Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

á BALATONVIDÉK 1909. január 3 1. gát veszélyes tanokkal mételyezik meg. Elégedetlenséget s meghason­lást szítanak s irigységet támaszta­nak uraik iránt. Ezt, csak fokozza az amerikázás és igényeik emelkedése. Elkeseredé­süket pedig szítja szalagokra szag­gatott kisbirtokuk mód feletti meqter­helése. Hogyan lehetséges ez ? Ez a nép csendes, józan, mértékletes s majdnem a fukarságig takarékos. A birtok és munkaviszonyok adják meg a feleletet ! Terhükön tehát sokat segitett, sorsukon nagyot lendített vu na a kisbériét rendszernek legalább rész­leges megvalósítása. Amennyire jel­lemüket ismerem s kitapasztaltam, kockázattal sem járt völna. Mert vállalt kötelezettségeiknek 95 szá­zalékban tisztességesen eleget te-z­nek. Nemzeti szempontból is üdvös lett volna, mert a kivándoilásnak, mely épen ezen községekben nagy mérveket öltött, gatat vetett volna s elesvén az elégedetlenség alapja: a szociáiista izgatasnak mindenkorra nyakát szegte volna s a mi íö, bi- | zalmat öntött volna a lelkekbe jő- , vöjük iránt. A tiszteletet és ra­gaszkodást fokozta volna uraik iránt j — ami a társadalmi béke és rend szempontjából oy kívánatos lenne! Emelte volna a kultura színijét is közöttük, mert anyagilag megerő­södve, bizonyára jutott volna kultu­rális intézményekre — az iskolák oly szükséges fejlesztésére is. Befejezett ténnyel szemben azon­ban legalább is belátható időig mind­ezek mar c^ak letört reménységek. Vágyakozásuk csak egy szép ábránd volt, melynek illúzióit széttépte a befejezett tény rideg valósága. .Németh János. Zavar. (*) Zivío-, fe|Htieuség és kapkodás mindenütt. Pollimban, parlamentben és pártol- ban. Történik mtudez. mikor a nem­zeti elő e s tekintély forrásait, az eg\ üt.t érzést és össze' nást, kel eue megtnui at ni H világnak, de főképen Au«z'riáuak Miu'ha nem is az erők tömői üljenek mai korában, mintha nem is magyar ÍŐ döu, limieiu »z ősrégi bib iai korban, valaliol a szennári Bábel uevii toron' körül élnénk boldog tudatlanságban — ó- toliu-va bohu zür za­varban ! Történik mindez nem egy községi ku­pak tHnHC>b»u, melytől végre is a magasaob nézőponi bölcs e'öreiátás és okos megfon­tolás l.iányái nem vehe'j'ik zokon, míg akkor sem, ha oly»nsKeiű határozatot- lioz is, mint az egyszeri, mely a»éri nem to­g dia el a/, ajándékozott i"gyeu könyvtárt., mert bölos véleménye szerint >-mit mg\en adnak, nem lebet az |ó. De ami IIIK a ma gyar politikai VÍIH^IJHU es parb m-n't>eü történik, a lege esebb kritikát Invja ki. Megremtiti a nagyközönség' eu politikánk es parlamentünk Mimolv agába votei-t In­tet és bisenluint. Mer-I, m'ti' a jelek mutatják, egyesek szeszélye, yzórkeoé-i e v«ó törekvés'- és fölfelé kívánkozása, larini or országos zűr­zavar C-irá|ái hordja magában Eyy eg\ f l'iinő n tysag akkoi bi­lenti föl » pnrlameiit tiép-ze'et, mikor tö­r-kv-séie nez V" nz időt alKalmasnak >ari|a. P()iitit>«t ÖnU ut'bb kora ilyen ety ket feltűnő -.zámb-n termel. Parlamen ÜnU ez-n "gy-'-ei >é ó a fészkelődi el> ni«r Ta uác-koz «k U'ü yö-«ei keresi.k Gy na­kontak és gy«nusiiotta . Kipór« jött é.re a bankt-erde* Bá­beli ziir-z™ var támadt rögtön köiü E^ylk Önálló, a másik külön, a harmadik Kartell, a ii-tyedik kai tellszeiü, az ötödik b-nk­szerü bankot kivon — de nem holn-p — hanem ina, azoni.Hl, ha Jancsiban!-Ov>il fi. zet is — csak iiielegibö" eg^en h meg­égeti i- ri • -I v űr k<-t - v. t>y i11 kH>>>. ue is legyen ! C inalja meg a loaltciós kormáin, vag\ jöijöli lis/.'a tiiggei |eu-égi korniiiiy s >-yy lliaga csinálja meg azt lM't r B pán ból 1 •llI» koalíció ergo bárom p* rt nem tudott III gcsioálni. Fejr-ie ej J1'e e el I lo­gikh ! C in l|« meg t-l|es felfordulásban azt eg\ párt, mit a három párt nagy nemzeti harmónia nagyobb dicsőségére nem tudott megalkotni Hogy bankkövetelésünk s poü'ikai komo'ysaguuk annál nagyobb súllyal e-sék a u-erlegbe, buktassuk nitg a koalíciót, akasszuk meg a parlamenti működés me­neté 1, ráadásul veszítsük össze a pártokat s még egy kis nyomatékul keserítsük el a függet f-nségi párt vezéreit — Kossuthot és A pponyit. Mikor már mind ez meg van, H párt egyik 'öredeke menjen Kos­wuilihoz, a másik Appony hoz, a harmadik Jusz'hoz — hiza'niht szavazni. Hogy ezen ós hasonló politik.í lát­ványos. ágokra o-ztrák szomszédaink a markukba nevetnek, több mint bizonyos. De több mint bizonyos, hogy ilyen egy­öntetű magatartásból magya bank helyett — alighanem a magyar ügy bankró'ja lesz. Vam is a magyar bank is a magyar vezényszó sorsára juthat, szomorú bizony­ságául a magyar virtusnak, hogy zene­bona és összevetés nélkül semmihez sein tud kezdeni — de azutáu semmi jelentős vívmányt sem bír elérni. A kis es a agy politikusok e hajba­kapá-an azután gyönyörködhetik a nemzet s sz dbat.|a a réti rezsimet, ho^y semmit j sem tudott a nemzet |nvara elérni. Szem I lelheti h «h-lyzet L», várhatja, a cváhago­, kh'i h- c-akugyan megjel utaz a ' izo> yos I falra f'est-tt Ördö^, isméi e Ó'rÖl kezdhet­jük « tömörülést alakíthatunk nemzeti ko­a iciót, hogy «a|l<almas» pillanatban megint. Ös~yeves-ziiiik s azután újfent kezdjük az egyetérteni, mig ma|d talán • második millennium vége ezt is meghozza a ma­gyarunk. Murdközi levél. Keszthely és vidéke iparosaihoz ! A ipuro osztály mindenkor leli es hive vob a uasgyar allames/.ui>Miek ; -rös tám-i-za h neinze i törel<véset-neU. A ll-gy vennyolCNS ön véd-lmt harcban a küz dót. kő Ött. el-Ők voltak HZ iparosok. A k^u ó m alkot remii} o» l-üzd-l m alkalmá­val Uf-'e-ve se leheteit egységesebb, harc­r ke»z-bt> tábori iy álni a magyariág ügyei­ért mint az iparosoknt Bii-zk-séggel mondom, hogy én is ebi Ő íparo*o>ztál\l>ól szarma/om ; A mint a szeme elé keiü t ugy pocsékra szidta, liogy sokszor alig ismert magára. Az önkéntes L-yanntlanul közeledett az ablak fe'é. Mikor odaért, ösziöuszeiü­leg betekintett a kávéházba Egyszere holt ember lett szegény. Maga előtt latta az ezred rémét, akiről azt beszélték tusai, hogy betegen fekszik lakásán Tovább akart menüi, de nem vitte a lába kö szönni akart, de nem mozdult a ke/.e. Ugy állott ott, mintha a földbe verték volna. A kapitány ur vérfagyasztó tekin­tettel méregette végig a hadfit Borzasztó méreg kavaroghat tt benne, mert baius á­nak mindakét ága rettenetesen rángató­zott Intelt a megrémült embernek, aki ekkorára magához t»rt s bement a kávé­házba. — Hol csavarog maga tauár ur ? — förmedt rá. - Vagy ha mái csavarog, miért ilyen báli cipőkben s dyen m«gas gallérral. Az önkéntes zavarában a báli cipőkre tekintett, de csak azt a bakancsot látta a lábán, melyet októberben az őrmestertől kapott. Még a szeg is benne volt, a tal­pában még a patkd is csörömpölt a sar kán. Erről szólni azonban nem mert a ka­pitány urnák. — Micsoda tanár maga odahaza? — A uiatheinaukát s a fizikát adom elő, jelentem alásan. — No, az gyönyörűséges lehet. Sze­retném most megmutatni, micsoda tanár­juk van a fizikából s a m 'thematikából Most pedig eg> kettő, forduljon vissza a kaszárnyába, én is mindjárt ott leszek s majd ott meghallja a többit ! Inkább ment volna a pokolba, m nt a kaszárnyába Ezer ördög kinznsát mí­vesebben elviselte *olna, mint Komorov­csák kapitány egyszeri szidását. De el­ment, mert ezt a parancsot kapta. A re­gulának pedig engedelmeskedni kell Mi történik vei : e/.en nem iiren volt o ideje g ndolko/.ni. Nyomában volt a ez­red rém • F kete bajuszát, feliérre len e a hó, feliéi volt ineg a szemöldök is Szeme azonban fé elmos sötéten villogott. — Tud-e vivni, professzor ur ? dör­gött az önkéntesre — Mindent tanultam, de ezt nem ka­pitány ur. — Nem ? U_;y meg kell tinuhiia. Mi'soda katona maga? lm még fe yveit se tud forgatni és micsoda tanár, ha még ezt se tanulta meg ? Mától fogva a szu­roiiy vi váit fogja mindennap gyakorolni. Meg rtette ? E/.zel előho aiott két hárominéteres dorongot s előhivt tt egy izmos szakasz vezetőt A dorongok vege ronggyal V"lt bet.akarga va, mintha azáltal nem fájna annyira a/ üt^s — A tanár úrral gyakorolja H szu­ronyvivast. Ne sajnálja, csak üssön iá éppen ugy. mint u cigány trombitásra szokott. A tanár ur is csak olyan katona, mint a többi. A. szakaszvezető a s/ó szoros értel­mében megfogadta a parancsot Kezébe vette az egyik dorongot, a másikat Ollós­nak adta, aztán neki rohant s kétszer­háromszor ugj' mellbe c apta, hogy meg­tántorodott A kapitány azonban ta pra parancsolta s ebben a formában tovább folyi az oktalan oktatás. Mikor f lóra múlva vége szakadt, szegény 011 s Géza talán mber sem volt már. — No látja professzor ur, ezt kell megtanulnia Ez többet ér a világ min­denféle filozófia áual s nagyon üdvös ha­tással vau az egészségre is. Most menjen, tanuljon majd holnap folyta juk i>mét a szurony vívást. Folytatták is heteken keresztül. 0'­lós Géza azonban ekkorra sem tudta meg­tanulni K aitot, Sohopp-nhauei t nag\ on jól megtanulta, de a szuronyvivást sehogy se tudta megtanulni. Hej, de sol-at szen­vedett ezért a kapitány úrtól ! Sok rosszho/. hozzászokik az ember. O'lós Géza is hozzá kezde t már szokni a szurony víváshoz Észrevette ezt az n 1 an Komorovcsak kapitány s ujabb kinzási módon törte a fejét Azt hallotta hogy a professzor kerül minden társaságot, a táncot pedig gyű­löli Bolondságnak, komoly emberhez nem valónak iatt|a. P' koli ötlet villant meg agy-ibari. Eszméjének pompásságán ő maga hangos kacajra, fakadt. Másnap ketn nyen ráparancsolt, hogy azokon az estelyeken, bálfkon, ahová a ti ztikar hivatalos, ő is minden alkalom­mal okvetlen megjelenjék — Ön termé-zetesen nem azért lesz ott, hogy a szép lányok körül legyesked­jék — tette hozzá — hanem azért, hogy azokat mulattassa, akiket seuki se mulat tat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom