Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

1909. január 17

. BALATONVIDÉK 6. rető, türelmes. Gyermekeink szófogadó, csenden természetű, tudi i vágyó link. Itt a7 iskolában tanulnak siöjdöt és ebben a legnagyobb rész dicséretreméltó kézügyességet tanusit. Magyarul egész jól beszél nek. A közönséges életben nincs gyakrabban előforduló szó, vagy k'fejezén, mit ezek meg mm értenének és ne használnának. Hogy nem magyar anyun} e^üek, azt csak az idegenszerű liorv*to» kiejtés, illetve hangsúlyozás mutatja. Népünk szegény. Énnek kövei kéziében igényei nagyon is szüli korlátok között mozognak, mely körülmény szintén előnyös az iuastató iparosokra nézve. Hogy ezen munkálkodásunk minél nagyobb eredménnyel járjon, hogy mindkét léi közös megelégedésére oldhassuk meg feladatunkat, csakis oiyan fiukat I üldünk Keszthelyre, kikről meg vagyunk győződve, hogy nem válik szégyenünkre. Jól tudjuk ugyanis, hogyha egy két jó tanulót küldünk izelilőü

1, akkor ezek példáján indulv mindkél fél t. i. gazda és inas kedvet kap és mind többen és több, n mennek Keszthelyre inasnak, illetve keresnek tanoncot. Mindezekből látható, hogy ha önök gyermekeinket magukhoz veszik inasnak, egyénileg nyernek. De nemcsak önök nyernek, hanem nyer a magyar haza is, mert jól tudom, hogy az önök keze alatt Keszthely levegőjét magnkba sziva, mttgynr nép körében, magyar vidéken, olyan magyar emberekké lesznek, kik majdan maguk elő fogják mozdítani szülőföldjüknek, Muraköznek ínagyaiositását. Ha népünk fiait sikerül K-«zthelyen elhelyezni inasnak, akkor a szülő', figyelme is elvonódik Stájerországtól ann»k intézményeitől és a magyarországi összeköttetések révén, melyeket gyermekeiknek ittléte által szereznek, szükségleteiket magyar iparosoktól és kereskedőktől szerzik be. Száz meg százféle okot lehetne felhozni annak bizonyítására, hogy ez milyen nagy haszonnal járna a magyarságra. Ezt bővebben fejtegetni azt hiszem felesleges is. Nem is teszem. A hazafias Ügy érdekében kérem önöket, pártolják ez indítványt. Jöjjenek se gitségiinkre megyénk e nagyon is veszélyeztetett vidékének megmagyarosii ása kö'ül kifejtett munkánkban. Nyernek egyénileg, nyer a magyar haza. Ennél többet meg senki sem lehet és tesz hazája érdekében. S ridó, 1909. jau. 28. Kozma ímre. Értesítés. Főmagasságu Yaszary Kolos bibornok, hercegprímás ő Ernineu tiája által Keszthely < ari s szegény,.1 segélyezésére tett. alapítványának 2000 koronát, t-vö félévi kamatai, ő E uinentiája alapító levelének 3-iU pontja éneimében f. évi február hó 12 én kio«ztaini fognak. Felhívom mindazon keszthelyi születésű s illetve íbető-égü egyéneket, akik ezen alhpit.váuy kamataiból nyerendő segédre igényt tartanak, miszerint ennek eluyerhetése iránti igényeiket február hó 10. napjának déli 12 óráig 0 városház tanácstermében, a hivatalos órák alatt, (d. e. 9—12 ig) jelentsék be. Keszthely, 1909. január hó 29 én. Nagy István városbíró bizottsági elnök. FARSANG. Farsangi naptar. Febr. 1-én. Az «Enek- é- Zenekedvelők* «Házi-Estéiye.» Febr. 6-án. A m. hír. gazd. akadémia polgárainak táncmulatsága. Febr. 13 án. ^.z »Otthon-Kör» művész es*é ye. Febr. 17-én. A főgimn. ifjúság hangver• sen\ e. Febr. 21-én. A ka.lh. legényegyesület műkedvelő előadása. Febr. 23-áir A Keszthelyi Iparosok Dalkörének «Zónaestélye.» Az ipartestület bálja. Hangulatos jó kedv, fesztelen, csaláládias együttlét jellemezték minden időben az ipartestület bálj tit. S ha e bálok anyagilag nem is, de ernö csileg mindenkor fényesen sikerültek. Már meggyőződésévé vált Keszthely közönségének, hogy gazáu jól mulatni, csak az ipartestület mulatságain lehet. Ezt igazolta a mult szombati büszke vagyok rá, hogy szülővárosom iparosai az élettel folytatott nagy küzdelem közben a hazafias eszmék ápolásáról sem felejtkeznek meg, hogy tettekkel is megmutatják magyar voltukat. Keszthely és környéke iparosai tudják azt, hogy nekik nemcsak akkor kell cselekedni, mikor a fringiára van szükség, hanem fokozott munkálkodást fejlenek ki a béke idején is. És épen e köztudatra, hazafias munkakedvre támaszkodom, midőn egy tiszteletteljes kérést intézek hozzájuk. Zalamegye egyik félreeső, határszéli falujában, Stridón működöm mint tanító. Muraköz felső részén, egész közel a Stájer határhoz, vau e község. A nép teljesen horvát. Népünk minden tekintetben Stájerország felé huz Odajár vásáiolni, onnan hozat újságokat, könyveket, nagy rokonsága van ott és — iparosnak készülő fiaikat ide adják inasnak. És épen ez az, ami a mi tanítói munkánkat tönkreteszi. A szlovén környezet, iskola, tejesen kiöli az ilyen iparosinas szivéből az itthon, tanitói által becsepegtetett magyar érzelmet és elfeledteti vele a magyar nemzethez való tartozandóságát. Tantestületünk e sajnálatos körülmények láttára elhatározna, hogy az elliorvatositás terjedésének gátat vet. Mi tanítók keressük az öszszeköt.ietéseket, hogy népünk fiait, magyar vidéken helyezzük el. E célra keresve sem találhatnánk alkalmasabb helyet, mint aminő Keszthely. A. tanulók szülőföldjéhez közel van, iparosai derék., hazafias emberek, minden iparág fejlett és kellő számban képviselve van és ami a fő, magyar. Mindezeket uiost előre bocsájtva, azon tiszteletteljes kérést intézem önökhöz, miszerint, ha inasra van szükségük, szíveskedjenek a tBalatonvidék » szerkesztősége utján hozzám, vagy a stridói áll. iskola tantestületéhez fordulni és mi szerzünk megbízható inasokat. E felszólításomat később ízándékoztam megírni, midőn Muraközi leveleimben a nép jellemét, lelkületét kellőképen ismeitettem voina 3 igy e lap olvasói már ismernék népünket. De tanulóink oly sürgősen kívánják elhelyezésüket, hogy tovább halogatni nem lehet, mert kedvüket vesztenék, mi állal pedig a nemzeti ügy szenved. Épen ezért tájékozásul szükségesnek tartom elmondani, hogy népünk becsületes, józan, vallásos, hajlik a jó szóra, békeszeCsak aztán vigyázzon, szégyent ne hozzon a századra. Kedvetlenül, de mégis elment Ollós Géza az első mulatságra. Sokan voltak ott, ugy érezte, hogy az ő jelenléte teljesen fölösleges. Meghúzódott a fényesen kivilágitott terem egy sarkában s karjait összefonva, elábrándozott. Miért, hogy neki senkije sincs, miért, hogy őt senki se szereti ? Pedig neki is van szive, jobb, mint a másé, hűbb, mint a másé és még sincsen senkije. De ha volna : tenyerén hordaná, megbecsülné. E percben kimondhatatlanul boldogtalannak érezte magát. Szeretett volna elrohanni, hogy senki se lássa, hogy senkit se lásson. Kifelé indult. Az ajtóban egy leánykával találkozott. Szőke hajú, kék szemű, karcsú termetű leánykával. Nem valami szépség, de kelle mes jelenség Kettőjük tekintete találkozott. A katona megrázkódott,, elkapta szemét a leányról s kifelé menekült. Egy erős kéz azonban vállon ragadta: — Vigyázzon, professzor ur, szégyent ne hozzon a kompániára ! A kapitány ur volt. 0 szólott hozzá, az ezred réme. Visszafordult hát a terembe. Oda állott megint a sarokba, kereste azt a szőke fejet, azt a kék szemet. Kereste, de a nagy sokaságban nem lalálta. Tovább akarta fűzni ábrándjait, miközben hozzája lépett a század kadétja. Csupasz arcu.í'eleven fiu: — Jöjj, bemutatlak néhány hölgynek. Táncolj, udvarolj, mert különben bajod lesz a kapitánnyal. Gépiesen követte a kadétot. Bánta is ő, akárhová viszi, akárkinek mutatja be. Arra gondolt, hogy még kétszáz egynehány napja van hátra s aztán ismét, szabad ember. Ott táncol, ott mulat,, ahol ő akar, nem pedig, ahol a kapitány ur akarja. Mikor feltekintett, azt a szőke leánykát látta maga előtt, akivel előbb az ajtóban találkozott. A kadét ravaszul mosolyogva bemutatta : — Lujza kisasszony, ime itt van a mi önkéntesünk, Ollós professor ur. Ollós zavarában ügyetlenül meghajtotta magát, miközben olyasfélét hebegett, hogy rendkívül örül a szerencsének. A leány észrevette zavarát és biztatóan rámosolygott. Ettől a mosolytól aztán egészen megzavarodott. Mikor táncra vitte a leányt, forgott körülölte az egész világ. Nemcsak a táncoló párok, hanem a tükrök s a terem mennyezete is A katonabanda valami dallamos keringőt játszott. Olyasfélét, amit egy hónapalattaz országban széltében-hoszszában mindenütt dalolnak a szerelmesek. — Ismeri ezt a dalt, Ollós ur, kérdezte tőle Lujza kisasszony. Dehogy ismerte. És ha ismerte volna is, akkor se tudná most. Nem hall, nem lát ö most semmit. Azt se hallotta, mikor a zene elhallgatott. Ügyetlenül forgott tovább, mint valami megbomlott gépezet. Lujza kisasszony alig tudta megállítani. A táuc után séta következett s Ollós lassankint magához tért, zsebkendőjével letörölte verejtéktói nedves arcát s beszélgetni kezdett. Eleinte bátortalanul, később mikor látta, hogy a lányka érdekkel hallgatja, egyre bátrabban. Elmondotta, hogy ha megszabadul a katonaélettől, tanár lesz egy alföldi gimnáziumban. Sokat kell még szenvednie addig, mert nagyon rossz ember a kapitánya. — Hiszen nem olyan rossz ember a kapitány ur — mondotta a leányka. — Ne kívánja ismerni se a kisaszszony — válaszolt sóhajtva az önkéntes s még a keresztvizet is leszedte Komorovcsák kapitányról. Elmondotta mindennek, csak becsületesnek nem. A tánoterem nagy ablakain keresztül lassankint átszűrődött, a hajnal világossága. A mulatók lassankint hazaszállingóztak. Ollós Géza még folyton Lujza kisasszonynyal beszélgetett, eszébe se jutott, hogy jó volna már hazamennie. Nagyon komoly dolgokat emlegethetett, mert észre sem vette, mikor Komorovcsák kapitány megállott előttük. Csak mikor a hangját hallotta, aükor tekintett föl rémülten. — Készülj Lujzácskám! Megyünk haza —• moudotta. Ollós kétségbeesett pillantást vetett a leányra. Komorovcsák kapitány ur leányára. Minden benne volt tekintetében : a rémület és a könyörgés, hogy ne árulja el. Ka'onásan meghajtotta magát s gyorsan menekülni akart. A kapitány ur visszatartotta : — Professzor ur, ha már egész éjjel volt szives a leányomat mulattatni, most kisérjen haza bennünket.