Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-21 / 12. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. március 21. 12. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Damokles kardja. (*) Hónapok óta függ Európa békéje fölött az a bizonyos kard. A háború párkai már készen tartják ollóikat, hogy a minimumra vékonyult hajszálat, melyen eddig e kard függött, kettévágják s Európa népei fölé zúdítsák a háborúval járó halál pusztító angyalát. A keresztény erkölcstannal, a népek belső érzéseivel ellenkezik a háború. Támadó vagy védő, igazságos vagy igaztalan legyen az. Eánk kényszeritik— tehát részünkről igazságos. Hónapok óta szinte már tűrhetetlenné vált megalázó színjátéknak voltunk tanúi — s szenvedő részesei. Mert, amit egy maroknyi kiforratlan eszeveszett nép velünk merészelt, nem volt egyéb rut színjátéknál — hogy háborúba ugrassa Monarkhiánkat. Már szinte Európa gúnyjává vált Monarkhiánk ennyi lealázó, liepciáskodó, kfitekedésre — csürésre-csavarásra — kibúvókra — hogy ők és lábbadozó protektoruk: Oroszország felkészülhessenek ellenünk. Mig diplumáciánk a szerb ugratásra tojás-táncot járt béke és há ború közt — harcias szomszédunk ellátta magát hadi munícióval, felfegyverezte haderejét s bandáit, hogy a készenlét 12-ik órájában oda dobhassa a kesztyűt. Szinte csodálkoznunk kell diplomáciánk rövidlátásán. Szeme előtt engedi végbemenni a fegyverkezés öldöklő fanatizmusát. A helyett, hogy kellő időben körmére ütött volna a dühöngőnek s kiverte volna kezéből a gyilkos fegyvert — a legvégsőig engedi feszülni a liurt, hogy azt a dühöngő ellenség nyaka köré szoríthassa ! A háború, mely annyi véráldozatot és fiatal életet kíván mindenképen rémséges. Barbarizmus s megölője a humanizmusnak. Mégis, ha nincs kitérés előle, ha egy állam tekintélye, biztonsága és territoriális épsége követeli — ám legyen ! De az előrelátó állambölcsesség azt kívánja, hogy az a háború ne akkor üssön rajtunk, mikor azt az ellenség a maga érdekében állónak látja, hanem, ha lennie kell, legyen akkor, mikor a fenyegetett fél érdeke anj nak megindulását szükségesnek ós j érdekében állónak látja. Már pedig hónapokkal előbb előre látható volt a szerb-szándéJc ! A sunyi taktikázás protektora részéről. Es íme, ma állig fegyverben áll az egyik, lesben bujkál a másik s várja az alkalmas pillanatot a támadásra! Elérkeztünk egy, az egész világ szemeláttára következetesen előkészített, minden részletében megállapított háború küszöbéhez ! Egy nagyhatalom, mely erejére és tekintélyére kényes — már bevégezte volna^ a háborút, a hetvenkedő ellenfél teljes leverésével. Igaz a klassikus mondás : sí vis pacem, p?ra bellum — ha békét akarsz, készülj a háborúra! Nálunk ez megfordítva áll. Akartuk a békét minden áron — de nem készültünk egy békeszerző háborúra. Szerbia nem akarta a békét s elkészült a háborúra ! Minden fejtegetés azonban már csak akadémikus értékű. A jövő hót, tán az első - napok eldöntik a kockát s Mars veszi át a diplomatizálc Merkúr szerepét. Az ágyúdörgés és puskaropogás zajába véreink lialálhörgése sir bele ! A BALAT0NV1UÉK TÁRCÁJA. Renitens feleség. i. A lovag-teremben nagyokat nyikorgotta rozoga padló, amint Rozsályi Kun István magasszáru, keménytalpu csizmáiban végiglépkedett. Erős indulat dolgozott a kastély urában. Az ajtó mellé húzódott hajdú, aki pecsétes levelet hozott Déváról, szepegve nézte a nagyúr haragját. Az irás ketté tépve ott hevert az asztalon. azaz csak az egyik darabja, a másik a padlóra esett. A keménytalpu, magasszáru csizmák egypárszor már-már rátapostak arra a papírdarabra. Ezt nekem ! A saját hitvesem mer igy packázni velem ! Én velem, Rozsályi Kun Istvánnal! Hát az vagyok-e még? ; Dühös pillantással, vérvörös ábrázattal állt meg a hajdú előtt, várva a feleletet. — Én kegyes uagyuram ! — alázatoskodott a megriadt ember. Nem rajtam mult, hogy jobb hiradással nem kedveskedhettem. — Lódulj és küld be sebtiben a kapitányomat. Ismét végigcsörtetett a termen a nekibőszült férj. Most már rugdalta a papírdarabot, valahányszor a közelébe ért. Nem törődött vele, hogy az ország legszebb asszonyának édes kezevonásai alkotják a szabályos, egyenes sorokat , . . Korának legünnepeltebb asszonya, a bűbájos Széchy Mária, az ő imádott hitvese irt neki. . . Az ólomszegéllyel kerített színes íivegü ablakon át messzire ellátott a kastély ura. Ott terült el a rozsályi határ. Hátha mégis jön az asszony. Hátha osak tréfálni, ingerkedni akart vele, amikor azt irta, hogy soha többé nem jön vissza Szatmármegyébe. Tán itt is van már a közelben. . . Az a porfelhő ott a hegyhát mentén őt takarja ! . . . De már belepett a kapitány, vitéz Antalffy Gáspár uram. — Mi baj István ? — Fordul velem a világ ! Bár sülyedne el és sülyednók el vele a pokol fenekéig ! — Na, na ! — Hát nem jön az asszony! Vérbeli atyámfia vagy, Gáspár, legjobb barátom is vagy, nincs titkom előtted. . . . — Mi a szándékod ? — Adj tanácsot, Gáspár. Vitéz Antalffy Gáspár uram a szókimondó emberek közé tartozott. Tudta ezt a kastély ura, azéit követelő pillantással állt eléje és leste, mit is mond a kapitánya. Azt is tudta, liogy mindjárt Ítélet lesz az, amit hall. — Nohát csak amondó vagyok, szerelmes atyámfia, — kezdte Gáspár — vess keresztet Széchy Máriára. Eljött az idő, amikor a profécium beteljesedik, még pedig színültig. Hát nem váltig hajtogattam: ne bízzál abban a gyönyörűséges asszonySirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszült* teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor* „Roche" eredeti csomagolást. P. Hoffmann-La Roche &. Co. Basel (Sr&jc) „Roehé' 'Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak* ban. — Ára üvegenkint 4.— korona.