Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-21 / 12. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. március 21. 12. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Damokles kardja. (*) Hónapok óta függ Európa békéje fölött az a bizonyos kard. A háború párkai már készen tartják ollóikat, hogy a minimumra véko­nyult hajszálat, melyen eddig e kard függött, kettévágják s Európa népei fölé zúdítsák a háborúval járó halál pusztító angyalát. A keresztény erkölcstannal, a népek belső érzéseivel ellenkezik a háború. Támadó vagy védő, igazsá­gos vagy igaztalan legyen az. Eánk kényszeritik— tehát részünkről igaz­ságos. Hónapok óta szinte már tűr­hetetlenné vált megalázó színjáték­nak voltunk tanúi — s szenvedő ré­szesei. Mert, amit egy maroknyi ki­forratlan eszeveszett nép velünk me­részelt, nem volt egyéb rut színjá­téknál — hogy háborúba ugrassa Monarkhiánkat. Már szinte Európa gúnyjává vált Monarkhiánk ennyi lealázó, liepciáskodó, kfitekedésre — csürésre-csavarásra — kibúvókra — hogy ők és lábbadozó protektoruk: Oroszország felkészülhessenek elle­nünk. Mig diplumáciánk a szerb ug­ratásra tojás-táncot járt béke és há ború közt — harcias szomszédunk ellátta magát hadi munícióval, fel­fegyverezte haderejét s bandáit, hogy a készenlét 12-ik órájában oda dob­hassa a kesztyűt. Szinte csodálkoznunk kell dip­lomáciánk rövidlátásán. Szeme előtt engedi végbemenni a fegyverkezés öldöklő fanatizmusát. A helyett, hogy kellő időben kör­mére ütött volna a dühöngőnek s kiverte volna kezéből a gyilkos fegy­vert — a legvégsőig engedi feszülni a liurt, hogy azt a dühöngő ellen­ség nyaka köré szoríthassa ! A háború, mely annyi véráldo­zatot és fiatal életet kíván minden­képen rémséges. Barbarizmus s meg­ölője a humanizmusnak. Mégis, ha nincs kitérés előle, ha egy állam te­kintélye, biztonsága és territoriális épsége követeli — ám legyen ! De az előrelátó állambölcsesség azt kí­vánja, hogy az a háború ne akkor üssön rajtunk, mikor azt az ellenség a maga érdekében állónak látja, ha­nem, ha lennie kell, legyen akkor, mikor a fenyegetett fél érdeke an­j nak megindulását szükségesnek ós j érdekében állónak látja. Már pedig hónapokkal előbb előre látható volt a szerb-szándéJc ! A sunyi taktikázás protektora részéről. Es íme, ma állig fegyverben áll az egyik, lesben bujkál a másik s várja az alkalmas pillanatot a támadásra! Elérkeztünk egy, az egész világ szemeláttára következetesen előké­szített, minden részletében megálla­pított háború küszöbéhez ! Egy nagyhatalom, mely ere­jére és tekintélyére kényes — már bevégezte volna^ a háborút, a hetven­kedő ellenfél teljes leverésével. Igaz a klassikus mondás : sí vis pacem, p?ra bellum — ha békét akarsz, készülj a háborúra! Nálunk ez megfordítva áll. Akartuk a békét minden áron — de nem készültünk egy békeszerző háborúra. Szerbia nem akarta a békét s elkészült a háborúra ! Minden fejtegetés azon­ban már csak akadémikus értékű. A jövő hót, tán az első - napok el­döntik a kockát s Mars veszi át a diplomatizálc Merkúr szerepét. Az ágyúdörgés és puskaropogás zajába véreink lialálhörgése sir bele ! A BALAT0NV1UÉK TÁRCÁJA. Renitens feleség. i. A lovag-teremben nagyokat nyikor­gotta rozoga padló, amint Rozsályi Kun István magasszáru, keménytalpu csizmái­ban végiglépkedett. Erős indulat dolgo­zott a kastély urában. Az ajtó mellé hú­zódott hajdú, aki pecsétes levelet hozott Déváról, szepegve nézte a nagyúr haragját. Az irás ketté tépve ott hevert az asz­talon. azaz csak az egyik darabja, a má­sik a padlóra esett. A keménytalpu, ma­gasszáru csizmák egypárszor már-már rá­tapostak arra a papírdarabra. Ezt nekem ! A saját hitvesem mer igy packázni velem ! Én velem, Rozsályi Kun Istvánnal! Hát az vagyok-e még? ; Dühös pillantással, vérvörös ábrázat­tal állt meg a hajdú előtt, várva a fele­letet. — Én kegyes uagyuram ! — aláza­toskodott a megriadt ember. Nem rajtam mult, hogy jobb hiradással nem kedves­kedhettem. — Lódulj és küld be sebtiben a ka­pitányomat. Ismét végigcsörtetett a termen a ne­kibőszült férj. Most már rugdalta a papír­darabot, valahányszor a közelébe ért. Nem törődött vele, hogy az ország legszebb asszonyának édes kezevonásai alkotják a szabályos, egyenes sorokat , . . Korának legünnepeltebb asszonya, a bűbájos Széchy Mária, az ő imádott hitvese irt neki. . . Az ólomszegéllyel kerített színes íive­gü ablakon át messzire ellátott a kastély ura. Ott terült el a rozsályi határ. Hátha mégis jön az asszony. Hátha osak tréfálni, ingerkedni akart vele, ami­kor azt irta, hogy soha többé nem jön vissza Szatmármegyébe. Tán itt is van már a közelben. . . Az a porfelhő ott a hegy­hát mentén őt takarja ! . . . De már belepett a kapitány, vitéz Antalffy Gáspár uram. — Mi baj István ? — Fordul velem a világ ! Bár sü­lyedne el és sülyednók el vele a pokol fene­kéig ! — Na, na ! — Hát nem jön az asszony! Vérbeli atyámfia vagy, Gáspár, legjobb barátom is vagy, nincs titkom előtted. . . . — Mi a szándékod ? — Adj tanácsot, Gáspár. Vitéz Antalffy Gáspár uram a szóki­mondó emberek közé tartozott. Tudta ezt a kastély ura, azéit követelő pillantással állt eléje és leste, mit is mond a kapitá­nya. Azt is tudta, liogy mindjárt Ítélet lesz az, amit hall. — Nohát csak amondó vagyok, sze­relmes atyámfia, — kezdte Gáspár — vess keresztet Széchy Máriára. Eljött az idő, amikor a profécium beteljesedik, még pe­dig színültig. Hát nem váltig hajtogattam: ne bízzál abban a gyönyörűséges asszony­Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszült* teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor* „Roche" eredeti csomagolást. P. Hoffmann-La Roche &. Co. Basel (Sr&jc) „Roehé' 'Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak* ban. — Ára üvegenkint 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom