Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-21 / 8. szám

1909. február 21. BALATONVIDÉK 3 kintete, fogainak csattogtatása, hamar felfedik a ragadozót s félve iramodik a nyáj a veszedelmes ellenség elöl, figyelmeztetve a pásztort az alakoskodó, lappangó bestiára. Ön is egy ilyen báránybőrbe bujt farkas, lépten nyomon rásüthető a hazugság bélyege. Keszthelyen már ismerik Önt. Itt tudja mindenki, hogy túltengő ambíciója üzi, hajtja olyan utakon, mely nem mindig egyeztethető össze azzal a fennen hangoztatott elvhüséggel és lovagiassággal, mely a fóiflunak egyik legszel b jellemvonása. Igen, vagy nem ? . . . Nem. b) Bünös-e abban, hogy ugyanezen lapszámban azt rta : Kardomat nem merem össze diszkvalifikált emberrel. Igen, vagy nem ? . . . Etetnél több igen. 3-ik kérdés. Bünös-e abban, hogy a Bv. 1908. 27 ik számában ezeket irta : Egy elbizakodott ember sok évi rágalmainak és hazugságainak visszautasítása. Igen, vagy nem ? . . . Veiu. A verdikt kihirdetése után a kir. törvényszék a büntetés kiszabása végett ta nácskozásra vonult vissza. Fél óra alatt ez is elkészült s elnök fél 11-kor kihirdette az Ítéletet, mely a következőket tartalmazza : Bűnösnek találta a kir. esküatbiróság Szollár István vádlottat 1 rendbeli becsületsértés vétségében s ezért 100 kor. fő és 30 korona mellékbüntetésre ítéli. A I üntetés végrehajtását, a Büntető novella 1 §-a alapján felfüggeszti. Elmarasztalja a fömagánvádlónak és ügyvédjeinek fizetendő 210 kor. perköltségben és a felmerült. 257 kor. 87 fill. bünügyi költségekben, d*- egyben megállapítja ezek behajthatatlanságát is. Az ítéletet, Hardy elnök gyönyörű beszédben indokolta meg. A7 ítélet ellen vádló semmiségi panaszt, nyújtott be, uiig a vádlott megnyugodott. Az ítéletet mi is megnyugvással vettük, mert egy ujabb bizoiiyságái látjuk benn annak, hogy a magyar bíróság pártatlansága mindenkor győzelemre juttatja az igazságot. — z. A keszthelyi ipari és gazd. ^hitelszövetkezet közgyűlése. Saját tudósítónktól. Folyó hó 14-én, az elmúlt vasárnapon délelőtt tartotta meg a keszthelyi ipari és gazdasági hitelszövetkezet immár hetedik rendes évi közgyűlését.. A varos háza nagyterme ez alkalomból csak nem zsúfolásig megtelt az intézet, tagjaival. Nem előkelő rangú urak ; a társadalom u. n. számottevő tényezői, a vagyonos osztály nem volt képviselve ezek között a tagok között. Csak nem egytőlegy'k a világ szürke kis emberei ezek, iparosok és föld mi velők, akik az élet nehéz küzdelme dacára is megtanulták a munka súlyos igája, sokszor tán nélkülözések. árán is kivívni és megtartani a hazájukhoz való hűséges ragaszkodást, embertársaik tiszteletét. Ezeknek az embereknek, akik az ország népének tömegét képezik s akiket alighogy észre vesznek, akikkel alighogy törődnek, ezeknek a boldogulása érdekében küzdött Károlyi Sándor gróf, akinek kezdeményezésére megalkothatott uz 1898. XXIII. t.-c., mely az ipari és gazdasagi szövetkezetekről szól és amelynek alapján aztán megteremtette az Országos Központi Hitelszövetkezetet, melyn-k kebelébe, rövid 11 éves fennállása óta 2106 drb. fiókszövetkezet tartozik és amelyek működési köre szt. István koronája alá eső 6482 községre terjed ki. Es ezek között áldá»os, igaz emberszerelettel áthatott működésével talán a legelsők között áll a mi városunk szövetkezete, a : Keszthelyi ipari és gazdasági hitelszövetkezet. Ha visszatekintünk múltjára, keletid ezésének idejére, hogy mily nehéz, válságos körülmények között alakult ez az intézet, hogy mily bizalmatlanul nézték életbelépését, hogy mint, mosolyogtak, mit, sem ígérőnek, reménytelennek tartott jövőjén, ha meggondoljuk, hogy eleinte mily félve lépték át kü»zöbét s ha szem előtt tar'juk azt, hogy nem a gazdigok százezrekre rugó tökéje hozta világra ezt a humánus pénzintézetet, hanem a sokszor gyengeségében magára utalt, igy tehát elhagyatott, és sokaktól figyelemre sem mélla'oti kis emberek fillérjei : akkor méltán kalapot, emelhelünk az előtt a pár ember előtt, akik fáradságot, pihenést nem ismnö munkássággal dolgoztak ennek ;tz intézménynek felvirágoztatása érdekében. Es létre hozták ! S hogy önzetlenül a szent ügynek áldozva minden idejüket, erejüket, tehetségüket, virágzásnak is indult és fejlődött és fejlődik folyton-folyvást, azt, legélénkebben bizonyította be a 14 iki közgyűlése. Hogy az intézet iránti bizalom a népben mennyire gyökeredzett meg és hogy mily szereteltei ragaszkodnak hozzá, azt legjobban igazolja a tagok száma, mely már csaknem elérte az 1000 et és különösen az ezek által 60 fillérenkint Összetakarított üzlet résztőke, amely ma már megközelíti a 80 ezer komát. És éppen akkor, amikor ezeket az eredményeket teljesen elfogulatlan szemmel vizsgáljuk és ha beletekintünk abba a felfogásba, amelyet, a szövetkezetek ál falában és egészben képviselnek és amelyek lényege abban fejezhető ki, hogy felfogásuk terjesztésével nemcsak az anyagi erősödést szolgálják, hanem összekötő kapcsul is óhajtanak szolgálni a mai széttagolt társadalmi rétegek között : akkor sajátszerű érzés fogja el a szemlélőt, ha látja, hogy a tömegek vezetésére mintegy ráteremtett szellemi értelmiség a szövetkezetektől a mi vidékünkön mennyire idegenkedik. Legalább abból, hogy a közgyűlésen csak elvétve találkoztunk az értelem tőkéseinek a képviselőivel, erre kell következtetnünk. No, de vigasztaló némely tekintetben az, hogy, ami talán késik, az nem fog elmúlni, illetőleg megmaradni a jelen állapotában. Ezeknek a viszonyoknak a megvilágításával foglalkozott, a szövetkezeti elnök megnyitó beszéde is, másrészt. pedig részleteket közölt a szövetkezetek alakításának szükségességéről és ré*zleteket olvasott fel Prohászka Ottokár püspök azon beszédéből, melyet ő Budapesten a mulfc hónap végén a szövetkezés ligájának megalakítása érdekében tartott. Mindenki meggyőződhetett a jelen voltak közül arról, hogy ennek a pénzintézetnek a kögyülését, nem a nyereség rideg számadatainak a még ridegebb közlése tölti ki, hanem etikai tartalom, mely a magyar kisiparos és kisgazda anyagi és erkölosi világának a szolgálatában merül ki. Még csak azt tartjuk szükségesnek feljegyezni a fent, mondottak igazolására, hogy a szövetkezet abból a csekély haszonból, amelyet nem üzleti alapokra támaszkodva ért el, tanulmányi és segélyezési célokra az idén 498 koronát fordított. Es pedig ; 1. József főherceg szanatórium egyesületnek a tüdőbetegek részére 20 kor. 2 Adomány a tapolcai tüzkárosultaknak 40 kor. 3 A np.szvadi tüzkárosultaknak 10 kor. 4. Képkiállítás céljaira 10 kor. 5. Tűzöltóegyesületnek 40 kor. 6. Keszthelyi szegény iskolás gyerekek karácsonyfájára 8 kor. 7. Elemi iskola szegény tanulóinak felruházására 60 kor. 8. A szombathelyi és kaposvári vakok intézetének 30 kor. 9. Az iparostanonc-iskolai tanulók kiállításának jutalmazásokra 50 kor. 10. A szövetkezet kötelékébe tartozó községek szegény tanulóinak könyv és Írószerekre 100 ko

r. 11. A keszthelyi kath. tögimu. ifj. segítő-egyesületének alapító tagsági díjul 100 kor. 12. A keszthelyi nőegy letnek 30 kor. Ezek az összegek megvilágítják azt a szép mezőt, amelyen a szövetkezet működik és teljesen megérthetővé teszik azt a ténykedést, amelyet a közgyűlésen láttunk. hogy emberfölötti fáradsággal mászkáltunk három csapat után. A zerge azonban óvatos állat, mondhatnám a legóvatosabbak egyike ; csapatait kitűnő őrszemek veszik körül és

f több száz lépésről megérzik a veszélyt. Éles füttyszóval figyelmeztetik társaikat, s aztán uccu, vesd el magad ! mint a szélvész rohannak széjjel, tátongó mélységeken átugorva, megkőzelithetien sziklatetőkre. A Lim balpartjáu voltunk a török határ szélén, de egyikünknek sem lévén kedve vadászzsákmány nélkül hazatérni, átmentünk a határon és ott vadá zgattunk. Egy éjet a szabadban töltöttünk, másnap szerencsésen elértük Tócse falut. Itt akartunk a mocsarakban vadaacsára vadászni, azonban hamar elment a kedvünk A háborús hírek folytán izgaiott volt a nép és bizony sanda szemekkel néztek az idegenekre. A Balkánon izgatottabb évek óia a hangulat, mint tiz évvel ezelőtt. A szerbek, bolgárok, albánok, törökök, crnogorcok, miriditák állig felfegyverkezve járnnk-kelnek s a handzsár sohasem működött annyi eredménnyel. A muktár (török községi bíró ; szerbül : knyáz, knéz) szerb ember lévén, azt ajánlotta, hogy ne vadásszunk tovább, hanem siessünk vissza. A liánban (korcsma) megebédeltünk ós pihent lovainkkal útnak indultunk. Estére Pribojban akartunk lenni, az ottani kádi (török járásbiró) jó ismerősöm, annál majd meghálunk. A terv megvolt, aszerint cselekedtünk, s időben elértük Pribojt. Társaim a vendéglőbe mentek, mig én a kádihoz siettem. Azonban nem fogadott, hanem a momakkal (legépy) kiizent, hogy hagyjuk el rögtön a várost, mert nem áll jót az életünkért. Miért? kérdeztem magamban. Útközben megfogtam egy utamba került pópát, megkérdeztem, hogy mi lelte itt az embereket. Rövidesen felelt : háborús a hangulat, halál a svábokra, a városban van a szent Abu Hassan, aki a mohammedánokat a szent háborúra izgatja. Abu Hassan ? A név ismerős. Valahol hallottam ez emberről, de nem akart eszembe jutni, hol. Késő este volt, mégis útnak indultunk. A katonai ut jó és néhány kilóméter a bosnyák határig. Kettős sorban lo vagoltunk s mert heten voltunk én utolsónak, hátvédnek maradtam. Óvatosságból fegyvereinket lövésre készen, kezeinkben tartotiuk. Szereucsenkre ! Alig értünk ki a városi szerpentin uton a priboji erdő szélére, hátunk mögött lövés dördült el. Nem talált. Társaim vágtába csaptak, azonban én megálltam, leugrottam lovam, ról s mögéje álltam, hogy védve legyek. Ép jókor, mert uj lövés dördült el s a golyó fejem fölött süvített el. A második lövés társaimat is figyelmessé tette s bátran visszafordultak, hogy elfogják a merénylőt. Az alak az ut mellett eltei ülő erdő fái között állott, dacára a teliholdnak, arcát nem ismertem meg. Amint azonban észrevette, hogy utána megyünk, eldobta fegyverét és el kezdett ész nélkül szaladni Priboj felé. Egyszer visszafordult az uton ós felemelve karjait hangos átkot kiáltott felónk. Most, midőn visszafordult, hangjáról és alakjáról megismertem : Abu Hassan volt, a travniki dervis, kit közbenjárásomra toloncoltak el. Sajnáltam, hogy szemtelenségéórt nem küldtem egy golyót utána, azonban eldobott fegyverét felvettem s mint zsákmányt magammal vittem. Gyönyörű, ezüst veretű arab puska, a mult századbeli hosszú csővel, mely fegyvergyűjteményem egyik legszebb darabját képezi. m