán összedugta fejét férj ós kapitány, hogy merről kezdjék a feleség lakhelyének ostromát. Egyszerre éles harangcsöngés, szakgatott, vészt jelentő bongás sivitott át a nyári éjen . . . Alig hangzott el a harmadik csöngés ... és ihol ni, az alsó kastély minden ablaka hirtelen elsötétült. . — Mi törtónt ? riadt föl a férj. — Vártak bennünket I — súgta a kapitány. De nem látták, amint a kastély hátsó ajtaján kisurran egy fehér lenge női alak, karcsú és könnyed. Haja fölbontva, tekintete elszánt . . . így siet, föl a hegyi ösvényen, az erősségbe . . . nyomában egy pár szolga . . . Néhány perc múlva már ott áll a lőrések előtt. Csak ezeket akarta elérni Széchy Mária. Mert ő volt, a feleség. — Értem jöttél ? — kiáltotta lefelé az éjbe, a csillagos, a holdas éjbe. . . Rám vánult, messze túlszárnyalván mindazon eredményeket, amelyeket, egyéb üzletágai létesítésük első évében felmutattak. A folyó év január 1-én életbe lépett azon nagyfontosságú reform, amely a betevők részére a nagyobb jövedelmezőség, magára az államra nézve pedig a hitelélet fejlesztése szempontjából bir elsőrangú fontossággal. Milliókra rag az az összeg, amit, a magyar állam az államadóssági címletek után külföldi tőkéseknek elűzet. Önkéntelenül is fölmerül az a kérdés, miért helyezi el az államkincstár járadék címleteit külföldön akkor, amikor az jelentékeny áldozattal is jár ? Nincs szándékunkban azt hirdetni, hogy a külföldi tőke alól elzárkózzunk, hanem igenis, azt, óhajtjuk, hogy a külföldi tőkét csak akkor vegyük kölosön, amikor annak felvétele ránk nézve osak előnyös. Az a kíméletlenség, kapzsiság és kiuzsorázás, amelyet a hitelező államok és tőkések részéről minden egyes kölcsönfelvételnél tapasztalunk, még inkáub megerősít ezen véleményünkben, Ha még hozzávesszük, hogy az állam hiteléletét egyegy nagyobb kölcsön felvétele által teljesen kiszolgáltatjuk a hitelező külföldi államnak, a szükség kényszeiitő szava is amellett szól, hogy az államadósságok elhelyezésének kérdése egyike a legégetőbb megoldandó gazdasági problémáknak. A megoldás egyik előnyös módozatául a magyar kormány a postatakarékpénztárt szemelte ki a részjárudék-üzlet életbeléptetésével. Célja ennek a magyar járadékpiacnak megteremtése, a megyar koronajáradéknak hazánkban való népszeiüsitése. Az akadályok, amelyek e téren íVnnállanak, főképp három pontban foglalhatók össze : Az elsők egyikét, amely magának a koronajáradék kötvénycimletek értékszerit elosztásában nyilvánul, mindjárt elhárítja az uj intézmény az által, hogy nemcsak az vehet járadékot, akinek a legkisebb 100 koronás cimlet, beszerzésére van tőkéje, hanem az is, aki csak 75, 50 vagy 26 korona névértékű járadék vételárával rendelkrzik. Az előny itt. már szembeszökő, mert a befektetés már nem a postatakarékpénztár alacsony kamatot, hanem a járadék kamatozásának megfelelő hozadékot szolgáltatja ; tehát, ha valakinek 25 koronája van mint betét a postatakarékpénztárban, akkor az jelenleg 3®/° kamatot, hoz ; — ha pedig e akarod kényszeríteni a boldogságot, amit sohasem adhattál ? Hát ez a válaszom, ni: És sortüzet adott a fegyveres szerelemmel ostromló férj csapatára I Csak ugy ropogott a puska, karabély ós durrogott a mozsár, meg a kölyökágyu. — Hah, aki áldója van I — rikkant föl a kapitány, amint egy golyó átlyukasztotta a föveget Ez aztán a menyecske! Egy órahosszat tartott a tüzelés. Öszszecsődült Déva egész környékének népe. A városból fáklyás emberen sereglettek össze. A biró az egész magisztrátus ólén közeledett. Kacagott az egész mindenség ezen a komédián. És Rozsályi Kun István toporzékolt, amint látta, hogy háromszáz vitéze lassan, szépszerivel elszelel. . . . Szólítgatta vitéz Antalffy Gáspárt, de a vérbeli atyafi nem felelt . . . Csak nagy későn ugratott melléje a lovával. — Asszony ellen hadakozzunk ? Jobb lesz, ha szépszerével odébb állunk, István. Nem akarok életem végéig csúffá lenni . . Megyek is. Es elvágtatott. Rozsályig meg sem állt. j± férj, az pedig követte . . . Előbb azonban a kastély minden ablakán belőtt, hogy az üvegcserép csakúgy csörömpölt ! — Hadd legyen emléke látogatásomnak I Gúnyos hahotát hallott egész hazáig s másnap már a fiskálist hivatta . . . pénzen a betevő, [részjáradókot vetet, akkor a pénze már a névérték után 4' /0 kamatot fog hozni, ami —figyelembe véve, hogy a járadék jóval a névértéken alul kapható — még a 4%-uál is magasabb kamattóritméuy. A járadék népszerűsítésének második akadálya a gazdasági intelligencia hiánya. Az állam pénzügyi viszonyait, a gazdasági és hitélet jelenségeit, annak természetét, és lényegét, — eltekintve azon csekély kivételektől, akik hivatásszerűen foglalkoznak vele hazánkban, — alig ismerik. Különben, ha ismernék is, akkor sem lehetne a járadék propagálástól sokat remélni azon egyszerű oknál fogva, hogy pénzintézeteink legnagyobbrészt többet fizetnek, mint a mennyit, a járadék hoz. A postatakarékpénztár azonban, ha sikerrel állta meg helyét a tőkebefektetés terén a 3 százalék kamatlábbal, — joggal remélhető ez a 4 százazelos rószjáradékuál is. Azok a körök, amelyek magával a néppel közvetlenül érintkeznek, amelyek a kis tőkéseknek, a vidéki publikumnak, földmives gazdáknak, iparosoknak vezetői és tanácsadói, mint a jegyző, bíró, tanító, a pap ós azonfelül pedig maguk a postaalkalmazot.tak is, hisszük, nem fog.iak késni a koronajáradék kétségtelen előnyének, biztosságának ós tőkebefektetésre különösen alkalmas voltának megmagyarázasával és felsoro'ásával. Ezzel a harmadik és legfőbb akadály is, ami magának a magyar népnek az értékpapírok vásárlásától való idegenkedésében nyilvánul, könnyen, minden nehézség nélkül elhárítható lesz. Magyarországon a népnek igen nagy tönvge vau, akinek kezében a pénz egyáltalában meg nem szaporodik. A publikum közönyössége, passivitasa min alapszik, — alig magyarázható. Talán a magyar természet lenne az az egyedüli ok, amely a kalmárszellemtől mindig távol állott ? A vállalkozási kedv népünknél sohasem volt ugy kifejlődve, mint nj-ugatí szomszédainknál. Nem is olyan rég volt az, amikor nem csak a paraszt, hanem a kispolgár is a tőkegyűjtésnek azt a módját választotta, amelynek takarékpénztáia a ládafia, vagy a harisnya volt. A pénz tulajdonosa jobbnak ób biztosabbnak látta tőkéjét otthon hagyni. Ámde ha gyanakvó és féltékeny volt a pénzintézetekkel szemben, nem szabad megeugedni, hogy az állammal is az legyen. Kötelességünk egyformán támogatni az államot, amely mindnyájunké, nemes munkájában. Az állam, amikor szükségletei fedezésére kölcsöuhöz folyamodik, elsősorban saját népéhez kell hogy forduljon már azért, is, liogy az a rengeteg kamat, amit a kölcsön felvételekor kibocsátott járadék címletek után fizetnie kell, — itt az ország határán belül maradjou. E tekintetben példaképpen állhat, előttünk a francia és bajor paraszt példája, akik tudvalevőleg a legszívósabb veyői hazájuk államadóssági kötvényeinek. És emeli azok önérzetét is, mivel az állam hitelezőjévé vállván, büszkén nevezi magát rentier-nek. Ha már most ezen akadályokat sikerül mind leküzdenünk, hisszük, hogy a magyar hiteléletnek a postatakarékpénztár uj intézménye révén friss forrást nyitunk és népünk a 25 koronás részjáradék vásárlásával minél tömegesebben fogja a postatakarékpénztárt megbízni, aminek eredménye az lesz azután, hogy fix kamatozású címleteknek hazánk teremti meg az állandó és megbízható piacát és nemj kell amiatt aggódni, hogy mi történik járadékunkkal, hogyha Ausztriának, vagy a külföldnek akár a hangulata rossz, akár pedig egyéb fix kamatozású papirosokkal ugy el van árasztva, hogy a magyar címleteket már nem szívhatja fel. Kossuth miniszter kétségkívül regiinejének legüdvösebb reformját teremtett© meg a postatakarékpénztár utján a részjáradék üzletben és most már csak magyar népünkön a sor, hogy az a kivánt eredményt meg is hozza. Denoz Ákos dr.
